A mai nap is úgy indult, mint a többi. Pontosabban nem, mert ott pilickázott az agyam egyik sarkában, hogy ma Nőnap van. Már paráztam előre, hogy fel kell vennem a hogy-illik-viselkedni álcát - azaz, ne toljam túl se, de érzéketlen tuskó se legyek. Aztán elmúlt, ahogy megláttam a nőket. Egy picit - csak egy icipicit - , mind igyekezett úgy csinosabbnak, szebbnek látszódni, hogy azért a férfiak ne vegyék észre, ám azért hasson. Nagyon meghatott. Picit rendezettebb frizurák, alig több smink, csinosabb, elegánsabb ruha, alig észrevehetően. De, azért aki odafigyel a nőkre, az észreveszi. Én kimondottan szeretem az ilyen kifinomult kommunikációt felfedezni :)
És, a nonplusz ultra, hogy idén a melóhelyen nekem jutott az egyik virágosztó szerep, mivel Virág elvtárs ma nem dolgozott :) Nagyon édesek voltak a kolléganők, meghatottak. Örültek a szebbnél szebb virágoknak - tényleg, nekem is tetszett pár közülük, gondoltam én is veszek itthonra olyat. Örültem velük, hogy akármilyen sokan mondják ezt a napot kommunista ünnepnek, azért ők tudták, hogy ők nők, én meg tudtam, hogy ők nők, és örültem, hogy valahogy egy hullámhosszon vagyunk. Szinte bagatell apróság, vélhetnénk, de valahogy körüllengte ez a fontosság az egész napot. Jó volt átélni. És közben eszembe jutott, hogy lehetne ez így minden nap, nem csak az év egy napján. A férfiak előzékenyebbek voltak, figyelmesebbek, még az idegenekkel is.
Egyszóval, minden kedves hölgy ismerősömnek boldog Nőnapot kívánok, illetve Nőestét, mert már csak ennyi maradt belőle, mire ideértem :) Az éj pedig még hosszú, sok lehetőséget rejteget mindenféle titkos meglepetésekre ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.