Férfi blog

Igen, a Hegedűs a háztetőn című filmből, amely egy rendkívül finom, 3 dimenziós társadalmi rajzolat családról, szélesebb közösségről, a hagyományokról és a változásokról, az ezek mentén naponta felbukkanó konfliktusokról, ellentmondásokról, de főként arról, hogy mindezek kuszaságában az ember teremthet csak rendet. Ez utóbbi szálat szeretném most kinagyítani.

Reb Tevje orosz zsidó faluban élt a 20. század elején.(De lehetett volna magyar is.) Életét meghatározták a közösség hagyományai, szabályai. Eszerint igyekezett családja életét is alakítani. Az élet modernizálódásával óhatatlanul fellazultak a különböző kultúrák, közösségek közötti távolságtartás szigorai, amit ő leginkább lányai szerelmi életén keresztül élt meg. Amikor egy-egy udvarló jelentkezett eltökélt házasodási szándékkal, Tevje minduntalan szembe találta magát a hagyományokhoz való ragaszkodás és a szerettei egyéni boldogsága, szabad akarata között támadó feszültséggel.

Aranyos gondolkodására jellemzően vívódott magában, minek során a hagyományokkal szemben minduntalan előkerültek a "másrészt, viszont..." kezdetű gondolatok is. Igyekezett kedvezni lányainak, mert szerette őket, jót akart nekik, boldognak szerette volna tudni őket. Lassacskán feladott minden hagyományt, engedett a változásoknak, a kor követelményeinek, vállalva saját korosztálya megvetését, ítéleteit is. Azokat a hagyományokat is, amelyek természetesek és bölcsek voltak.

Miért írok erről? Mert egy dolgot nem tett meg Tevje, ami ma is emberek millióinak nehezíti életét, nem haladnak úgy, ahogy szeretnének. Nevezetesen, a vívódás során az ember maga pakol a mérleg mindkét serpenyőjébe. De, amiként Tevje, úgy a legtöbb más ember is áldozatként éli meg a mérleg könnyebbik serpenyőjébe pakolt szempontjait, sajnálja azokat, azaz valamiképpen ragaszkodik hozzájuk. Pedig döntést, ítéletet hozott felőlük - megmérettek és könnyebbnek találtattak adott élethelyzetben. A lényeg, hogy amikor döntesz, akkor e szemszögből is meg kell emésztened döntésedet - az n-edik eset után ki kell dobni végleg a vesztes szempontokat, mert csak a helyet foglalják Benned más, fontosabbak elől. Emiatt sok energiát, időt pazarolsz újabb és újabb döntések meghozatala során. A gondolkodásmódon kell változtatni, nem elég az egyes gondolatokon. Ha felismered, hogy amit egyszer kivégeztél magadban, az csak egy oszlásnak indult dög, akkor tudni fogod azt is, hogy abból élet, új dolog már nem származhat  az elkövetkezőkre. Akkor meg miért is dédelgetnéd tovább?

Amikor ezekkel megtanulsz leszámolni, megtanulod, hogy a régit, az avíttat ki kell dobni, hogy az újnak helyet csinálj, akkor megtisztulsz, gondolkodásod egyszerűbbé és határozottabbá válik, tisztábban látsz - és megtelsz erővel, élettel. Nyitott leszel új dolgokra, felfedezed, hogy az élet itt van körötted karnyújtásnyira, mindig is ott volt, csak nem vetted észre, mert homályos volt látásod.

Hogy mi köze ennek a mához? Hát a magyarság gondolkodása is súlyos, röghöz kötött, s nem veszik észre ennek kártékonyságát. Ha valamiről bebizonyosodott évszázadokon át, hogy nem visz előre, csak cifra béklyó, akkor ki kell dobni, ha boldogulni akarsz, ez a lényeg. Mindaddig, amíg sajnálod, amit beáldoztál, addig azt nem engeded el valójában, s lelkedet, mérgezi annak oszló döge. Mert kétséged táplálja, ami nem jó út a határozottabb, kialakultabb életszemélethez s imigyen az életed boldog, felszabadult megéléséhez sem az.

Egy érzékeny kérdésre adok most kéretlen választ, mert nekem van elegem már a zsinóros mentéből meg a Szent korona árnyéka alól egyre gyakrabban kihallatszó asszonyos nyavalygásból. Már az maga hazugság, hogy ez ősi tan. Ősinek az tekinthető, ami idejövetelünk előtt voltunk. De a Kárpát-medencei megtelepedésünk és erőszakos asszimilációnk, gondolkodás nélküli beöltözésünk egy idegen kultúrába - nos az se nem ősi, se nem őszinte, ennél fogva annyit is ér az életben - ez jól látszik évszázadainkra vissztekintve. Engem ne szégyenítsenek meg holmi ál-magyarok nyafogásukkal, akik az én nevemben is nyilatkoznak minden magyarok nevében. Magamat ízig-vérig annak tarthatom és tartom is - előbb tettekkel, kitartással bizonyítottam a normális emberi viselkedés jegyében, s mostanság is ennek a hitvallásnak a jegyében írok - nincs mit szégyellnem, nincs ellentmondás életem, cselekedeteim és szavaim között. És ehhez ők nem tettek hozzá egy porszemet sem sosem - minőségem tehát nem függ fikarcnyit sem az ő véleményüktől. Szolgáltam a hazámat fegyverrel, adóval, munkával mind e mai napig, mikor mivel kellett, s amim volt, sem mástól lopott volt sosem, az emberekhez mégis tiszta szívvel és szeretettel viszonyulok - úgyhogy a populista álmagyar parlamenti huszárok elmehetnek a sunyi pcsába vagy ahonnan jöttek, ne a normális, öntudatos emberek előtt játszák az eszüket. Farizeusok.

Miért zsidózik a magyar?

A pénz miatt? Nem. Akkor a svábokra, szászokra is sérelmezhetne, hisz azok is sikeresek nálunk évszázadok óta. Jobban megy nekik valahogy. A zsidók azért szúrják szemét, mert egy hozzá hasonlóan nehéz sorsú nép, amely ugyanúgy messze került, idegenbe, eredeti lakhelyétől, s nálánál sokkal több üldöztetés és küzdelem után is mindig fel tudott állni, újrakezdeni és boldogulni. Hát ezért böki a magyar szemét a zsidó, mert saját gyengeségét látja meg egy olyan népben, amely nála többet szenvedett, s mégsem adta fel. Itt köszön vissza a konokság, a saját helyzetünk s annak okainak  meg nem értéséből fakadó őstulok, buta reakció. A történelem során azok a nemzetek vagy generációk lettek sikeresek, amelyek innovatívak, nyitottak voltak hibáik kijavítására - azaz a változásra, tanulásra. Ez magába rejti azt a fontos képességet, hogy a jelenben a kialakult problémák megoldására koncentrálunk, aminek nem előfelétele mindenáron a helyzet kialakulásának megértése, annak okainak ismerete, vagy az azokon való sajnálkozás, mások felelősségének való keresgélése a magunké helyett. Lehet sajnálni magunkat, hogy milyen elvetett nép vagyunk, s az Isten nem kegyes hozzánk, de ez nem oldja meg a problémát, csak bebetonozza. E gondolkdoásmóddal inkább szembeállítom a valóban megoldó, előremutató gondolkodásmódot, életszemléletet, echte magyar példát hozva rá.

