Férfi blog

Hiába vagyok jól kereső, engem is utolért a dicsőséges Orbán kormány sikerhulláma az elmúttkétévben - kénytelen lettem odafigyelni a megtakarítható költségekre. Volt, amikor nagyon muszáj lett. Sőt, nagyon-nagyon. Tudod, amikor például meg kell osszad az ebédpénzed a kocsiddal. Ismerős? Nem? Vagy nagyon szerencsés ember vagy, vagy csak hazudós.

Nos, a témára visszatérve: te milyen gyakran ellenőrzöd a keréknyomást? És mi szerint választod meg? Vagy próbáltad-e a különféle szolgáltatók üzemanyagait? Megmérted-e, mi mennyi valójában, nálad? Lényeges kérdések, amennyiben nem hazugságokat, hanem megoldásokat, válaszokat keresel életed fontos kérdéseire.

Gondoltam, elmondom mindazt, amire én rájöttem tapasztalatból. Ha már férfiblog a cím. Én kérek elnézést, hogy eleddig nem írtam olyan gyakorlatias férfi gondolatokról, amelyek számomra természetesek. De ezentúl igyekszem pótolni. Erre nem magamtól jöttem rá, az érdem többek között a Furdancsblog szerzőié is, akik ráébresztettek e blog hiányosságaira. 

Szóval, sokáig nem foglalkoztam a címben említett témával, pontosabban sokkal hagyományosabban közelítettem meg, azaz a szervizkiadásokra fókuszálva. Időnként, amikor laposnak látszott az abroncs, elmentem a benzinkútra és beállítottam a szerint, ami a kocsiba ragasztott matricára volt írva, vag yamit legutóbb a gumiszerelő beállított. De ez a nemtörődömség még abban az időben volt, amikor még itt fejlődő demokrácia és piacgazdaság volt, amikor még a gazdasági kilátások javuló tendenciát mutattak, az emberek egyéni reményei is inkább megvalósultak, mintsem kormányzati erőfitogtatások taposták el a növekedés gyökeit globálisan, hazugságfelhővel homályba burkolva a romlás burjánzó virágoskertjét.

No de, hogy el ne kanyarodjak a témától, az utóbbi két évben fontossá vált minden csepp benzin. Valahogy a kormányzati siker propaganda nem tudott a valóság talaján eredményeket prezentálni hétköznapjaim forintosított aspektusaiban, valaki tévedett. Merthogy az életvitel minden kormányzati hazugság ellenére jelentősen drágult ez idő alatt, ami akárhogy is szerettem volna, nem tudott a siker hétköznapi értelmezésével azonos értelmet nyerni nálam. Lehet, csupán az én korlátom ez, de minden állampolgári igyekezetem ellenére sem nem tudtam hidat verni a hétköznapok valósága és a kormányzati unortodoxia agymosása között. A pénztárcám erősebb kutya volt, mondhatni  - azaz, ómagyarul, megbaszta az Orbán-kormányt röptében. Meg a retorikájukat. Nem is egyszer, de sokszor, gyors egymásutánban. Erős kutya az a pénztárca, nagy és kemény fasza van, ezt vontam le a látottakból.

Napi 60 kilométert autózom munkába s vissza, immáron 4. éve, így nem mindegy, hogy mennyit nyel el az ezerkettes "dög". Városban, vegyesben a legrosszabb a fogyasztás, ezt minden autós tudja. Nos, a 3-as főúton Gödöllő-Budapest, az inkább városi menet, mint vegyes. Több a lakott terület 50-nel, mint a 90-nel zavartalanul autózható szakasz, kb. 10:90 az arány. Ugye ez az átkozott agglomeráció, amely terjeszkedik, ez az oka mindennek. Meg a büdös ingázók, ugye. Ha nem vigyázunk, lassacskán egyetlen összefüggő várossá válik Pest megye és Budapest. Meg ha vigyázunk, akkor is. Érdekek vannak itt, kérem, nem elvi elhatározások szabják az utat. Szó szerint értve az utat. 

