Férfi blog

Régebben írtam az elnőiesedett társadalomról. Ez a mai nem lesz egy kerek egész írás, csak amolyan botránykő, gondolatébresztő, egy gondolati szörfözés, hogy mennyi minden nincsen még rendben itt, amiről eddig azt hitted, hogy de.

Nagyon szeretem a nőket, tényleg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az általuk tömeges, társadalmi méretekben folytatólagosan elkövetett kártékony butaságoknak helyt adjak vag yarról ne szóljak. Honnan tudom ? Hát sokáig helyt adtam magam is ezeknek a hatásoknak, mígnem észrevettem, hogy negatív hatással vannak életemre, helyben járok. A legnagyobb jóindulatom ellenére, vagy talán pont azért. Mindegy, a lényeg, hogy a magam bőrén tapasztaltam meg, mit nem látnak helyesen a nők a magyar kultúrában.

Kicsit régebbre nyúliok vissza. A magyar egy önpusztító típus. Valahol mélyen dolgozik benne a sztyeppék őslakosa, a maga sehova nem jutó, nehezen boldoguló mentalitásával. Tetszik , nem tetszik, ez van. Ha nem tetszik, tessenek megváltozni.

Valahol ez az alap-elégedtelenség dolgozik a nőkben is. Milyenek ők valójában ? Természetesek, de nem is tudnak elszakadni eme természetességüktől. E természtesség magában hordozza a magyar mentalitás erősebb jelenlétét is, ezért ténykedésük soktekintetben visszahúzó. Ez is tény. Lehet magyarázni, de tessen felkötni a szoknya korcát, mert hazugságokat nem fogadok el, csak tényeket. Tény az, ami kézzel fogható bizonyíték, különös tekintettel valaminek a működöképességére vagy működésképtelenségére. Egymás idejét feleslegesen ne lopjuk, ha kérhetem.

Alapállás, hogy a nő mindig jobban tudja, mit kéne. Nos, nem tudja, csak szeretné azt hinni. Mindjárt levezetem, miért van ez így. Mivel alapvetően a nő, mint anya vezérli a családot, több évtized alatt (ugye a szocializmus tette egyenrangúvá a férfival, szerepeket összemosva) el is hitték, hogy alkalmasak rá. Nem alkalmasak. Ugyan tudnak pénzt keresni, gazdálkodni, ha erre rá vannak kényszerítve, de lássuk, hogy erre a sorsuk jogosítja fel őket, alkalmatlan párjuk vagy épp egyedül levőségük miatt. De ettől még iszonyatos teher egy nőnek anyagiakkal foglalkozni, ahogy egy férfinak is megterhelő a háztartás vezetése. Igen, tisztelt kollégák, vagyok ennyire őszinte. Ugyan el tudja végezni mindkét nem az egymás szerepébe tartozó munkákat, de sokkal nehezebben. És ez a sokkal nehezebben azt is jelenti, hogy olyan tevékenységektől vonnak el energiát, amiket könnyedén eltudnának végezni, de mivel nem marad rá, nos, nem végzik el. Pl ahelyett, hogy megőriznék nőiességüket, inkább elférfiasodnak, csak hogy bizonyítsanak. Ez a valóság és ráadásul égbekiáltó hülyeség.  A nő legyen nő, a férfi meg férfi. De azon ne tessen csodálkozni, hogy a kocsmában kinevetik a férfiak, ha férfit tetszen játszani. Ahogy a férfi is elveszti férfiasságát, ha női szalonban pózol vagy divatbemutatón játsza a szakértőt, hogy bevágódjon a csajoknál. Ugye, hoyg nem férfias? Hát a fériakkal versengő nő se nőies, ez a helyzet.

Sajnos, ez a szitu mindaddig nem fog változni, amíg a gyermekeket a nő neveli s a férfinak csak a pénz keresése meg a bojler javítása jut osztály részül. Ehhez szükséges, hoyg az asszonyok is belássák, nem ellenséges támadás ez a vélemény, hanem meglátása a nemi szerepekhez valü visszatérés fontosságának. Más érvet nem is hozok, csak annyit: ha közel 5000 évig megfelelt a klasszikus szereposztás, s alkalmas volt az emberiség fenntartásához és fejlődéséhez ezalatt, akkor ugye komoyltalanul hangzik, hogy az elmúlt 60 évben a világ ennyit változott ? Ugye nem hiszed komolyan ? Főleg, hogy nem is működik.

Gondolkodj, mielőtt véleményt alkotsz!

Úgy látom, 3-adszorra is bejön a "vess egy darab koncot a kutyáknak, s amíg marakodnak, elvégezzük észrevétlen, amit akartunk".

A nyugdíj einstand előtt a 98%os törvény - sikerült. A 2. nyugdíj törvény előtt szándékosan  az AB és a média trövény szigorítása, megmetszése. Most, amikor a figyelem a gazdaságra furdulhatna rá, most ujra a médiatörvény.

Kérdem tisztelettel, vajon, amikor az ország gazdasági slamasztikában van, tényleg a sajtószabadság mondvacsinált korlátozása a valóban fontos ?

Kormányunknak nincs sem ötlete, de valójában szándéka sem a gazdaság valós rendbetételére. a szolidaritás megint csak addig terjed, amíg az az egyszerű, a hatalommal szemben tehetetlen, kispénzű adófizetők rovására követelhető meg. Mert ugye, ha a 80%os GDP arányú államadósság oylan nagy gondot okozna a kormánynak, akkor a szolidaritás elve alapján a költségvetés kiadási oldalán különösebb erőfeszítés nélkül még egy gyerek is találna felfüggeszthető tételeket, amelyek a mostani 800 milliárdos csomagnál sokkal nagyobb mértékben javítanának a költségvetésen (említem a Köröshegyi völgyhidat vagy a sík terepen épített, majd mesterséges homokbuckákkal betakart alagutat, vagy a 4-es metró projektjét. Hasonszőrű beruházások a mostani kötségvetésben is vannak, ezek közül pár kihuzásával kijönne a 800 milliárd és nem fájt volna 3 millió pénztártagnak, csak pár amugy is gazdag vállalkozónak többet kellett volna dolgoznia ugyanazért a pénzért a piacon). Ugyanaz a krónikus gyerekbetegség folytatódik, amiben a szocialista kormányok szenvedtek: nem tudtak megálljt parancsolni az udvari beszállítók mohóságának, s valszeg a magukénak sem részesedés tekintetében. Ha a fene fenét eszik is, ha megdöglik az Isten adta nép, azoknak akkor is meg kell kapniuk a beígért állami megrendeléseket. Szép. Megint nem számít, hogy hány ember élete megy a söllyesztőbe, a lényeg az, hogy a pártközeli vállalkozók zsíros bevételekre tegyenek szert az állami kasszából. Arra leszek kíváncsi, hogy az EU vizsgálatok vajon meg fogják-e ezt pendíteni,el fog-e hangozni egyértelmű javaslat, hogy mit nem kéne finanszírozni egy megroggyant egyensúlyi helyzetben.