Hunyadi Mátyás uralkodása azért volt dicsőséges minden tekintetben, mert felismerte, hogy amit magunk is szeretnénk és más már műveli haszonnal, azt meg lehet és meg kell tanulni ahhoz, hogy magunk is naggyá és dicsőségessé nőjünk. A dicsőséget nem lehet elvenni, azt vagy mások önként-elismeréséből kapjuk, vagy nem nem vagyunk dicsőek. Amit Mátyás megtanult, ellesett más nemzetektől, idegenektől, abból a tudásból, szemléletből virágoztatta fel országát 500 évvel ezelőtt. Nem magyarkodott, nem döngette a mellét kora arisztokratái előtt - hanem gondolkodásmódját tettekre váltotta. EZÉRT lehetett dicsőséges - és lett is. Csak mondom, hogy 3 évtizedig uralkodott országa javára, szemben a magyarkodó-acsarkodó, hataloméhes főurakkal, s sikeres regnálásának nem szemlélete megromlása, csupán halála vetett véget. Vagy nézz Széchenyire és arisztokrata kortársaira - ugyanezt a mentalitást látod visszaköszönni. Mátyás 3 évtizedét azért említettem meg, hogy összevethesd az elmúlt 20 évvel, amikor is felvilágosult, egyetemet végzett, magukat uralkodásra, irányításra alkalmasnak tartó emberek tömkelegének csak a romlást sikerült véghez vinniük. Hát ehhez képes mérd, mire elég molyrágta zsinóros mentéd, szájhős magyarkodásod, meg kereszténységnek csúfolt belterjes, üres és gyümölcstelen szokáshalmazod, melyekkel ugyanúgy nem jutsz sehova, mint régi tehetetlen, buta elődeid. Az vagy amit teszel, nem amit mondasz. Hogy magadnak mi kárt okozol ezzel, nos, nem érdekel, magadnak csinálod. Felőlem minden reggel tarthatsz fennhéjjázó körmenetet Istent formálisan tisztelő emberként, de látnod kell, hogy csak sikertelen ál-varázsló vagy, aki hiába mormolja a varázsigéket, valahogy nem működnek. Ami fő felelősséged ennek nyomán, hogy ezzel a gondolkodásmódoddal nem segíted, hanem  gátolod néped s országod előrehaladását, jobblétét - agyakban s szívekben pusztítod mindezekkel a tanulásra, fejlődésre való vágyat, pedig sokakban megvolna. Olyan ember vegyen fel díszmagyart, akinek a szíve és a tettei is érdemessé teszik erre. Nem a ruha teszi az embert, tudniillik. Ha hülye vagy avagy alkalmatlan, állj a sor végére és tanulj, a felelősségteljes dolgokat meg hagyd az érett felnőttekre. A szerénység megkímélhet a leégéstől is többek között, másfelől meg attól is, hogy hülyeségekre taníts más, jobb sorsra érdemes embereket.

Cipelem terveim, vágyaim régóta,
Elfáradtam, ledobom őket a porba -
csak most látom, mennyire tűz a nap,
s a föld amelyen járok, rég sivatag.
Izzadva, étlen, soká erőlködtem,
hogy rendbe tegyem haldokló életem,
s míg lépésről lépésre reméltem megtartani,
a lélek szelíd szavát nem bírtam meghallani.
Hogy nem így, hogy nem ezt kell,
nem küzdeni kell az életemmel,
hanem elfogadni, sőt, akarni őt,
mint fakult, de becsült vén szeretőt.
Kinek keze ázott, arca ráncos,
s lába is már rég volt táncos,
kivel lefeküdni már nem szenvedély,
inkább együttlét, érzelmekben mély.
Kiben, ha másnap reggel kávét főz,
még mindig meglátom a Nőt:
Kinézete kopott, szélfútta,
ahogy köntösét igazgatja,
de szép szemében szeretet lángja,
ahogy néz, míg kávémat felszolgálja.
S egy pillanatban oda minden vadságom,
szeretem őt, s meg is kívánom.
S a mozdulat a régi,
tenyerem testét felfedezi,
ízleli, csókolja, tudja mit, hol izgat,
míg finoman lehántja róla a ruhákat.
S én is élvezem már,
a régi tűz újra átjár,
mert ez a jó, ha így él az ember:
szeretkezik az életével.
 

/2010. március/

...ásd elő legféltettebb, titkos álmaid, ne féld megélni őket magadban, dédelgesd, forgasd magadban - ma este nyitva van a menny kapuja, meghallgattatnak imáid. Nem, ne Teréz anya legyél ma este - ma este a Te álmaidért nyílnak meg a kapuk. Ne feledd - Isten csak az őszinte imákat hallgatja meg - ha most képmutatóskodsz, nem történik semmi. Ami a szívedbe feljön először, ami leginkább hiányzik, ami legjobban fáj, azt vedd elő. Meglátod, jó lesz:)

Ej, de remek mese! Elmém s lelkem ellene gerjeszt e jelennek, melyben Mekk Elek meséje életre kel a Mester vezényletével. Ez nem szerepelt tervemben, e mesét csak tvben szeretem - nem elevenen.

Na jó, nem tudom csupa e-vele leírni mondandómat, ennyire nem vagyok fejlett. Bizonyára sokan ismeritek a neves mester életművét. Most egy újabb epizóddal jelentkezem, a megfilmesítés jogáért lehet jelentkezni:) Sajnos országunk vezetői is annak a generációnak a tagjai, akik ezen nevelkedtek - és letették a mestervizsgát.

Hol volt, hol nem volt, de volt egyszer egy ország, ahol demokrácia volt. Kicsit zöld, kicsit savanyú, de amilyen a mosdó, olyan a törcsi - szóval azért a miénk volt, miattunk is volt. Az ország népének sok ügye-baja volt, vezetői se voltak különbek, mint a népi átlag. Hanem aztán, egy napon megjelent Mekk HackElek sturmbannführer és kijelentette, hogy inog, recseg ropog már e ház, bizony ráférne már egy alapos felújítás. Ajánlotta is magát és szagértő társaságát rögvest ajánlócédulákon. A ház tulajdonosai közt akadtak, akik annyira szerettek volna szebb házban élni, hogy elhitték - mert el akarták hinni - hogy a Mester kacsalábon forgó palotát varázsol egyszerű házukból - mindezt hallatlanul olcsó csodamódszerekkel. Más lakók meg gyanakodva hallgatták a folyékony beszédű Mester hízelgését, aki minden lakónak azt ígérte, amit az leginkább hallani szeretett volna. A munkanélkülinek munkahelyet, a dolgozóknak garantált nyugdíjat, a hétvégén is dolgozóknak pedig vasárnapi szünnapot. A szavazni akaróknak több szavazati lehetőséget, a vaknak a szemevilágát, a süketnek a hallását. S ajándékba még toronyórát aranylánccal is. Idővel hatott a beszéd, a hiszékenyek lettek többen, így végül a lakók többsége megszavazta a házfelújítást.

Egy derűs áprilisi napon fel is vonult a Mester, hozván egész pereputtyát. Ott volt ugye Elek, a Mester, aztán a többiek: Gyuri, a gazdasági felelős, Peti, aki a tájékoztatásért felelt, János, a mindenes, Gabi, aki az idős dolgozók nyugalmát volt hivatott biztosítani s még sokan mások. Mindenhez értettek tényleg, úgy együttesen, csak egyik sem ahhoz, ami a reszortja lett volna.

Nézegette Elek a házikót, hogy valami látványos hibát találjon rajt, de hát a ház nem volt olyan rossz állapotban, hogy magától bedőljön a fala vagy felrobbanjon egy-két cső benne. Hát, ha nincs látványos hiba, akkor nincs mese, csinálni kell, különben nem számlázhat akkorát a lakóknak, akik persze mit sem sejtettek terveiből, mert az árról korábban nem sett szó a 29 pontos ajánlatban. Ezt sütötte ki végül. Összedugta fejét fogdmekkjeivel és kifundálták, mit tegyenek. A taktika a következő lett: a társaságot mindig több részre osztják, így vonulnak fel a munkterületre. Az egyik csapat - minden nap másik - feladata mindenkor, hogy találjanak valami valóban hibás részt(nem nehéz ugye), s nagy riadalmat keltsenek azzal a lakókban, elhitetve velük, milyen messze ható következményei lehetnek. Ez alatt a többi csapat a félreeső helyeken rongált, amit csak tudott. Savazták a fűtéscsöveket, s az elektromos hálózat vezetékeit, ép falakat vertek ki rejtett hibák feltárása ürügyén.  Munkaközben fennhangon, jó mesterhez illően szidták a ház építőit, a korábbi mesterek munkájának minőségét, igyekezván megbízható szakértők benyomását kelteni, fontoskodó és gondterhelt arcot vágva, mint akiknek megszakad a szíve, hogy lehetett ilyen munkát becsületes mesternek kiadnia a kezéből. Arról persze mélyen hallgattak, hogy ők is alvállalkozói voltak a korábbi mestereknek, sőt egy korábbi felújításkor már dolgoztak ezen a házon, arról meg pláne, hogy maguk is lopták az anyagot a házból, attól lett olyan, amilyen. Persze hogy hallgattak, hisz korábban ugyanezek a lakók már elkergették őket visszásságaik miatt. De ügyes reklámhadjárattal feledtetni tudták korábbi fiaskójuk okait, addig igérgettek. Nos, újólag annyira hitelesnek kellett lenniük, hogy János hamarosan meg is rendelt magának a egy szuperbiztonságos sportkocsit, nehogy  a projekt sorsa az ő életén múljon esetleg. Azt is kitalálták, hogy az interneten és kábeltvn is kommunikálják ténykedésüket, hogy minél többen lássák, milyen sokat tesznek a lakókért. Ugyan a lakók nem érezték, mert csak a furás faragás, a szétvert ház kényelmetlenségei lekötötték figyelmüket. Ugyan, nagyhírű külországi szakemberek arra járván gyanúsan méregették, mi folyik a házban, hangot is adtak véleményüknek, de a Mester és segédei a lakók előtt taktikázva gondosan túlkiabálták a szakértő kritikusokat, nehogy a lakók gyanút fogjanak.

