Férfi blog

Nem az számít, kinek mennyi ismerete, gondolata van, hanem hogy amije van, mennyire alkot rendszert benne. Ez tesz ember és ember közt különbséget - az egyik lehet nagyon tanult s még is csak felesleges, haszontalan ismeret kupac tetején ül, míg a másik kevéssé iskolázott vagy művelt létére képes egy harmonikus életet kialakítani. Utóbbi nyert. Ha az ismeret nem szolgálja valaki életének a jobbulását, akkor az nem jó semmire, csak a helyet foglalja fejében.

A gép már egy ideje hibákkal küzdött. Kevés volt az üzemanyag, a kényszerleszállás veszélye fenyegetett. És a cél még messze. Kikapcsolták a fűtést, az utasok fejadagját megkurtították, igyekeztek kevesebb is levegőt venni önkéntelen, mintha számítana valamit, de ettől nem lett több üzemanyag s a cél sem került közelebb. Aztán összeomlott az illúzió.

A kapitány azt az utasítást kapta a toronyból, hogy intézzen el pár utast. Könnyíteni kellett a gép súlyát. Könyörtelen dolog, de fél éve érett már.

Most elővette pisztolyát a trezorból, ami végszükség esetére volt tartalékolva. Soha életében nem lőtt még. Steward-ból küzdötte fel magát kemény munkával pilótává, majd kapitánnyá, mintegy 10 év alatt. Vacillált maga is, de muszáj volt meglépni.

Az utasok lassan szállingóztak a helyükre. 11 óra, ítélethirdetés. Fekete csütörtök. Megannyi kedves nő, színes nyári ruhákban. Zömével fiatalok. Szépek, üdék, ahogy elnézem őket. Kedvesek, fiatalok, tele reménnyel, élettel. Nem érdemlik meg. Aggodalom s gombóc a gyomrukban - sajnálom őket. Vajon mi lesz? -lebeg a fejek feletti buborékben a gyötrelmes kérdés.  A légkondicionáló könyörtelenül előrebocsátotta a döntés szellemét, ezt mindenki érzi zsigereiben.

A kapitány számokkal vezeti be azt, amit mindenki tud - tizedelni kell, könnyíteni a gép súlyán, különben beláthatatlan következményekkel járhat a kényszerleszállás. Az élet könyörtelen.

24 golyó volt a tárban. Nekem szerencsém volt, az elsők közt kaptam a lövést, tegnap. Vállon talált, de csontot nem ért - átment a 100 ezer forintos golyó. Majd be gyógyul. De nem mindenkinek volt ilyen szerencséje, erre ma döbbentem rá. Ma folytatódott a kivégzés, s nem mindenki úszta meg ennyivel. Volt akinek 60, sőt 90 %-os bércsökkentést ajánlottak, ügyintézővé való visszaminősítés mellett. Vagy a közös megegyezéses papírt. Katasztrófa. Köröttem vérző emberek, ki haslövéssel, ki holtan, szív- vagy fejlövéssel. 

Vége van. Valaminek. Visszaülök a helyemre, és csendesen nézem a gép oldalán díszelgő kék sast az ablakomból. Hát ilyen ez? - kérdezem magamtól. Ilyen. Túl kell élni. Mert élni kell. Valahogy. Örülni, hogy szerencsém volt. Nem mindenki úszta meg ennyivel.

Csendesen jöttem, letettem csomagom a sarokba:
meghúzom magam, nem vágyom azonnal fényárra.
Így szoktam - előbb körülnézek, felmérem a terepet,
hogy hová s kik közé érkeztem - figyelgetek.
Először azt, van-e keresnivalóm itt,
maradok-e avagy csak pár percig,
csak iszom egy kávét s eloldalgok,
észrevétlen, akárcsak az angolok.
Vagy majd, ha jól érzem magam, kipakolok,
érdemeseknek előveszek egy-két ajándékot.
Nem, nem vagyok szegény, sőt gazdag,
ne tévesszen meg, ha ruhám poros vagy szakadt,
az csak a hosszú, rögös út járuléka,
végtére ki megy frakkban világ körüli útra?
Hát ekként szemléld szürke jelenlétem,
hagyj magadnak időt a benyomásra bőven,
nehogy korán ítélj s elszalassz valami fontosat,
ki tudja, talán tőlem lesz életed boldogabb.

A szex a legcsodálatosabb dolog, ami egy férfi és egy nő között történhet.
Különféle szinteken élhető meg, s csodálatosságának mértéke ettől függ.
Most a szimpla dugás, a felszínes izgalom szintjét nem részletezem, ezt mindannyian ismerjük.
A szeretkezésről írok itt, két ember együtt hullámzásáról az érzések, a vonzalom, a szenvedély és az egyesülés vágyának kavargó tengerén lebegő szörfdeszkáról, amiről 10 méteres hullámok közt sem esik le egyikük sem.

Minden részednek, tehát szellemednek, lelkednek és testednek egyforma mértékben van rá igénye és szerepe benne. Ha valamelyik kimarad belőle, már nem lesz teljes.
A szeretkezés során felváltva, inkább hullámozva váltakozik egyes részeid aktivitása, dominanciája, akár pillanatról pillanatra. Ha hagyod ezt a természetes hullámzást eluralkodni, csodálatos élményben lehet részed és partnerednek is.
Agyadnak a szex során csak jelfeldolgozó szerepe van, ezért a gondolkodást kéretik mellőzni közben.
Már csak azért is, mert csupán a gátlások aktivizálódhatnak onnan, ami kizökkent, kudarcossá teheti az együttlétet.
Érezz, engedd, hogy amire inspirációd, vágyad van, az vezérelje cselekdeteidet is. A gondolkodással szabályozott szexszel csak veszíthetsz, mivel eltereli figyelmedet.
A tantrikusok ismernek ebből valamit, azonban ők túlzottan a szellemi rezgésre teszik a hangsúlyt, pedig ez "közönséges" együttlétben is meg valósul maradéktalanul. Csak engedni kell megvalósulni, nem gátolni az agynak ismeretlen reakcióinkat.

