Hogy mit írtam mezei emberként 5-7 éve? Én is csak egy mezei ember vagyok, s nyilván, aktuális érettségem mentén írtam itt bármikor bármit. Azaz, nem volt tökéletes akkor sem, és ma sem vagyok az. Csak az aktuális ember látásmódját tükrözi, amit akkor vagy azóta bármikor írt itt.
Te meg mint gyöngytyúk a takonyra, úgy vetődsz 6-7 évvel ezelőtti írásaimra - szerintem siralmas. Úgy értem, nekem fáj, amikor azt látom, hogy 6-7 évvel ezelőtti férfi mezei álláspontját nézegeted, mint valami tutit. Pedig sosem hazudtam azt, hogy bármi, amit aktuálisan írtam, az szuperlatívusz vagy örök érvényű lett volna. Akkor sem, és most meg még kevésbé.
Látom a blogstatisztikákból, miket is látogatsz, és bele borzong a hátam - mert közülük sok olyan van, amit ma már meg sem írnék - pl. A Férfi érzelmek-et ma már nem írnám meg -te meg ezt nézegeted, mintha valami jelentős lenne. Én azért nem írnám meg ezt ma már, mert az csak egy félig érett férfi gondolatait tükrözik - és a mai szememmel nézve félig hazugságok. Vagy legalábbis annak tűnnek mai szememmel nézve. Nem igazi igazak, így értem. Mai szememben legalábbis. És van véleményem ma arról, hogy ha te abból formálsz véleményt 7 évvel később, hogy akkor mennyivel is vagy lemaradva gondolkodásban a ma kihívásaihoz képest. Szerintem nagyon. De nincs kedvem erről írni - holott fikarcnyival sem érdekel jobban, hogy te mit is gondolsz arról, amit majd évtizede írtam itt. Ne értsd félre, akkoron sem írtam hülyeségeket, csak nem voltam annyira érett, szerzőként, mint mondjuk ma. Nem véletlen, hogy az idő előre haladásával írásaim gyakoriságaikat tekintve megritkultak. Azért történt így, mert értem én is az évek alatt. És sokkal több lett a saját átgondolni valóm, mint a közlendőm. Azaz, amit nem írtam meg naponta, azt beépítettem a saját életembe. A gondolataim sokasága nem csökkent, hanem inkább szaporodott. Csak, az idő előre haladtával egyre kevesebbet írtam meg, inkább megcselekedtem azokat saját életemben.
Nem lebaszás ez, félre ne érts, pusztán logika. Én nem aludtam azalatt a 7 év alatt, amióta azt a bejegyzést írtam, akkori szemléletem mentén, és bár akkor sem volt nettó hülyeség, ma már nem vállalnám. De, aki ír, annak vállalnia kell azt a kényszerűséget, hogy amit egyszer nyilvánosan leírt, azt nem törli, nem vonja vissza - hanem vállalja a következményeit. Én ebben hiszek. Problémának látom viszont, hogy akkor sem vonhatnám vissza, ha akarnám - ez sokszor felmerült bennem korábbi írásaim kapcsán -, mert az internet nem felejt - ami egyszer napvilágot látott, az ott marad, eredeti állapotában. Hála a sok kereső motornak, amely cacheli az ilyesmiket :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.