Férfi blog

A világ lassan kifordulni látszik sarkából, s ez alól nem vonhatja ki magát a Férfiblog sem. Különleges alkalom a mai - ma jelenik meg először vendégposzt itt. Ami még különlegesebbé teszi, hogy a szerző személyében egy nagyon kedves, fiatal, életszerető hölgyet tisztelhetünk, nem egy harcias, komoly férfit, mint várhatná bárki. A dolog apropója, hogy ma reggel magam is hallottam cinegéket zajongani odakinn a -13 fokban, de gondoltam, el vannak ezek tévedve, mit őrjöngenek itt, hisz még korai:) Azonban nem sokkal később volt szerencsém olvasni Csubikó elevenítő, lendületes gondolatait, érzéseit a tavaszról és megindította a fantáziámat.

Fogadjátok jószívvel írását!

A mai napon doktorrá avattam magam. Miért ne? Hisz itt már mindent lehet. Sőt, mindjárt nagydoktorrá, elvégre nem plagizáltam sosem és tán e nyelvet is szebben művelem, mint egy némely kisdoktorok. Nem is volt olyan nehéz, csak odabiggyesztettem ezt a kis rövidítést a nickem elé. Kézzel beírtam, nem ám kopipészt:)

A tréfát félretéve, magam is csatlakozom a "virtuális doktorok" klubjához, így fejezve ki nem tetszésemet mindazon képmutatás és hazudozás ellen, aminek ma Magyarország államfője, parlamentje és kormánya makulátlan megtestesítői. Nem válság van ma Magyarországon, hanem álság.

A művészet néha kifejezőbb, mint bármilyen beszéd. Megpróbálom egy szó nélkül:)

Orbán Viktor így érkezett 2 éve... 

Az elmúttmásfélév küzdelmes volt, harccal teli...

És a végkifejlet...ne, ne menekülj Viktor...légy igazi férfi, álld a sarat...amit magad dagasztottál....

Szarul néz ki, amikor valaki hazugságokkal járatja le magát. Az meg pláne, ha közben hülye is, mint a a seggem és hülyesége tetőfokán elhiszi, amit hazudik.

Milyen alapon nyilatkozik egy seggnyaló suszter a magyar nép többségének nevében? Nyilatkozzon mindenki a magáéban, azért van mindenkinek saját szája. Ha akar vaalmit mondani, el tudja mondani azzal.

Egészen biztos vagyok abban, hogy nem mondtam soha senkinek, miszerint nyilatkozzon helyettem. Csizmadia Lászlóra gondolok, igen. Legyen szíves, mutasson már egy felhatalmazást, amit aláírtam - sok millió magyar közt- abból a célból, hogy őkelme a magyarhangom legyen és hazudozzon mindenfélét! Ha esetleg nem létezik ilyen dokumentum, akkor kussoljon vagy csak azok nevében nyilatkozzon, akiknek aláírása szerepel egy ilyen felhatalmazáson!

Köszike!

Megboldogult apám szokta volt mondani, hogy ha egy hülyeséget elég sokszor mondanak, azt előbb-utóbb elhiszik az emberek. Nos, ez történt az Orbán kormány költségvetés-centrikus szemlélete, retorikája nyomán is, még értelmes emberek tömegei is bementek utánuk az erdőbe.

Miért mondom? Nos, mert nem a hitellel, az eladósodással van a gond. Mivelhogy az relatív. Ha nincs elegendő pénze valakinek a jövője megteremtéséhez, akkor vagy megelégszik azzal, amit szűkös anyagi forrásai megengednek számára, vagy hitelt vesz fel magalapozandó a jövőt. A hangsúly a hitel hatékony felhasználásán van. Ha jól használják fel, valóban acél eléréshez, akkor eredményre visz. Ha nem jól, akkor valóban nem kívánatos helyzetet teremt. De nem a hitel teremti a helyzetet, hanem a hitel felfevevője, ezt azért látni kell. Ezért fals logika általánosságban, hogy a hitel az ellenségünk. Elvben jól hangzik Orbán Viktor igazsága, miszerint az adósság nem jó, adósnak lenni nem jó. Viszont a gazdasági felemelkedéshez nemzetgazdasági szinten évezredek óta szüksége van országoknak, gazdaságnak hitelekre, államformától majdnem függetlenül, tehát a gyakorlat, a bevált gyakorlat ellentmond e szép elméletnek. Nehéz elképzelni, hogy az emberiség történelmének évezredei alatt Orbán Viktor előtt senki nem fedezte fel a bölcsek kövét, különös tekintettel az egyiptomi, perzsa, asszír kultúrákra, amelyek azért hosszú évezredeken át prosperáló gazdaságot vittek. Nem 10-20-50 évről van szó. Valószínűsége annak van inkább - különösen az általa eddig kialakított helyzet fényében -, hogy Orbán nem vett észre, figyelembe jó pár gazdasági, ok-okozati összefüggést. Elnézve eddigi üzeneteit és tetteit, azokból inkább az látszik, hogy nem szerette volna figyelembe venni azokat, amelyeknek mellőzése országunk gazdaságát a mélypontra juttatta. Ez súlyosabb hiányosság, mint váratlan helyzetben rossz eseti döntést hozni. Mert a kudarc eleve a gondolkodásmódba, annak korlátoltságába van bedrótozva. Amíg ez nem változik, addig nincs remény bármiféle áttörésre politikájában. Tekintve, hogy Orbán Viktor az ideológiai, stratégiai kútfője a FIDESZ-KDNP pártszövetségnek, nos, emiatt nem segítene semmit Magyarország helyzetén egy más szereposztású FIDESZ-KDNP kormány sem - nem változna a gondolkodásmód, az igazi céljai, amelyek miatt idáig jutottunk. Ez látszik.