Na de visszatérve mesém fonalához, a "PR" csapat mindennapra talált valami bagatell, a ház működését alapvetően nem befolyásoló hibát, aminek jelentőségét nagy jajongás és csődület közepette tálalták a lakóknak, kellően megrémítve őket. Jelenleg 10 hónap óta tart a felújítás, és már félidő óta rémálomba csapott át, de a lakók még nem zavarták el a Mestert, mert a MESTERségesen teremtett káoszban nem látják, mire megy ki a játék. Majd meglátják...

Szeretnék valamit mondani az asztrológiáról. Nem átfogó, kiveséző írás, szokásom szerint csak gondolkodtatni szeretnék.

Sok a tévhit. Az is téved, aki butaságnak tartja, és az is, aki felhívja a 90-es számot és várja a készet a jósnőtől, és az is, aki vallásos félelmek miatt tagadja. Egyik nézőpontnak sincs igaza, mert nem erről szól. A következőkben a materialista szót nem pejoratív értelemben használom, csupán egy világfelfogást jellemzek vele, jelezve annak korlátait a láthatatlan világ és jelenségei érzékelése tekintetében. Régi alaptézis, hogy csak azt fogadjuk-e el tudatunkba a minket körülvevő világból, amit meg tudunk magyarázni avagy objektíven helyezzünk el mindent, amit érzékelünk. Talán ez a lényeges differencia a materiális és a spirituális-materiális személet között. A korlátokat azon törekvésünk állítja, miszerint próbáljuk kerekíteni, egyszerűsíteni a világról alkotott képünket valamilyen előfeltevések szerint. E törekvés mozgatórugója, hogy szeretnénk biztonságban, kiszámítható világban élni s ennek előfeltétele, hogy átlássuk, mi, miért történik. Azonban tudásunk egy adott időpillanatban nem lehet totális és egzakt, mert a megértések leggyakrabban nem egymástól függetlenek, hanem egymásra épülnek. Ezért fontos, hogy legyen egy érzékelt-de-meg-nem-értett-dolgok polca is tudatunkban, ahová az ilyen köztes állapotban levő, ki nem alakult, még nem értett jelenségeket, fogalmainkat el tudjuk helyezni. Veszélyes csapda az érzékelt és meg nem értett dolgok, jelenségek magyarázatát akárcsak átmenetileg is a lehető legkézenfekvőbb magyarázattal igazolni, mert könnyen megeshet, hogy eme "aktuálisan a legjobb magyarázat" címke lekopik róla idővel és félreértésekhez, téves következtetésekhez vezethet. Szintén nem tudományos hozzáállás a negatív előítélet vagy ennek égisze alatt tanúsított elzárkózás. Mert nem objektív. Persze, egy bizonyítási kényszerre épülő szisztémában, amelyben a megszerzett ismereteket mindenáron be kell illeszteni a felállított elvrendszerbe, nos, ott vörös posztó az ismeret, képesség hiánya és annak beismerése, bár ez volna helyes magatartás. Ha az embernek 95%-ban igaza szokott lenni, hajlamos ez alapján prejudikálni  a maradék 5%-nyi esetben is - pedig ez nagy tévedések forrása lehet, van rá precedens bőven. Ne essünk ebbe a hibába, azt mondom. Objektíven, a 0.95-öt kezeljük 0.95-nek, nem kevesebbnek és nem többnek. 

A bolygók állása, ha tetszik, ha nem, hatást gyakorol életünkre. Materiális életünk, környezetünk legmagasabb vezérlőszisztémája, amelynek változásait materiális érzékszerveinkkel érzékelhetünk. Földünk része a bolygórendszernek, tagja annak és   alárendeltje annak, nem önálló. Ugyanígy a naprendszerünk is alárendeltje a galaxisunknak, az hat rá. Ezért logikátlan az a látásmód, hogy a Föld feletti magasabb rendszer nem lenne hatással ránk, a Földnek alárendelt, attól függő, rajta élő élőlényekre, mert az úgyis nagyon messze van. Nem maguk a bolygók, csillagok mint matéria. Nem is az árnyékuk vagy a tömegvonzásuk, különböző sugárzásaik, vagy egyéb materialista magyarázatok miatt. Nem vitatom, hogy vannak ilyen kölcsönhatások, hisz nyilvánvaló, hogy vannak. Azonban nem csak a fizika által kimutatott és vizsgálható erők hatnak. Lehet ragaszkodni a materialista tanulmányokhoz, adott nézőpontra kihegyezett és korlátozott magyarázatokhoz, de pont ezek alapján logikátlan, hogy bár a környezet rendezetlenségre igyekszik, annak ellenére nagyon is jól működő, egyáltalán nem szétesőfélben levő rendszert tapasztalunk magunk körül. Az is korlát, ha, mint Földön élő emberek igyekszünk nem tudomást venni arról, hogy a Föld nem a világegyetem csúcsa, hanem az alá-fölérendeltségi piramisban egy meglehetősen alul levő objektum. A fizika törvényei nem magyarázzák meg, hogy az erők véletlenszerű találkozásaiból miért nem az entrópia növekedése következik, hanem stabil marad a rendszer. A fizikát nem vitatva, sőt erősítve: kell lennie más, eszközökkel nem mérhető, nem kimutatható erőknek is, amelyek szintén hatnak. Ugye, modern tudományos eszköz-centrikus vizsgálatra van berendezkedve, anyagból állít elő anyagot vizsgáló technológiákat, igen intelligensen, de még is korlátok között. Ennél fogva sosem lesz alkalmas más, magasabb dimenziók észlelésére, ami a matérián kívül esik. Egy, évszázadok távlatában igen rövidnek mondható, rengeteg megoldatlan szükséget hagyó ideiglenes egyensúlyi állapot a materialista szemlélet, amely nem rugalmas, durva negatív előítéletekkel épp úgy tagad ma, akár Galileit a középkori egyház. Egy zárt rendszer, amely önmagával magyarázza saját magát, önhatalmúlag kijelölve a vizsgálandó területek körét, határait. Egy kicsit dedós viselkedéssel, mint amikor gyerekek játszanak, s a játékszabályokat tudásukhoz, képességeikhez alakítják a győzelem érdekében alkudozva. Nem meggyőző számomra ez az érvelés, ha emberek milliói érzékelik ugyanazon jelenségeket, térben és időben egymástól távol esve, nem pillanatnyi divatnak hódolva, s még is ugyanazon következtetésekre jutottak. Valószínűbbnek inkább az látszik, hogy elhívén a matéria mindenhatóságát az emberi bizonyítási kényszer ideájától indíttatva, nem használjuk, tagadjuk azon érzékeinket, amik a materián kívül eső jelenségeket, folyamatokat érzékelik.  Erről az aspektusról írok itt. 

A megértésről annyit, hogy mindnen embernek megvan az egyéni szabadsága a saját életfelfogására, azaz, hogy miként viszonyul az általa érzékelt világhoz, jelenségeihez, ezért a legnagyobb butaság/hiba a mások butasága miatti aggodalom által vezérelt "majd én megmondom Neked, hogy vannak a dolgok, nehogy rosszul csinálj valamit" motiváció. A következtetések, miszerint, ha az emberek erről vagy arról mit hisznek, gondolnak, annak annak milyen hatása lesz közös jövőnkre. Ezzel nem hagyjuk meg ezt az egyéni szabadságot, ami egész biztosan nem helyes. Ma már jól látszik, hogy a modern korban számos, ilyen kalkulált tendencia több kárt okozott az emberiségnek, mint hasznot. És utólag le tudják annyival általában, hogy "nem lehetett előre tudni". Ez igaz, de ha már van rá precedens, akkor be kell kalkulálni a gondolatmenetbe ezt is, mint egzakt, bár meg nem magyarázott tényt. Egyszerűsítve: valamit akartunk, de nem az lett a végeredmény, amit vártunk. Ez önmagában egy tény, ami az alkalmazott módszer tökéletlenségeire utal, és az objektív gondolkodás megköveteli, hogy valamennyi rendelkezésre álló tényt, ismeretet vegyünk figyelembe elkövetkezendő döntéseinknél - különben nem tanultunk az előzőek hibáiból.