Nincs vagy nem is volt soha orgazmusod ? Rá kell segíteni, egyedül kell "befejezni" ?
Képzeld el, ha 39 és feles lábadra mindig 39-es cipőt húztál, mert a 40-es túl nagy volt. 2 rossz közül a kisebbiket kellett választanod. A megoldás az lett volna, ha áldozol egy kevéssé szép, ám méretre csináltatott cipőre, rengeteg szenvedéstől kímélhetted volna meg magad. Nem adtad meg testednek, ami járt volna neki. Nos, a szexuális megalkuvásban vagy a szellemednek, vagy a lelkednek, vagy testednek, esetleg egyiknek sem adod meg, amire szüksége lenne. A harmóniához meg mindegyik kellene.Ha agyból szeretkezel, akkor bizonyos, hogy így van. 

Nincs frigid vagy orgazmus képtelen nő vagy impotens férfi, legalábbis sokkal kevesebb van, mint amennyien kudarcot élnek meg. Gátlások működnek, s mind az agyban. Lehetnek kellemetlen élmények miatt,félrenevelés, rossz szerepminta, s még sokminden, most ebbe nem megyek bele, írtam róla korábban. 
Ha nem kívánod partnered, ne kínozd őt, hogy lelkiismeretfurdalni hagyod, vagy kétségek közt őrlődni. Érezni fogja és rá fog jönni, hogy veled van a baj igazából. Ha kimondod, megbeszéled vele idejében, még az is lehet, hogy megjavul a dolog, elkezded kívánni. Ha túl soká halogatod, elkezdesz szerepet játszani, nos, eljátszod a bizalmát és végleg eltörhetsz valamit, ami javítható lett volna idejében. Furán működik ám az ember belseje
Nos, az emberek nem egyformák, így a szexuális igényüket sem préselhetik könyvekből, újságokból olvasott konfekció méretekbe, technikákba - nem fog működni, nem fogja meghozni a vágyott beteljesülést. A szexben ez mondjuk sokkal érzékenyebben jön ki, mert pont a boldogság, a vágy beteljesülése lenne a lényege valamennyi részed számára. Gondolj csak arra, mennyire zavaró egy szimfónia hallgatása közben egy-egy hamis hang, azonnal észrevesszük. Hát a szeretkezés is egy szimfónia, érzésből kell játszani, nem technikából. Ja, és még a gyermeked is e csodálatos folyamat során foganhat meg, ez a nonpluszultra. 
Jól ki van találva, ugye ?

Ma arra ébredtem, hogy itt lebegsz lelkemben,
akár egy kedves felhő a vasárnapi kék égen.
Nincs fájdalom, sem sajnálkozás,
valami a szívemben mostantól más:
csak könnyed, jó érzések maradtak
- mindaz, amit eltettem Belőled magamnak.

Engedek karcsú bokának, szép cipőnek,
egy őszinte szemnek - az igazi Nőnek,
remegő kéznek, a pici félsznek,
de egyenes, nyílt szívének.
Nem ostromlok már büszke várat,
hol kőfalakban zárt ajtók várnak,
inkább választok szerény házat,
hol tárt karokkal szívesen látnak.
Nem vagyok gróf, sem holmi rabló,
a várkastély inkább nekik való,
büszke a büszkéhez - a szerény is magához,
nem illenék én ahhoz a magassághoz.
Nem létem sem torony, sem gát, 
repülni szeretek, amíg szem ellát,
szabadon, vasrácsok nélkül,
egy Nő miatt, aki nekem örül.

Apám, anyám gazdag volt,
földjük volt vagy ezer hold.
A ház körül kerítés, nem távol -
nem akartak sokat tudni a világról.
Kellett a biztos, amit szemük belátott,
többre nem igen vettek bátorságot,
hiába volt erdő-mező tengernyi,
nem tudtak vele mit kezdeni.
Gyermekként nem értettem ezt,
szemem mindig a távolba meredt,
azt pásztázta szüntelen, a fennsíkot,
ahová lelkem angyalszárnyon siklott.
Elfeledtem a szűk valóságot,
mire a két szülő vigyázott,
csak repültem a föld felett
s szőttem nagy terveket.
Éreztem, hogy valamire jó -
az az egész föld élni való.
Elmúltak már mindketten,
mikor végre megértettem,
hogy az a föld - az én életem.
Nem része csak, hanem teljesen,
hogy be kell laknom, azért van,
szárnyalni felette s fürödni a patakban.
Ösztönből gyűlt össze régtől,
apám apjától meg a dédtől,
kik gondozták, művelték évszázadokig,
s csak sejtették, hogy eljut egy rokonig,
ki majd más szemmel igazgatja,
valódi céljára használhatja.
Hát én vagyok az a rokon,
s úgy teszek, ahogy én gondolom,
lebontom a kerítést - az minek ? -,
csak a tekintet útját töri meg.
Mert nem kerítés volt, inkább korlát,
sok elődnek szorongatta torkát,
de e legfőbb hibáját látni nem tudták,
nem keresték, nem is akarták,
mert szemük lábuk elé nézett a porba,
sosem emelték a messzi távolba.
S ha itt lehetnének egy pillanatra,
aszott szívük életre dobbanna,
ha láthatnák azt, amit most én látok,
a konyha ablakból egy másik világot,
hogy nincsen már meg a régi korlát -
odakinn nem vár más, csak szabadság.