Asszem, a fehérbot üzletágba kellene fektetnem - jó biznisznek ígérkezik. Miért gondolom? Ha egy országban, sőt egy egész kontinensen folyamatosan és államilag vakítják az egyszerű embert, akkor sokan megvakulnak. És már folyik egy ideje a folyamat.

Európa szeretett volna nagy, egységes erővé válni, ezért álmodták meg 50 évvel ezelőtt nyugati politikusok az Európai Uniót. Szép álom volt, azonban a valóságot nem lehet egy álommal megváltoztatni. Elsősorban azért nem, mert a kettő közötti bármikori pillanatnyi ellentét az előzmények alakításának következménye. És e nemes törekvés kezdeményezése óta is termelödtek őj érdekellentétek, miközben a régebbiek száma sem csökkent. Ha egy ház alapját háromszög formájúra ássuk, nem lehet reá normális, élhető, belakható, négyzet alakú házat építeni. Illetve lehet, csak előbb-utóbb mindenféle statikai problémái lesznek a tákolmánynak.

A sejtelmes felvezetés után, ím a jeges valóság. Mi itt Európában, évszazados léptékben visszatekintve, nos, jövünk egy feaudalista államhatalmi struktúrából. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy lényegében csak a britek alkotmányos feudalizmusa bizonyította hatékonyságát és fejlődést elősegítő funkcióját az elmult 500 évben, a többi ország történelme igen csak fiskális döntések sorozata inkább, megannyi rendezetlen alkuval, rossz és szélsőséges politikai döntésekkel.

Nem vitás, hogy igen tetszetős az Egyesült Államok szövetségi rendszerének hatékonysága, működőképessége, jogos és természetes, hogy ez vonzó mintának tűnt fél évszázaddal ezelőtt itteni politikusoknak is. Azonban a legalapvetőbb hiányosságunkat ennek megvalósításához, azt szem elől igyekeztek téveszteni: nem vagyunk egységben. Felülről, elvek meghatározásával, mondhatom, hatalmi erővel igyekeztek felépíteni azt a szuperhatalmat, ami célként lebegett szemük előtt. Ugyanazzal a mentalitással, amivel itt ez ezer év óta szokás: izomból, erőszakkal, társadalmi támogatás nélkül. Éles különbséget látok az egyes ember önmaga által felismert, önérdekből fakadó aktivitása és a fentről, hatalomból torkán lenyomott, agyába belesulykolt "ugye érted, hogy ez a Te érdeked? Meglátod, milyen jó lesz, bízd csak ide!" típusú beültetett meggyőződés között.

Európa nemzetállamok szigete régóta. Az egyes országok határai lényegében nem változtak az évszázadok során. Itt szeretném hangsúlyozni a lényegében szót, még mielőtt valaki elveszne Triranon részleteiben. A lényegében itt azt jelenti, hogy kb ugyanannyi nemzeti ország található ma is nagyjából ugyanazon a földrajzi területen, ahol mondjuk 500 évvel ezelőtt. Nagyjából.

Mit mutat ez? Leginkább azt, hogy mentalitásunk nem változott, ilyen volt és ilyen maradt. Nem kell mindent megértenünk a köröttünk levő világ dolgaiból, azonban bizonyos tények elfogadása nem árthat, ha helyes és gyümölcsöző döntéseket szeretnénk hozni. E témában figyelemreméltó tényként azt venném górcső alá, hogy ha alapvető nemzeti mentalitásunk és a belőle fakadó érdekeink 500 év alatt számtalan háborúsághoz vezettek, s csupán uralkodni tanultunk meg az indulatok kifejezési módján valamelyest, de azok valójában nem szűntek meg, nos, akkor egyszerűen nem vagyunk alkalmasak egy egységállam létrehozására.

Miért tartom ezt fontosnak ? Látszólag ez egy elvont gondolatmenet. De nem az. Vegyük az EU elődjét, az EGK (népies nevén a Közös Piacot). Ugye, az egyes tagországok túltermelési válságaiból adódó hatékonytalan gazdaság működésének magunk is szemtanúi lehetünk, még itt a vasfüggöny mögött is a 70-es és 80-as években. Ez a jelenség nem szűnt meg az EU megalakulásával sem, sőt azóta sem. Most látszik igazán, hogy az egyes tagországok ingatagságát, belső ellentmondásait, történelmi és gazdasági restanciáit nem lehet felülről való rendszabályozással, parancsszóval eltörölni, nem létezővé tenni. Már csak azért sem, mert nem vagyunk egyformák, nem azonos az egyes országok gazdasági szerkezete és sajnos a céljaink sem. Ha azt mondom, minden országnak a benne élő emberek kultúrája határozza nemzeti céljait - csúnyább fogalmazásban: mekkora az önérdek belátási és a változtatási képességre való hajlandóság -, nos, ez az a gyökér, ami miatt sosem leszünk egy nagy fa.

Amikor az ember célokat tűz ki maga elé, a legeslegelső dolog, amit meg kell tennie, hogy felméri korlátait, mire képes. Ha olyan célokat tűzünk ki, amelyek megvalósítására valójában nem vagyunk képesek, akkor előbb képességet kell rá szerezni - vagy a célokon kell igazítani.

Nagy tévedés, hogy amely motiváció nincs meg az egyes emberben, azt politikai akarattal nemzeti szinten létre lehet hozni. Nem csak tévedés, mára globális hazugsággá nőtte ki magát. Mondom, hogy hazugság, mert tudhatósága ellenére a hatalom még mindig megtéveszti emberek millióit.

Azért mondom, mert az EU alapjait megvető politikusok 50 év alatt számot vethettek volna a fenti gondolatokkal, de jü feudalista módjára midnig is úgy viszonyultak a nem kellő alapozás és a belóle fakadó milliónyi, egyre elhatalmasodó probléma kérdéséhez, hogy csak akarni kell, majd a parasztok munkája, vére-verejtéke árán megvalósítjuk. Azaz a feudalista hatalmi szemlélet mind e mai napig uralkodó kontinensünkün, mint 500 éve. Hát ezért nem jutunk 5-ról a 6-ra.

Ha valaki objektíven próbálja látni a napi sajtót, megfigyelheti, hogy az USA-ról szóló tájékoztatások valamiért mindig legkevesebb kritikusak, mindig szembeállítják az EU-val, illetve a világ többi régióival. Az elutasításnak, mint emberi magatartásnak van egy olyan kellemetlen és megkerülhetetlen következménye, hogy amit elutasítunk, azt nem tudjuk megtanulni.