Ha van az embernek a testén kívül is aspektusa - márpedig van -, akkor az azokra ható erőkkel is számolnunk kell. Igen, tökéletes rendszert alkot mindez, ha bonyolultságát és működési hatékonyságát összeveted. Például gyakorta könnyen letudunk emberfeletti erőfeszítéseket azzal, hogy lelkierő. De. Ember még nem alkotott semmit, aminek ilyen tartalékai, titkos erőforrásai lennének. Akkor miért is természetes, hogy őbenne megvan, működik? Miért igyekszünk tagadni létezését az ismeretlen, ám  a gyakorlatban megtapasztalt erőknek, miközben ösztönösen használjuk azokat nap mint nap?

Az asztrológia nem bizonyítja más, fizikán kívül eső erők létezését, csupán megfigyeli, észleli és rendszerezi a bolygók, csillagok mozgásában, helyzetében fellépő periodicitás és az emberek történelmének, egyéni tulajdonságai, életük eseményeinek periodicitása között tapasztalható egybeeséseket. A hangsúly az ismétlődésen van, ezáltal képes előre jelezni tendenciákat. A sors szemszögéből nézve: csak segítség az embereknek, hogy szemükkel, értelmükkel is felfoghassák a láthatatlanban történő eseményeket, láthassák, kövtekeztethessenek, épp milyen szellemi erővektorok hatnak világunkra, ránk emberekre. Mivelhogy nincs befolyásunk ezekre, így nekünk kell(ene) alkalmazkodnunk ezekhez. Ez volna a szerepe, mint egyfajta térképnek, amely hosszú időn át készült, sok ember munkájával, de ennél fogva tartalmazza az aktuális térképész tévedéseit, pontatlanságait is. Az asztrológia a sors, mint  szellemi vonulat materializálódása e világban - akár globális, akár nemzeti , családi vagy egyéni szinten. Mint láthatatlan időjárás, amelynek hatásait érzékeljük, tapasztaljuk, de nincs rá visszahatásunk. Másképp: ha a térkép alapján eltévedünk, anyázhatuk ugyan az 500 éve halott térképészre, de ugyan milyen hatása lesz ennek, mit befolyásol ő rajta vagy az adott helyzetünkön? Nagyjából semmi. Olyan gondolatom is van, hogy talán nem baj, hogy a sors nem befolyásolható, mert ha az ember ebbe is beleavatkozhatna, jóval nagyobb károkat okozna saját magának.

Itt kitérek a sorsra és végzetre egy kicsit. A sors egy bérlakás, amit születésedkor kapsz alanyi jogon Istentől, de nincs berendezve. A szereposztás az, hogy a lakás nem a tiéd, nem építheted át, viszont a berendezési tárgyak, a díszítése, hogy miylen lesz a lágköre, stílusa - ez mind a Te reszortod, ebbe meg a sors nem avatkozik. Élsz a lakásban, s megeshet, hogy néha becsöngetnek váratlan vendégek, vagy telefonál valaki - az érkezést illetve a telefonhívást nem tudod meggátolni, cselekvési szabadságod a már adott helyzetből indul. Ez is a sors. Vannak azonban olyan események is, amelyek hozzátartoznak a lakáshoz, még ha nem is tudsz róluk előre. Például, hogy mikor öregszik el a vízvezeték, vagy a fűtésrendszer. Ezek szintén nem megkerülhető, de általában nem is tudható dolgok előre, ha nem vagy tisztában azzal, miből készültek a csövek vagy milyen kazán fűt. A sors eseményei közül ezen el nem kerülhető eseményeket mondanám végzetnek. Az botor megoldás, hogy valaki el szeretne költözni az egyébként szeretett lakásából, csak mert nem akarja a felújítással járó kényelmetlenséget, áldozatot felvállalni. Ha másért nem, hát azért, mert így lesz némi rálátása, beleszólása a felújítás menetébe. Hogy pl a radiátor 10 centivel arrébb kerüljön a konyhában és akkor a hűtő is arra helyre kerülhet, ahová mindig szeretted volna. Ha meg igyekszel elkerülni ezt, akkor utána bosszankodhatsz ki tudja mennyi időn át, hogy ez a fránya mester, miért nem tudta 10 centivel arrébb tenni - pedig a Te dolgod lett volna, ha nem menekülsz el a feladat elől.

Az egyéni szint az, ahol Te kapsz lehetőségeket a személyes életedre vonatkozóan. De a döntés, a szabad akarat a Tiéd, hogy akarod-e látni egyáltalán a lehetőségeidet vagy nem akarod (-> materialista személet), illetve ha megláttad, miként élsz azokkal. És persze viseled a következményeit döntéseidnek vagy éppen meg nem hozott döntéseidnek.

A családi, nemzeti és globális sors felett nincs hatalmad jószerével, szinte csak alkalmazkodhatsz. Akaratod, ténykedéseid olyan arányban gyakorolnak rájuk befolyást csupán, amekkora a része vagy az adott közösségnek. Lássuk be, hogy ez még egy családon belül is kicsinyke általában, egy átlag családnál a nagyszülőket és a szülők testvéreit is beleszámítva, nagyjából 10% alatti a Te részed. A magasabb szinteken meg még kisebb. De mivel minden közösség emberekből épül fel, az egyénnek mindegyikre van valamilyen ráhatása - de csak a saját szabad akaratának, cselekvési korlátainak határain belül. Lehet többet akarni, nagyobb befolyást, de annak is megvan hatása - mindig negatív. Legyél akármilyen jószándékú, lehetsz akár Teréz anya is, de ha bármiben korlátozod mások szabad akaratát - nem jó amit teszel, hiába látszik annak. Az a kulcs, hogy minden ember szabadnak születik és ezt a szabályt a sors nem engedi áthágni - senkinek. Legalábbis következmények nélkül. A sors Isten ujjának árnyéka, ha úgy tetszik, akárcsak a wayang bábszínházban. Egy erő, amlyet nem látsz, nem foghatsz meg, viszont nyomait, hatását tapasztalod, ha tetszik, ha nem. Az asztrológia ennek az erőnek a materiális világra és a benne élő emberekre gyakorolt hatásait figyelte meg és statisztikázta évezredek alatt. Tehette, hisz rendszer van benne, ami emberi éssszel felfogható, megérthető. Nem a miért, csak a "mi történik". Enyhén szólva bután hangzik, ha alig 100 évnyi materialista tudományos hátteret akarsz ezzel szembe állítani. Nem arányos a kétféle személet megfigyelési, igazolási tapasztalata. Nagyjából alma a körtéhez a két szemlélet.

A vallásosok kedvéért mondom, hogy a negatív szellemi erőknek sincs a sorsra semmilyen ráhatásuk - csupán résztvevői a játéknak ők is és csak az ember tudatát képesek befolyásolni, hogy ne vegye észre lehetőségeit, vagy ha észrevette, ne a helyes döntést hozza meg. Ezért írok annyit a félelem szerepéről, mert bármilyen indokoltnak is látsszék, valójában egy motívum bújik meg mögötte mindig: hogy ne azt tedd, amit szeretnél, ami a helyes lenne adott pillanatban, hanem kerülőutat válassz. Nos, azokon a kerülőutakon kerülöd el épp a sorsod által Neked elkészített lehetőségek jórészét. Érezni érzed, hogy valami nem stimmel az események alakulásával, érzed, hogy nem ilyen életednek kénne lennie, de nem érted, hol a hiba. Hát ebben van. Ezért olyan fontos, hogy soha ne félj. Te félsz - és Te választod a kerülőutat is amiatt, ezért a felelősség is a Tiéd minden következményért. Ördögien rafinált, ugye ? Az.