Visszatérve a témához, nézzünk csak pár erős gazdaságú nyugati államot, ahol az eladósodottság mértéke azonos, vagy magasabb a magyarnál, s még sem fenyegeti őket csőd. Mi a különbség? Nálunk az alapvető gond a gazdaság volumenének  és ezáltal jövedelmezőségének csökkenésével van. 2006 óta folyamatosan. A csökkenő gazdaság pedig csökkenő adóbevételt jelent az állam számára. Ha az állam méreteit, s ezzel összefüggésben igényeit nem igazítja a csökkenő adóbevételekhez, akkor keletkezik kezelhetetlen mértékű költségvetési hiány. Ennek finanszírozására hiteleket felvenni a hatékonyság növelés enélkül épp úgy nem megoldás, mint adókkal sarcolni a gazdasági szereplőket. Ki lehet vetni a füstadót, csipszadót, bármilyen adót, de ezek mind csak lassítják a gazdaságot, csökkentik versenyképességét. Nem csak a gazdaság szereplőinek kell rugalmasnak lennie nehezedő feltételek közt a túléléshez, fennmaradáshoz, de bizony az államnak is. Nem hogy elmúltak, de soha nem is voltak olyan idők, amikor az állam végtelen forrásokkal bírt, ez a naiv kép csupán az emberek tudatában keletkezett a kommunista vagy a korábbi jobboldali kormányok idején. Alapvetően elmondható, hogy általában az erősködik, akinek épphogy gyengül a talapzata, bizonytalan alapokon áll. 

Tekintve, hogy a problémát már a Bajnai-kormány felismerte és elkezdte orvosolni, sikerrel, nos nem igazán hihető, hogy az Orbán kormány ezzel ne lett volna tisztában. Hogy esetleg nem ilyen lóról álmodoztak hatalomra kerülésük előtt, hogy nem akartak tudomás vennie erről, inkább álmodtak egy nagyot, nos, azt elhiszem. De a valóság az a valóság, nem álom, nem mese. Körülmények, adottságok halmaza egy konkrét pillanatban. Ami azt is jelenti, hogy alkalmazkodni kellett volna ahhoz, s nem megpróbálni izomból felrúgni. Ez nem a foci pálya. Ez a magatartás, a konok és rugalmatlan magatartás nagyobb hiba egy felelős politikustól, mint amit elődei szemére vet.

A fentiek miatt nem megalapozott az Orbán kormány gazdaságpolitikája, s ezért nincs hitele a gazdasági szereplők előtt sem. Üres ígéretek, a szükséges tettek nélkül. Hogy a gazdaságot egy lelassult, volumenében visszavetett állapotban örökölték, az valóban a 2008-as válság és az azt megelőző vitatható gazdaságpolitika együttes hatása. Természetesen nem az emúltnyócévé, hanem az emúlttizenháromé, beleértve az első Orbán-kormány intézkedéseit is. Mert hogy utoljára felelős gazdaságpolitika a Horn kormány alatt volt itt, Bokros Lajos nevével fémjelezve.

Nos, jelen kormány viszont az öröklött körülményeken javítás helyett csak továbbrontott átgondolatlan államcentrikus adópolitikájával, ahelyett, hogy segítették volna a gazdaság fellendülését. Nos, ez nem az emúttnyócév következménye, hanem az emúttmásfélé. Ezért nem lehet hiteles az Orbán kormány mindaddig, amíg az állam karcsúsítása helyett annak bevételeit akarja növelni a gazdaság szereplőinek rovására. Az államnak nem gazdaságot kell teremtenie, csupán szabályokkal és törvényekkel serkenteni a gazdaság hatékonyságnak növekedését. A lehetőségeket a gazdasági szereplők meglátják, nem kell félteni őket, és fel is használják azokat a pénz hatékony felhasználására, áramoltatására. Akkor befektetnek, vállalkoznak, fejlesztenek s nem kivonják tőkéjüket. Utóbbi akkor történik, ha kifektetik őket, ez pedig sok mindennek nevezhető, de sikeres, jövőbe mutató gazdaságpolitikának nem. Most már bizonyíték kell, nem ígéret. Mármint az alkalmasságra. Akkor lesz hitel újra. Lesz a kormánynak, lesz az országnak s lesz a gazdaságnak is.