Hogy kerül a csizma az asztalra ? Mi köze az egyes embernek az EU hatalmi szerkezetéhez ? Csak annyi, hogy a világon bármely döntést emberek hoznak meg. Akármiylen magas székben ülnek is, pont ugyanolyan emberek, mint Te vagy én. Nagyjából 1,5 kiló agyuk van, a kezükön 10 ujj, nagyjából ugyanannyit is esznek és ugyanannyi levegőt fogyasztanak percenként. Azt szeretnám ábrázolni ezzel, hogy miért is gondolja bárki idelent, hogy ők mások, okosabbak, vagy jobb rálátásuk van az életre, hogy mi lenne jó ? Látni kell, hogy plusz információkkal csupán a maguk hatalma által gerjesztett vagy korábban eldöntött s ezek mentén létrejött helyzetekről bírnak. Amiket ugyan valamiféle céllal, szándékkal tettek, de a jelek szerint nyilván nem értek célhoz, különben nem lennének problémák. Mindeközben néha megtörlöd homlokod fáradt estéken és nézel magad elé: mi a szr folyik itt? Hogy nem jutunk 5-ről a 6-ra ? Persze megmagyarázzák a politikusok, hogy tulajdonképpen óriásit léptünk előre, de ugye Winkler Robi óta tisztán látjuk, hogy azok az autók, amikre azt mondjuk, hogy "tulajdonképpen mennek, mennek", nos azok valójában nem mennek.

Miért említettem meg az USA negatív szinban való feltüntetését? Emebri szemszögből nemlenne indokolt az EU tagállamokban, ezért. Az alaprednszer minden államban demokratikus piacgazdaság és fogyasztói szemléletű társadalom. Ez egyben az egyes ember alapmotivációinak párhuzamosságát is jelenti. Ha valakivel nagyjábül egy hüron pendülsz, és sikeresen jár előtted azon az úton, amelyen Te is igyekszel, ugyan mi okod lehet a sikeresebb pocskondiázására, folyamatos kicsinylésére, köznapi nevén a rossz indulatú megközelítésére ? Hisz , ha sikeresebb náladnál, akkor tanulnod kellen tőle, nem ? Az agresszív kismalacnak se szokott bejönni a "Kuss! Én így szoktam..." kezdetű hozzáállás. Gondolkodj el ezeken. Nem álítom, hogy meg fogod változtatni e kontinens gazdaságát, de a saját életedben megvalüsíthatsz egy előremutatóbb gondolkodásmódot. Ne feledd, a legnagyobb birodalmak is egyes embereken alapulnak - ha az egyes ember megváltozik a maga hatalma alá rendelt dolgaiban, egy idő után mindenképp hatással lesz arra társadalomra, amelyben él. Ez az igazán alulról jövö kezdeményezés.

Úristen! 1,5 évig ettem a szart a társkeresőn, elhittem, hogy a nők minden titkok tudói. Hát egy nagy szart, nem tudnak semmit, sőt, még annál is kevesebbet. Mármint egy igazi férfiról, aki nem az ő szájuk íze szerint gondolkodik, hanem a saját útját járja. Nagy csapda, ha vonzó vagy, ha észreveszik, hogy jé, itt egy pasi, aki jó lenne nekem. Iszonyatos akaratok fejeződnek ki, bármire képesek, hogy megszerezzenek. Na, ehhez kell férfinak lenni, hogy ennek az akarásnak ne dőljön be az ember fia. Mennél inkább elhatározod magad, annál inkább kísértenek. Valahogy ráéreznek, hogy mást akarsz, hogy saját magad szeretnél lenni, és igazából nem vagy kiszolgáltatva nekik - na ez ugrasztja ki a nyulat a bokorból. Ez az ami külnbséget tesz nő és férfi között, és ez valódi  rend nem változott a világban - a nő akar tartozni a férfihoz és nem fordítva. Ha esetleg nem élted ezt meg, ha erőtlen rabszolgának érzed magad, mert kell a pina, akkor rossz pályán vagy bizonnyal. Fantasztikus felszabadulás szabadnak lenni, igazán annak, amikor nem tudnak bekeríteni, amikor átlátsz rajtuk, csábos mosolyukon, de már nem adod meg magad, hadd pukkadjanak meg:)

Isten vicces. Az a fajta vicces, aki nem ideges - mármint , amikor én vagyok szarban nyakig. Régóta ismerjük egymást, bensőséges, őszinte viszonyunk van, egyfajta szimbiózis. Mit mondjak? Nem egy vallásos kapcsolat. Olyan Ő, aki a végletekig kisajtolja az emberből a szuszt, és az utolsó utáni pillanatban, amikor már magamba roskadnék, amikor feladnám, akkor könnyedén bevonul, sétapálcát forgatva fehér szmokingos kezében s megkérdezi: na mi a nagy helyzet ? És csak boldog vagyok feneketlenül, örülök, hogy meglátogatott, hogy gondja van rám. És ilyenkor tudom igazán, hogy minden szava, ígérete színigaz, amit valaha tett embernek. Bizonyíték, nem ígéret - ez valóban az, köze nincs az Old Spice reklámhoz:)

Szeretem, amikor egy ilyen fáradt napon Ő vár rám valahol és a szemembe mosolyog, s csak akkor jövök rá, hogy Ő az, amikor meglátom, felismerem, amikor megszólít lélekben, de iszonyatos erővel szavaiban. Hirtelen elmúlnak gondjaim, vagy amit annak tartottam addig a pillanatig, és bár lehet nem szól egy szót sem, csak beleszív cigarettájába lazán, fensőbbséges mosollyal az szája szegletében, s abban a pillanatban tudom, hogy igaza van, és én voltam a hülye megint, túl spiláztam a dolgokat. Ez a csoda, nem a lourdes-i Mária jelenés. Mert ez mindig akkor történik, amkor igazán szükségem van rá. Szeretem az ilyen pillanatokat, ilyenkor mindig eszembe jutnak ígéretei a múltból, amikről hajlamos vagyok megfeledkezni idővel, miszerint valójában nem sehet semmi bajom, az élet nem komoly dolog, nem érdemes aggódni semmiért sem. Ilyenkor megemlékezem arról, hogy nem vagyok egyedül, sosem vagyok és hogy miylen buta voltam, amikor elhittem, hogy egyedül vagyok s búslakodtam. És ilynekor egyre inkább elhiszem, hogy 90 évig fogok élni, és mindvégig boldog leszek, ha a fene fenét eszik is. Ha Ő mondja....:)

Nagyon kell figyelnem, hogy ne annak lássalak, amit mondasz magadról, hanem annak, aminek én látlak, tapasztallak. Nagyon nagy befolyásoló ereje van a kimondott, leírt szavaknak egy kommunikatív emberre, mivel a maga szemszögéből tartja azt megfelelő súllyal fontosnak, és ráadásul önmaga kifejezésére használja. Nem vagyunk egyformák. Valakinek nem fontos a kommunikáció, csupán egy kényszerű eszköz számára, hogy céljait elérje, ennél fogva nem feltétlenül őszinte és ez számára normális. Ő így fogja fel.