Az érem másik oldala, hogy ha sújtva vagy valaki más törekvése miatt, a sors ki fogja Neked pótolni, amit elvesztettél a nyomorgás ideje alatt. De nem Te fogod pótolni, mert ez nem a Te hatalmad megint csak. Hogy is mondják a régiek? Az Úr adta, az Úr elvette. Erről van szó. A jógik másképp mondják, de annak is az a konklúziója, hogy nyugodj bele, hogy nem Te irányítod a világegyetemet, csak a magad szintjén gyakorolhatsz rá befolyást.

Szar az életed? Kicsit higgadj le, távolodj el problémáidtól, gondjaidtól - az erőlködés, görcsölés vagy szemöldököd ráncolása ma este már úgysem segít azokon, és gondold át, vajon hogyan viszonyulsz a sorsod lehetőségeihez? Kihasználod őket? Esetleg észre sem veszed, mert a saját akaratodban hiszel és hülyeségnek tartod a sorsot? Ez utóbbival nem az a baj, hogy mit gondolsz felőle - neki ugyan mindegy -, hanem, hogy amiben nem hiszel, azért a kisujjadat sem fogod mozdítani, nem hogy lépéseket tegyél. Hogy világos legyen: önmagadért nem teszed meg.

1997-re nyilvánvalóvá vált, hogy az állam nyugdíj rendszer képtelen lesz 20 év múlva eltartani nyugdíjasait. Csak addig működik, amíg a dolgozó befizető korosztály képes tárgyévben befizetni az épp folyósítandó nyugdíjak összegét. Ha tartós demográfiai csökkenés következik be a dolgozó-befizető korosztályokban, akkor a rendszer összeomlik, vagy csökkenteni kell a nyugdíjakat. Ennek megelőzésére hozták létre a magán és önkéntes nyugdíjpénztári rendszert, amelyben a dolgozó korosztályok saját öregségükre előtakarékoskodhatnak. Ez a normális, józan paraszti szemmel nézve is. Nem megszüntetni kellett volna a 2. pillért, hanem a magánnyugdíj arányát 25:75 arányról megfordítani, hoyg egyre kevesebb teher háruljon az államra. Mára bebizonyosodott, hogy Selmeczi Gabriella olyan mértékben hazudott vízfolyásként a magánpénztárak veszteségeiről, hogy a Niagara vízesés is eltörpül mellette. Miután levezényelték hazugságok mentén a magán pénztárak annektálását, érdekes módon kiderült, hogy szuper nyereségesek voltak. De logikus is, hogy honnan a francból lenne az a 3000 milliárd forint, ha annyira eltőzsdézték a pénztárak. Ezen nem gondolkodtál?

A "mindenki fizessen a bére után 32%-ot, majd nyugdíjként vegye fel a bére 80%-át",nos nyilvánvalóan igazságtalan és matematikailag tarhatatlan állapot. Kommunista látásmód. Nem, ne titlakozz, mert ezt a rendszert Magyarországon az államszocializmus vezette be, előtte nem létezett állam öregségi nyugdíj. Csak a köztisztviselők kaptak nyugdíjat az államtól korábban, de az ugye jóval kevesebb embert ériintett mindenkoron, mint a teljes nyugdíjas korú lakosság. Csak hogy tudd. Tehát az a kommunista személetű, aki az állami nyugdíjat fenn akarja tartani, nyilvánvaló gazdasági csődje ellnére. Vagyis például a jelenlegi FIDESZ kormány, amelyik annyira komunistázik. Ennyit arról, hogy ki a kommunista. Nem a szavak számítanak, majd meglátod: ez pénzkérdés. Hogy egy életet ledolgozván a mindenkori törvények adta keretek között jövedelmedet leadózva, lejárulékozva, vajon elég lesz-e, amit nyugdíjkánt kapsz.

Mohó világban élünk. Ma már nem divat, hogy az állam bármiért is felelősséget vállaljon, mert az állam is mohó. A pénz vezérli, legalábbis tisztviselői gondolkodásmódját mindenképp. Csupán takaródzni tud ígéreteivel annak árnyékában, hogy a köztudatban az állam garanciát jelent bármire is. Egy újabb kommunista csökevény. Igen, 30-40 évvel ezelőtt az állam ígérete még hosszútávra szólt, még jelentett valamit - de ez a korszak véget ért.

Nem, nem a magánszektorral van a baj. A baj az, hogy az állami tisztviselők - ideértve a miniszterelnöktől lefelé minden politikust, képviselőt és pártot - az állam pénzén magánvállakozásoknál vásárolható személyes előnyöket részesítik előnyben. Erre azt mondod ma, hogy "de hát ez normális". Nem, nem az. Olavsd csak Széchenyit, hogy az ő korában és annak előtte is ettől rothatd ez az ország.  A nekéje-nakájától. Vagy Móricz Rokonok című művét. Egyik sem mai keletű és nem is a szocializmus alatt született, hanem jóval régebben. Azaz nem kommunista propaganda. Jó lenne felébrednetek, hogy nem az a kommunista, akire mondják, hanem aki úgy gondolkodik, cselekszik, mint egy kommunista. Ezért nem tud hatékonyan és sikeresen végrehajtani semmit a magyar állam. Mert korrupt.

Most meg vagytok ijedve, hogy nem kapjátok meg nyugdíjasként, ami jár ? Jár a 32% befizetésért 80% nyugdíj? Ez nem kommunista szemlélet? Dehogynem. Mindig más fizessen helyetted, ne Te, mert jajj, Te olyan elesett és szerencsételen vagy, kevés a jövedelmed. Nem is akartál többet, legalábbis legálisan nem, mert akkor adót kellett volna fizetned és a fájdalmas, fájdalmasabb, mint  foghúzás. Ez a kom-mu-niz-mus, ez a szemlélet. Echte. Annyira tarts igényt a közösből, amennyit betettél. És a füled botját nem mozdítottad, amikor a jövendő nemzedékek nyugdíjmegtakarítását ez akormány lenyúlta rövid távú céljaira, amik ma sem látszanak konkrétan. Kényelmes volt nem tudomást venned a következményekről, nem gondolkodni a tömegeket érintő problémáról, akár magánnyugdíjpénztártag voltál, akár nem. Nem fért bele kiállnod a szolidaritás jegyében kisember társaid érdek és a sajátod ellett. Hát lásd, hogy mindenért fizetni kell az életben és ne gondold, hogy a Te mulasztásaidért mások fognak fizetni. Az a kommunizmusban volt így, de az már elmúlt. Csak mondom.

Olyan érzésem van, mintha Isten levette volna a kezét az emberekről. Mintha morcosan,  sörrel a kezében levágódva kedvenc foteljébe azt mondaná: a kurva anyátokat szarházi banda, majd rájöttök!

Telnek a napok, mindenki azt csinál, amit akar, de nincs hatása. Egyhelyben járunk. Röpködnek a milliárdok, görcsös igyekezet jónak mutatkozni, közben egyre-másra derülnek ki a disznóságok, hazugságok, tervezetlenségek, bénaságok. De lehullnak a porba, tompán koppanva, visszhang nélkül és nincs segítség, nincs remény, mintha senki nem hinné el, amit a politikusok hazudnak. Közben az arabok lázadnak, mire kitavaszodik, egész más világ lehet. Érdekes napok jönnek, de valahogy nem tudok nevetni, nincs kedvem.

Reggel hallgatom a rádiót. Egyszer csak reklmámblokk kezdődik, így:

"A BASF mezőgazdasági híreit hallják! Bizonyítást nyert, hogy az egér hasznos(szemöldököm felhúzódik). Különösen a gabona termelőknek (mégjobban ráncolom). Kattintson Ön is, hogy...(nevetek)"

Az egyik blogon érdekes nézőpontokat lehetett megismerni, a szokványostól színvonalasabb vita során. Ma reggel lett egy érdekes gondolatom a különböző világnézetek megnyilvánulása nyomán.

A nyugati személet anyagelvű, a kézzel foghatót részesíti előnyben. Ennek hozadéka, hogy a testi jólétre, fizikai örömökre helyezi a hangsúlyt. A keleti pedig túlzottan a szellemiekre. Az igazság, az ember valós, reális igénye viszont valahol a kettő egyensúlyában található. Régóta érzem ezt és igyekszem megvalósítani apránként.