Láttál már szakító- vagy nyomószilárdság vizsgálatot? Úgy történik, egy húzó vagy nyomópadba berögzítik a vizsgálat tárgyát, amely  - a vizsgálat típusától függően - egyenletesen növekvő húzó- vagy nyomóerővel terheli a vizsgadarabot, amíg az el nem szakadt vagy törik. A berendezés rögzíti, mekkora erőhatásnál következett be a szakadás. Azonban a szakadás vagy törés nem átmenet nélküli, már vannak előjelei, pl az anyag deformálódása, nyúlása, amelyek előjelzik a szakadást. A vizsgálati módszer lényege a feszültség, amely az anyagban keletkezik erő hatására. Csodaanyagok nem léteznek, még a legerősebb is elszakad/törik egy bizonyos erőhatás felett.

Nos, minden folyamat az életben, ahol eltérő irányú erők hatnak, ugyanolyan szilárdságvizsgálatként fogható fel, mint a fent leírt. A pénzügyi, gazdasági folyamatok is. Tapasztalt, a földön két lábbal járó pénzügyi szakemberek ki is tudják számolni menet közben az "anyag" torzulásából (ezek egy gazdálkodó szervezet pénzügyi állapot-mutatóinak felelnek meg), hogy milyen közel a törés vagy szakadás. Ebből élnek, ezért muszáj objektíven szakérteniük hozzá. Ellentétben az anyagvizsgálattal, emez folyamatokban lehet hazudni, szépíteni egy darabig, de mindennek következménye csak a szakadás időpontjának kiszámíthatatlansága, váratlansága lesz. A befektető ennek ellenkezőjében érdekelt, ellentétben a politikussal, aki nem a saját pénzével játszik. Általában a politikai hazudozás arra való törekvés, hogy későbbinek mutassa a tendenciában a a szakadás várható bekövetkeztét, időnyerés céljából. De nem szokott bejönni.

Nos, a mi reményhalunk nem csak hogy megdöglött már, de meg is ettük évekkel ezelőtt, csontváza pedig nem csodatévő kegyszer. Szóval, érdekek feszülnek egymásnak a pénzpiacon. A befektetőké (akikbe magadat is bele kell értened, ha megtakarításaidat bankszámlán kamatoztatod vagy befektetési jegyben), akiké a pénz és akik szeretnék profittal együtt visszakapni, valamint a hitelfelvevőké, akiknek kellemetlenséget okoz a visszafizetési kötelezettség. Normális esetben ezek az erők kiegyenlítik egymást, kicsit billegve ide-oda, vagy lehet jó példa a kötélhúzás játék is. Addig működik a gazdaság, mondhatni, amíg mindkét fél a maga területén izmozik. Amikor az egyik csapatot áthúzzák a vonalon, akkor vége a játéknak. Jelen esetben, világgazdasági méretekben az államok eladósodottsági szintje áll szemben a saját maguk által elvárt gazdasági növekedéssel, mert a kölcsönvett pénzhegyet nem a gazdaság élénkítésére fordították ortodox módon, hanem felélték azt jobbára, haszon és eredmény nélkül. Nagyot álmodik az állam, legfőképpen önmagát és erre több pénzt költ, mint lehetne az adott ország gazdaságának teljesítőképességéhez képest. A politikusok, tisztviselők álmodoznak a gazdasági szereplők zsebére. Ha onnan nem jön elég pénz terveikhez, akkor hitelt vesznek fel, eladósítva a gazdasági szereplőket. Az ok, indok mindegy is, a lényeg, hogy erdőbe viszik országukat, gazdaságostul, államostul. A hatalmi struktúrában és az információ áramlás rétegeiben levő sokszoros indirekciók a valós információk tudatos (=politikus hazudik, tisztviselő kozmetikázza a jelentéseket) vagy vétlen torzulásához (=újságíró nem ért a területhez) vezetnek, aminek eredményeképp a valós állapotok túl későn derülnek ki a nyilvánosság számára, s akkor is csak részigazságok többnyire. Lásd görög államcsőd esete, vagy épp most a miénk. 

Mindezek fényében a befektetőket vádolni harácsolással a politikusok hülyesége miatt, nos, kifejezetten irreális, hogy az erkölcsi odalát ne is feszegessem. Ők csak gondolkoznak, igyekeznek vigyázni a pénzükre vagy mások rájuk bízott pénzére. Például a tiédre is. Igazuk van? Természetesen, már ha józanul nézzük. Hisz a befektetésnek akkor van értelme, ha a befektetett eszköz valamilyen új értéket állít elő. Te is azért teszed bankbetétbe a pénzed, hogy fialjon, nem de? A hitelek felélése viszont nem befektetés, hanem pazarlás. 