Csodálkozom a fejlett országok politikusainak és sajtósainak "fejünket-dugjuk-a-homokba" viselkedésén az egyiptomi eseményekkel kapcsolatban. Ide értem a magyarokét is. Az országban 40 éve katonai diktatúra van. Gyengébbek kedvéért, nálunk Rákosi alatt volt hasonló. Meddig is bírtuk ? Pár évig ? Persze, ők arabok, nekik az a normális. Nagyjából ez utóbbi előítélet lett elültetve nálunk is a fejekben a sajtó által. Egész gyerekkorom Chrudinák riportjaival telt el, amióta az eszemet tudom. Persze ú próbálta vallás nélkül felfogni, és velünk is felfogatni, mivel nálunk sem volt megtűrt dolog a vallás, ez értelemszerű. Mégis egy olyan kép rajzolódott ki bennünk, hogy azok ott nem emberek, nem érdemelnek mást. Nem vád, csak ténymegállapítás, mivel a mindenkori hivatalos politikai állsáfoglalások igencsak cizelláltan fogalmazták meg országunk viszonyulását e gyökeresen más kultúrákkal kapcsolatban, így az egyes ember véleményét csupán a sajtó formálta nálunk. Megjegyzem, az amerikaiak se fogalmazták meg nyíltan sosem az alapvető vallási ellentétet kultúrájuk alapja és az iszlám között. Mindig gazdasági és politikai szempontból értelmezték a történéseket.

De amíg számunkra természetes, hogy 20 év óta szabadon élhettünk (legalábbis 2010 őszéig), addig nem is gondoltunk azzal, hogy tán ez az igényük az ottani emebreknek is megvan. Mindamellett, hogy az iszlám vezetésű országok kommunikációja nem pozitív a mi kultúránkat illetőleg, az ottani emberek többsége is megérdemli valószínúleg, hogy normális emberhez méltó életet éljen. Mint ember, mint egyiptomi adófizető polgár pl. Bár a vallási háboró veszélyét az a kultúra mindig magába rejtette - nem volt ez titok sosem, Ábrahám félresikerült gyerek projektje óta -, nos, valószínúleg a többség kb ugyanannyira áhítozik a mi erőszakos térítésünkre, mint mi az övékére. Valószínűbb, hogy inkább el akarja nekünk adni a szőnyegét, Hurghada-t, a piramisokat vagy amit csak két kezével készít.

Kényelmes volt diktátorokat életben tartani Egyiptom élén, de lássuk be, nem lehet bebetonozni a világ egyetlen szegletét sem, pláne úgy, hgy közben a mi részünk rengeteg változáson ment keresztül. Erre a kettős mércére nincsen feljogosítva senki sem ezen a bolygón.

Nálunk régi sérelem, hogy 56-ban nem segítettek rajtunk a nyugati országok, mert fontosabb szempontok voltak épp, meg nem akarták kockáztatni a háborút az oroszokkal. Jogosan érezzük szégyenletesnek.

...megdögleni. Sose hagy. Ez így van már 15 éve, amikor igazából találkoztunk.

Amikor a gödörben vagyok és fojtogat a dagonya, mindig van egy pillanat, mielőtt a szarból nyelnék, amikor kinyújtja felém erős kezét és kihúz a szarból. Ez az , ami Neked nincs, aki most röhögsz. Röhögj csak, sose fogod érteni. De már nem is fontos, hogy értsd, rövid az időd, elbasztad. Élet-biztosítás, nem halálbiztosítás. Most nevess, vagy holnap. Majd amikor értéktelenné válik kacatokból felépített életed. Nem foglak sajnálni, szóltam időben, hogy élj helyesen, tudd, mikor mi a a fontos. De csak nevettél. Majd akkor is nevess, amikor szívsz. Nem érdemled meg a sajnálatot. Könnyen éltél, nevettél azokon, akik jók akartak lenni. Nevettél, mert azt hitted, buták, naivak. Pedig jónak lenni nem butaság - bölcsesség.

Emlékezz, amikor bölcs lehettél volna, de inkább indulatokra hallgattál, mert az volt célravezetőbb. Győzni akartál, mert hajtott az indulat. Győztél, de mire mész most vele? Elvetted a magad jutalmát, annak az életnek a jutalmát, hozadékát, amit Te akartál. Lakj jól vele most, azt mondom. Hülyének nézted, aki jó volt hozzád ? Megtehetted. De nem volt hülye. Csak tudta, hogy nem sokat ér a Te szemléleted, s nem akart sorsodban osztozni. De most sem fog. Holnap megtudod, mit választottál. Nagyon fogsz szenvedni és senki nem fog sajnálni, legfeljeb a hozzád hasonlók. De kit érdekel ? Megérdemled, azt mondom.

Nem, nem bosszú, vagy gyűlölet íratta velem e sorokat. Én is végigjártam ezt az utat, csak nem volt, aki szóljon. Az keményebb volt.

Utóhang: azért nem lesz ilyen egyszerű, nem a vég következik Rád. Csak szembesülni fogsz hibáiddal, helytelen cselekdeteiddel, tulajdonságaiddal, melyekről rég tudsz, csak nem akartad tudomásul venni őket, s másra pazaroltad az idődet. De egyszer fizetni kell, az életben egyéni számlavezetés van. Lesz rá időd, ne félj, Isten jó apa, nem könyörtelen:) Néha ilyesmikről is kell beszélni...

Sokáig írtam egy párkereső oldalon, de végül belefulladtam, elegem lett. A környezet meghatározza az ember gondolkodásmódját, annak korlátokat szab, megvezeti. Ez infantilis állapotot hoz, ha nem veszed észre. Egy társaságban, ahol mindenkinek büdös a lába, akkor is központi kérdés lesz a bűz, ha a sajátod történetesen nem büdös(ettől még lehet más bajod, de ez most nem releváns). Tömeg hatás, ami alól nem lehet kiszabadulni, amíg ott vagy benne. Ki kel jönni, változtatni, vállalni az egyedüllétet. Amikor nagy útra indulsz, új célok keresésére, akkor benne van a pakliban, hogy egyedül leszel az úton.

