Mostanra lett elegem a nőkből. Nem kiborulás jelleggel, hanem tudatos döntés nyomán. Legalábbis klasszikus felfogásban lett elegem, már ha klasszikusnak tekinthetjük az elmult 60 évben a 2 nem társadalmi és egyméshoz való viszonyait, melyek pocsék állapotokat hoztak létre mára. Egy ideje peng bennem egy vékony húr, ami a kellemes hangot ad, egyre erősödve. Szívesen hallgatom, azt vettem észre, hogy kipucolja halló járataimat, élesíti szemeimet és elmémet, felfogásomat cizellálja. Ez a húr a férfiakarat diadalát zengi a szexuális befolyás fölött.
A 2 nem alapellentéte, hogy a nők ösztönösebbek saját szerepükben, mint a férfiak. A női ösztönök ugyan széppé és vonzóvá és klasszikus szerepük betöltésére alkalmasabbá teszik őket, ez praktikus, hisz ha csak a férfiak uralkodó észjárásán múlott volna, már rég kihalt volna az emberiség. De használja végre az eszét a nő arra, hogy a saját helyét megkeresse a világegyetemben. Uncsi már, hogy feszt a férfiakat ugráltatják, azzal foglalkoznak, hogyan írányítsák, szabják saját akaratukra. Amikor valaki másokra kényszeríti akaratát, az egy gyökérre vezethető vissza: nem képes véghez vinni saját erőforrásaival, amit szeretne, de akaratát érvényesíteni akarja. Az akaratosság miatt a belátásra való hajlamot jobbára egy 0-hoz közeli pozitív szám jellemzi, de nem ritkán a negatív számtartományba esik.
Ami a legnagyobb különbség a 2 nem között, hogy a férfi tud uralkodni a vágyai, érzelmei, érzékei felett, képes rá. Nem mondom, hogy meg is teszi, de azért vannak szép számmal. Van akarata, értelme és érzelmei. Az eredetisége ezen akaratában, önállóságában van. A nő meg nem képes uralkodni érzelmein, mert az lénye lényege. Akaratának irányultsága sokmindenre kiterjed, de hajlamos a sokmindent összetéveszteni a mindennel. Ha még is uralkodni próbál férfimódra felettük, akkor megnyomorítja saját magát, elveszti nőiességét. Mert nincs meg rá a hatalma. Nem véletlenül. Isten rendelése szerint a férfinak kell uralkodni a nőn (a férfi meg a felettes hatalmaknak, Istennek s a sorsnak engedelmeskedik, megjegyzem). Micsoda véletlen egybe esés mutatkozik, nem ?
Az ellentétek jelentős része a mai modern, kényelmes társadalomban abból fakad, hogy a nők nem képesek elfogadni, hogy a kapitányi hídra a férfi termett, s ha jól csinálja, ha nem - Isten után az első a hajón. A nő választása, hogy mely hajóra szegődik első tisztnek vagy hajósinasnak - ez múlik a kapitányon és a csajszin is:-) -, de a vezetésbe nem szólhat bele, mivel nem ért hozzá. Végszükség esetén, ha a kapitány részeg, vagy leütötte a vitorlarúd(=sokat dolgozott), akkor odaugorhat a kormányhoz az asszony megmentendő a hajót, de ettől még nem lett alkalmassá a vezetésre minden körülmény között, sokminden más is kell ahhoz, ami neki sosem lesz birtokában. Ugyanezt az ideiglenes szerepkölcsönzést tapasztalhatjuk egyedül álló szűlőknél - az anya pénzt keres, gazdálkodik és ellátja a családját, illetve apuka ugyanezeket tölti be a minimálisan szükséges mértékben. Minimálisan, mert egy nő nem képes egyedül fiúból férfit nevelni, egy férfi pedig nem képes lányból nőt.
Az már csak őszinteség kérdése, hogy ezt belátja, vagy nem, de ettől még ez így van.
Mindig irigyelte a férfi ezen szabadságát, de sosem fogja birtokolni. Jelen állapotokat tekintve sokhelyütt a kapitány mossa a hajópadlót, az asszony meg dirigál. Napos időben ez működhet, de mi van, ha jön a vihar ? Minden kapcsolatban eljön az a pont, ahol az asszonyi irányítás csődöt mond és zátonyra viszi a hajót. Egyszerűen azért, mert nincs rá képessége,s hosszútávon az élet nem igazolja e szerepbitorlást. Az más kérdés, hogy a kapitány már elfeledte, milyen kormányozni, mikor mellik vitorlát kell felhúzni. Elbutultan már azt sem fogja fel, hogy miként keveredtek idáig. Hát meg is érdemli, mit mondjak. Aki önként adja át Istentől kapott hatalmát, s vonul rabszolga sorba, megérdemli. Esélye mindig megvan, hogy feltápászkodjon a négykézlábból, megmarkolja ami a lába között van és helyre tegye a dolgokat. De nyilván több meló helyretenni az elcseszett helyzetet.