Amikor hazatérsz házadba
messzi harcból, megfáradva,
s elnyűtt vértjeid az asztalra teszed,
megállsz előttük és számba veszed,
végül is mit végeztél, mivé lettél,
mióta e hosszú útra keltél.
Csendesen érkezel, némán,
asszonyod se hall meg a konyhán,
csak szeme sarkából vesz észre,
hogy árnyékot vetsz a fényre,
s idegből visszafordulva,
telik pár pillanatba,
mire észleli, mit is látott,
hogy a nappaliban ki áll ott.
Lassan, meglepve visszaoldalog,
félve, hátha megint csak álmodott,
s Te sem jutsz szóhoz készületlen,
bénultan álltok csak a percben.
Milliónyi érzelem pereg le bennetek,
nem tudjátok, mit mondjatok, tegyetek,
aztán megindul az öröm hulláma
s borultok némán egymás nyakába.
S feleded a harcot, sajgó sebeid,
nem érzed üresnek lapos zsebeid,
hisz nem zsákmány hozott haza -
csak hívott a szelídség vékony szava.
Hát ilyen férfi légy, ha ember vagy,
ki megkezdett fontosat szerbe-félbe hagy,
nem számolgat belé ölt éveket, napokat,
ha hirtelen menni kell, szótlan útnak ered -
nem számít, hogy otthagyod mindenedet.

Amikor a világ szót emlegetik, a kontextus leggyakrabban emberek sokaságát jelenti. A társadalom szó már cizelláltabb, embereket csoportosít több dimenzióban, többféle szempontból.

Beteg a társadalom? Feszültségek, konfliktusok kínozzák? Kit kínoz és mi kínoz?

Amikor az ember beteg, egyes sejtjei, sejtcsoportjai nem töltik be eredeti funkcióijukat. Az alap építőkövei inognak meg. Az ok lehet sokféle: nem táplálkozik megfelelően vagy nem az adottságainak megfelelő, kedvező életvitelt folytatja.

Lássuk, hogy a társadalom is sejtekből, építőkövekből áll - az egyes emberből. Tehát nem a társadalom beteg, hanem az egyes ember, milliárd számra. Sejtjei, sejtcsoportjai nem funkcionálnak megfelelően, erről van szó. Te, én és ő, magyarra fordítva.

Miért mondom ezt? Mert túl könnyen, túl sok problémát vetít ki az egyes ember erre a maga alkotta fogalomra(és sok másra is), aminek oka valójában ő benne keresendő. És ennek okán reakciókat, megoldásokat is vár tőle, különben miért tenné felelőssé, nem de?Ez itt a bajok gyökere.

Nincs társadalom a maga fizikai valójában, legalábbis nem bír emberi jellemzőkkel. Nem viselhet felelősséget, nincs keze, sem agya, sem érzelmei, sem semmije, ami az embert emberré teszi. A társadalom nem élő valami, nem személy, csak egy elvont fogalom. Nem vet, nem arat, nem gondolkodik. Azt az ember csinálja. Ezért nem oldódnak meg a rákent dolgaink sem. Olvass csak bele bármely hírportál cikkeibe, vagy politikusok, tisztviselők nyilatkozataiba, s közben számold az elvont fogalmakra kent felelősséget vagy okként való megjelölésüket, és az azok felé irányuló várakozásokat. Mi emberek, szinte már nem is létezünk. Személytelen fogalmak szenvedő szerkezetben hoznak létre valóságot? Nem tűnik ez baromságnak? Nekem igen. Nincsenek felelősök, csak globális maszatolás. Sőt, ezek a fogalmak, magasabb rendű "virtuális" lények egymásra is kihatnak. A virtualitás nem az internet korában keletkezett, hanem akkor, amikor az ember elkezdte személytelen fogalmak alkotását, hogy legyen kire kenni fel nem vállalt felelősségét, mulasztásait. 

Kimondom: a király meztelen. Nincs rajta ruha. Ez a valóság. Ez az írás pedig a piros tabletta, nem a kék:)

Évtizedek óta hallgatom a politikusok tehetetlenségét. Kisgyerek koromban mindig Kissinger, Arafat és Begin nevét hallottam a rádióban a Közel-Kelettel kapcsolatban. Később a Panorámában Chrudinák Alajos libanoni interjúit láthattam. A nagy békecsinálók dicsőséges munkájának szummáját 1970 és 1990 között eltelt 20 évben egyszerűen határoztam meg utóbb, felnőtt fejjel: felülről közelíti a zérót. A feszültség az feszültség, ahol oldani kell valamit, nem kuruzsolni. Tenni, beáldozni érdekeket az igazságosság oltárán. Ez nehezen megy az egyszerű embereknek is, a politikusoknak meg egyáltalán nem. Túl mohóak, mindent akarnak, de áldozatok nélkül. De ugye ezt nem hisszük el, hogy ilyen létezik? Ugye nem?

A 2. világháború óta törekszenek a kultúrált országok vezetői a világbékére, láthatóan zéró eredménnyel. Csak duma, egy nagy hazugság, amivel elaltatták az embereket - sikerrel. Lenevelték őket a harcról, kiherélt eunuchokat csináltak erős és egészséges nemezetekből. Ez mutatkozott meg Szarajevónál, amikor Európa 3 évi töketlensége és tehetetlensége után végül amerikaiaknak kellet idejönni harcolni. Magyarul: gyávák voltak  - velünk együtt. Más szemszögből: az EU bemutatkozott, mint nagyhatalom.

Ha konfliktusokat nem lehet feloldani, mert az érdekellentétek, törekvések látható és belátható módon nem szüntethetők meg, akkor a harc elkerülhetetlen. Olyan ez, mint atyai verés a gyereknek: néha nem használ más.

Miért írok ma erről? Mert a gyávaság, a félelem még nem vitt győzelemre senkit. A békének ára van: meg kell küzdeni érte, meg kell védeni. Békét békével nem lehet csinálni, ez még nem sikerült senkinek. Mondhatnám, hogy ez csak duma, amivel az amúgy is kiherélt társadalmakat még meg is vakítják.

