Nem szeretnék beleavatkozni a kedves restaurátorok napi politikájába - újabban nem szoktam - , de Illés képviselő úr viselkedésében azért akad egy-két kifogásolandó mozzanat. Nem, mint magyar, valóban demokratikusan gondolkodó választó polgár mondom ezt, inkább, mint a Horthy rendszerben is megbecsült polgári családok, tisztviselők leszármazottja, akinek felmenői miatt sosem kellett szégyenkeznie. Ha már Horthyra esküsznek a mai magyar jobboldal képviselői, ugye. 

Szóval, annyi megjegyzésem volna, hogy a Horthy-rendszerben azért a tanultság, a közszereplés egyik vonzata a példás erkölcsi élet is volt. Színleg, legalábbis - de áthághatatlanul kötelezően. Ebbe bele értendő, hogy lehet ugyan, hogy kurváztak, tivornyáztak  a képviselők, tisztviselők, polgárok abban a rendszerben is, de a nyilvánosság előtt illett megőrizni a látszatot.  Nem csak a Horthy-rendszerben, de azt megelőzőleg is és azt követően is. Még a kommunista időkben is. Illene tehát a kopi-pészt alapon a múltból plagizáló jelen, magyar, magát konzervatív jobboldalnak nevező képviselőinek e tekintetben is igazítani az imidzshez. Mert enélkül bizony hiteltelenné teszik az általuk mintául, hivatkozási alapul választott imidzset, vagy szándékuk komolyságát. 

Tehát, minden mókusvakítás ellenére mondom, hogy a Horthy-rendszerben a tanultsághoz, azaz egyben a közhivatal felvállalásához tartozott íratlan, ám kötelező erkölcsi viselkedési norma is. Például, hogy nem viselkedik illetlenül egy parlamenti képviselő a parlamentben, pláne, ha tudja, hogy a sajtó nyilvánossága előtt beszél. Értem én, hogy tanulni kell a kommunista gyökereken nevelkedett Illés Zoltán képviselő úrnak (és másoknak is) a magyar polgári szokásokat, csak éppen ezt ekként való színre lépése, azaz képviselővé való aspirálása előtt kellett volna megtennie. Vagy az apukájának, régi modell szerint. Esetleg belevernie, ha másképp nem megy. Mert így elég kellemetlen az,  a magyar átlagpolgárt is megszégyenítő stílus, amelyet megengedett magának tegnap. 

Nem érted, miről beszélek? Felvilágosítalak. A Horthy-rendszerben még a tanítónak is becsülete volt a pór nép előtt. Azért, mert nem csak okos, tanult volt, de a belé nevelt illemet, emberi értékeket is képviselte és közvetítette a plebsz felé. Származási osztályát, annak erkölcsi szintjét, ha így ismerősebb számodra. A FIDESZ-KDNP konglomerátum ezt az imidzset szeretné felújítani a 21. századi Magyarországon, ám ez nem sikerülhet, ha e törekvés közben egyes képviselői nem tudják kiérdemelni saját viselkedésükkel a pórnép tiszteletét, megbecsülését. Magyarul mondva, vazzeg, nem viselkedhetsz úgy a parlamentben, mint egy kuplerájban tartott úri muriban. Mert nem így szól a forgatókönyv, azért. Mármint, az sem, amit véletlenül épp a minap kezdtek el tanulmányozni az oskolások, az új köznevelési törvény okán, kötelező jelleggel, de a réges-régi sem. Lehet, tanulmányozni kéne azt a köztisztséget betöltő felnőtteknek is. 

Ugyan, mindenki tudja, hogy a megelőző korok emberei sem voltak szentek, így a kettős életvitel is hozzátartozott  a magyar úriemberi társadalom napi valóságához,  a különbség csak az a mostanihoz képest, hogy a maga korában el tudták választani és el is választották az "úriemberek" a kuplerájt a hivataltól. Hát, nem ártana, ha ezt az "újmagyar" képviselők, állami tisztviselők is megtanulnák  - hivatalba lépésük, de legalább publikus megnyilvánulásaik előtt. Mert velünk, igazi magyarokkal szemben sértés, ha ilyen prosztóságokat művelnek, csak mert ezen íratlan elvárásokat nem tartják szem előtt. Értendő ezalatt, hogy olyan mintára hivatkoznak, amelyet nem ismernek és erről szégyenletes tanúbizonyságot tesznek.

Egy szóval, én is kirúgnám Illést azonnal, a miniszterelnök helyében, csak ugye nem várható egy volt kommunista növendéktől, hogy tisztában legyen az általa nagyon is favorizált, úri Magyarország erkölcsi elvárásaival. Mert nem ismeri, tehát nem is tartja fontosnak. Talán ennyit a horthysta restauráció komolyságáról, megalapozottságáról. 

Tanulni kell még polgárnak lenni, nem elég hazudni, azt gondolom.