Egy férfi is képes ellátni asszonyi feladatokat - kivéve a szülést -, de sosem lesz számára annyira kézre álló, mint a kalapács vagy a fűrész, vagy a jövő kémlelése, hogy merre lesz a jó út, merre várja siker. Ahogy látom, sok nő nem méri fel, hogy egyenrangúsága kétsébeesett bizonyítása során sokkal több energiát igényelnek tőle a férfi szerephez tartozó funkciók, mint egy férfitól. Megmondom őszintén, nem sok nővel találkoztam, aki ezt felismerte vagy belátta volna.
De. De lássuk, hogy a nők szereptévesztése nem csonkít meg bennünket férfiakat, csak ezt hitették el velünk legfeljebb, vagy próbálják elhitetni. Eme női motivációra már nem is vagyok kíváncsi, nem fontos, hogy miért törekszenek erre. A lényeg az, hogy ez nem helyén való és nekünk férfiaknak ezen nincs mit szégyellni. Aki beszopta a propagandát puszta jóindulatból (női szlengben = birka, papucs), annak sincs mit. Csak vegye észre, hogy valami fityeg a lába között és álljon a talpára, vágja ki a csizmát az asztalra és tegyen rendet.
Tulajdonképpen férfilbogot akartam itt írni, de valahogy most a nők felé hajlik az ostor nyél erősen.
Utóirat, 2011.02.14:
Érdekes volt látnom így fél év távlatából, hogy a blog összes bejegyzése közül ez lett a leglátogatottabb. Az elmúlt napokban is. Pedig nem kiforrott, nem túl részletes, épp csak belekaptam itt-ott a felszínbe, gondolatébresztőként. Nőkkel folytatott személyes beszélgetések is igazolták, hogy nem csak az én benyomásom mindez, valójában ők is az igazi férfias férfit látnák szívesen oldalukon, aki mellett igazi nőként viselkedhetnének. Csakhogy az állóháború már rég kialakult, egyik nem se akar a lövészárokból kimászni, se fehér zászlóval, se elsőként. Mindkét nem belátására szükség van ehhez, asszem. Az bizonyos, hogy a férfi egyszerű logikája, férfias elvárásai az egyenesség tekintetében (ha valakinek baja van mondja meg stb.) a nők áttételes kiborulásai (sosem az a baj, amit mond, kommunikál, hanem valami egészen más) nehezen érthetők.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
-Ani- 2011.04.30. 22:01:56
Hinnye, az anyját! Azt a leborult szivarvégit! A teremburáját! Lehet erre másképp reagálni? Csak vicceltem... :)
Mr. Waszabi 2011.04.30. 22:08:11
zoltan1 · http://www.ferfivilag.freeblog.hu 2011.05.04. 15:06:00
(Ha komolyan belegondolok, rém kibírhatatlan helyzet lenne. Inkább bódítom magam férfibloggal és férfiközösséggel. Meglegyenek a pótszereim.)
Mr. Waszabi 2011.05.04. 19:04:58
Nem mindegy pl. hogy a konfliktusok felszínesek-e avagy mélyben húzódó alapellentétek, feszültségek vannak-e jelen.
Ha beütöd a combodat az asztal sarkába, akkor megkékül, de pár nap alatt begyógyul, elfelejted nyom nélkül. Akkor is, ha rednszeresen előfordul. Meg lehet szokni úgymond, lehet edződni hozzá. Azonban, ha eltöröd a lábad, egész életedben érezni fogod a csontjaidban, esetleg nyomorék leszel, sosem fogsz tudni futni többé. Na, a kapcsolatban is így van ez: a kékek nem rombolják, de a törés nem tolerálható.
Mr. Waszabi 2011.05.04. 19:18:06
Nem erre születik senki sem, azt hiszem.