Gondolataim az elmúlt napokról, karácsonyról, egyebekről.

Orbán Viktor megnézte Nagy-Britanniát, többször is, s látta, hogy az önállóság, a szuverenitás jó dolog. Ez idáig stimmel. Azt vette le ebből, hogy szigetnek lenni jó és gyümölcsöző. Amit nem vett észre, hogy az az ország sziget volt eredendően régtől és lakói abból csináltak országot. Nem pedig egy országból szigetet. Nem mindegy.

Hogy honnan veszem? Hivatalos útjain  - amiket elvileg az ország jobbítása érdekében tett - , nos, eléggé nyilvánvalóan csupa olyan országokba utazott, keresett politikai szövetségeseket az elmúlt években, amelyek szellemi elszigetelődésen alapulnak és amelyekben az emberek nem élnek jó életet. Még emberit sem jobbára. Diktátorok barátságát kereste és keresi leginkább, folyamatosan. Tudvalevő, hogy minden ember a magához hasonlók társaságát keresi, ez ösztönös és megtagadhatatlan törekvés. Ez alól ő sem kivétel. Miért fontos ez a kérdés? Mert meghatározza, predesztinálja Magyarország jövőjét, mindaddig, amíg ő a miniszterelnök és pártelnök a FIDESZ-ben. Pontosabban nem a jövőjét, hanem épp a nem-jövőjét. Mert a pusztulás, a fiaskók,  a kudarcok, a lejtmenet, nos, mindez a siker hiánya, azaz valamié, ami nem jön. Véletlenül pont azok a romboló folyamatok indultak meg országunkban, mint az általa jó és követendő példának vélt országokban. Véletlen? Dehogy.

Ma megnéztem pár videót Észak-Koreáról, most, hogy a sajtó fókuszába került, én is kíváncsi lettem, mi van ott. A látott felvételekről eszembe jutott a kommunista Magyarország, sok látott kép, élethelyzet ismerős volt. Mindenek előtt az ideológiai és fizikai elszigeteltség párhuzama tűnt fel. Erről jutott eszembe az elszigetelődés, amely ma Magyarországra sajnos szellemi szinten igaz - egyelőre. Eszembe jutott pár másik "szigetország" is. Kuba, például. Nagy-Britannia ellenpéldája, ha lehet mondani. Eredendően sziget, amely szellemileg, ideológiailag is elszigetelődött. Japán különösen jó példa az orientáció tudatos változtatására. Évszázadokon át zárt sziget volt, zárt társadalom - majd megváltoztatták orientációjukat és meghódították a világot.  

Észre kell venni, hogy mindig a filozófia határozza meg a tetteket, a külső, fizikai történéseket és sohasem fordítva. A létrehoz szóban benne van rejtve, hogy előbb az elképzelés fogan meg a szívben, agyban, majd onnan realizálódik kézzel fogható tettekké, valósággá. Tehát nem a lét határozza meg a tudatot, hanem fordítva. A pillanatnyi lét csupán sarkallja, inspirálja  a tudatot a változásra, az új út keresése azonban utóbbiban zajlik.

Ezért nem az a kérdés, hogy szigetre születtünk-e, hanem hogy lélekben, tudatunkban szigetlakók vagyunk-e. Utóbbiak nem teszik ki lábukat saját földjükről. A nyitott szellem határozza meg, mivé válik egy ország, nem a földrajzi adottságai. 

Sokan nem értik, miért kritikus itt annyi ember - köztük én is - a ma Magyarországon történő szellemi elszigetelődéssel, az Orbánizmussal szemben. Mert perspektívánkat rombolja le, sötétíti el e sötét gondolat és szándék felhő, amit ide implementálni próbál más országokból, különböző idegen országbéli politikai vezetőktől, jobbára diktátoroktól. Az egyik fontos észrevételem, hogy ehhez, mármint az ő egyéni törekvéseihez, annak filozófiájához a magyar nemzetnek, a nemzeti szónak semmi köze nincsen. Lényegében ma ő a legidegenszívűbb magyar ebben az országban. A filozófiája rossz, amit idegen helyekről ollóz össze és a rossz filozófiából csak fiaskó születhet. Láthatjuk ezt azon országok sorsán, a benn élő emberekén, akiket ő meglátogatott - mintát venni Magyarország jövőjéhez. 

Nem mellesleg, elszigetelési törekvései nem mai keletűek, ezzel próbálkozott korábbi választási kampányai és kormányzása idején is, sikertelenül. A siker egy projekt befejezett állapotának értékmérője, nem a menet közbeni részeredményeké. Tudod, mint a sportban. Minimum, célba kell érni - a "futottak még" kategória nem siker.

