Férfi blog

Charlie bácsi orvossága - nem, nem a poharas :), hanem egy másik, egy igazi. És aktuális, most is. Legfeljebb kevesen hallották, vagy ha hallották is, még kevesebben értették, de sokkal valószínűbb, hogy halották és értették is, csak elfelejtették. Tapasztaltam magam is, hogy aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. Lehet, hogy rájössz egy-két bölcsességre korszakosan, de aztán annyi marhaság, tartalom és érték nélküli információ ömlik naponta a nyakadba, hogy kimossa a bölcs gondolatokat a fejedből, szívedből. 

Ezt a dalt nem énekelhette volna Charlie 20-30 évesen. Más sem. Azért, mert kell hozzá az érett, nyugodt férfi fajsúlya. Nem fizikailag, hanem megfoghatatlan vetületben értve. Kell, hogy ismerje nőt, tudja, mi a szeretet, kell az élmény magabiztos birtoklása, hogy hogyan kell szeretni. Ezt csak érett, tapasztalt ember tudja. Nálam a tud szó nem az információ bortoklását jelenti, hanem az ismeret gyakorlati alkalmazásának képességét. Bizonyíték, nem vélelem. Sok férfi nem képes erre, még ha 10-20 éve házas a nőjével, akkor sem. Mert nem ismeri a szeretetet. Nem tapasztalt eleget az emberekről, nem ismeri őket, mert önmagát sem ismeri, s így másokról végképp nem lehet valós képe. Ezért arról a nőről sem, akivel sok éve tengeti együtt napjait esetleg. Mert tengetni, az egy dolog, az olyan gatgetni. De a csinál az sikeres véget jelent, eredményt, nem a futottakmég kategóriát. Ugye. Ízig-vérig ember nem tengeti napjait, várva valami csodára, hanem él, s eleven élményt okoz mások életében is ennek mentén. Ennyit erről, azaz, arról, hogy ki, mire miért nem képes. Nem képes, ez itt a lényeg. Nem kritika, hanem szembesítés a valósággal. Ha metszőnek érzed még is, akkor a saját valóságod metsz, amit te teremtettél magadnak, nem pedig ez a pár sor. Én is a magam tapasztalatából írom, onnan az ismeret. Rajtam sem segíthet a  tapasztalatod, értsük ezt meg, indulatok képződése és elszabadulása helyett.

Igazuk van azoknak a régieknek, akik megfogalmazták azt a közhelyes passzust, miszerint a férfi aranykora 45-nél kezdődik. A magam fogalmazásában, saját megfigyeléseim nyomán  ezt úgy definiáltam 2 éve, hogy akkor kezd benőni a feje lágya a bármely férfinak, amikor a kora utoléri a lábméretét:) Nőkre sajnos ez nem igaz, mert nekik is 40 felett kezd benőni :( De, valójában, ki a fenét érdekel, hogy mi hangzik jól, ha nem passzol a a valósággal? Marhaság. Az számít, ami valósággá lesz, semmi más. Mind erre vágyunk, akár férfi, akár nő, akár 16 éves, akár 50. Csak mindenki igyekszik a kettő között korszakosan valami mást hazudni. A 16 évest még lehet érteni, hogy miért teszi, ám 30 felett már nettó hülyeségnek, önpusztításnak lehet csak titulálni az ilyesmit. Na de, ilyenek vagyunk, ez van, erre vagyunk képesek.  

Szóval, az őszinteség a lényeg az emberi kapcsolatokban, az számít, az adhat valamit másnak, magunknak, az hozhat boldogságot tehát ezáltal - semmi egyéb. A magány az, a kudarcok sokasága, ami megtanítja bárki számára, hogy mi nem számít igazából, mi csupán látszat, picsafüst, halványlila esti köddel körítve, de ami sosem közelíti még valóság árnyékát sem. Mert megtanítja, az bizonyos, csak az kérdéses, hogy mennyi idő alatt. De biztosan megtörténik. Persze, van, aki öngyilkos lesz, mielőtt a felismerésig eljut, vagy éppen egész életében másokat gyilkol, önmaga egója helyett - de egyik sem lesz boldog, ez is bizonyos. 

