Férfi blog

Isten szabad kőműves. Liberális, gyengébbek kedvéért. Mindig is az volt. Ember nem überelheti, bírálhatja felül törvényeit, melyeket az életre szabott bármely élőlény számára. Akkor sem, ha múlandó akranok vezetői más butaásgokkal vakították el, csak mert akarta, hogy elvakítsák.

Nem hiszed? Fel vagy háborodva? Ne tedd, nem érdemes. Én tudom, hogy tudod, hogy mit tettél tavaly nyáron. Meg azelőtt, sok nyáron. Meg apád és anyád a maga idejében.  Hazudtál felőle, hazudtak felőle. Sok picit, vagy néhány nagyot, ez végül is mindegy. Félelemből, leginkább, de ez is mindegy, nem számít, nem mentő körülmény. És ezt ő is tudja rólad. Mert ehhez képest azt mondta eredendően, azt parancsolta neked, apádnak és anyádnak is, hogy ne hazudjatok az igazság ellen.  Hát ne tedd. Most se. Akkor se, ha apád, anyád elhajlott az ő szavától, mivel az ő szavuk sme ért többet annál, mint amennyit a valóság igazolt vélelmeikből.  Ők ugyanis nem menthetnek fel Ő vele szemben, pont ezen hiányosságaik miatt, semmi kifogásuk sem lehet erősebb szó az Úr szavánál, akaratánál, azért. Sem bárki halandó akaratánál, amely jobbára csak önhittségben gyökeredzett bármikor, apádat és anyádat is beleértve. Értsed is, amit olvasol, különben minek erőlködsz, ugye.

Esendő emberkék voltak ők is csupán, akárcsak te, higgyél tehát bármi nagyot is róluk, bármily régóta - hazugság volt. Nettó hazugság. És ez nem az én véleményem, hanem az ő életteljesítményük szummája, ami tényként maradt utánuk. Mert nem emberekben, embereknek kellett volna hinned, s nekik sem, ez is írva vagyon régtől. S az itt a lényeg. 

Az igazság nem annak függvénye, hogy számodra, magad által sem értelmezett ellenállásoddal, előítéleteiddel szemben azt egy másik ember tudja-e bizonyítani vagy sem. Ez mindössze egy méretes lófasz, halványlila esti köddel körítve, nagyjából. Különösen érdektelen a téma, ha materialista életszemléletű vagy, egy erősen korlátolt érvrendszerrel. A szar ügy az - és egyben a te életed valódi valósága -, amikor Isten rád bizonyítja körülményeidet megszorítva nyakadon, hogy nem jól gondolkozol s cselekszel e gondolkodásod mentén mindarról, amit ő akart veled, felőled itteni létezésed során. Ez az az eset, amikor épeszű, istenfélő ember nem áll ki melletted. Mert rossz úton jársz rossz lóra tettél, s vesztettél, amit nem igazol más milliónyi ember közhelyes téveszméje, mert olyasvalakivel szemben tettél s vesztettél, akivel szemben sosem is kellett volna állnod, azért. Senkit nem érdekel ennek okán, adott pillanatban, hogy ezt te miért tetted, hogy apád, anyád mit mondott neked  s miért hittél nekik - ők pont ugyanígy vesztek el egy sötét hajnalon. Mindenki a saját bűneiért, nem másért. Mert a bűn nem az, amit ember ember ellen követ el, hanem leginkább az, amit önmagával, életcéljával szemben művel. Mondom, értsed is, amit olvasol. Itt és most egyetlen felesleges szót nem írok le, eszerint értsd.

Amit te Istenről ma hiszel, annak 90%-a jobbára csak egyes emberek tanítása róla, saját korlátolt felfogásuk, egójuk félelmei mentén. Belekeveredett mindenkor, hogy ők mitől féltek. Ez a materializmus gyökere, a test  szerinti szemléleté, amely mentén oda jutottál, ahol ma vagy. Ami, ugye nem a topot jelenti, ezt meg én tudom. Hozzá akartak tenni ahhoz, s ennek okán te is akarsz, amihez soha senkinek sem volt megengedve, hogy hozzátegyen vagy megmásítsa azt. Ez is meg van írva évezredek óta, de nem figyeltél te sem, amiként felmenőid sem. Gondolj csak Uzára, aki minden tiltás ellenében megfogta a frigyládát, annak megbillentekor, amikor ő azt vélte, hogy az segítségére szorul. Meghalt azon nyomban. Pedig ösztönből s istenfélelemből tette, tiszta embernek is mondja a Biblia, s még is. Miből gondolod hát, hogy évezredes gyökerű önhittséged, konokságod és dölyfösséged, önös félelmeid bármi kegyelmet találhatnának az Ő szemei előtt? Nem fognak. Ahogy felmenőid félelmei, aggodalmai sem találtak szemernyit sem. Mondom, értsed is, amit olvasol.

Látni kell, tudni, hogy Isten nem az emberek találmánya, akármennyien is szeretnék ezt hinni ma. Vagy szerették volna bármikor is. Ő ő. Nem más, nem kevesebb, mint ami állított magáról bármikor is. Hogy te épp mit hiszel róla, vagy emberek milliói mit hittek el róla más embereknek, akik hazudtak, gyávák voltak emberként, emberi érdekek felé hajlott kezük, materiális alapokon, nos, mindaz nem számít az ő mibenléte tekintetében. Sosem számított. Ez van, ez a valóság. A múltban, a jelenben és a jövőben - azaz mindörökké. 