Nem számít már, mi volt. Sokáig nyugtattam magam, hogy mennyi tapasztalatra tettem szert, mennyi időt megspóroltam a netes ismerkedéssel, de mindez smafuvá lett. Csak mert nem arra figyeltem, amire nekem kellett volna, nem a saját eredeti gondolataim, kérdéseim fogllakoztattak, hanem visszatérőleg rámragadtak mások problémái.

Ezért vitorlát bontottam és végleg elhajóztam. Érdekes, hogy egyszer már elszántam magam erre, úgy fél éve, akkor keletkezett ez a blog is, csak valahogy nem voltak világosak a célok, s nem igazán tudtam itt írni. Olyan érzés volt, mintha a tengerpart homokjára öntenék egy vödör vizet - azonnal beissza, nyom nélkül. Kevés voltam, nem tudtam megtölteni egy iylen olvasatlan blogot. Azóta kikristályodtam, letisztultam. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy írnom kell, ez autentikus részem, igényem, hogy a gondolataim, érzéseim, amik megszületnek bennem, kikívánkoznak, akkor is, ha senki nem olvassa. Nem azért kívánkoznak ki, mert valakit érdekel, hanem mert alkotok, létrehozok ezzel valamit. Ez a mozgatórugóm.

Még fél éveig húztam az ide való "átköltözést", de nem kellett volna. Hittem, hoyg hazsnot hajtok embereknek írásaimmal, de meglehetősen hatékonytalannak tartottam valójában. Ahogy a művészeti portálon való belterjes, korlátolt alkotói tobzódást is (gothart.hu).

Megértehetem az emebri motivációkat, de ha a végeredmény egy darabka, kiszáradt szar, akkor nem hiszem, hogy nem kéne változtatásukra törekedni, legyen szó bármiről.

Az egyik vészjósló jel volt, hogy fél éve nem írtam verset, igazán jót, tartalmasat. Na jó, nem igaz, mert írtam, de ismerve termelékenységemet, amikor hullámhosszon vagyok, nos ahhoz képest leültem. Ez bizonyosan nem a belső fellendülés, de sokkal inkább valamiféle lassulás, bedugulás jele. És az sohasem jó.

Hogy mit keres egy ilyen írás egy férfi blogon ? Hát csak mert nem csak pinából meg bmwből áll az élet, azért. Majdnem elhittem, hogy igen, hogy én látom rosszul az életet, de kiszáradtam, miközben próbáltam a konfekcióba belebújni. Valószínű, hogy akinek ez az élet teljesség, az nem igen olvas, pláne ír blogot vagy bármit, akkor meg nem mindegy, miket írok én a sajátomba ? Dehonnem:)

Kurva jó szabadnak lenni. Megtapasztalni megannyi szenvedés árán, hogy igazából egyedül van az ember és ez nem csak magányt, magányos utat jelent az élet forgatagában, de egyúttal senki nem mondja meg, nem képes megmondani, megmutatni, merre menjek, mi a helyes. Ez is benne van a szabadságban.

Felfedezni, hogy nem ügyek, tervek vannak az életben, legalábbis többségük nem működik, nem jön be senkinek. (Mondom:senkinek. Az hogy ideig óráig beteljesülni látod őket, nos, ne töltsön el önelégültséggel, mert jön egy kanyar, és meglepődve állsz majd a szakadék felett a levegőben, mint a kengyelfutó gyalogkakukk.) Szóval, csak pillanatok, alkalmak vannak, amik akkor és ott jók és tökéletesek és akkor és ott kell élni velük. Én is sokat mulasztottam, mégha sok ideje igyekszek is inkább a pillanatoknak élni, mint a saját nagyívű, hazug és roppant buta terveimnek.

Ha fiatal vagy, nem igen érted, mert még erősebb benned az ambíció a karrier, család, a közös nyaralások s a hasonló módon gondolkozó barátok iránt. Jó tervnek látszik. De mit csinálsz, ha rajtad kívül álló okok miatt összeomlanak ezek szép sorban ? Vagy amikor beteljesül némelyik, akkor ott ülsz, érzed, hogy ez az a pillanat, de csak az elégedettségi listát tudtad kipipáűlni, de bodlog az nem vagy ?

Mondom, hogy valami nem stimmel a világgal. Nem az átlagos elvárásoknak megfelelően alakul menete, nagyjából, mintha Isten leszarná az emberek okostojás terveit. Sokan hülyeségnek gondolják 2012 körül felmerülő negatív várakozásokat, de már évek óta látszik, hoyg valami átalakulóban van. Átalakulót modnok kegyes hazugsággal, de valójában az átlagos életvitel összeomlásáról van szó. Nem zavar a földrengés, az áradás, amíg nem a Te lakóhelyeden történik ? Természetes ez talán.Igen, lehet, hogy megúszod. De arra nem gondolsz, hogy az élelmiszer termelés csökkenése a kataklizmák miatt a Te lehetőségeidet is szűkítik.

Az ellátási problémák először mérhetetlen drágasággal kezdődnek, majd bevezetik a jegyrendszert az alapvető élelmiszerekre. Tavaly vettél végre új autót hitelre ? 2 év mulva meg korlátozni fogják a havi tankolható mennyiséget és nem fogsz tudni autóval járni munkába ?

Nos, apró kellemetlen nyesések ezek fogyasztói életed terveire nézve, s frusztrált és üres leszel, amikor szinte minden terved lemetszi majd a valóság. Nem, nem vagyok ellenséges, csak probólom érzékeltetni, mi lesz rövidesen. Már most látszanak a jelek: a gazdasági válság nem 2008-ban tört ki, hanem 2006 óta folyamatosan fennáll, csak hullámzik. És már akkor is a szájadig ért, csak néha tudtál levegőt venni, néha meg épp bekaptad és kényszerűen lenyeltél egy dózist. Van ez így. Nem akarni látni e tendenciát, nos, lehet. De nagyon sok rossz döntést hozol. És főleg sok igazi lehetőséget szalasztottál el már az elmúlt években is, csak hogy most Titanic módra elmerülő terveidet valóra váltsd.

Majd folytatom....

Mostanra lett elegem a nőkből. Nem kiborulás jelleggel, hanem tudatos döntés nyomán. Legalábbis klasszikus felfogásban lett elegem, már ha klasszikusnak tekinthetjük az elmult 60 évben a 2 nem társadalmi és egyméshoz való viszonyait, melyek pocsék állapotokat hoztak létre mára. Egy ideje peng bennem egy vékony húr, ami a kellemes hangot ad, egyre erősödve. Szívesen hallgatom, azt vettem észre, hogy kipucolja halló járataimat, élesíti szemeimet és elmémet, felfogásomat cizellálja. Ez a húr a férfiakarat diadalát zengi a szexuális befolyás fölött.