Amikor magaddal nézel szembe esténként, reggelenként, amikor csak magadhoz szólhatsz bármikor is, s ha bárkit kritizálsz, akkor minduntalan kénytelen vagy rádöbbenni, hogy semmi sem számít mindabból, amit mások mondanak gondolataiknak, vagy amit te gondolsz másokról - csak az számít, hogy ki, mire képes, azaz, mi az, amit tesz, amit megvalósított. Ha eddig eljutottál, akkor már nincs messze a Nirvána. Kitartás. Amennyire el tudod fogadni önmagadat, aktuális állapotodat, gyengeségeidet, azaz szereted önmagadat, nos, annyira tudod elfogadni másét is. Azaz annyira tudsz szeretni mást is. Ehhez persze meg kell tudni különböztetni az olyan dolgokat, amin változtatnod lehetne s kellene is ennek okán, meg azokat, amikbe átmenetileg bele kell nyugodnod, mert nincs meg a kulcsod a megoldásukhoz. A vágyaink és aktuális be nem teljesültségükből fakadó frusztráltságunka nem összekeverendő vonatkozások életünkben. Valahol itt kezdődik az érés. Hogy tartsuk meg tisztán vágyainkat, s közben tudjuk nyugalommal viselni be nem teljesültségük valóságát. Boldogan, felhőtlen mosollyal, nem fogcsikorgatott álmosolyogva a környezetünkre. A boldog ember érzi a boldogságát, ezt látjuk rajta kívül, nem pedig annak látszatát erőlködi mutatni. A különbség az izzadtság szag, az rombolja le az illúziót. 

Régóta hiszek Istennek. Nem, nem fogalmaztam rosszul - nem Benne, hanem Neki. Az üzeneteit ugyanis vettem mindvégig, többnyire - direkt vagy áttételes formában, de megértettem -, tehát a kérdés sosem az volt, hogy létezik-e, hanem hogy képes vagyok-e engedelmeskedni azoknak. Kemény dió. Hogy kerül hirtelen ez a csizma az asztalra? A szeretet kapcsán. Mindaz, amit nő és férfi viszonylatában leírtam bármikor, visszavezethető az Isten által hirdetett, s a Bibliában számtalan helyen megírt szeretethez. Jelzem, egyszerű, paraszti nyelven megírtak, hogy bárki érthesse, akinek nyitott a szíve. Akár bármelyik gyereké.

Nem tévedés, ebbe a szex is beletartozik, arról is megemlékezik a könyv, pont olyan gyakorisággal, amilyen fontos az nekünk. Csak ez utóbbiról a papok előszeretettel hallgatnak, mint laikusok, a laikusok meg a papok vallásos szűrőjén át nézik az igét, ezért az eretnek gondolatokat, benyomásokat elhessegetik maguktól. Mert úgy illik, ugye. De én, vagy te nem vagyunk laikusok e témában, ez fontos különbség. Hogy hogyan s mitől jó a párkapcsolat, milyennek kell lennünk ahhoz, hogy jó legyen. Ne feledd, Jézus is csak annyit mondott a parázna nőnek, akit megmentett a kövezéstől, hogy eredj, és többé ne vétkezz. Ez valójában azt jelentette, hogy soha többé ne szeretkezz olyan férfival, akit nem szeretsz szívedből. Kicsit emelni kell ennek megértéséhez az IQ-ra eddig fordított vércukoradagodat, de muszáj leszel, ha választ akarsz kapni, nem csak továbbra is kérdezni. Nekem személy szerint nem fontos, hogy így legyen, neked fontos, hogy Isten ne nézzen hülyének téged, mert hülyét csinálsz magadból. Ez se az egyszerűen megérthető mondatok egyike, de lelked rajta. Nem az általános iskolában vagyunk, erre ennyi a válaszom. A többi szokványos kifogásról meg pont úgy tudod, hogy nem érnek semmit, mint én. Akkor miért is lennénk képmutatóak? Felesleges pazarlás volna.   

Persze, az emberek feje szerinti materialista vallásosság inkább gát ezek megértéséhez, mintsem segédlet. Mert Isten egyikünket sem azért segített e világra, hogy más emberek által programozott robotok legyünk, vagy elődeink hamis, romlott konzerv hagyatékát valósítsuk meg élet címén. Jobb a független megközelítés, amikor új dolgot szeretnénk magunkévá tenni, vagy régit, amit sok elődünk vont be öröklött sablonok pókhálóival. 

Nos, ez az én életszemléletem, s ez idáig számomra hasznos és eredményes volt. Mondom, HASZNOS és EREDMÉNYES. A eredmény és a haszon e megfogalmazás szerint valami pozitív dolog, épülés, nem negatív, azaz leépülés. Értsük egymást, az hozhat hasznot bárkinek. Eleddig, 20 év alatt, Isten sem csapott agyon az ilyen renitens gondolataim miatt, sőt, inkább megáldott. Arányosan. 

