Szoftvert már régóta nem vásárolunk boltban, papírdobozban - a dobozos termék csak egy régebbi korszakból ránk maradt jelző. Nem. Az internet széleskörű elterjedése óta - mint egy évtizede - már csak letöltjük a szoftvert és bankkártyával vásárolunk hozzá interneten licenszkulcsot. Tökéletesen működik, még - pontosabban épp ezért - a legritkábban használt szoftverek esetében is, sőt, pont ezek miatt. Hogy minél nagyobb vevőkört tudjon lefedni a gyártó/szolgáltató cég. Működik, makulátlanul, olyannyira, hogy céges szinten is így realizálódik. Szükségünk van valamire, megkeressük a gyártó weboldalát, és kivétel nélkül megtalálhatjuk bármelyik cég honlapján a Download menüpontot, ahol kiválaszthatjuk a letöltendő licensz típusát, valamint választhatunk, hogy bankkártyával vagy paypallal kívánunk-e fizetni.
Nos, a fentiek figyelembevétele mellett nem fér a fejembe, hogy a film és zenei típusú digitális tartalmak szolgáltatói ezt miért nem vették észre eddig. Hisz ők is digitális tartalmakat értékesítenek. Miért ragaszkodnak regionális értékesítési elképzeléseikhez, egyáltalán a fizikai adathordozók műanyag csomagolásban, boltokban történő értékesítési modelljéhez - miközben már minden, potenciálisan vásárló országban szinte mindenkinek van internet hozzáférése? Vagyis, másképp fogalmazva, azoknak, akik potenciális vásárlóik, nos, azoknak 90% feletti arányban van, és előnyben részesítenék a letöltési lehetőséget a különböző típusú ezüst lemezek vásárlása helyett.
A probléma arról jutott eszembe, hogy előfizettem a Netflix-re, és tudomásul kell vennem, hogy nálunk azért kisebb a választék, mert a Netflixnek ki kéne fizetnie az egész EU régióra minden olyan film jogdíjait, amelyeket észak-amerikára már birtokol, viszont pl. nyugat-eruópai vagy közép-kelet-európai területekre nem.
Pedig hát végül is én fizetem a számlát, tehát a mai digitális világban jogos igényem lehetne - amellett, hogy a Sony is több jogdíjbevételre tehetne szert - , ha egyénileg vásárolhatnék jogdíjat egy-egy filmre, zenére. Amint az a szoftveriparban már évtized óta teljesen normálisan és hétköznapian működik. A helyzet az, hogy aki nagyon le akar másolni egy digitális tartalmat, az úgy is megleli szerét - a matematikai algoritmusokon alapuló titkosítási megoldások ugyan is mindig feltörhetők - hisz az algoritmusaikat bárki ismerheti. Szóval szélmalom harc csupán, ami ez ügyben folyik. Ha valaki igazán feltörhetetlen titkosítást akar, akkor alkalmazzon kódkönyv algoritmust - azt egy picit tovább tart majd feltörni - de ehhez persze lusták a cégek. Nem akarnak egy alkalmazottat sem fizetni a valódi biztonságért, miközben ugatnak, hogy jajj, meghekkelik a globális megoldásaikat. Pedig nem a hekkerek a szemetek, hanem a cég akart megspórolni olyasmin pénzt, amin nem kellett volna. Ha messziről megnézzük az akármilyen formátumok feltörésének történelmét - mert ugye a DVD, BD feltörése is történelem ma már csupán -, akkor ez a konklúzió. Rossz a gondolat menet az egész témában.
És, ha már nekiveselkedtem a témának, itt jelzem, hogy nem elég 128 KBit felbontású MP3 formátumban megjelenni a digitális zenepiacon. Egyrészt a lehető legjobb minőséget is biztosítani kéne, ha már korlátos a technológia, másrészt, elérhetővé kéne tenni FLAC és más, veszteségmentes tömörítési formátumban is. Mert én pl. nem egy 1 bites mobilon hallgatnám ezeket, hanem igazi hifin, ahol egyelőre nagyon szarul szól az MP3.
Szóval a lényeg, hogy váltania kellene a tartalomszolgáltató iparnak ahhoz, hogy utolérjék a fogyasztói igényeket. Lehet szopatni az embereket, de ennek eredménye csak az lesz, amit ma láthatnak - minden korábbinál jobban virágzik a feltört, az illegális tartalom torrentje - Hollywood és a zeneipar meg csak panaszkodik. De látni kéne, hogy a saját hülyeségük miatt. Az illegalitás okozta veszteségeikhez képest mibe kerülne licenszkulcsos értékesítési rendszert kialakítani a neten, ahol, ha megvettem egy tartalom használati jogát, akkor akárhol, akármilyen formátumban letölthetem azt? Mert valójában az embereket ma már a türelmetlenség készteti az illetgális letöltésre, és nem az 1-2 euró, amit ki kéne fizetni érte - ha lenne hol. Itt a lenne hol az igazi probléma, mármint, hogy nincs hol. Viszont az emberünk meg akarja kapni a vágyott tartalmat - hát megoldja okosba, hamár a szolgáltató nem. Hát, ezen kéne elgondolkodni, amúgy tartalom-szolgáltatóilag.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.