A 2 nem alapellentéte, hogy a nők ösztönösebbek saját szerepükben, mint a férfiak. A női ösztönök ugyan széppé és vonzóvá és klasszikus szerepük betöltésére alkalmasabbá teszik őket, ez praktikus, hisz ha csak a férfiak uralkodó észjárásán múlott volna, már rég kihalt volna az emberiség. De használja végre az eszét a nő arra, hogy a saját helyét megkeresse a világegyetemben. Uncsi már, hogy feszt a férfiakat ugráltatják, azzal foglalkoznak, hogyan írányítsák, szabják saját akaratukra. Amikor valaki másokra kényszeríti akaratát, az egy gyökérre vezethető vissza: nem képes véghez vinni saját erőforrásaival, amit szeretne, de akaratát érvényesíteni akarja. Az akaratosság miatt a belátásra való hajlamot jobbára egy  0-hoz közeli pozitív szám jellemzi, de nem ritkán a negatív számtartományba esik.

Ami a legnagyobb különbség a 2 nem között, hogy a férfi tud uralkodni a vágyai, érzelmei, érzékei felett, képes rá. Nem mondom, hogy meg is teszi, de azért vannak szép számmal. Van akarata, értelme és érzelmei. Az eredetisége ezen akaratában, önállóságában van. A nő meg nem képes uralkodni érzelmein, mert az lénye lényege. Akaratának irányultsága sokmindenre kiterjed, de hajlamos a sokmindent összetéveszteni a mindennel. Ha még is uralkodni próbál férfimódra felettük, akkor megnyomorítja saját magát, elveszti nőiességét. Mert nincs meg rá a hatalma. Nem véletlenül. Isten rendelése szerint a férfinak kell uralkodni  a nőn (a férfi meg a felettes hatalmaknak, Istennek s a sorsnak engedelmeskedik, megjegyzem). Micsoda véletlen egybe esés mutatkozik, nem ?

Az ellentétek jelentős része a mai modern, kényelmes társadalomban abból fakad, hogy a nők nem képesek elfogadni, hogy a kapitányi hídra a férfi termett, s ha jól csinálja, ha nem - Isten után az első a hajón. A nő választása, hogy mely hajóra szegődik első tisztnek vagy hajósinasnak - ez múlik a kapitányon és a csajszin is:-) -, de a vezetésbe nem szólhat bele, mivel nem ért hozzá. Végszükség esetén, ha a kapitány részeg, vagy leütötte a vitorlarúd(=sokat dolgozott), akkor odaugorhat a kormányhoz az asszony megmentendő a hajót, de ettől még nem lett alkalmassá a vezetésre minden körülmény között, sokminden más is kell ahhoz, ami neki sosem lesz birtokában. Ugyanezt az ideiglenes szerepkölcsönzést tapasztalhatjuk egyedül álló szűlőknél - az anya pénzt keres, gazdálkodik és ellátja a családját, illetve apuka ugyanezeket tölti be a minimálisan szükséges mértékben. Minimálisan, mert egy nő nem képes egyedül fiúból férfit nevelni, egy férfi pedig nem képes lányból nőt.

Az már csak őszinteség kérdése, hogy ezt belátja, vagy nem, de ettől még ez így van.

Mindig irigyelte a férfi ezen szabadságát, de sosem fogja birtokolni. Jelen állapotokat tekintve sokhelyütt a kapitány mossa a hajópadlót, az asszony meg dirigál. Napos időben ez működhet, de mi van, ha jön a vihar ? Minden kapcsolatban eljön az a pont, ahol az asszonyi irányítás csődöt mond és zátonyra viszi a hajót. Egyszerűen azért, mert nincs rá képessége,s hosszútávon az élet nem igazolja e szerepbitorlást. Az más kérdés, hogy  a kapitány már elfeledte, milyen kormányozni, mikor mellik vitorlát kell felhúzni. Elbutultan már azt sem fogja fel, hogy miként keveredtek idáig. Hát meg is érdemli, mit mondjak. Aki önként adja át Istentől kapott hatalmát, s vonul rabszolga sorba, megérdemli. Esélye mindig megvan, hogy feltápászkodjon a négykézlábból, megmarkolja ami a lába között van és helyre tegye a dolgokat. De nyilván több meló helyretenni az elcseszett helyzetet.

Egy férfi is képes ellátni asszonyi feladatokat - kivéve a szülést -, de sosem lesz számára annyira kézre álló, mint a kalapács vagy a fűrész, vagy a jövő kémlelése, hogy merre lesz a jó út, merre várja siker. Ahogy látom, sok nő nem méri fel, hogy egyenrangúsága kétsébeesett bizonyítása során sokkal több energiát igényelnek tőle a férfi szerephez tartozó funkciók, mint egy férfitól. Megmondom őszintén, nem sok nővel találkoztam, aki ezt felismerte vagy belátta volna.

De. De lássuk, hogy a nők szereptévesztése nem csonkít meg bennünket férfiakat, csak ezt hitették el velünk legfeljebb, vagy próbálják elhitetni.  Eme női motivációra már nem is vagyok kíváncsi, nem fontos, hogy miért törekszenek erre.  A lényeg az, hogy ez nem helyén való és nekünk férfiaknak ezen nincs mit szégyellni. Aki beszopta a propagandát puszta jóindulatból (női szlengben = birka, papucs), annak sincs mit. Csak vegye észre, hogy valami fityeg a lába között és álljon a talpára, vágja ki a csizmát az asztalra és tegyen rendet.

Tulajdonképpen férfilbogot akartam itt írni, de valahogy most a nők felé hajlik az ostor nyél erősen.

Utóirat, 2011.02.14:

Érdekes volt látnom így fél év távlatából, hogy a blog összes bejegyzése közül ez lett a leglátogatottabb. Az elmúlt napokban is. Pedig nem kiforrott, nem túl részletes, épp csak belekaptam itt-ott a felszínbe, gondolatébresztőként.  Nőkkel folytatott személyes beszélgetések is igazolták, hogy nem csak az én benyomásom mindez, valójában ők is az igazi férfias férfit látnák szívesen oldalukon, aki mellett igazi nőként viselkedhetnének. Csakhogy az állóháború már rég kialakult, egyik nem se akar a lövészárokból kimászni, se fehér zászlóval, se elsőként. Mindkét nem belátására szükség van ehhez, asszem.  Az bizonyos, hogy a férfi egyszerű logikája, férfias elvárásai az egyenesség tekintetében (ha valakinek baja van mondja meg stb.) a nők áttételes kiborulásai (sosem az a baj, amit mond, kommunikál, hanem valami egészen más) nehezen érthetők.