Az apropóm az, hogy Martonyi János még arra sem volt képes, hogy elismerőleg, örömmel nyilatkozzon Bin Laden haláláról. Egy annyira semmit mondó, gyáva, semleges nyilatkozatot tett, ami szégyellni való egy terrorizmus ellen elkötelezett ország vezető tisztviselőjétől. Az osztályban is azt szólítják felelésre, aki lapít. És aki lapít, majd felszólítják, azon röhögnek a többiek. Ciki.

Mit gondolnak Magyarország vezetői, mennyire vesznek komolyan egy olyan szövetségest, amely még szavaiban is gyávaságból semleges, s tetteiben is ehhez képest (nem)nyilvánul meg? Amely igyekszik elkerülni a tényleges áldozatokat, mint egy gyáva nyúl? Gondolok itt Afganisztánra vagy Líbiára vagy  a terrorizmus elleni harcra. Vajon nem ők lesznek felelősök, ha egyszer itt is beüt a krach és az emberek döbbenten állnak majd kiszolgáltatottságuk tükrében szemlélve, hogy félrenevelték, becsapták politikusai?

A másik fele meg az újságírók. Végre megölték a terrorizmus 21. századi prófétáját, s erre nem az öröm természetes kifejeződése, hanem az emberek rettegtetése, megfélemlítése az első és egyetlen reakciójuk? Mit hisznek ? Miben bíznak ? Hogy majd a nagytestvérek valamelyike megvéd bennünket? Milyen gyáva személet ez? Mindezt a nagy magyarkodás, a dicső nemzeti múlt elhalványult naplementéjében, miközben delet hazudnak folyvást szemünkbe? Ki hazudik kinek? És kinek jó ez?

Az életben ára van mindennek. Erre kellene tanítani az embereket. A gyáva, nehézség elől elmenekülő, mindig a könnyebb utat választó nemzeti mentalitás (nem mindig volt így) miatt nem képesek az emberek önmagukért sem megküzdeni a hétköznapok kihívásaival. Hogy az ördögbe védenénk meg magunkat vért ontó ellenséggel szemben? A make-love-not-war nem segít a valódi harcban, ezt jó lenne felismerni. Az a hatvanas években volt, az otthon biztonságában, míg a katonák messzi földön küzdöttek és haltak meg. De ébresztő: a háború eljött hozzánk, ez már egy másik helyzet. Kérdezek mást: vajon miért, hogy a terrorizmus célpontjává vált az USA és az EU? Mert elkényelmesedtek, elgyengültek és ezt észrevették olyan emberek, akik nem kényelmesedtek el.

Néha gondolkodni is kéne, különösen az országok vezetőinek, mert mindez az ő felelősségük. Hogy mire nevelik passzivitásukkal nemzeteiket.

Aggódás. A szó jelentése: öregíti magát, olyan gondokkal terheli, amelyket nem tud megoldani. Az ellentétben feszülő energiák pedig felőrlik a szervezetet, öregítik a testet és a lelket. Ezt jelenti. De szép is ez a magyar nyelv, ezért szeretem.

Ebben az olvasatban az is látszik, hogy nem éri meg aggódni olyan dolgok felől, amiket nem tudunk megoldani adott pillanatban, vagy olyan események felől, amiknek meggátlására nincs lehetőségünk. Viszont mindezek elfoglalják figyelmünket, energiáinkat más, olyan események, cselekedet elől, amiket képesek lennénk megtenni adott pillanatban, de mivel nem tudunk 100%-ig emerre figyelni, valószínűleg nem fogjuk kielégítően, helyesen, kompletten megoldani. Tehát még több kalamajkát okozunk magunknak. Megéri? Nem éri meg szerintem.

Magyarázatot mindig tudunk adni aggodalmainkra, de valójában ezek csak arra jók, hogy ne lépjük át félelmeink vagy alaptalan akarásaink, céljaink szabta korlátainkat, hogy ne szabaduljunk fel ezek alól. Az ok leginkább a beidegződésekben van, mert megszoktuk, hogy ezért vagy azért aggódni kell egy normális embernek. Ahogy a célokat is megszoktuk. Jobbár megmondták gyerekkortól kezdve mások, hogy mit akarjunk, mi a normális emebr célja. És mit látunk? Hogy egyre több nem normális ember a végtermék. Megéri tehát? Nem éri meg, szerintem.

Azért írok erről, mert nagyon aktuális mostanában. Van egy láthatatlan cunami, ami évek óta egyre hatalmasabb hullámokkal bombázza az embereket és egyre-másra dönti romba az akár évtizedek óta megszokott elvárások, szokások, kapaszkodók, remények építményeit - és mostanra az emberi életek Fukusimáját okozza. Korábban írtam arról, hogy Japán, Fukusima nem csak egy természeti katasztrófa, hanem fizikai tükröződése társadalmi változásoknak,  mivel párhuzamosan zajlik e kettő.

Emberek milliói kerülnek olyan helyzetekbe világszerte, amiktől mindig rettegtek, nem akarták volna sosem megélni és most nem tudnak józanul mérlegelni, mit is tegyenek, mert sokkos állapotban vannak. Mert a cunami esöpörte a kártyavárat, ami életüknek hittek. Kivetkőznek magukból, lehullik hamar a kultúrember és egyáltalán az ember álarca róluk és kitör valódi énjük a mélyből: mindazok a feszültségek, rendezetlenségek, amik akár évezredek óta öröklődnek apáról fiúra, anyáról leányra. Nem állatiasodnak le, ez a szó sértő lenne az állatokra nézve, akik hozzánk képest harmóniában élnek, ezt vegyük észre. Leginkább nem képmutatók. Az ember ezt nem mondhatja el magáról.