Idegenszívű, erre kitérek egy picit. Nem tudom, feltűnt-e, hogy a "magyarország népe" vagy a "magyar emberek" kifejezések mindig csak valamilyen cselekményének indoklásában, amolyan takaróként fordulnak elő. Cselédek, akiket mindig elő lehet cibálni, ha védekezni kell, vagy a mocskot eltakarítani, de akiket a vacsoraasztalhoz nem ültetnek oda az urak. Hát, éljen a Horthy rendszer, ez például onnan való minta. Véletlen-e, hogy azt igyekeznek visszahozni, felújítani? Nem gondolom.

Valaki észrevételezte, hogy nem kívánt boldog karácsonyt egyetlen állami vezető sem idén. 3 napba nem fért bele, még szóvivői szinten sem. Pedig még háborúkban is megünneplik, szerte a világon, katonák is. Pont azért, mert a szeretet ünnepe, kicsit a lélek megpihenése harc közben. 

Bevetted? Ejj, de kishitű vagy:) Nem ez a harc lesz a végső - az egy másik nóta kezdőstrófája volt.

1956-ban is forradalom vetett véget szeretett vezérünk regnálásának, 1989-ben egy másiknak - és most is érik egy újabb. Mi, magyarok ehhez értünk. Sok mindent elkúrunk, viszont van bátorságunk borítani a bilit, ha már nagyon tele van, ha nagyon benéztünk valamit. Így volt ez történelmünk során sok alkalommal, s most is így lesz, hisz a vér nem válik vízzé. Lassan ébredünk az illúziókból, önámításból, de amikor felkelünk, fel vagyunk kelve s akkor odatesszük, amit kell, ahová kell.

Nyugodj meg, ott leszünk mindannyian, amikor eljő a pillanat:) Érik a saller szeretett vezérünknek...

A Karácsony a szeretet ünnepe. Nem is ünnepe, inkább alkalma, egy kiemelt alkalom rá.

Régen infantilisnak éreztem, általában felőrölték a külsőségek, a "mit kell csinálni" típusú ténykedések, vásárlás, ki, mit akar, hogy legyen, rokonok s hasonlók. De valahogy, a világ elvadulásával, felpörgésével ez is egy szigetté vált, menedékké, ahol megpihenhet az ember - lélekben.

Pár éve már, hogy egyik szülém sem él. Most már hiányoznak. Ma reggel apám jutott eszembe. Magányosan élt élete végén. Iparos ember volt, kisvállalkozó, egyedül dolgozott. Ennek megfelelően beoszthatta saját idejét, félretehette a munkát, amikor akarta, elmehetett vásárolni vagy a postára vagy meglátogathatta egy-egy barátját. Persze a gondokkal is egyedül kellett megbirkóznia.

Hogy szavamat ne felejtsem, tegnap le kellett mennem a piacra, savanyú káposztáért. Gondoltam gyalog megyek, gyorsabb lesz, mert biztosan iszonyúan sokan lesznek a városban. Gödöllőn élek, szép város, de a városközpont már régóta élhetetlen, megközelíthetetlen. Ugye, nem mindenki a királyi kastélyban lakik itt sem:) A távolságok nagyok, mondjuk a budapestiekhez képest, parkolóhely meg nincs vagy is nagyon kevés. Olyan kevés, hogy itt szombaton is fizetni kell érte, de még pénzért sincs, akkora a zsufi. Na, ezt szorozzuk meg hárommal, amikor tömött sorokban várakoznak az úton az autók egy-egy parkolóért.

Szumma szeminárium, jókedvűen elindultam. Aztán ahogy mendegéltem, déja vu-m lett, miszerint olyan vagyok mint apám. Mármint, hogy ő is szokott volt főzni, és elment vásárolni gyalog, élvezte az ilyesmit. Vagy, ahogy én láttam, igyekezett kitömni ilyesmikkel a magányát, hogy ne kongjon annyira. Persze, hogy hasonlítunk, ráadásul én is elváltam, egyedül élek, de ilyenkor mindig belém hasít a félelem, hogy jajj, ugye nem leszek olyan magányos, mint ő? Gyorsan elhessegettem a gondolatot, mint már annyiszor.

Ma reggel eszembe jutott ismét ez a tegnapi déja vu. Észrevettem, hogy az zavar, ahogyan gondolok rá némely tekintetben. Hogy őrzök egy negatív vázrajzot róla, még mindig. Azért volt kellemetlen úgy éreznem, hogy hasonlítok rá.

Fura dolog a megbocsátás, az elengedés. Arra gondolok, amikor valaki rosszat tesz velem, és jogos a sérelem egy hagyományos szemszögből nézve, de még is az itt maradót terheli már csak, amikor az okozó már elment. Nem akarok hordozni semmi fölös terhet, semmi avítt pakkot már, nincs értelme. Elengedtem hát ezeket most. Eszembe jutottak jó dolgai, utolsó karácsonyunk együtt, 2005-ben.