Joggal érvelhet most materialista és buddhista is egyaránt, de egyiknek sem lesz igaza. A nyugati szemlélet emberi durvasága, erkölcstelensége (nem a szexuális szabadosságra gondolok, hanem a másik emberhez való hozzáállására, társainak eltaposására érdekérvényesítése közben) és a keletiek fizikai és lelki nyomora egyaránt a sikertelenség jele (itt pedig az önelnyomást és következményeit értem). Az ember boldogsága viszont valamennyi életterülete igényeinek kielégítettségétől függ. Persze senki sem maradéktalanul boldog, de boldogabb az, akinek több területen van kevés - kevés nélkülözése, mint aki egy területen nagyon sikeres, míg más életterületeken tökéletes nyomort él meg.

Igen. Az arab világban /biztos nem pontos szó rájuk az  arab, de köznyelven azért érthető/.

Patriarchális társadalmak, ahol a feudalista társadalmi rendszert a diktatúra váltotta lényegében pár évtizeddel ezelőtt, illetve csak felső szinten. Hol, mikor - ez most kevéssé lényeges. A lényeges szempont, hogy erre most senki nem számított. Se a CIA, se más titkosszolgálatok. Mintha nem is lennének ott ezekben az országokban, pedig ott vannak. Derült égből villámcsapás. A fejlett nyugat hatékonysága politikai és katonapolitikai vonalon is a béka segge alá süllyedt, nem csak gazdasági vonatkozásban. Gazdasági érdekeiből, nyersanyagszükségletéből kifolyólag igyekezett a tolerálható diktátorokkal valamiféle egyensúlyi helyzeten alapuló érdekházasságot kötni, ami évtizedekig működőképesnek látszott. És mindenki leporolta a kezét, hátradőlt a politikusi foteljában, mint aki jól végezte dolgát.

A figyelem és a várakozások 60 éve az Izrael és az iszlám vallású országok között fennálló feszültségekre fókuszálódtak, s tulajdonképpen valószínűleg a diktatúrák fennmaradását is nyújtotta a mindenkori közös ellenség létezése. Megtévesztő az a materialista megközelítés, miszerint a maroknyi palesztin el nem helyezése a fő ok. Ha csupán ez lett volna, elfértek simán valamelyik nagyobb iszlám állam területén, minden zavar nélkül befogadhatták volna őket. 

Érzésem szerint most rengeteg nyugati elemző gőzerővel dolgozik a jövő gazdasági és politikai lehetségesen alakuló verzióinak és világméretű következményeinek modellezésén, de vajmi kevés sikert jósolok ezeknek. Az élet egyszerűen kiszámíthatatlan. Az emberi várakozásokat álatlában terveik motiválják, nem adják meg az esélyt minden eshetőségnek, szeretik favorizálni és népszerűsíteni az elképzeléseiknek kedvesebb verziókat. Ön-be-csa-pás. Szótagolva írom, hogy olvashatóbb legyen. Újólag és tízezredszer, modern törtélemünk során.

A Bibliában megsárgultak már a lapok rég, amelyeken megírták, hogy az utolsó időkben minden figyelem Jeruzsálem köré összpontosul. Nem a világvégét akarom ebből kihozni, csak érdekes, hogy gyakorlatilag 50 éve így van, és fokozódik, még is minden világhatalom elhiszi, hogy ő alakítja a történelmet. Hogy jön ez ide? A nagyhatalmak kezdettől igyekeznek ezt a problémát csupán egy mezei konfliktusként kezelni, de speciel ez nem sikerült igazán, enniy idő alatt sem, sőt a probléma világpolitikai méretűvé nőtte ki magát. Tehát a törekvések és megalapozottságuk is ennyit érnek objektíven értékelve, ennyit ér a hatalmasok hatalma. Hogy élhettünk volna ezalatt az 50 év alatt ezerszer jobban abból a renegteg elpazarolt erőforrásból, pénzből, amit a történelem, a sors megerőszakolsáára fordítottak a közpénzekből? Meg se tudom számolni, hány fejlődő ország befolyásolását, leigázását, kizsákmányolását igyekeztek maradandóvá tenni ezidő alatt, a közelkeletire hajazó analógiával. És aztán apránként mindenütt bedőlt, még ha idei óráig sikeresnek látszott is. Jó lett volna a brit birodalom korábbi példáin, történelmén okulni, legalább Európának. Hogy semmi emberi törekvés eredménye nem tart örökké, ha az természetellenes, ha igazságtalan.

Sosem értettem, miért mondja a Biblia legnagyobb birodalomnak Rómát. Később megértettem, hogy a maga korában, a maga eszközeivel és színvonalán többet ért el, nagyob hatással volt a világtörténelemre, az emberiségre, mint bármilyen birodalom a késsőbbiekben. Mindemellett megvetette a demokrácia, a polgári jog és a művészetek olyan színvonalas alapjait is, amelyet a későbbi modernkori kultúrák is soktekintetben csak részlegesen tudtak alkalmazni. Pusztán csak a fenntarthatóságát tekintve az adott kor technikai színvonalán, egy későbbi birodalom sem ért meg olyan hosszú időt, ha utóbbiak hatékonyságánál figyelembe vesszük az emberiség technikai fejlődését is. Bábel tornyának esete ismétlődik ezredszer. Jó volna tanulni belőle egy keveset, ah már olyan kiműveltek vagyunk.

Káosz van. Pillanatok alatt szinte. Versus ezeréves európai civilizáció és gondolkodásmód. Mert ugye amerika is innen népesült be, tehát valamilyen szinten egy kalap vele az is. Tanuljunk a kialakult helyzetből gyorsan, mert elsőre nem sikerült a mestervizsga. 1000 év és egy-két év alatt kihúzható alóla a szőnyeg, különösebb erőfeszítés nélkül. Vicces elemként fogom fel, hogy minél inkább nagyobb és befolyásosabb akar lenni Európa, annál inkább megtréfálja a világtörténelem, itt az EU felülről vezérelt megalakítására és erőfeszítéseire gondolok.

Hiába, Isten tréfás kedvű ember, nem sokat idegeskedik azon, mennyire barmok idelenn az emberek. Nézegeti a szekeret, hogy nem jó irányba megy, aztán csak kihúzza a meglazult kerékszöget s máris lesántul a szekér. El van intézve. A morcos kocsis meg mutogat, hogy Isten gondolkodhatna már magán, hova, mibe piszkál bele. Nem nekünk kéne gondolkodni inkább? Nem azért műveli e tréfákat velünk? 1000 év kínlódás és el nem ért célok után talán már nem eretnek gondolat ez...hátha. Ez a magatartása egyébként megnyugtató számomra, mert azt mutatja, hogy a világegyetem ura szavatartó, kiszámítható személy, s mint ilyen, jelenleg az egyetlen a Földön. Ismerve radikálisabb intézkedéseit a múltból, játékossága mindenképp bizalomra ad okot, hogy ne féljünk tőle, s hogy bizalunk legyen a jövőnket illetőleg, akkor is, ha most kilátástalan, bizonytalan és mindenféle veszély és nyomor árnyéka vetül rá. Talán épp azért viccel meg bennünket Isten, hogy észrevegyük magunkat. Tudod, mint amikor Te vicceled meg a kisfiadat, amikor nagyon el van mélyülve a játékban:)

Ha nem volna türelmes, akkor egy sima "B" kategóriás özönvízzel elintézte volna már, nem de?

Persze, hülyegyerek - mondod Te -, honnan veszed, hogy van Isten? No jó. És ha nincs? Akkor jobban érzed magad? Jobb lesz tőle bármi? Hisz nem tudod uralni a saját egyszemélyes életedet sem, nem hogy a világot. Akkor meg nem mindegy-e, nem okafogyott-e ez a kérdés?

Ezzel a címmel láttam tegnap a Cinemaxon Benoit Pilon filmjét a szeretetről. Nagyon cizellált, reális film a valódi, életszagú, bárki által megélhető és adható-kapható  szeretetcseppekről, amelyeket a film pontosan olyan adagokban bocsát a néző felé, ahogy a valóságban is történhet. Nincs sűrítés, nincs valóságtól való elrugaszkodás, álmodozás. Ezt szeretném ajánlani, sokat ad, különösen a mostani lenyomott közhangulatban üzenet.

... hanem a pofátok nagy. Mondta Rákosi elvtárs az anekdota szerint. És ugyan nem volt igaza a reklamáció tárgyát illetőleg, de utólag mégis bebizonyosodott, hogy volt igazság tartalma, egy másik, nagyobb ívű aspetusból nézve.