Mindez az egyes emberen múlik. A saját felfogásodat, reakciódiat nem fogja sem kormány, sem nemzetközi szervezet megváltoztatni, azt magának kell az embernek. Jól látható módon ezek a szervezetek sem tudják betölteni még saját eredeti funkcióikat sem. Lassan kiderül, milyen olcsó hazugság a "megváltozott a világ, ma már más szelek fújnak". Nem fújnak más szelek, semmi nem változott. A Nap keleten kel s nyugaton nyugszik. A természet nem ideges, csak az ember ideges, mert amit eltrevezett, az most dől össze s nem tudja, hoygan tovább. Ami változott a világban, azt mind emberek művelték, ők tették rosszabbá., élhetetlenebbé - miközben maguk nem változtak meg. Mondom, nem változtak meg, hiába hazudja bárki az ellenkezőjét. Mire jó a hazugság, önmagunk becsapása? A lényeget tekintve nem változtak meg: terveznek, akarnak, tesznek érte és sokszor elkúrják. Nem tudnak kellő időben belátni, nem is akarják látni időben, hogy valamin változtatniuk kellene. Ez az, amire az állatok képesek, az emebr pedig egyre kevéssé. És ez állandó az embernél, évezredek óta, ezért modnom, hogy nem változott meg. Hosszú folyamatokról beszélek, legyen az akár természeti szintű, akár társadalmi. De csak az ember tehet róla, senki más. És nyilván nem fogja megoldani egyiket sem, ha az évtizedeken át megszokott, elfogadott gondolkodásmóddal próbálja kezelni az annak nyomán kialakult rossz helyzeteket, viszonyokat.

Ha valaki most azzal reagál minderre, hogy "de hát civilizációs fejlődés volt/van", az nagyon rossz pályán mozog. A civilizáció csak a túlélés esélyeit javítja. Ez már elég hosszú ideje látszik. De boldoggá, jobbá nem tesz, ez biztos. Ha tenne, akkor nem omolhatna össze egyik napról a másikra, szinte nyom nélkül, már ami az emebrek viselekdését illeti. Nem a természet a hibás, mondhatni tökéletesen működik. Az ember természettel szembeni elvárásaival van a gond, ide értve önmagát és önképét is. Nem rugalmas. Nem látja, hogy a király is függ alattvalói, országa állapotától. Csak addig lehet dicsőséges király, amíg virágzik alatta, ami felett trónol. Ha hibái folytán elfogy a nép s a termény is, akkor éhes, csóró király lesz. És erről a nép is tehet, ha nem fiygelmezteti királyát kellő időben, vag yhagyja, hogy az a pusztulásba vigyen mident. Most mondhatja bárki, hogy dehogynem szólnak, sőt sokan szólnak, de hasztalan. Igaza van, csak még sincs. Mert ha olyan ember szól a szálkáért, akinek gerenda van a szemében, hát az nem hiteles. És a szálka és a gerenda leggyakrabban nem ugyanabból a fából származik, tehát a gerendás nem a saját hibáját, fogyatékait kritizálja a szálkásban. Ezt értsük meg.

Hát, ilyen király az ember a Földön, ma, 2011-ben. Ha lehet, ezt a festményt inkább nem venném meg, szebbet képzeltem a falamra.

Na, most van az a pillanat, amikor nem aggódni kell elkezdeni, hanem belenézni a tükörbe és elszámolni kinek-kinek magával: mit nem teszek jól? A válasz már készen van, kérdés, hogy észreveszed-e, nyitott vagy-e rá. Belátás nélkül nem lesz cselekedet, változás sem.

Ezt a verset régebben írtam, egy felhőtlenebb időszakban. Pár hónapja egy új blogot indítottam, amolyan művészblogot, amiből ki szerettem volna rekeszteni azt a borzalmas posványt, amiben ez az ország és a világ maga is leledzik - emebri értékeit tekintve mindenképp. Egy helyet, ami az ember belső értékeit mutatja meg e kietlen világban. De nem tudtam folytatni, megfeneklett. Lelkem szűkölködik már egy ideje az acsarkodás, a teljesítménymutatók és árfolyamok hamis mozijától, amelynek legfőbb hazugsága, hogy elhitesse velünk, normális emberekkel: csak kilóra megvehető robotok vagyunk, szolgái szűklelkű, hazug és érdek vezetőknek, kik tehetségtelenségükben a maguk élete helyett a miénket próbálják irányítani. Pedig nem vagyunk ilyenek és a legtöbbünk nem szorul rá, hogy más mondja meg, mire vágyjunk, mit álmodjunk. Szerencsére sok embert ismerek, és bizton állíthatom: a legtöbbjük nagyon is gazdag e tekintetben, többre vágyik és érdemes is annál, mint amit a "szakértők" követendő mintaként kiötlenek számukra.

Most itt fenn, az istenek hegyén járok,
hol valóra válnak az elveszett álmok.
Az út mentén nyulak s szarvasok
nézik, ahogy nyugodtan ballagok,
nem értik, furcsán miért tekintgetek,
hisz nekik természetes e rengeteg.
Ők nem félnek itt, Isten árnyékában,
bőségben élnek s párás dagonyában,
itt nincs fájdalom, sem aggódás -
milyen jó érzés ez, csodás !
Ritkán jövök ide - csak ha hívnak,
a kert bejáratánál különös ajtók nyílnak.
Mert belépni oda lelkemből tudok,
nincs utazás, se bőrönd - ez titok.
Mert nem kell semmi oda, jó az idő,
ruhám, ha pizsama is, épp megfelelő.
Csak a szívem legyen tiszta, ép,
azt ne sározza semmi árnyék,
más nem számít, amiért loholtok végtelen,
életetek áldozva semmiért fénytelen,
mert erőtök is e helyről származik,
amelytől a vér szívetekbe áramlik.
S bután néztek esténként magatok elé,
nem értvén, célotok miért lesz ragadozóké.
De látni kell, hogy az ember többre született,
s nem csak test szerint kéne élnetek.
Ha Jézus ma reggel újra eljönne,
estére feljutna ismét a keresztre,
mert nem vagytok mások azóta sem -
ugyanúgy uralkodik bennetek a félelem.
 