Mindketten erőteljes személyiségek voltunk, ez nyilván családi vonás, ezért gyakorta vitatkoztunk sok-sok éven át. Rivalizáló típus volt. Nem voltak ez alól mentesek a karácsonyok sem. Ő villamos mérnök volt, én informatikus. Apa és műszaki beállítottságú férfi lévén mindig igyekezett konyítani a szakmámhoz, tudod, hogy bizonyítsa, azért ő a családfő én meg a takonypóc. A hátam mögött persze büszke volt rám és öcsémre is, hogy vittük valamire, de szemtől szembe sose mondta meg. Tipikus kemény apa volt ilyen szempontból. Sokat kellett alakulnom, tudatosan, hogy ne reagáljam le vitaindító megjegyzéseit, főleg családi ünnepekkor. Kapcsolatunk nem volt mindig felhőtlen, voltak szikrák, még szószünet is. Sok évvel ezelőtt határoztam el, amikor ennek butasága fájt már, hogy márpedig én szeretni fogom, ha a fene fenét eszik, akkor is. Nem élhetünk le egy életet állandó piszlicsáré feszültségek miatt azoktól terhelve, ez nem normális dolog. Akkor sem, ha ő nem képes belátni ennek pazarlását, feleslegességét. Ez a döntés kellett nekem ahhoz, hogy figyelmen kívül tudjam hagyni rivalizáló megjegyzéseit. És működött a dolog, hála Istennek. Kapcsolatunk egyre jobb lett, ő is lágyult.

Építkeztem, még 10 éve, és együtt csináltuk a villanyszerelést. A forgatókönyv az volt, hogy lerajzoltam, mit hova gondolok, ő megtervezte a vezetékelést, biztosító kiosztást, mit hova kell kötni, villámvédelmet. Az én reszortom lett volna kivésni és becsövezni a házat, a villanyszerelést meg ő végezte volna. De nem tudta egyedül csinálni, muszáj voltam én is bele kapcsolódni. Nagy kereszt ám az ilyesmi, ha az ember apja maximalista:) és vannak rossz emlékei erről. De nem volt borzalmas, másképp kezelt már. Szeretettel, egyszerre gyerekeként és felnőttként. Valami változott. Összekovácsolódtunk, felnőtt fejjel.

Sosem felejtem el, amikor áram alatt kellett szerelni, hogy lássuk, nem kötünk-e el valamit - szerinte így volt hatékony -, szóval, én nem mertem megfogni a drótokat. Egész gyerekkoromban mindig távol kellett maradnom, ha szerelt valamit, nehogy baj legyen. Mondjuk nem is lett, ez tényállás. De ebből kifolyólag, habár sokszor szereltem villanyt életem során, mindig áramtalanítottam a munkaterületet, talán túl óvatos is voltam, körülményes. Volt bennem egy félsz, még gyerekkoromból.

De akkor, azon alkalommal azt mondta, hogy nyugodtan fogjam meg a fázist, nem lesz semmi bajom. Mosolygott, amikor látta, hogy hezitálok. És olyan furcsa érzésem volt, mintha újra kisgyerek lennék és nincs más választásom, minthogy megbízom benne. És megfogtam a fázist és nem rázott meg. Nem nevetett ki, tudta ő is pontosan, mit érzek. Ez volt a legszebb az egészben. Sose voltunk emocionálisan közös hullámhosszon. De ott, akkor helyreállt bennem a rég elveszett bizalom egy fontos darabkája valami módon. Amiről nem is tudtam, hogy elveszett, csak akkor döbbentem rá. És hiányzott, de ezzel is csak akkor szemebsültem. Persze, felbátorodtam, s rászoktam, hogy később is áram alatt szereltem - meg is rázott párszor, amikor óvatlan voltam. Mégsem félek tőle, kutyabajom nem lett. Megbarátkoztam az árammal, s ezt is neki köszönhetem. (Persze ne próbáld ki, ha nem tudsz elég óvatos lenni, vagy nem bírsz kellő ismerettel. Az 250 volt nem játék, a három fázis meg pláne nem az!)

Szóval, ma reggel észrevettem, hogy még mindig őriztem felőle negatív emlékeket, régről, s megítéltem őt ezek miatt. De amikor elítélünk valakit valamiben, az el is választ egyben. Az hasított belém, hogy elengedek mindent, nem fontos, mit miért gondoltam, éreztem úgy ahogy. Csak azt kívántam, hogy bár itt lenne. Aztán arra gondoltam, hogy vajon anyámmal szemben őrzök-e hasonló ítéleteket? Biztosan. Hát gyorsan elengedtem mindenkinek minden tartozását, amiről úgy gondoltam sokáig, hogy tartozik nekem, hogy nem tett helyre valamit, amit kellett volna. Nem most éreztem magam először tékozló fiúnak, igyekeztem sokat tenni még éltükben, hogy visszatérjek ebből. De az ember nem tud minden berögzültségén egy szuszra átlépni. Talán most tisztultam meg az utolsó sallangoktól, oktalan, régi berögzültségektől.