Mr. Waszabi 2011.05.04. 19:25:08
Nagyon őszinte vagy, ritka az ilyesmi, le a kalappal.
zoltan1 · http://www.ferfivilag.freeblog.hu 2011.05.04. 21:03:29
Mr. Waszabi 2011.05.04. 21:35:23
zoltan1 · http://www.ferfivilag.freeblog.hu 2011.05.05. 06:09:17
zoltan1 · http://www.ferfivilag.freeblog.hu 2011.05.05. 06:11:08
Mr. Waszabi 2011.05.05. 07:45:39
Sok tekintetben jónak tartom az ilyen kezdeményezést. A mai elvadult világban különösen jó, értékeket képvisel. Amiként a templom is visszanyerte Isten házának funkcióját az utóbbi 10 esztendőben az elüzletiesedett világban, legyen szó bármelyikről, legalábbis lett egy ilyen benyomásom pár éve.
Azonban, aki új életet kezd, új útra lép, nem tarthatja meg megszokásból régi korlátait, egyet sem, mert előbb-utóbb bele fog ütközni, megáll a fejlődésben, ezt tapasztaltam. Mindent, azaz mindent felül kell vizsgálnia, megpróbálnia újra, vajon megállja-e a helyét. Az igaz ember pedig hitből él. A sajátjából, nem másokéból, vagy szokásokból. Tegye ki a gyapjút, ha hisz, nem de?
Ha éretlenül fejjel hozott döntéseket korábban, honnan tudhatná, melyik volt helyes, melyik nem? Nem tudhatja, tehát át kell vizsgálni érettebb gondolkodással mindent az alapoktól, vagy amit annak tekint. Nehéz ügy, de ha eltévedtél a labirintusban - ugye, ez a felismerés szüli a változtatás szándékát -, nos, nem lehet csak valameddig visszamenni, biztosra véve, hogy hol tévedtél el. Nem tudhatod.
Ezt azért mondom, mert tipikusan a hitélete is tele van az embernek káros gondolatokkal, szokásokkal, amelyeket axiómának tekint, s ezek meg fogják rekeszteni. Ahogy látom, a megalkuvásoktól erőtlen a mai kereszténység, abban az értelemben, hogy produktuma árnyékába sem ér a tanítványokénak.
A kerítés arra való, hogy kivül tartsa a kéretlen betolakodókat, nem arra, hogy a tulajdonost benntartsa. Ha ez utóbbi miatt emel valaki mégis kerítést, az nem bízik magában, ez pedig sok rendezendő kérdést vet még fel.
A hitélet a gyerekkor közepén foganhat meg leghamarabb egy emberben, amikor már értelemmel bír, amikor foglalkoztatja ez a kérdés. Előtte csak mintákat lát, hall, érzékel és szív magába ösztönösen, az nem átgondolt döntése, az a környezet befolyása, ha jó, ha nem jó. Ezek fényében mennyire ingatag maradhat az alap, ha csak a felszínen akar az ember renoválni? Tisztában vagyok vele, hogy ezt mennyire nehéz elfogadni, belátni, de vagy célt akar érni az ember fia, vagy nem: mindenesetre ez az ő élete, neki kell rendeznie, függetlenül attól, hogy mit örökölt elődeitől.
Mindezekre az alábbi gondolat mentén jutottam:
"Nem oldhatjuk meg problémáinkat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel teremtettük őket."/Einstein/
Ez az élet minden területére igaz, nem szabad materialistán felfogni.
Ezeket a gondolatokat nem akartam nálatok leírni, mert hasznosnak tartom a kezdeményezésedet, több a jó hatása, mint az itt említett, később kiderülő problémák és nem akartam ok nélkül háborgást kelteni.
zoltan1 · http://www.ferfivilag.freeblog.hu 2011.05.05. 09:31:21
Mr. Waszabi 2011.05.05. 14:48:21
Elolvastam pár cikket a blogodon, s érzékeltem, hogy eltérően közelítünk meg dolgokat, ez indukálta bennem a leírtakat. Lehet, felesleges volt leírnom, hagyd figyelmen kívül.
zoltan1 · http://www.ferfivilag.freeblog.hu 2011.05.05. 18:30:26
punka 2012.05.08. 11:40:33
Mr. Waszabi 2012.05.08. 19:23:24
Félre téve a viccet, nagyon örülök, hogy nem mindenki sablonokban gondolkodik, hanem érti is, amit olvas. Véleményednél nagyobb megtiszteltetés aligha érhet, köszönöm:)
2016.03.25. 05:15:02
Ez a férfi-nő dolog alapjaiban másképp van. Nem merek nagyon belemenni...maradjunk annyiban, hogy van már a nő és van már a férfi.