Soha az életben nem korlátozta szabadságomat. Nem tiltott semmit, legfeljebb tanácsolt. Finoman szólt mindig, lágyan. Ám, ha még is nagyon hülye voltam, szava ellenében, vagy konok, egyes esetekben, akkor legfeljebb presszionált a körülményeim alakításával, kényszerített a beismerésre, vagy olyan erővel szólt hozzám, hogy megrettentem tőle - de sosem volt tekintély elvű, önhitt vagy buta, mint az emberek, akik róla rengeteg marhaságot tanítottak évezredek során. Azt mondja a Biblia, hogy aki emberekben bízik, átkozott az. Igen, igaz. Akkor is, ha Istenre hivatkozó szenteskedő emberekről van szó, sőt. Mert az ember nem isten, nem tiszta, ezért nem megbízható. Aki szívéből szól, szeretettel, annak egyes üzeneteit fogadhatod el, az tiszta lehet. Érezned kell, neked kell érezned. De még akitől tiszta üzenetet, valóban megelevenítőt vettél is, akárha többször is, még abban sem bízhatsz általánosságban. Mert benne is lehetnek - és lesznek is - bizonytalanságok, téveszmék, hamis motivációk. Tudod, azt nézd, amit mond, ne azt, ki mondja. Bölcsesség, régi. De még nagyobb bölcsesség, hogy az számít igazán, hogy valaki aszerint cselekszik-e, amint szavai hangzanak. Ez a konzisztencia végtelenül egyszerű, sokan tanították gyermekeiknek, akik végül maguk nem voltak képesek mindezt a gyakorlatban megvalósítani. Vágyni vágytak rá, beteljesülésére, megvalósítására saját életükben, mint ideára, ám nem voltak képesek, mert gyengék voltak, elhajlottak menet közben. Apád és anyád is, többnyire. Nem tudhatom, de sejtem, hogy így volt, van. Tapasztalat, annak statisztikája, számtalan élet ismerete alapján.  

Talán furcsa ezt olvasnod, de igaza volt e tekintetben is. Az emberek közt mindig voltak szerények, akik inkább hitték, hogy buták, nem érhetnek fel bizonyos tudáshoz, s nekik volt inkább igazuk, mint azoknak, akik elhitték, hogy ők mindent tudnak, s ennek okán taníthatnak másokat - fél-ismereteikre vagy vélelmeikre. A gyümölcs mutatja meg, mit ér a fa - ez is a Könyvben áll. Aki pedig rossz gyümölcsöt terem, az kivágásra érdemes. Akkor is, ha ma egymilliárd ember hiszi, hogy jó az a fa, amelynek gyümölcsétől kíván megigazulni. A valóság azonban az, hogy nem jó a fa, ha rossz gyümölcsöt terem. Sok pap és elvakult hívő hiszi, hogy sosem fog bebizonyosodni ezen állításom, amely tulajdonképpen nem is az enyém, hanem Isten eredendő beszéde, de hiába hiszik ezt. Mivel  csupán azért hiszik ezt, mert valójában nem hisznek Istenben. Ez nem az én hibám, igazán.

A hithez gyermeki szív kell. Megmondta Jézus: ha olyan nem lesztek, mint a gyermekek, nem mentek be az Isten országába. Ez se ma volt. Ja, hogy erről szólt az a beszólás? Hogy nem tudtad? Mert neked erről mást mondtak más emberek? Kit érdekel a miért tévedtél? Miért kéne érdekeljen bárkit? Hogy idő közben az emberek elferdítették e beszédeket, s az eredendő hitet hazugságaik mentén? Ez mentség volna számodra, csak mert a biztosra igyekeztél az igaz helyett? Nem fontos dolog, nem releváns a témában.

Aki megtagadja Istent, vagy megrövidíti, megmásítja beszédei jelentését, az nem találkozik vele. Ennyi meg egy bambi. És ha emellet még tanítani merészeli tévedéseit, gyengeségeit más embereknek, akkor követ el igazi bűnt. Nem tudom, felfogod-e, hogy ez utóbbi mit jelent. Lemaradsz sok mindenről, amiről nem kéne. És még valami, hogy önhittségeddel szembesülj. Az, aki bár nem hiszi az Istent, de enged szavának, annak nagyobb becsülete vagyon ő nála, mint aki szájával vallja őt, ám cselekedetei hazuggá teszik szavait. Jó lenne, ha ez eszedbe jutna, amikor keresztet vetsz vagy körmeneten ájtatoskodsz mások elismerését aratandó. Mert különben akár a szikesbe is vethetnéd azt a keresztet, nem fog kikelni sosem, sem teremni nem fog számodra semmit. Sosem.

Az ember nevet ki kell érdemelni. Életed lehet rá a bizonyíték, tetteid, ha szavaiddal szinkronban állnak, egységet alkotnak. De csupán szavaid kevesek ehhez. Ne feledd, Isten előtt számolsz el életeddel, cselekedeteiddel, nem kortársaid előtt. Talán ez itt a legnépszerűbb tévedés, hogy ez is elég az üdvösséghez. De nem az.