Én így karácsonyozom idén, ilyesmikre is jó vagy talán elsősorban ilyesmikre való. Viszonyok rendezésére családtagjainkkal, szeretetre, megbocsátásra, elengedésre. Mert örülni csak úgy lehet szívből, ha nem sározza semmi árnyék, harag, neheztelés. Ez ennek az ünnepnek az üzenete.

Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok!

Érdeklődéssel olvastam az Index Dedi "A hazugság örökkévalósága" című helyzetértékelését. Közben egyre feljebb kúszott a szemöldököm a homlokomon. Mi vaaan? Nem lett fejlettebb a demokrácia az emúttmásfélévben? Ennyi?

De az is lehet, hogy én olvastam félre a dédit DeDi-nek, ez esetben előre is elnézést kérek a továbbiakért. Hisz, egy szenilis aggastyántól tolerálható, ha mellébeszélfélrebeszél.

Amennyiben viszont még is csak a magát Demokrácia és Dilemma Intézetnek keresztelő, korántsem aggastyán elemzését olvastam a demokráciánk fejlődéséről, nos, meg kell állapítsam, hogy a legszembetűnőbb az a csúsztatás, ami a fenti címen megjelent elemzés jellemzője. Amikor a kérdést vagy a vizsgálat tárgyát eleve úgy fogalmazza meg az elemző, hogy azzal behatárolja a kérdésre adható válaszok körét, tereli, megtéveszti az olvasókat. Nem kicsit. FIDESZ-es retorika, mellébeszélés? Finoman szólva. Mindenek előtt, a piacgazdaságot ne keverjük a demokrácia fogalmával.

Demokrácia? Egy keveset az előzményekről. Kérem, a Medgyessy Péter / Gyurcsány Ferenc vezette kormányok ugyan követtek el baklövéseket gazdasági vonalon, szó se róla, ezt nem vitatja senki sem. Pártjuk teszetoszaságának, kényelmes állóvizének érintetlenül hagyása is bűn, ez is tény. Na de. Orbán Viktor első kormánya kezdte a gazdaság politikai lazaság licitjét, olyan gazdasági programot hirdetve, amelynek hatásairól, terheiről már elindításukkor egyértelmű volt, hogy áthúzódnak a következő parlamenti ciklusra. Az más kérdés, bár nem érdektelen, hogy Mr. Orbánnak nem sikerült megnyernie a 2002-es választásokat, így programjának negatív következményei sem maradtak a "családban". Mondom, nem érdektelen, mert ha olyan sikeres politikát művelt, ugyan miért is nem tetszett a választóknak? Pedig nem voltak sem ostromok, meg erőszakos tüntetések 1998 és 2002 között. Ahogy most sincsenek. Ráadásul Gyurcsány Ferenc sem lépett akkor még a politika színpadára, mondhatni a fasorban sem volt. Orbán Viktor gyakorlatilag önerőből buktatta meg magát. Csak úgy, mint most is.

Visszatérve a demokrácia kérdésére. Mi köze Gyurcsánynak az antidemokráciához? Azt a mesét én is ismerem, hogy a gonosz Gyurcsány lövetett ártatlan népe közé, csak épp ebből egy szó sem igaz. Egyrészt, Mr. Orbán hergelte a zembereket a Gyurcsány kormány ellen, mivel a parlamentáris demokrácia adta eszközöket kevesellte céljai eléréséhez. Nem is csinált ebből titkot, hisz hónapokkal az ominózus tüntetések előtt már erről beszélt minden létezhető nyilvános fórumon. Akkor elfelejtett titkos üzenetet küldeni arról, hogy ne vegyék komolyan, amit mond. Hát retorikája olyannyira sikeres lett, hogy a mai napig mindenki azt szajkózza, amit ő a nemzet tudatába ügyesen beültetett politikai riválisáról. De a kialakult helyzet Orbán aljasságán túl leginkább a plebsz hülyeségének fokmérője, az igazsághoz, tényekhez köze nincsen. Meséljen már valaki nekem arról, hogy hol van most az a csőcselék, akiket Orbán Viktor mozgósított 2006-os tüntetéseire? Ha Orbán nem lázított volna a fennálló kormány és rend ellen az emúttnyócévben, úgy a parlamentben, mint az utcán, akár még hihető is volna, hogy a gonosz Gyurcsány szervezte be azokat. De ne feledjük, Mr. Orbán vitte saját elhatározásából a zembereket az utcára. Megmondta előre, telipofával, hogy meg fogja dönteni a Gyurcsány kormányt. Nem nagyon érdekel, hányan hitték el ezek után neki, hogy Gyurcsány a gonosz - az a hülye, aki hisz egy ilyen módszerekkel élő embernek. Elhiszem, hogy a tények zavaró körülmények lehetnek a hit harcosainak, de hát a valóság könyörtelen. Aki még mindig nem jött rá, hogy a 2010 nyara-ősze óta történtek fényében MINDENT revideálni kell, amit Orbán valaha is mondott vagy kérdezett, annak időszerű lenne kihúznia a biliből a kezét. Legalább az egyiket, hogy legyen mivel megtörölnie szemét a tisztánlátáshoz. Figyelem, itt most nem Gyurcsányról van szó, hanem arról, hogy Orbán hazudik, megtéveszt és antidemokráciát csinál. Ez most van, nem a múltban.

