Férfi blog

Naponta kényszerülök hallgatni, olvasni a parttalan vitát - a kormány antidemokratikus, jogsértő, diktatúra van Magyarországon, illetve a kormányzati védekezéseket, agyon magyarázásokat, hogy pedig de.

A kérdés az, hogy vajon miért mondják oly sokan, hogy ez a kormány diktatúrát hozott létre Magyarországon? Az elmúlt 20-ban az előzőekre vajon miért nem mondták sosem? Elgondolkodtató. Nem zörög a haraszt, ugye...

Talán azért mondják oly sokan, mert a törvényesség csak akkor egyenlő a demokráciával, ha a törvények nem 100%-ban a kormányzó párt elnökének egyszemélyi akaratát tükrözik csupán, gyakorlatilag kontroll nélkül. S immáron elméletileg is. Az nem demokrácia, ahol 48 órán belül törvénnyé lehet tenni a kormányzó párt bármilyen ötletét, tekintet nélkül bárki érintettre. Csak az önhitt ember nem kérdez, nem egyeztet. Márpedig itt ez történik. 

Jelzem, hogy a sokat szidott Kádár János sem engedte meg magának az egyszemélyi hatalmat. Voltak mellette mindenkor más erős, befolyással bíró emberek a párt é s kormányzati struktúrában, akiknek súlyát, álláspontját figyelembe vette, akik ellensúlyt képeztek a személyi kultuszt gátolandó. Dönteni ő döntött ugyan, ám nem egyedüli elképzeléseinek, akaratának strómanjai vették körül, hanem érdekérvényesítő emberek vagy támogatók épp. Erőegyensúly volt tehát, valódi, még ha nem is demokratikus. Arról nem beszélve, hogy kevéssé szarta le a zembereket. 

No de, visszatérve a mába, szóval, ez a mostani, ez nem demokrácia. Már amannak fényében sem az, ez a ciki. Csupán törvényesített diktatúra ez, ezért mondják rá oly sokan a diktatúra jelzőt. Lehet a kritikusok ellen kormányzati oldalon ál-felháborodni, ellentámadni, mocskolódni, összeesküvés elméleteket propagálni, meg hivatkozni körömszakadtáig a törvényességre trükkösen, közben  ártatlanul kezüket tördelni, s mantrázni ártatatlan, kerek szemekkel, hogy "nem értjük, kinek mi baja van, itt minden törvényes", de ettől még a demokrácia kérdésére nem lesz válasz a törvényesség szó emlegetése. Mert nem konszenzuson alapul, nem tükrözi a társadalom többségének akaratát, azért. A nép felhatalmazása már rég megkopott, nincsen az sehol sem. Ugyan közvélemény kutatások rendszeresen kihozzák a FIDESZ támogatottságát, ám egyrészt, ez a vezető szerep már messze nem a biztos szavazók 4/5-e, amint azt 3 éve ilyenkor sokat hangoztatta a FIDESZ, másrészt érdekes, hogy valahogy nem hallani a köznapi életben egyetlen FIDESZ-KDNP-t, kormányt védő emberkét sem. Sem a villamoson, sem a kocsmában, sem sehol. 12 évvel ezelőtt ez nem így volt, akkor szomszédok, barátok politizáltak az utcán, nem egyszer egymásnak ugorva, hangosan veszekedve, sokszor örök haragot fogadva. De most ilyesmi elvétve sem fordul elő. Kussolnak a kormánypárti emberek a hétköznapokban. Csend honol a villamoson, utcán, kocsmában, nem hallod a FIDESZ védő harcias retorikát, vitákat. Hol van hát az a sok ember, aki állítólag egyetért s támogatja mindazt az antidemokratikus, diktatórikus átalakítást, amit ez a kormány csinál ? A saját szavazó bázisa nem meri felvállalni véleményét az egyszerű embertársai előtt. Félnek. De vajon mitől? El kéne ezen gondolkozni. Nem nekünk, akik nem félünk a saját álláspontunkat képviselni, hanem azoknak, akik csak titkon merik embertársaik - és persze saját - érdekeik ellenében támogatni e kormányt.  Mert valami bibi van akkor, ha az ember nem meri felvállalni álláspontját, holott az uralkodó többség kormánypárt oldalán áll. Mondjuk én is félnék rokonaim haragjától, ha épp a kormány politikája miatt válnának ők munkanélküliekké, vagy haldokolna édesanyánk az elégtelen egészségügyi ellátás áldozataként, miközben a Kedves Vezető siker-propaganda leveleivel zaklat minket.

Szélmalomharc ez, a hatalom szégyenteljes szélmalom harca, amelyet sosem lehet megnyernie. Más diktátoroknak is csak  a harc jutott az ilyen próbálkozásokból, de siker, dicsőség, nos, az sosem. Most sem fog.