A férfi a racionalitás, a nő az érzelem, intuíció...
A férfi-nő minőség eredetileg egyensúlyban volt.
Az egész ott lett elrontva, hogy a férfi uralkodni akart a nő felett, így maga alá kényszerítette a női minőséget, így az egyensúly felborult.
Most egy picit olyan időszak van, hogy a nőknek elegük lett az elnyomásból, és egyensúlyra törekednének, de ehelyett sokan valóban a férfi fölé helyezték magukat és így sem jó.
Csakis az egyensúly jó.
Régen ez ilyesmi volt, hogy a nyár... az aratás, a termés... stb. a férfi...
míg a tél... az otthon... a nő ideje volt. Egyensúlyban volt ez is.
És sajnos helyesen így hangzik a mondat, hogy a férfiak uralomravágyásával rohan az emberiség a kihalás és pusztulás felé.
A nő az, aki meg tudja állítani a férfit a pusztításban, mivel benne van az intuíció és az érzelem.
A nő nem pusztításra termett, hanem élet adásra.
Csak még nagyon nem működőképes az egyensúly. :)
2016.03.25. 05:35:14
Harcoljatok az egyenjogúságért... nem tudom ki találta ezt ki, de a nő nem harcol. A harc a férfi volt mindig is.
Szóval a nőnek vissza kell találnia a nőiségéhez, és egyensúlyba kell kerülnie újra a férfival.
Csak ennyi. :)
2016.03.25. 06:19:36
Nem vagyok bibliás, ezért kikerestem...
"Isten rendelése szerint a férfinak kell uralkodni a nőn"---ilyet pl. nem találok a teremtésben, csak ilyet:
"Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is"
Nincsen szó uralkodásról a nőn.
De ha lenne akkor sem lenne értelme, mert:
"Megteremtette tehát Isten
az embert a maga képére;
Isten képére teremtette őt,
férfinak és nőnek teremtette őket."
Tehát a nőt ugyanúgy saját képmására teremtette, vagyis Istenben ott van mind a férfi, mind a női minőség.
Saját magában pedig nem hiszem, hogy uralkodna a női része felett.
De minden élő ugyanígy van teremtve... az állatok, a madarak, a növények... mindenben ott van mind a férfi mind a női minőség.
Az uralkodást a nő felett a férfi találta ki. :)
Mr. Waszabi 2016.03.25. 09:09:24
Nekem a Biblia használt - nem a betűje, hanem a szelleme, az üzenetei, amikre ráismertem a gyakorlati életben. Az ószövetség gyakorlatiasabb, könnyebben érthető példákkal és nyelven magyarázza el, mit, hogy helyes vagy nem helyes művelni.
2016.03.25. 12:34:23
Pont erről írtunk tegnap, hogy csakis azt tudod adni, ami benned is ott van.
Isten ugyanez. Ha benne nem lenne női minőség, akkor nem tudna nőt teremteni. De mivel minden létezőt így teremt, hogy női és férfi egyformán, így kell benne is nőnek, hiszen a saját képmására teremt.
Egy női ivarú növény sem alárendelt a hímivarúnak.
Ma már eltorzult a női szerepkör, férfiasodtak.
Ha ahogy mondod (és így is van, hogy mindkettő ért mindenhez), akkor ugyanúgy az a végeredmény, hogy egyenlőek.
Az eredeti mintával az a baj, hogy már nincsen igazán eredeti minta. A mai minta a férfiuralom, ezt tanítják a fiúknak is, de ez nem az eredeti.
A férfiak nem tudják mi a férfi... aki tiszteli a nőt.
A nők nem tudják, hogy mi a nő, aki tiszteli a férfit.
Egyszerűen muszáj az egyensúly és amíg nincsen ez, addig sajnos az lesz ami ma van.
Pozitív vagyok ezzel kapcsolatban is, mert minden jó lesz, csak idő...
2016.03.25. 13:31:00
A nők sok mindent átvettek a férfiaktól. Már ők sem tisztelik a férfit, de a tulajdonságaikat átvették. (pont erről olvastam az egyik blogban, ahol a srácnak nagyon igaza volt... kedves nők, miért azokat a tulajdonságokat vettétek át a férfiaktól, hogy... megcsalás, érzéketlenség... stb.)
Racionalitás... érzelmek nélküli kapcsolatok, csupán a testért, ahogyan a férfi képes erre.
A férfiak pedig szenvednek ettől, hogy a nők ilyenek, ill. ugyanolyanok lettek, mint ők. Már a nő is megteszi azt, amit a férfi. A férfinak pedig nincsen kitől szeretetet kapni.