De, hogy bő lére ne eresszem mondandómat, a fogyasztás kérdése. A rezsicsökkentés kérdése nem Orbánék fejében született meg tavaly, hanem sokkal korábban az autósok fejében, szerintem. Tudod, amikor Orbánnak mindegy volt, hogy mi, autósok 450-ért tankolunk-e épp, vagy 380-ért, mert számára nincs árfolyamcél. Nekem se lenne persze cél, ha te fizetnéd az autóm költségeit. Szóval, aktuálisan úgy adódott - persze csak átmenetileg, szó sem volt arról, hogy a kormány tartósan szopatna gazdaság élénkítő romboló intézkedéseivel - , hogy muszáj volt minden fillért megtakarítanom, ezt pedig csak a kiadási oldalon látszott lehetségesnek, s ezen belül is a közlekedés ült az első rendű vádlott helyére a bírósági szakaszban, alapos kalkulációk eredményeként. 

Szóval, elővettem a jobbik eszem, amelyik azt diktálta, hogy nem kell feltétlenül átülnöm mindjárt BKV-ra, havi 40%-ot megtakarítva a költségeken, ám elveszítve szabad időmből további napi 1-1,5  órát. Hanem, hogy tehetek más intézkedéseket is annak érdekében, hogy az autós társadalom tagja maradjak, ugyanakkor az ehhez fűződő kiadási tételeimet csökkentsem? Igen, ezt súgta a rohadt liberális-demokrata-de-inkább-republikánus-jobboldali belső hang bennem. Ami, nem mellesleg, már 1995-ben, azaz Orbán köpönyegpróbálgatásai idején már fixum volt bennem. S ami valójában az önállót jelenti.

Mit tagadjam, inkább elővettem a jobbik eszemet a gondolkodáshoz. A BKV-t már ismerem, 14 évig jártam egyfolytában velük kéz-a-kézben, volt időm tehát levonni velük kapcsolatban a jó és rossz konzekvenciákat. Itt hívom fel nyomatékosan figyelmedet arra, hogy ne siklanj át felszínesen a jó és rossz egyidejű említése felett. Jó és rossz, nem csak jó, vagy csak rossz. A dolog úgy áll, hogy a BKV maga, illetve munkatársai  kibaszott jó szervező, képes például saját hatáskörben megszervezni egy metró felújítás alatti, percre pontosan kiszámítható felszíni közlekedési alternatívát a metró helyett és üzemeltetni azt hónapokon át egyenletes minőséggel. Ugyan hosszabb menet idővel, ám az a hosszabb percre pontosan kiszámítható. Ezt hívják profizmusnak. Tehát ne legyünk egyoldalúak. Az, hogy a BKK ennél nagyságrendekkel lájtosabb dolgokra sem képes hatékonyan, sem kiszámíthatóan, de jól semmiképp, azt most ne keverjük ide. Pontosabban ne keverjük össze a BKV dolgozók kiváló szervezőképességével. Hej, mit mondtam? Mondom, hogy NE keverjük ide, erre te akadékoskodsz. Nem értesz a szépen kérésből? Na, azért:)  A kettő nem ugyanaz, messze nem. 