Sírtál már eleget, hogy kevés  a pénz, drága a megélhetés. Uncsi már, mindenki erről beszél, nyafog, ebben gondolkodik - és szinte csak ez ellen próbál tenni. Ez tölti ki a közéletet, attól ilyen szar. Azért sírsz, panaszkodsz, mert nem úgy alakulnak a dolgok, amiként azt vártad. Terveid voltak, amiknek teljesülésében reménykedtél, s egyre másra csalódnod kell. A végeredmény? Egy csalódott ember, aki más csalódott meberekkel beszélget arról, hogy miylen szar csalódottnak lenni és hogy az élet milyen kegyetlen. És? Előbbre visz ez a tevékenység? Segít valamin ez az állapot? Nem hát. A büszkeséged hol van ilyenkor? Ha a gödör  alján vagy, és hiába kiabálsz a szomszéd gödörbe, mert annak lakója is hasonló helyzetben van, nos, először is vedd észre, hogy tenned kell magadért valamit, hogy onnan kikerülj, mert más nem fog! Ha ezzel megvagy, akkor vedd észre, hogy onnan csak felfelé van út. S akkor, mit is kell tenni? Csak kimászni. Csak elhatározás kérdése, s ha azt meghoztad, meg fogod látni, mit tegyél. Valamit nem vettél észre, amire nagy szükséged volna. Vedd észre, hogy a nehézségek azért vannak, hogy meglásd, túl lehet őket élni. Hogy erősebb, több légy, mint akinek gondoltad magad. Nem úgy több, ahogy Te szeretted ovlna magad látni, hanem úgy több, ahoyg valóban lehetnél., amihez valós tehetséged van. Hogy meglásd, mi a Te életed igazi tartalma, mia az, amit más nem tehet helyetted. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Materialista vagy, aki nem hisz a sorsban? Ez a bajod. Nem tudsz elvonatkoztatni a szemmel láthatótól, a szerzettől. Ha összedől a felszín, Te is romba dőlsz vele. Tudod, miért nem dől ki a fa még viharban sem? Mert van gyökere - a felszín alatt. Neked is van, csak azt tanultad egész életedben, hogy nincsen. Ha meggondolod, hoyg a fa gyökere közel akkora terjedelmű, mint a felszíni része, akkor sejtheted, mennyi mindent nem tudsz a saját gyökereidről. És nem az a jó válasz minderre, hogy "Kuss, én így vagyok jó fa, gyökér nélkül!". Ez az agresszív kismalac gondolkodása, aki, mint tudjuk, mindig megszívja. Ne feledd, Te is magadnak csinálod! Most van az az idő, a vihar ideje, amikor nagy szükséged lenne rá, hogy valami másba kapaszkodj, ne a felszínbe. Hogy ember maradhass vagy azzá válj végre. Mert ez csak nehéz időkben, viharban mutatkozik meg, vajon vannak-e gyökereid és azok mennyire mélyek, erősek. Rákosi mondata után még évekig dolgoztak szinte ingyért emberek, akiket kisemmiztek - és elmúlt az az idő és jobbak lettek a körülmények.  Nem maguktól, hanem emberek munkája, ténykedése, vállalása nyomán. És az emberek nem sajnálták magukat, nem a sérelmeiket, az igazságtalanságokat tartották melegen, hanem túlélték, örültek, hogy jobb lett. De ehhez oda kellett magukat tenni a nehézség idején, megkeresni gyökereiket és abba kapaszkodni. Van fájdalom, sérelem, amit levet magáról az ember, mert csak egyszerűen nem akarja hordozni, jobb dolgokat akar helyette érezni, különben nem tudna élni. De ha ezt nem tapasztaltad, akkor nem is tudod, hogy le lehet vetni, meg lehet szabadulni bármi sérelemtől, igazságtalanságtól életedben. Aki 50 évig a földje elkobzását siratta, annak siralom volt az élete java, ez élete szummája. Ha leváltál, és még mindig az evesztett, boldogabbank indult életedet siratod, nem vagy különb lelkiekben a földjét siratótól és életed sem lesz különb. A valóság elfogadásán múlik boldogságunk. Aki tud alkalmazkodni, túl tenni magát történéseken, elfogadni sorsát, az tud boldog lenni, feljönni a víz alól, ha elmerül. Bárhányszor és bármilyen váratlanul. Megszűnik számára ez a fogalom, hogy váratlan. Megérti, hogy valójában ilyen az élet és ebben kell boldognak lennie. Igazságtalan volt a diktatúra? Igen, az volt. De ez még nem volt ok arra, hogy minden ember állattá váljon. És aki nem lett azzá, nem dagonyázott a sérelmeiben, nem adta el magát érdekei mentén, azaz siratott terveinek megvalósítása oltárán, az látott szebb napokat is, és büszkén emelt fővel járhatott, s így is halhatott meg évtizedekkel később. Nem volt mit szégyellnie. Ne feledd, Te is csak egy név leszel a sírköveden, ami pont ugyanúgy fog beporosodni, mint a többieké. Csak az nem mindegy, hogy lesznek-e szívek, akikben sosem leszel poros, akik mindig megvidámulnak majd, s tisztelettel emékzenek, példaképként Rád, ha nevedet hallják. A házadat, kocsidat gyermeked, unokád eladja majd egy napon, el is herdálhatja, nem lesz már ráhatásod. Attól függően történik mindez, hogy mire nevelted, milyen szellemi örökséget hagytál rájuk. De a neved tisztaságát nem adhatja el senki, az a Tiéd, Te szerzed magadnak életeddel. Ne a hamis magyaroknak higgyél, higgy Széchenyinek, Kossuthnak és akik igazat szóltak , azoknak. S ha megteszed, adtál egy esélyt a magyar társadalomnak, hogy kikeveredjen a korrupcióból, az érdekségből. Meglátod. Az emberséget senki nem veheti el tőled. Nem, mert nem is lehet helyetted ember, ezért nincs ez hatalmában. Tárgyaidat elveheti, mert használni tudja őket, de az emberségedet nem veheti el.

Siratod, hogy jaj, mi lesz a gyerekkel, milyen sorsa lesz, ha te nem teszel meg érte mindent? Hülyeség. Nem Te alakítod a sorsát, ismerd ezt fel. Hogy is tudnád, ha a sajátodat sem tudod, pedig megvan hozzá minden hatalmad? Ha mindent megteszel érte, amit Te gondolsz jónak, akkor is érhet meglepi, hogy szembesülsz azzal: ő mást akar, nem arra van szüksége, amit Te gondolsz fontosnak számára. Ne csinálj hülyét magadból, mert csak egy megkeseredett, magányos hülye leszel, akinek ezzel előbb-utóbb szembe néznie. Hát inkább ismerd fel időben, hogy nem jó pályán vagy. Éld az életed, amit Te tennél, amitől boldognak érzed magad és ne mindig mások általad vélt érdekei oltárán áldozz feleslegesen. A gyerekednek is van sorsa és nem sok köze van a Tiédhez. Az az övé, és amit rá szab a sors, azt neki kell vinnie, megoldania, ahogy Neked is a sajátodat kellene, vagy kellett volna. Mindenkinek csak a saját élete felett van hatalma. Aggódásod nem használ neki, nincs befolyással a sorsára, viszont Neked árt, mert a saját életedből mulasztasz, amíg másra figyelsz. MIndez nem azt jelenti, hogy ne segítsd őt, csupán azt, hoyg ne akard megszabni az életét, annak folyását, mert nem ismered a sors akaratát őt illetőleg. És így valszeg keresztbeteszel neki - a legnagyobb jóindulatoddal. Szar dolog 60-70 évesen ráeszmélni, mit mulasztottál, mit rontottál el. Nem, nem az fog fájni igazán, amit magadnak csesztél el. Hanem amit másoknak, például a gyerekednek. Nem fog fájni akkor már az sem, amit saját magadnak rontottál el, de jobb, ha inkább elégedett és boldog életről emlékezel meg majd, mint egy elrontottról. Élj, ne szenvedj. Az ember mindent kibír, legfeljebb csak hiszi, hogy nem. Ha nem hiszed, majd a sors megtanít rá. Csak épp neki nem sietős, ráér - az óra csak Neked ketyeg.