A mai médiaáradatban óriási a nyomás, hogy csak egy farok légy, aki nem áll másból, mint e nemes szervből, egy autóból meg egyéb apróbb fogyasztási alkotóelemekből. Ez nem női hatás, hogy miért e tendencia, hisz a nők sem csak pina, rengeteg szín, értelem, kreativitás lakozik sokukban, amit első látásra nem is sejtenél. Tehát nem lehet azt mondani, hogy női nyomásra történik. Sookkal inkább női hatásnak álcázott gazdasági érdekekről beszélhetünk.

Valószínűbb, hogy az önmagunk, érdekeink fel-nem-vállalása tükrét látjuk. Ugyan minden ember egy önálló, teljesen különböző személyiség, saját vágyakkal, akarattal, még is van egy tömeg-hatás, ami láthatatlanul vagy kimondva azt sulykolja, hogy mintakövető légy. Állj be a sorba, vegyél ilyen autót, olyan ruhát vagy hol nyaralj. Trendeket szabnak meg, társítva hozzá stílust. Ha alaposabban magadba nézel, milyen hatással van rád egy-egy reklám, észreveheted, hogy ritkán tudsz 100%-osan azonosulni annak üzenetével, ritkán tapasztalod a talált-süllyedt érzést. Az esetek többségében kettős hatás ér. Egyik annak érzése, ami természetesen találkozik igényeiddel, vágyaiddal, ez jó, erősít, mert találtál valamit, ami passzol hozzád. A másik fele már nem annyira jó. Ez a rész az, amilyen Te nem vagy, mégis tudatodat akarja formálni, hogy más légy. Hogy hozzáadj magadhoz valamit, amire nincs szükséged. De lásd, hogy egy másik ember akarata érvényesül emögött - többnyire az alkotóé és/vagy a képviselt szervezeté, cégé, annak vezetőié. Évek múltával egyszer csak elkezd szembeötlővé válni számodra, hogy hova lett a régi éned, amelyik boldogabb volt, nem cseszte el a dolgokat, most meg...hiába vagy trendi, valahogy nem olyan jók a dolgok.

Nem véletlen, hogy nem vagyunk egyformák, hogy ahány ember, annyi féle személyiség vagyunk összetettségünkben. Botor dolog - s egyben ránk, egyénekre veszélyes is - , hogy tudományosan ezt lebontják építőköveire, majd az alapján kategorizálják az embereket. Erre épülnek a reklám trendek. De vegyük észre, hogy ettől még egy-egy célcsoport tagjai nem egyformák.

Miért Neked mondom ezt el ? Mert nem várható, hogy a trend mechanizmus megszűnik vagy megváltozik, mivel a mögöttes érdekek sem fognak. Amit tehetsz, az határaidon belül van, önmagadon van még hatalmad, az a Tiéd még mindig -  trendek ellenére is.  Szerencsére.

Ha megtanulod elválasztani a neked jól eső hatást és a téged eredetiségedben átformálni akarót egymástól, akkor már félig megmenekültél, akkor kezdesz élni igazán.

A férfi érzékelésében domináns a látás. Ez van. Ha nem hiszed, gondolj csak a szexre. A nő számára az érintés, a hang dominánsabb annál, mint amit lát. A férfinak viszont az alak, a szépség, a mozgás...soroljam még ?

De nem csak ebben, bármi másban is ez a domináns érzékelése. Óriási a kitettsége a vizuális befolyásolásra. És befolyásolják is. A nők is. ELnyomhatja magában, de nem ez a jó út.

Tanulj meg uralkodni az érzékeiden. Élvezd amit érzékelsz, de ne engedd, hogy uralkodjon rajtad. Te vagy az ember, van hatalmad bármin uralkodni. Magadat beleértve legelőször.

Miért rabja mégis a legtöbb férfi a látottaknak ? Mert csak a testben gondokodnak, amgukat testi lényként fogják fel. De több vagy ennél. A nagy tervek, a kihívások iránti vágy, az ismeretlen vonzása, nos mindez nem a testedből fakad. Isten plántálta beléd, tette férfi ösztönöddé, akárcsak a hatalom, az uralkodás iránti vágyat  - és mindezekre való alkalmasságot is, hogy megvalósíthasd e vágyakat. Büszke akart lenni Rád, nem rabszolgát teremtett. Gondolj erre, amikor méltatlan helyzetbe hozod magad, akár hazugságod, akár csak gyávaságod miatt. Isten is szégyell ilyenkor, ahogy Te is szégyelled fiadat hasonló helyzetben.

Ha mindezek kínaiul hangzanak számodra, van még mit tanulnod az életben. Szégyenre nincs okod, sokan nem tudják ezt. Rég el lett ez cseszve, és nem Te cseszted el. De ha ükapád elkártyázta a családi vagyont, akkor az már apádé sem volt nyilván, így  a tiéd sem. Ha még is igényt tartasz rá, amagad erejéből, képességeivel kell azt visszaszerezned, nincs mese. Ehhez tanulnod is kell a fentieket, ahhoz pedig először is alázat kell. Ha erre nem vagy képes, nem tudsz továbblépni.

Téged is anyád nevelt, míg apádat elkapta  gépszíj s a munkára, a szerzésre, a gondokra figyelt. Tán nagyapád volt az utolsó felmenőid közt, akit még az apja nevelt.

Tisztelet az édesanyáknak, de akkor is így van. Ez itt most nem az udvariasság helye, épp életmentő műtét folyik, nincs helye a hazudozásnak.

Az első látens mintád a szerepedről, a férfi-női szerepről, funkció és feladat megosztásról általában, nos az a saját gyerekkorodból ered. Ezekről nem esik szó a legtöbb családban, vagy nem a kisgyermek füle hallatára. Ő csak látja maga kürül a történéseket.

A gyerekek tudattalanul tanulnak, ösztönösen, akár az állatkölykök. Amit környezetükben látnak, tapasztalnak, az nagyon méylen elraktározódik a tudatukban s később, egész életük során ez a berögzült minta vezérli őket, szintén a tudattalan szintjén, ehhez viszonyítanak. Általában csak konfliktusok, negoldhatatlannak bizonyuló kihívások alkalmával szembesül vele az ember, hogy hogyan is működik ez, hogy miért gondol bizonyos dolgokat úgy, ahogy. De annyira mélyek a minták, hogy legtöbben saját, autentikus, velük született részüknek tartják, ezért gyakran maradandó konfliktusokat tartanak fenn emiatt. Főként házastársukkal. Megértésére, átértékelésére nem is törekszenek emiatt.

Nem vagy boldog ? Úgy érzed, hogy az élet kiszívja az erődet ? Hogy legszívesebben valahol máshol lennél ? Belenyugodtál, hogy  a nők hülyék és csak kihasználnak ? Azt látod, hogy a gyereked is kihasznál ?

Miért van mindez így, ha így van ?