De vissza az autózáshoz. Szóval, költségcsökkentési okoskodásomban felmerült sok minden. Először nyilván mindenki azzal próbálkozik, hogy nem nyomom a gázt, ha nem kell, próbálok minél alacsonyabb fordulaton autózni, akkor kevesebbet esznek a paripák. Hja, csak éppen a 95-ös oktánszám tápértéke határt szab ennek a manővernek. A MOL-é különösen, csak jelzem. Elkezdtem kísérletezni. Elsőként, kipróbáltam, mi van, ha a 95-öst nem a MOL-nál veszem, hanem az OMV-nél. Meglepődtem. A kocsi fogyasztása ugyan nem lett alacsonyabb, viszont kevesebbet fizettem a kasszánál. Idővel feltűnt, hogy náluk a prémium 100-as benzin kerül annyiba, mint a MOL-nál, Shell-nél a 95-ös (na jó, pár forinttal drágább, de mi az a 10-25 forint 400 felett?). Lelki közelharcot kellett magammal vívnom eleinte, mivel picivel korábban ezek a szemetek akarták felvásárolni a mi nemzeti, stratégiai olajtársaságunkat. Azok a szemetek, akik a prémium benzinért sokkal kevesebbet kérnek azóta is, mint a mi dédelgetett nemzeti olajkonszernünk. Néha a sógorok prémium benzinje súrolja a nemzeti 95-ös árát. Miközben nagyságrenddel jobb minőséget ad, ami nem mindegy. 

Nos, nem hagyott nyugodni ez a nemzeti büszkeség, gondoltam, csak kell olyan jó legyen a MOL 99-ese is, mint a rabló kapitalisták 100-asa. Kipróbáltam. Hát, az eredmény megdöbbentő. Ugyanaz a kocsi a magyar prémium benzinből 7.5 litert evett 100 km-en, míg a sógorok 100-as oktán számújából csak 6.6-ot. Hogy meggyőződjek arról, nem-e alkalmi tévedés áldozata vagyok, inkább pár alkalommal megmértem itt is, ott is. Hogy biztos eredményt tudhassak magaménak. Ennek már 4 éve. Az elmúlt 4 évben jellemzően és permanensen az OMV prémium benzinje majdnem a MOL 95-ös árszínvonalán volt megvásárolható. Mondom ezt úgy, hogy hetente egyszer tankolok, mérem és kiszámolom a heti fogyasztást.

Az érem másik oldala. A gumi nyomás. Miután az üzemanyag kérdést rendbe tettem magamban, következett annak a jelenségnek a vizsgálata, hogy ha permanensen ugyanazt az üzemanyagot tankolom, akkor miért ingadozik a heti fogyasztásom 6.6 és 7.5 között? 10 százalék a különbség a kettő közt, tehát ne vicceljük el a dolgot, kérem:)

Nos, az egyik ok a dugó. Az autó elektronikus vezérlésű, szekvenciális injektorral, szabályozott lambda szondával, tehát a lehető legkorszerűbb. Viszont, az alapjárat az alapjárat, nem mindegy, hogy mennyit állunk járó motorral a dugóban. Ez egy olyan körülmény, amely rajtunk, vezetőkön kívül álló (nem igaz, de ennek részleteiről majd máskor, másutt). Ezen nem tudunk változtatni, ez van. A komputer diktálja a motornak a 750-es alapjáratot, akkor is ha azon haladunk, meg akkor is, ha állunk üresben. Ez tehát egy konstans esemény, abban az értelemben, hogy ha dugóba kerülünk, akkor a fogyasztást egy bizonyos szint alá nem tudjuk vinni.

De, amiről igazából írni akartam, az az abroncs nyomás. A fenti tapasztalások mellett észrevettem, hogy van egy másik tényező is, amely befolyásolja, hogy adott távon, közlekedési körülmények között mennyi benzint fogyasztok el. Ez pedig a tapadás. Az abroncsoké. Csak egy sejtés volt, egy üzemanyagéhes napon, hogy tán az abroncsok tapadását is felül kéne vizsgálnom, hátha. Megtettem. Elkezdtem 2 tizedenként leengedni 2,4-ről egészen 1,8 ig. Később a lépésközt finomítottam 0,1 tized BAr-ra. Érdekes tapasztalásaim lettek, mit mondjak.

Gyorsulásban, végsebességben  és fogyasztásban egyszerre. Az alacsony nyomás (=1.9 BAR) jó gyorsulást eredményezett, alacsony fogyasztás mellett, ám a végsebességet csökkentette. A magas nyomás ( > 2.2 BAR ) semmilyen vonatkozásban sem volt jó.