Saját magukkal szúrtak ki a férfiak, hogy maguk alá rendelték a nőt. Ezért van az, hogy sok helyen olvasható férfiaktól... aranyos, kedves, szeretni tudó kell... szeressen engem... -mert erre vágynak.
Egy elnyomott, leuralt nő nem fogja tudni szeretni a férfit. Megalázkodni fog tudni, de szeretni nem... és a férfi magával tolt ki ismét, mert ő sem fogja tudni mi a szeretet.
Ha a párom ilyen lenne, hogy leural engem, nem tudnék vele maradni. Ha én uralnám le, akkor sem, mert akkor már nem lenne férfi többé.
Egyensúly, egyedül ez működik. Akárhogyan csűröm-csavarom.
Most olyan a világ, hogy szinte mindenki férfi tulajdonságokkal bír... a nők zöme is. Az pedig egy ilyen világ, ahol nincsen szeretet, csak racionalitás.
A nőket engedni kell nőnek lenni, engedni kell őket érezni, és tisztelni az érzéseiket, figyelni rájuk...
Az "én megtehetem te viszont hogy képzeled" vagy... "én megtehetem de te nem"... előbb utóbb "robban" és működésképtelen.
Mr. Waszabi 2016.03.25. 13:55:36
A problémák egy hányadát képesek megbeszélni, viszont vannak olyan döntések, amelyekben nem egyeznek meg. Viszont szükséges döntésre jutni és cselekedni. Na, ezekben a helyzetekben szükséges egyikük vezetése. Ezzel nem azt mondom, hogy mindenben a férfinak kell, sőt. Változó, hogy mely helyzetben kiben van meg a szükséges lelemény, alkalmasság. Épp emiatt károsnak tartom az olyan axionákba való kapaszkodást, azok általános leszögezését, hogy ki a főnök, egyikük vagy másikuk. Ez nem működik, a körülnézel.
Viszont nem véletlen, hogy minden fontos, működőképes emberi vállalkozás piramis szervezetű és nem lapos - kell a főnök a hatékonysághoz.
Sietek leszögezni, hogy a magam részéről nem a saját sérelmeim vagy önös elképzeléseim miatt, hanem a rengeteg megoldás nélkül maradt panaszkodás tapasztalása okán írtam ennek a témának sok aspektusáról. Csupa olyasmit, amit mindenki tud - csak jobbára nem akar ismeretei szerint cselekedni. Ego, ugye.
Mr. Waszabi 2016.03.25. 14:18:39
2016.03.25. 16:07:04
Minden konfliktusnak ez az alapja... a szeretethiány. Az élet minden területén ez a probléma.
Szerintem döntéseknél is a kettő együtt működik egyedül, mert a férfi bele tudja adni a racionalitást, a nő pedig a szeretetet. és így a legjobb döntés születhet mindenben. (Ezt most csak én gondolom így, mert működik).
Piramis... nem tudom, hogy ez jónak mondható-e... én nem igazán hiszek ebben.
De az már társadalmi... az már rengeteg ember, nem kapcsolati.
Abban hiszek, hogy először mindenki saját magában tegyen rendet, aztán a családjában, majd szomszéd... az egész falu... és így tovább.
Ha nem megy a családban, akkor fölösleges a szomszédét vagy a faluét, mert az sem fog menni.
Mikor az emberek szeretik egymást, már nem elválaszt a kinek mi a fontos... ha szeretem a párom, akkor nekem is fontossá tud válni ami a számára az... és meg tudunk egyezni, nincs belőle konfliktus. Mindig döntésre tudunk jutni mindenben.
mandulazöld (törölt) 2016.03.25. 16:09:36
Igen, ego :)
mandulazöld (törölt) 2016.03.25. 16:19:01
Mikor a fáraó felesége meghalt, a fáraó elvette a saját lányát feleségül és vele uralkodott tovább.
Nem kell rosszra gondolni, mert nem azért vette feleségül... csupán azért vette maga mellé a lányát, hogy újra egyensúlyban legyen a férfi és női energia... hogy nem csak ő mint férfi, döntsön. Szüksége volt a női energiára.
Mr. Waszabi 2016.03.25. 16:30:37
mandulazöld (törölt) 2016.03.25. 16:36:54
Ha van, akkor pedig probléma nincsen, mert másnak ugyanúgy a legjobbat teszem, mint ahogy magamnak. :)