Férfi blog

Két ember titka - azoké, akik között történik. Ennek a bensőséges dolognak semmi köze a róla alkotott emberi fogalmakhoz, erkölcsi szabályokhoz, korlátokhoz. Ott és akkor csak két ember van, őszintén egymás szemében - senki és semmi más. Nem, nem a lefekvéssel kezdődik, mivel nem is tudatos az igazi - a közhelyes kép már csak a végkifejlet, amely azért olyan, amilyen, mert a titkos részt mindenki szeretné átugrani, s csak a rév érdekli. De ez így nem működik, ezt lássuk. Nem. Végig kell játszani a játékot, hisz ez a legtermészetesebb, őszintébb játék felnőttek között. Ott kezdődik, amikor megérzik egymás lelki illatát, amikor megmozdítanak egymásban ösztönösen valamit - amikor a kockaszilánk kölcsönösen felzizzen bennük s egymásba kapcsolódik, egy hullámhosszon kezdenek emelkedni valami felé a képzeletbeli magasba. Szavak nélkül - mindig így kezdődik -, láthatatlanul és meglepően. Érzés, sejtés, pillantás tökéletes összhangja izzítja lassan a szenvedélyt, eufórikus izgalmat okozva.

Történhet akár a lift előtt várakozva vagy abba belépve, négyszemközt vagy társaságban, sörözőben, hipermarketben sorba állva - ez mindegy, nem befolyásolja magát a történést. Valami történik a lelkekben, láthatatlan szálon kommunikálva tudattalanul, ami elindítja az agyalapi mirigyet, az pedig hormonokat ésatöbbi, ésatöbbi. Az utóbbi már csak következménye valami sokkal fennköltebb, szent dolognak. Az újságok meg csak az utóbbiról képesek értekezni - pontosabban az újságírók korlátoltsága miatt nyilvánul meg csupán ilyen primitív szinten.

Mindez akkor is megtörténik, ha végül a kéz, a száj nem mozdul, s ha ebből kifolyólag nem teljesedik be, ami útjára indult. Gátlások. Szép magyar szó, pontosan kifejezi a lényeget. Negatív töltésű. Gátolni valamit, az mindig negatív töltésű. Küzdés valami ellen, aminek bekövetkeztét nem szeretnénk. Senki sorsában nem jelentkezik olyan megtenni való, amit nem kéne megélnie. Legfeljebb nem meri, mert fél valamitől, erről szól ez a szó valójában. Nem csak az én valómban, hanem mindenkiében. Ha boldog a szexuális életed pároddal, meg sem tud érinteni egy másik ember. Ha ezt tapasztalatból tudod, és nem is tagadod, akkor nyer értelmet az a történés, hogy ha még is belekerülsz egy ilyen kezdeménybe. Az már a bajt jelzi a kapcsolatodat, annak valódiságát illetőleg. Lehet, csak picit, lehet, nem is szexuálisat - a dolgokat ott téveszted össze, hogy két ember kapcsolatáról mit sem tudsz, a történéseket, azok lényegét általában kisarkítod az általad már felismert problémákra. De ez oktalanság. a lényeg, hogy még nem vagy a végállomáson, ezt jelzi. Még nem tudsz magadról, a másik nemről valamit, amit meg kell ismerned. Gyakorta arról szól ez, hogy a meglevő kapcsolatodat nem értékeled, nem fogod fel kellő képpen, s az idegen ébreszt rá, hogy mit nem teszel otthon jól. 

Mindezen nem segít, ha a gátlásokat nyilvánossággal igyekszel feloldani. Az életben leggyakrabban nem elegendő a megoldáshoz a kimondás, kiposztolás, az esetek többségében tettek szükségeltetnek a válság megoldásához. Elborzasztó, hogy a szex nyilvánossá tételével szeretné megannyi újságíró s hétköznapi ember oldani szexuális életének kudarcait. A szex isteni titok, mindig is az volt. Az egyik olyan érzékelési területe az embernek, ahol az agy nem tudja töredékében sem felidézni az élmény emlékét - mivel hogy csak kisebbik hányada történik az agyban. Tehát emlékekben is csak az a rész idézhető fel, ami a folyamat során ott történik. Ha ez nálad nem így van, akkor még nem éltél eleget, nem tapasztaltad a szex teljességét. Nem bűn, nem kell rosszul érezned emiatt magad, csak figyelmeztetés talán arra, hogy miért nem tudsz boldogabb lenni az ágyban vagy kapcsolatod teljességét illetően - miért érzed, hogy szem szerint elvileg minden rendben, de valahogy mégsem vagy elégedett boldog - a témával foglalkozó média ezernyi útmutatása szerint. A szexről még én sem tudnék teljességgel írni, nemhogy olyan szingli újságírónők, akik biztosan nem élték meg az élményt. 40+ os téma ez, különösen a nőknél. Én azért nem tudok írni róla, mert nincs rá felhatalmazásom. Amit megéltem, az én titkom, amit meg lehetett írni róla, azt megírtam - most például ennyit - , a többi nem publikus. Nem lennének jó szavak rá, amik át tudnák adni az élményt, talán ezért nem. De inkább azért, mert nem tartozik senki másra rajtam és a partneremen kívül. Mindenkinek magának kell hát megélnie a saját élményeit, és az az ő boldogsága lesz. Én így tudom felfogni ezt a bonyolult, cizellált dolgot.

Látom, hogy mennyien kínlódnak, akár ördögöregannyját is bevennék porrá törve, naponta háromszor, csak hogy megnyerjék, amire legbelül vágynak. De az ilyesmin nem segíthet sem írás, sem semmi gyógyszer vagy varázslat. Galilei mondta, hogy senkit nem lehet megtanítani semmire - csak felébreszteni a vágyat az ismeret megszerzésére. Vágyj és tégy érte. Ennyi.