Majomfaszok dícsérik saját tákolmányukat. Annyi önérzet nincs bennük, hogy tudomásul vegyék: valakinek a teljesítményét mások ismerik el, ha elismerik, ne már saját magát dícsérje. Kövér öndícseretére gondolok. Siralmas, hogy szétbasszák az országot szellemileg, (anyagilag is másik szálon), és mivel senki nem tapsol, sőt kifejezetten ellenzi az alkotmányozó faszaságaikat, szájunkba igyekszik adni, hogy történelmi pillanatot élünk. Viktorka már korábban is eljátszotta ezt, erőszakos ordibálásával elnyomta a nép szavát, aztán sértett gyerekként nem vette tudomásul, hogy a nép nem szerette őt és stílusát. Most ugyanazt a hibát követi el újra, és nem érti, miért kritizálják őt. Nem érti, hogy a valóság az, hogy ő tesz valamit, a nép meg véleményezi. Vazze, ezeknek nem is kell ember ebbe az országba, az volna a legjobb, ha csak született bábok élnének itt, akik bólogatnak aszerint, hogy épp milyet fingik Viktor. Nem érti, hogy ezt még Kádár és csapata se engedte meg magának. Ők ugyanis igyekeztek elkerülni a nép felháborítását, amennyire visszaemlékszem. Hát ennek most itt nyoma nincsen. Nagyjából olyan hülyének néznek minket, úgy kezelnek minket, mint Ferenc József. És ezek demokraták? Álljonmár meg a nászmenet, töke van a menyasszonynak. És ráhazudják a csillagos eget is, amihez sok idióta álmagyar bólogat. Most még.

Normális dolognak találom, hogy támogassuk a magyar ipart, mezőgazdaságot. Mi értelme a rózsaszín, ízetlen spanyol paradicsomnak, ha vehetünk magyar pirosat, ízletest ? Vagy miért ne lendítenénk fel a hazai kézműves ipart, ha erre lehetőségünk adódik? Természetes törekvés, azt hiszem. Azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy Kádár elvtárs is megmondta 87-ben: "ehvtáhsak, nöm elég jó teeméket gyáátani - el is kell tudni adni."

Amikor 2007-ben az OMV a MOL kifejezetten ellenséges felvásárlásával próbálkozott, akkor utáltam őket. Azelőtt se tankoltam náluk sűrűn, de onnantól vigyáztam, hogy ne is kelljen. Lelkiismeretesen a saját kisvárosom MOL kútjánál tankoltam emiatt. Aztán a sors 3 évvel később úgy hozta, hogy amerre jártam rendszeresen, ott csak OMV kutak voltak , s egy alkalommal már terhesnek, kényszeresnek éreztem ezt a kerülgetést, hoyg előre kellet gondolkodnom tankolás-ügyben - hát megtankoltam OMV Carrera95-tel. Mi bajom lehet? - gondoltam. Végül is nem mi vagyunk az elvekért, hanem az elvek értünk.

Hát, nagy meglepetés ért. Még kétszer rátankoltam az első alkalom utáni napokban, hogy higgyek a szememnek: az OMV 95-ös prémiumbenzinjéből az autóm fél literrel kevesebbet evett 100-on, mint a MOL EvoNeo99-ből. Az árkülönbséget nem is lehetett zongorázni, még ha ma már nem is emlékszem milyen üzemanyagárak voltak 2010 nyarán.

A múlt héten úgy adódott, hogy többször kellett tankolnom ismét a lakhelyemen levő MOL kútnál. Csak néztem az árakat: EvoNeo99 literje 417 forint. A sima 95-ösé 385 forint. És a kocsi bekapja a 7 litert belőle, ha nem többet.

Tegnap megint jártam a bejáratott OMV kutamnál, és direkt megnéztem az árakat: Carrera95 literje 377 forint, a Carrera100-é 411. Gondoltam egy merészet, s most a 100-asból tankoltam, hátha ez még jobb fogyasztást eredményez. Nyertem. 103 km-t mentem tegnap vegyesben, ma rátankoltam a Carrera100-ból, hogy lássam az eredményt. 5.7 liter. Ezt visszaszámolva 100 km-re 5,55 literes fogyasztás jön ki. Nem kell matek zseninek lennem ahhoz, hogy lássam: a Carrera100-as olcsóbb 1,5%-kal az EvoNeo99-nél és 21%-kal kevesebb fogy belőle. Ha a Mol 95-öshöz nézem, akkor az árkölönbözet 6,3 % mindössze a Mol javára, azonban ha ezt levonom a Carrera100 árából, akkor is 15%-kot takarítottam meg tisztán.

Ma hazafelé az örömöm mellett eszembe jutott még pár dolog. Az egyik ez a magyar termék duma volt. A másik pedig az, hogy valószínűleg a Mol is tudna olcsóbban jobb minőségű üzemanyagot forgalmazni, csak éppen nem érdeke. Vagy lehet, hogy kormányzati nyomásra nem javítanak a minőségen, mert így nem csak a Mol bevétele lesz nagyobb, de az állam jövedéki adóbevétele is.

Pár hete kering egy lánclevél a neten, már minden csatornán megtalált: ne tankoljunk Shell és Total kutaknál, s így kényszerítsük térdre a nemzetközi olajlobbit. Tudomásom szerint a Shell Magyarországon a MOL százhalombattai finomítójából veszi az üzemanyagot, s azt árusítja némi adalékolás és tisztítás után hazai kútjainál. Megjegyzem, pár alkalommal kipróbáltam a V-Power üzemanyagokat is, de egyrészt nem tapasztaltam sem teljesítménynövekedést, sem fogyasztáscsökkenést, így nem érte meg a horribilis árkülönbözetet.