Mert nem néz fel Rád a párod. Kéne  ? Érzed, hogy az lenne helyén ? Persze hogy érzed. Csak magad sem találsz rá okot, hogy miért nézzen fel. Ez az egyik ok. Ha magadban nem hiszel, mitől hinne más ? Ha nem hiszel magadban, miért tennél magadért bármit, hogy javuljanak a dolgok ?

És a feleséged ? Hálátlan dög ? No nem, ez nem így szokott kezdődni. Valamit nem teszel úgy, ahogy kellene, azért nem néz fel Rád. A "mit nem teszel"-re több válasz is lesz, ha hajlandó vagy a végére járni.

Mi az alapmodell ? A férfi meghódítja a nőt. Nem megveszi kilóra, nem partneri szerződést köt. Meg-hó-dít-ja. Nézzük, mi az hogy meghódítani, egyáltalán ? Magától adja mindazt, ami neked kell tőle. Ássunk mélyebbre. Ki az aki hódít ? Akinek hatalma van, aki képes uralkodásra, ugye ? És itt kezd büdösödni a Te lábadtól az ügy. Alkalmas vagy az uralkodásra ? Milyen egy jó uralkodó ? Hatalma alá hajtja alattvalóit, igazgatja őket ÉS gondoskodik mindazon szükségeikről, amit csak tőle kaphatnak meg. Nem véletlen a nagybetűs ÉS. CSak így működik jól. Amely uralkodó csak az állítás egyik felét tölti be, nem lesz életképes. Amelyik csak kizsigerel, de nem ad semmit, annak népe kihal, elsorvad. Amelyik pedig csak  - főleg modern szemlélet - ellátja alattvalóit, de nem gyakorolja hatalmát, nem tartja kordában őket, nem neveli, nos ő meg eunuch. Nem tisztelik egyiket sem az alatt valók, ez a helyzet. Az alattvalók  szeretnek büszkék lenni királyukra. Ez legalább olyan fontos, mint az első szempont, nem véletlen hogy mellérendelő állításként fogalmaztam meg.

Képzeld el, hogy 2 alattvalónő:-) beszélget a piacon:

"- Te, milyen a te királyod ?

- Hát - mondja állát vakargatva a másik - tulajdonképpen nem rossz, nem rossz, de olyan töketlen. Nincs benne spiritusz. Ad enni, gondoskodik rólunk, de mintha ott se lenne. Nem kívánom, hogy meghágjon, ő se nagyon, erőtlen. Ha meg is teszi néha, nem élvezem, mert nem kívánom. Valami hiányzik belőle...nem tudok felnézni rá.

- És a tiéd milyen ? -kérdez vissza kisvártatva.

- Hát, az enyém meg pont az ellenkezője. Parancsol, nem tűr ellentmondást, vadul meghág, nem kérdez, akarom-e, sokszor erőszakos, túlzottan is, de élvezem, hogy akar engem. Megbánt, eltapos gyakran, de érzem, hogy kellek neki. Ez jó, még akkor is, ha kegyetlen és kemény. Érzem, hogy valaki és tartozom valakihez. Tisztelem. De nehezen élünk, kevés a zsé, nem törődik vele, honnan ruházkodom, vagy hogy mit szeretnék, hogy szeretnék-e egyáltalán valamit."

Amit adni tud meghódítottként pont az, amire neked legbelül szükséged van ahhoz, hogy igazi férfinak érezd magad: tisztelet, csodálat, elismerés, szolgálni akarás. Alárendelt szerepbe áll, mert nincs oka, hogy ne így tegyen. Mert ezt a hatást váltod ki belőle. A kezedből eszik, bármit megtesz neked, amit szeretnél.

Nálad ez nincs így ? Miért nincs ? Mert nem hódítottad meg. Miért nem ?

Mert azt gondoltad, másképp is lehet. Mert azt hallottad, tanultad kiskorodtól kezdve, hogy ez nem szükséges. Hogy változott a világ, ma már más szelek fújnak. Franckarikát.  A nap ma is keleten kel és nyugaton nyugszik. Így volt mindig és még egy darabig így is lesz.

Mindig izgatnak más nők ? Úgy érzed, hogy nem férsz el a nadrágodban, pedig otthon nem áll fel ? Mert amit remélsz eg yúj nőtől, azt otthon nem kapod meg. De nem a párod miatt nem. Hanem magad miatt nem. Nem hódítottad meg. Csak ennyi.

Már egy ideje tanulmányozom a nőket és a párkapcsolatokat, s ezeken keresztül a társadalmi hatásokat - aféle műkedvelőként.  Ami a leginkább feltűnt, az a rengeteg probléma, kínlódás.

Az objektív megközelítés jegyében olvastam, beszélgettem sokat a delikvensekkel. Egyre inkább körvonalazódni látszott, hogy alap ellentétek feszülnek a két nem között, amelyekre hosszú idő óta nem látszik megoldás.

Világunkban viszont általában - a materialista megközelítést gyakorlatban cáfolva - minden a rendezettségre, harmóniára törekszik, ideértve valamennyi élőlényt is. Nem valószínű, hoyg az ember lenne ez alól kivétel. Ezen a bökkenőn elindulva logikusnak látszik, hogy a férfi-nő ellentétnek is van megoldása, csak a mára kialakult állapotok, tendenciák, látens érdekek gátolják ennek megtalálását. Az alap tévedés ott van, hogy nem a nőknek kell tudniuk a megoldást, hanem a férfinak. Ezer évekig így volt, csak az elmult 100-ban borultak meg a dolgok.

Egyszerűbben fogalmazva férfi-nő ellentét nem létezik, csak a férfiak nem töltik be szerepüket, azt a helyet amit kellene. Ez sarkallja a nőket, hogy megpróbálják betölteni, de látjuk, hogy ez csak egyre több problémát szül.

Mára dominánssá vált a nő. Minden információs csatornán ő folyik, erősen és alapvetően befolyásolva a férfiak világképét, elnyomva saját szerepük iránti érdeklődését, figyelmét. 

Hogy hogyan jutottunk idáig, most nem fontos. A fontos az, hogy helyre tegyük, ami elromlott, kezünkbe vegyük életünk irányítását újra.

Ezzel a bloggal szeretnék lehetőséget teremteni férfiasságunk visszaállítására.

Egy alapgondolat, tény maradt, amit a fent részletezett folyamat nem tudott szétmorzsolni: a férfi tud, autentikusan, önmagától, a férfi képes rá. Bármire. Nincs olyan fehér folt az életben, ahol heréltnek kellene lennie. Ez a mondat a miénk, ha kimondod, érzed, hogy igaz, erő van benne. Ehhez nő hozzátenni nem tud, csak elvenni belőle, ha hagyod. Légy újra önmagad, ne a nők mércéjével mérd magadat, hanem a sajátoddal.