Talán mindez némi lazítás lehetőségét veti fel azoknak, akik vallásos hátterük miatt nyomorították meg életüket például a párkapcsolat s a szex területén. Jellemzően a vallásos maszlag arra volt jó mindenkoron, hogy ne legyenek boldogok az emberek. Istennek ilyen célja egészen biztosan sosem volt, és ma sincsen, a tanításokat boldogtalan emberek ferdítették olyanná, amelyek más emberek életét is megmérgezték, tönkretették. Gondolj erre, amikor becsapod magad holmi hagyatékok, örökségek mentén. Magaddal szúrsz ki, meg a gyerekeiddel. Utóbbi nehéz súly. Azért az, mert valaki olyan életét rontottad esetleg tudtodon kívül, akinek a legkevésbé sem akartál volna ártani, hanem sokkal inkább minden jót megadni. Ha szerencséd van, akkor a magaddal szemben elkövetett bűnökért is megszólít Isten, kellő időben, azért, hogy legyen lehetőséged változtatni. Azért, hogy boldog lehess. Ha nincs szerencséd, akkor nem tesz ilyet és nem lesz rá lehetőséged. De utóbbi sem jelenti azt, hogy elvetett volnál, csak neked magadtól kell rájönnöd, min kell változtatnod, vagy esetleg más emberek által, mint például most és itt, amíg ezt olvasod. A cél a fontos, nem az eszköz, vagy az út milyensége. Ha boldoggá lehetsz, s élsz a lehetőséggel szemben előítéleteiddel, gőgjeiddel, nos, utána már mindegynek fogod látni az utat, amit bejártál érte, az árat, amit ki kellett fizetned. Nem fog érdekelni, hogy mások kevesebbet vagy többet fizettek náladnál - csak az fog számítani, hogy te is célhoz értél, meg ők is. Mindenki a maga útján, a magához mért áron. Így igazságos Isten mindenkivel. Olyan emberrel még nem találkoztam, akitől teljesíthetetlen árat kért volna - legfeljebb az illető gondolta úgy, hogy nem képes megfizetni.  

Sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak - megint egy fontos mondat a Bibliából. Azt jelenti, hogy nem az számít odafent, hogy te mire tartod magad, hanem az a fontos, hogy odafent mire tartanak téged. A megítélés alapja, itteni teljesítményed. Mint emberé.

Szóval, a szeretet, mi is? Hogy, akármi zord körülmények közt azt lásd, miért mondj inkább igent a nem helyett. Hogy, miért akarj tenni inkább, mint nem tenni. Hogy, miért akarj elfogadni inkább bármi helyzetben, mint inkább elutasítani. Ha meggondolod, mindezek egy gyerekben is alapjáraton helyesen működnek, tegnap is, ma is, s holnap is. Vajon véletlen volna, hogy Jézus is ezt hozta példának úgy 2000 évvel ezelőtt? Nem hiszek a véletlenekben. 

A gondolat, az érzelmi sugallat mindig átsuhan az emberen, ma is, pillanatonként, akárcsak 2000 éve vagy 5000 éve, ez nem változott azóta sem. Hogy mit kéne igazából, tudjuk, érezzük egy pillanatban. Fel kéne hívni. Meg kéne lepni. Mondani valamit neki, hogy feldobódjon. Megdicsérni, adni egy szép gondolatot, érzést. Csak úgy, mert van mit adnunk épp. Pillanatnyi ötlettől vezéreltetve, amely tanács ellentmond ezernyi agyunkba nevelt racionálisnak mondott, ám valójában önző kordonnak. Csak az agy és a lélek egoja beszél le róla ilyenkor, az kétségesít, ez a valódi igazság. "Jajj, nekem is nehéz, s nekem ki fog adni, ha én adok?" - önsajnálat a gyilkosa a szeretésnek. Ez minden önzésünk gyökere, s ez bennünk van, sosem másban. Ezért nincs igaza - nem lehet - annak, aki e visszahúzó gondolatokra hallgat, ezekkel védi meg nem tett jótéteményeinek valóságát. A szeretet valahol ott kezdődik, amikor nem mások önzéséhez, cselekményeihez vagy azok hiányához viszonyítod a jót, amit szíved szerint tennél. Minden pillanatban - elég sok pillanat fér el a legrövidebb életben is.