Mindebből a tanulság az, hogy ne feltétel nélkül legyünk magyar termék támogatók, mert nem minden esetben érdemli meg. A döntés a magyar termék javára a fenti arányú ráfizetés mellett szerintem nem éri meg. Azt hiszem, van különbség vagy kellene lennie az emberek lojalitása és a lojalitásnak mondott hülyének nézése között. Mindezt 400 forintos bezinár környékén.

"Ha az Alfa véhatos motorja egy 16. századi, bolognai csemballó, finoman felépülő, harmonikus és gyönyörű, akkor az öthengeres turbó egy olajos-büdös ipari körfűrész, ami mar, harap és horzsol, mint a Slayer."

Forrás: http://belsoseg.blog.hu/2011/04/03/kredenc_a_karakteres_barom

Szeretem, ha egy férfibe szorul némi költészet, különösen, ha újságíró, és pláne, ha autós újságíró az illető:) Kreativitás nélkül a férfi nem férfi. Nem elég számokkal és unalomig másolt, szokványos szófordulatokkal élni. Ha az autónak lelke van, az újságírónak tudnia kell visszaadni azt írásában. Majdnem megkívántam egy ilyen Volvót, ügyes az író! Le a kalappal!

A kormánynak is problémái vannak a magyar nyelvvel, nem csak drága köztársasági elnökünknek. Összekeverik a munkahelyteremtést a munkahelytemetéssel. Pedig nem mindegy.

Olvasom, hogy az NGM sértetten reklamálja az Index munkahelyszámlálójának humorosan  egyszerű algoritmusát. Indoklásként 3 német autóipari cég bővítését hozzák fel.

Már elnézést kérek, de ezekhez a bővítésekhez sem az NGM-nek, sem a jelenlegi kormány programjának semmmi köze nincsen, mivelhogy a cégek bővítési tervei 2009 óta publikusak. Azaz, NEM a kormány munkahelyteremtési programjának (van ilyen egyáltalán?)hatására teremtődik 30 ezer új munkahely 2013 év végéig.

A valódi ok. A 2008-as válság egyik utórengése, hogy az annak nyomán németországban költségcsökkentési okból bezárt gyárak termelését kevesebb költség árán pótolni tudják a cégek. Mivelhogy a kereslet, ha lassna is , de újra növekszik. Az EU vámszabályok miatt nem helyezhetnek minden gyártást Kínába, a termék 60%-ának az EU területén kell készülnie. A drága németországi és az olcsó kínai gyártás között a kompromisszumként valamelyik olcsóbb keleti EU tagállam adódik. Ezért épít a Mercedes új gyárat és bővít az Audi és a GM nálunk. Ez a mi szerencsénk, ha úgy tetszik, de egyik terv sem 2010-ben fogant meg, tehát idegen tollakkal ékeskedik a magyar kormány. Magyarul hazudik, újfent. Ciki.

Miért tartom fontosnak ezt megemlíteni? Mert folyamatosan ígéretekkel tévesztik meg a lakosságot. Mert az ígéreteik nem váltak valóra 0,1 %-ban sem. A kormány eddigi intézkedései nyomán MEGSZŰNT közel 100 ezer munkahely. Az én matematikai műveltségem szintjén ez mínusz, nem plusz. Ha a 30 ezer új munkahely ezév végéig jönne létre, és létrejötte kormányintézkedés hatása lenne, akkor is 70 ezerrel mínuszban volna. Nem csak az ígéreteihez képest, de az egy évvel ezelőtti állapothoz képest is.

Ígértek 1 millió új munkahelyet, de legalábbis 300 ezret a ciklus végéig, amiből eddig semmi nem valósult meg, sőt 100 ezer munkahellyel KEVESEBB lett. Az 1 millió új munkahelyről minden felnőtt tudhatja, hogy nem lesz belőle semmi, az csak a miniszterelnök hangaztos ígérete volt. Azonban a növekedés vagy legalább stagnálás helyett való csökkenés, nos, az semmiképp nem siker. Az pedig nem lehet érv, hogy 2019-ig kell csak kibírni, addigra biztosan meglesz. A cigány lova is majdnem leszokott már az evésről...

"XVI. Benedek pápa február 10-én Szlovénia nunciusává és Koszovó apostoli delegátusává nevezte ki Juliusz Janusz érseket, a kormány nevében Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes pénteken magas állami kitüntetéssel búcsúztatja a nyolc év után távozó lengyel származású diplomatát." -olvasom az Index cikkében, amelyik a pápai nuncius eltussoló tevékenységéről szól.

Na kérem, ez az, így kell ezt csinálni.  Igaz magyar keresztény kitünteti a pedofil és homoszexuális visszaélésekkel gyanúsított papok bűneit eltussoló pápai punciust. A Magyar Állam nevében. De nem ám akkor, amikor ez lehetne egy sima udvariassági gesztus. Nem. Hanem amikor már a Vatikán elmozdította őt magyar punciusi pozíciójából a nyilvánvaló visszaélései miatt. Akkor Semjén úr kutyakötelességének érzi, hogy ugyanmár, csak meg kell köszönni a "diplomatának" munkásságát. Na de. Kinek a seggét nyalja ezzel Semjén? Mert hogy nem a Vatkikánét, annyi szent. Ok, tegyük fel, hogy kereszténydemokrata lévén nem ismeri a kereszténység alapfogalmait, erkölcsi mércéjét sem, hisz ő csupán politikus(merthogy demokratának sem demokrata, ettől még a kereszténységnél is távolabb van). Na de. Eme lépésével kicsit mintha  még metszene is a Vatikán tekintélyéből, ami azért nem bocsánatos bűn ebben az országban. Mintha a pápa csalatkozhatatlanságát kérdőjelezné meg.

Másfelől meg, tök mindegy, hogy egy magát igaz keresztény magyarnak valló díszpinty kinek, miről, mit mond, ha egyszer képmutató módon viselkedik. Öngól a javából. Pedig hogy félti gyermekeinket a kárhozattól. Nemrég még fingani se engedte volna őket - most meg kitüntet egy pedofil bűnöket eltussolót, akit a saját gépezete is kivetetett, parkolópályára tett?