Nos, 2 év kísérletezés eredményeként a jelenlegi nyári gumikkal a 2.0 és 2.1, télivel pedig 2.1- 2.2 környékén bizonyult optimálisnak mind fogyasztás, mind gyorsulás, mind végsebesség, mind pedig az abroncs kopása szempontjából. Az optimum. 

Mára nagyjából az alakult ki, hogy egyrészt, konkrét abroncstól függ, mi az optimális töltése. Ezt tehát ki kell kísérletezni, amikor autódra új abroncsot veszel. Nem attól függ, hogy mi van a gyári ajánlásban. Mert a gyári ajánlás a gyári gumikra vonatkozik, konkrét autótípusra, s nem arra, amire te időközben lecserélted azt. Különös figyelmet igényel ezen a ponton a téli/nyári gumi. Ha télen vetted az autót, akkor is nyári gumihoz van megadva a matricán a gyár által ajánlott nyomás. Ha nyárival vetted, akkor rendben lehet ez - egészen addig, amíg a gyári gumi van rajta. Javaslatom, hogy ha ezt lecserélted akármi okból időközben, akkor próbálkozz belőni az adott gumihoz  a te autódon illő megfelelő keréknyomást. Mert érhetnek meglepetések, azért. Például, hogy a gumicsere után akár 0.5 tizeddel kevesebb BAR eredményez számodra megfelelő tapadást. 

Másik megfigyelésem, hogy a jelenlegi magyar időjárás-változások mellett hetente 1-2 alkalommal ellenőrizni és szükség esetén igazítani kell a beállított értéket, mivel a hőmérséklet hektikus változása szintén okoz 0.3-0.4 BAR differenciát. Az sem árt, ha meleg abroncsnál állítjuk be, azaz nem otthon, indulás előtt, hanem egy benzinkútnál, útközben. 

Eredményem, 2 év alatt : 6,7 liter százon városban. Az alapjárattal nem tudok mit kezdeni, így a huzamosabb ideig tartó, azaz rendszeres dugók megnövelik a fogyasztást 7.0-7.5 környékére. Mindezt olcsó prémium benzinnel, mágnesek alkalmazásával a hűtőfolyadékon és az üzemanyag ellátáson.

Utóbbiak nem csodaszerek, csak praktikus alkalmazása a fizikának a gyakorlatban. A mágneses üzemanyag kezelés nem új dolog, viszont a hűtőfolyadékéra sosem gondoltam volna magamtól. De bevált. A dolog lényege, hogy a folyadék jobb keringését teszi lehetővé, így javul a hűtés hatásfoka, ez pedig jótékonyan hat az égésre, növeli a motor hatásfokát. Ebből kifolyólag csökken az üzemanyag fogyasztás, miközben például nő a nyomaték, elsősorban az alsó fordulat számtartományban (1000-2000). A gyakorlatban ez abban nyilvánul meg, hogy a motor nyomatékgörbéje mintegy kisimul, járása csendesebb és egyenletesebbé válik. Ezek a változások egészen más vezetési szokásokat engednek meg, fordulatszám tartományok és sebesség fokozatok használatát tekintve. Konkrétan például a motor kisebb rezonanciája segíti a váltó precizitását, tehát könnyebbé válik a váltás. 

Mindez nem jelenti a versenyautóvá válást, de elég ahhoz, hogy pl. magasabb sebesség fokozatban, alacsonyabb fordulatszám mellett érjük el a kívánt sebességet. Ezzel csökken a motorolaj hőterhelése, kevéssé kopik el az olaj, ami a motor kopását is csökkenti. A rezonanciák csökkenése pozitív hatású az egész autóra. 

Jelzem, volt a fogyasztás 8 liter is korábban, szöttyögő, lusta motorral, olyan abroncsnyomással, amilyet a gumiszerelő beállított. Ma azt mondom, hogy a dinamika javulása miatt önmagában is megérte foglalkozni e részletekkel, a kiszámíthatóan alacsony fogyasztás csak ajándék.