Miért írtam ezt? Mert mindenki csak sérelmeket emleget, szorong, nyomorog, hogy egyre rosszabbak az életfeltételek vagy épp más belét tapossa ki az utolsó kenyérért este a tesóban.  Fájdalmakkal , sérelmekkel, igazságtalanságokkal, átbaszásokkal  van teli a sajtó is hónapok óta. Meg a sértett reakciókkal. Ha sérthető vagy, mindig lesz valaki, aki újabbat üt Rajtad, és így sose keveredsz ki ebből az állapotból. Nincs az embernek méltósága, mert csak a láthatóra néz. Így jársz, ha Te is arra nézel csak. Ha zima van, gonodlj arra, hogy van gyökered, ami azért van, hogy biztosítsa túlélésedet. A nagy embereknek se volt könnyű életük, egyiknek sem, nem gondold. A tehetség csak lehetőség, de attól még ugyanúgy rájuk következnek a maguk életének a nehézségei, amivel nekik kell szembenézniük. Mindenkinek a maga képességei szerint adatik - jutalom és nehézség is, egyensúlyban. A sors előtt egyenlőek vagyunk mindannyian, ne feledd. Szóval az esélyed megvan egy boldog életre, csak Rajtad múlik, élsz-e vele, senki máson. A részletek felfedezését, megértését Rád bízom:)

Igen, asszem ez hiányzik ma Magyarországról, ez a megye nincsen a térképen ma. A városi lét formálissága, a modern, felgyorsult civilizációs divatok uralkodnak a fejekben és a szívekben. Menj el vidékre, még láthatod, milyen az ember léptékű lét. Ahol gondolnak egymásra az emberek. Számon tartják, kiről kell gondoskodni, kire kell rányitni az ajtót, mert magányos. Megállnak és elvontatnak Jancsihoz az autó szerelőhöz, ha ledöglött a verdád, akkor is, ha idegen vagy. Ez a magyar ember, nem a zsinórós mentében feszítő idióta álmagyar. A városias létben, az internet és a sajtó totális inváziójában, érvrendszerében csak hideg, tárgyiasult érdekek, trendek vannak - üres hamisság mind. Átalakították már az életedet, megszívattak, elkapott a gépszíj. A szeretetről, mint alapvető emberi tulajdonságról már elfeledkeztél. Megmagyarázták okosok, hogy mi fontos Neked, Te meg elhitted. Nem, nem azt mondják, hogy Te vagy fontos magadnak, hanem hogy milyen érdekek fontosak számodra - ami valójában nem a Te érdeked, hanem az övék. Nem mindegy. De még visszacsinálhatod, változtathatsz, bármikor. A szeretet az, amikor valami pozitívat akarsz létrehozni magadtól, amire képes vagy, adni másoknak, abból, amid akkor is van, ha nem adsz belőle senkinek, feleslegben. Amikor csak Rajtad áll, hogy adod-e vagy sem. Már elfelejtetted, hogy milyen is ezt gyakorolni, de ha megpróbálod, rá fogsz jönni, hogy sok kincsed van, ami másra nem is jó. Mindez egy amerikai filmről jutott eszembe. Régóta szenvednek ők is a megosztottságtól, a gyűlölettől. Nem jó dolog az. Országunk lakosai évek óta megosztottak. Van valaki, aki megosztotta őket, szándékosan. De vedd észre, hogy törekvéseiben szemernyi szeretet sincs, még ha oly pátoszosan hangzanak is. Ez az igazi gonoszság, amikor valaki nem ismeri a szeretetet, nem érti azt, s inkább elválaszt másokat is attól törekvéseivel. Mert ezeket követve magad sem fogsz sosem részesülni benne. Hisz, ami nincs a célok között, azt nem érheted el, ez logikus. Az csak hiányosság, ha Te nem veszed észre, mi volna fontos számodra, a gonoszság viszont az elválasztó szándékban van. Nem fontos, hogy ő miért teszi ezt, nem érdemes időt sem pazarolni a kutakodásra. A lényeg: ha boldog életet akarsz, csinálj olyan életet, amilyet Te szeretnél, ne másokra hallgass, akik megakarják mondani, milyen legyél, mi legyen fontos számodra. Mert az csak nekik fontos valójában, nem neked. Erről szól a befolyásolás, mindig. Lehet, pénzed, autód, házad holnapután nem ér majd semmit. Ha ingatlanod leértékelődik, ha a benzint jegyre adják majd, ugyan mennyi értéke lesz a háznak vagy autónak? Zéró, Te is rá fogsz jönni. Az emberért viszont csak ember tehet, nem más. Ez a legfőbb feladata az életben, ezen múlik szerencséje is. Olvass Széchenyit, Kossuthot és tudni fogod, hogy milyen embernek lenni, hogy mi hiányzik ma az életedből. Nem a pénz, nem a birtok - hanem, hogy gyakorold azt a láthatatlan, megfoghatatlan, mégis nagyon is valós hatalmadat, amit mindettől függetlenül birtokolsz, csak még nem vetted észre, mert elterelték a figyelmedet évtizedek óta. És mégcsak nem is lánclevelek általi jótékonykodásban, hanem Benned, eredetinek született emberben keresd, mit tehetsz Te az emberekért. Meglátod, hatalmas vagy, vannak dolgok, amiket ott és akkor csak Te tehetsz. Ez az igazi hatalom, és úr vagy ezen földeden, ha gyakorlod.

Ne félj, ettől még nem leszel buzi, sem lúzer, nem leszel erőtlen, sőt - hatalma csak a hatalmasnak, az erősnek van.

Ma este egy filmtörténeti ritkaságra akadtam az MGM-en, Walter Hill rendezésében. A film a Jesse James és bandája életrajzi westernje. Ami a különleges benne, hogy a szereposztás szerinti tesvéreket szinész tesvérek játszák, Stacey és James Keach, a 3 Carradine fivér és a Quaid fivérek. És még jól is játszanak, egytől egyig. Mondhatom, nem semmi fazon lehetett ez a Walter Hill, csípem az ilyen játékos ötleteket.

Lehet röhögni. Ez jó - legalább. 1958 óta lehet, ez jutott eszembe ma. A nevetés, a humor maradt egyetlen stabil kincsünk és fegyverünk az elmúlt 50 évben az aktuális hatalom és a nép viszonyát tekintve. Akkor olyan nagy baj nem lehet. Nem állnak katonák minden utcasarkon, nem jön értünk éjjel a fekete autó, nem hurcolják el családtagjainkat. Ha letartóztatnak, nem kínoznak meg és nem erőszakolnak meg. Nem lőnek bele magad által ásott erdei gödörbe, miután Mogyoródnál kiterel a rendszám nélküli feketeautó az erdőn keresztül vezető útra egy csütörtök este, amikor munka után  sörözni várnak a haverok, vagy a multiban lesz randid a családdal, mert a gyereknek új biciklit akartok venni. A Kossuth téren jogaidért tüntetsz, nem az eltűnt hozzátartozóid fényképével. Ez is valami, sőt, nem is kevés, ha meggondolod.

Képzeljétek el, ha dél-amerikában lennénk, nos, ott nem lehetne röhögni, mutogatni. Hálásnak kellene lennünk ezért, nem elégedetlenkedni. Fokozatok vannak az emberi lét ellehetetlenítésében, és ez, amit különböző kormányaink elkövetnek ellenünk, nos, ez tulajdonképpen lájtos. Lehet, az lesz a demokrácia, a kultúráltság valódi mérföldköve, hogy ezt a határt sosem fogják átlépni itt Európában. Ha a világ romlik, akkor tulajdonképpen azoknak jó, akik a legkevesebbet veszítik. Így is fel lehet fogni. Sajnos, hogy le kell guggolni ahhoz, hogy más nézőpontból lássuk az eseményeket, hogy hazudni tudjuk magunknak: igen, tulajdonképpen nem olyan rossz ez, túl lehet élni. A nehéz feladat most: megtanulni megőrizni tisztaságunkat, belső értékeinket, hogy ne hülyüljünk el agyilag. Lesz idő, amikor még szükség lesz rá, semmi sötétség nem tart örökké. Ehhez kell most az erő és a figyelem - mást úgysem tehetsz. 

Tulajdonképpen a borsófőzelék receptjéért jöttem fel a netre, persze, elkalandoztam. Megláttam Lézer János nevét, aztán onnan mindjárt a kommenteket és a végén ezt írtam. A receptről meg elfelejtkeztem negyedóra alatt. Mondom, hogy vigyázni kell, el ne hülyüljünk a köröttünk folyó eseményektől. Látod, már elkezdődött:)