Semjén for president!

Egy héttel ezelőtt csupán egy nagyon erős földrengésnek látszott. Úgy nézett ki, úrrá lesz rajta egy felkészült, erős ország. Azonban az eltelt egy hét alatt már látszik, hogy a földrengés nem csak a földmozgás és a cunami epicentruma volt, azok hatásai megállíthatatlanul és felerősödve gyűrűznek tova, s a származékos problémák jóval nagyobb károkat és pusztítást okoznak Japánnak. Ma a következő gondolatsor jutott eszembe erről.

Japán a Föld egyik legfegyelmezettebb, legszervezettebb és ennek köszönhetően egyik leggazdagabb országa. Mentalitásuk a szerénység és a szorgos munka. Igazán nem hitvány jellemzők. Nem érdemelték meg, ha lehet ilyet mondani.

Megfelelően fel voltak készülve a katasztrófára, úgy sejtem. Ha őket összeomlasztja egy ilyen természeti katasztrófa mindössze egy hét alatt, akkor ugyan mire számíthatnak a többi ország lakosai, akik sokkal kevéssé fegyelmezettek és gazdagok? Japán katasztrófája szimbolikus is egyben. A legkeletibb ország a bolygón, náluk kel fel először a Nap. Érzésem szerint az ott történt katasztrófa csak a kezdete egy új korszaknak, amelyet a nyugatabbra élők sem úsznak meg, csak szeretnék.

Nem véletlenül írom mindezt. A mi kontinensünkün távolról sincs meg az a fajta mentalitás és fegyelem, ami az ő országukat, népüket jellemzi. Most Isten ujjának látom az ott történteket, amely arra figyelmeztet bennünket, nyugati kultúrákban élőket, hogy vegyük észre, mekkora bajban lennénk most, ha velünk történik ekkora baj. Az ilyen figyelmeztetések nem ok nélküliek. Előkép, lehetőség hibáink felismerésére - tét nélküli helyzetben. Ha tanulunk belőle, akkor sikeresen vehetjük majd a maga idejében a saját kihívásainkat. De ha nem...elgondolni is szörnyű.

Nem értek egyet a 2012-ben világvégét várókkal. Már most látszik, hogy nem, nem lesz világvége. Túl könnyű lenne. Nem. Csak olyan helyzetek alakulnak ki, amikor az ember évszázados alkotmányai, akarata, szokásai semmivé foszlanak, elértéktelendnek szempillantás alatt s magára marad, kap egy esélyt az újrakezdésre - szinte meztelenül. Akárcsak Bábel tornya esetében, amikor az emberi akarat diadalát ünnepelték az emberek - aztán egy kis barbatrükk következtében szerteszéledtek a földkerekségen, s azóta is úgy élnek nemzetekként. Egy átok, amelyet magának vívott ki az ember. Sokan nem fogják fel ennek jelentőségét, de gondolják csak végig, mennyi küzdelem folyt már az egységesülés felé, ha csak az EU-t tekintjük  s mindezidáig nem sikerült. Hát ehhez képest értékeljék, milyen hatékony lehetett a bábeli egység a nyelvzavar előtt. Nem voltak nemzetiségi, etnikai villongások, s mindaz a rombolás, ami a nyelvi, nemzeti különbözőség szakadékából feltört évezredek alatt. Az egység álma nem véletlenül honos az emberekben régóta - de a régi átok meggátolja őket ebben. De ne feledjük el, hogy azt az átkot is az emebr magatartása, fennhéjázása váltotta ki. Ha most körül nézel, ugyanazt a mentalitást láthatod. Országok vezetői, üzletemberek és a kis ember is mind hiszi, hogy ura e földnek, hogy az ő akarata érvényesül. Hát nem úgy látszik eddig...

Nem, nem most kezdődött a modern Bábel "nyelvzavara". Évek óta súlyosbodik a világgazdaság helyzete, amit sem kormányok, sem gazdasági elemzők, közgazdászok nem képesek megoldani. Nem azért, mert buták lennének szakmájukhoz, nem. Azért, mert a rég bevált receptek hirtelen működésképtelenek lettek. Olyan jelenségek, visszaható erők léptek működésbe, amelyek utoljára a gyarmati időkben voltak tapasztalhatók. Hiába tanultunk történelmet, hiába ismertekj a gyarmati gazdálkodás globális hatásai, még is megismételjük 200-300 éven belül ugyanazokat a hibákat. A híres mondást is semmissé teszem: nem a történelem ismétli önmagát. Az emberek ismétlik meg, mert ők csinálják a történelmet.

Lássuk, hogy az emberek mentalitása, akarnoksága és főként butasága nem változott meg Bábel óta. Ezért vélelemezem, hogy a Japánt sújtó helyzet csak a kezdete valaminek, egy új korszaknak, amikor Isten beleveri a fejünket az íróasztalba, kitépi a pacás lapot a füzetünkből és kezdhetjük előlről írni a leckét. Nos, erről szólnak a mostani történések, nem másról.

Lehet vitatkozni, lehet tagadni, lehet kenni nem étező üres fogalmakra a felelősséget és lehet ugyanazoktól várni a javulást: de mi leszünk itt, emberek, akik végig szenvedjük az emberi hülyeség és önbecsapás következményeit. A történelem sem szenvedni, sem nélkülözni nem fog, nem érez és nem hal meg. Nem is létezik. Csupán egy üres fogalom, egy szubjektív nézőpont, amely csak emberi fejekben nyer értelmet - ha gondolkodnak azok a fejek. De lásd, hogy a föld alattad reng s alattam és milliárdnyi más ember alatt. Akkor nincsenek ott alkotott fogalmaink, még ha mégoly jól hangoztak sokáig.