"Néha valamiféle glória világítja meg az ember elméjét. Majdnem mindenkivel megtörténik. Érzed, amint nő és készülődik, mint egy gyújtózsinór, amint a dinamit felé ég. A gyomrodban érzed, a karjaidban bizsereg, az idegeidben zsong nagy gyönyörűséggel. Bőröd érzi a friss levegőt, a mély lélegzet csupa öröm. Úgy kezdődik, mint amikor nekinyújtózkodunk egy nagyszerű ásításnak. Keresztülvillan az agyunkon, és az egész világ felragyog a szemünk előtt. Sok ember, amióta az eszét bírja,szürkeségben él, még a táj is, fák is elsötétednek, elszomorodnak tőle. Az események - még a jelentősek is - fakón és színtelenül vonulnak el mellette.
És egyszerre kigyullad az a dicsőséges fény - a tücsök ciripelése is édesen zeng a fülünkbe, a föld illata dalolva csapja meg orrunkat, és egy fa alatt ülve boldogan sütkérezünk az átszűrődő fényben. Az ember kiárad magából - valóságos zuhatag -, de nem apad el; nem lesz kevesebb. Azt hiszem, ez árulja el egy ember jelentőségét a világban: mindenkit meg lehet mérni glóriáinak gyakoriságán és lendületén. Magányos élmény ez, mégis összekapcsol a világgal. Szülőanyja minden alkotásnak, és így el is választja az embert társaitól.
Nem tudom, hogy lesz az eljövendő években. Hatalmas változások következnek be a világban, óriási erők formálják a jövendőt, melynek arcát nem ismerjük. Közülük egyik-másik rosszul esik nekünk - nem is azért, mert önmagában rossz, hanem mert arra törekszik, hogy kiküszöböljön bizonyos dolgokat, amelyeket szeretünk és jónak tartunk.
Igaz, hogy két ember nagyobb követ tud felemelni, mint egy ember egyedül. Egy csoport gyorsabban és jobban tud autókat építeni, mint a magányos munkás - a gyári kenyér olcsóbb és egyenletesebb minőségű. De amikor táplálékunk, ruházatunk, hajlékunk a tömegtermelés bonyolult folyamatából kerül elő, a tömeges módszerek szükségszerűen behatolnak gondolkodásmódunkba, és minden másféle gondolkodást kiküszöbölnek. Korunkban a tömegtermelés behatolt közgazdasági, politikai, sőt még vallási éltünkbe is - vannak, akik az isteneszme helyébe tették. Ez a mi korunk veszélye: feszültség érezhető a világban, szörnyű feszültség, amely már-mára pattanásig fokozódott. Az emberek boldogtalanok, és lelkiviláguk egészen megzavarodott.
Ilyen időkben jónak és természetesnek érzem, hogy feltegyek magamnak néhány kérdést.
Miben is hiszek tulajdonképpen? Mi mellett és mi ellen kell síkraszállnom?
A mi fajunk az egyetlen alkotó lény, és csak egyetlen alkotó szerszáma van: az egyéni elme, az egyéni szellem. Két ember nem alkotott még soha semmit. Nem fordult elő termékeny együttműködés sem a zenében, sem a képzőművészetben, sem a költészetben, se a matematikában vagy a filozófiában. Mihelyt az alkotás csodája megtörtént, egy csoport továbbfejlesztheti és kibővítheti, de egy csoport nem talál fel semmit.
A csodálatos szikra mindig egyetlen ember magányos agyából pattan ki.
És most vannak, akik a csoportgondolat nevében hadakoznak a legdrágább kincs, az emberi szellem ellen. Ócsárlással, kiéheztetéssel, elnyomással szorítják vissza a szabadon szárnyaló, kóborló szellemet - megkötözik, eltompítják, elhódítják. Emberi nemünk, úgy látszik, az öngyilkosság szomorú útjára lépett.
De én szentül hiszem, hogy az egyén szabad, kutató szelleme a legértékesebb dolog a világon. És ezért akarok küzdeni a lélek, a szellem szabadságáért, hogy szállhasson bármerre, kedve szerint. És küzdök minden olyan eszme, vallás vagy kormányzat ellen, mely korlátozza vagy megsemmisíti az egyént. Ez az én lényem, ez a törekvésem. Meg tudom érteni, hogy minden dogma igyekszik elpusztítani a szabad szellemet, nehogy az szemlélődés útján a dogmát semmisítse meg. De úgy érzem, meg kell óvnunk az egyetlen dolgot, amely elválaszt bennünket az alkotásra képtelen állattól. Ha ezt a glóriát elveszítjük, végünk van."
/John Steinbeck: Édentől keletre (1952); 13. fejezet, 1. bekezdés./
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.