Egy-két szösszenet még 2006-ról,meg az akkori antidemokráciáról. Ha én tüntetést szervezek, akkor én vagyok a felelős annak rendjéért, a résztvevők biztonságának érdekében. Aki nem hiszi, járjon utána az BRFK-n, korrekt, udvarias ügyintézés folyik ott, elmondanak mindent töviről hegyire. Mr. Orbán ehhez képest kivitte az utcára az embereket, feltüzelte őket egész az atrocitásig, de az utolsó pillanatban lelécelt és otthon a kandalló előtt ücsörögve nézte végig tettének következményeit. Több alkalommal is, teszem hozzá. Tudniillik nem tartózkodott a helyszínen mindvégig, se a tv székháznál, sem az Astoriánál. Milyen felelősségvállalásról és egyáltalán kiéről beszélhet ez az ember? Gondolkozzunk már egy picit, ha nem megerőltető.

Rendünk őrei 2006-ig csak a focimeccseken találkoztak atrocitásokkal, tüntetések sosem torkolltak verekedésbe, pláne gyújtogatásba, vagy hivatal ostromába. Ezt Mr. Orbán generálta, tudatosan, előre meghirdetve. Csoda-e, hogy nem tudta a rendőrség megfelelően kezelni a helyzetet? Érdekes, hogy mindenki csak arra szeret emlékezni, hogy Gyurcsány lövetett. Ja. A tv székház ostromáról meg hallgatnak, mint disznószar a fűben. Miért is? Ja, hogy a tények megzavarhatják az eseményekről költött hazug imidzset? Hát van ez így. Tudniillik, az eseményeket időrendbe állítva egyértelműen látszik, hogy a durvulás a FIDESZ tüntetők tv-székház ostromával KEZDŐDÖTT, egyoldalúan, s a karhatalmi fellépések csak az időben ezt követő tüntetések alkalmával keményedtek meg. Az sem mellékes körülmény, hogy Gyurcsány felelőssége az Astoriánál történtekkel kapcsolatban nem azonnal merült fel, kezdetben a rendőrség helytelen szervezését tette felelőssé a FIDESZ is. Aztán kicsivel később, hizlalva a botrányt,  előkerült Gyurcsány neve, mint egyes számú felelős - na, kinek a szájából hangzott el először? Természetesen Orbán Viktoréból. Felettébb érdekes véletlen.

Hogy ki kinek mit hisz el, az a saját felelőssége. Általános ököl szabály, hogy csak azt lehet becsapni, aki maga is szeretné, hogy becsapják. Azóta lement egy kis víz a Dunán, a zemberek megválasztották a jelenlegi parlamentet. Most már érzik a csalán pikáns simogatását a nemesebb szervükön, de a miniszterelnök korábban elhintett hazugságait még mindig igazságként kezelik. Hát, megmondom őszintén, addig fogja szopatni a népet, amíg az így gondolkodik. A magam részéről úgy vagyok vele, hogy aki egyszer átbaszott, annak nem igen hiszek legközelebb. És itt nem Gyurcsány volt az első számú hazudozó, ezt azért látni kell. Igen, hazudott miniszterelnökként az ország gazdasági helyzetéről. Na de. A FIDESZ vezetősége és a kormány nem hogy testületileg, szervezetten  hazudik, de kezdettől fogva egyenesen mást csinál, mint amire a mandátumot kérte a zemberektől. Amiket ígért a 29 pontban, annak nyoma sincs, leszámítva a söralátét méretű adóbevallást. De még azt is elbaszták. Mindez nem egyszerű hazugság, hanem csalás. Szándékos, tervezett. Azt gondolom, hogy a hazudozás még Gyurcsányi szinten is erkölcstelen volna Orbán részéről, hisz pont ezen lovagolva nyerte el a zemberek bizalmát. 

Tessen mondani, a Gyurcsány kormány alatt:

- Mr. Orbán hány népszavazást kezdeményezett a fennálló kormány intézkedéseinek meghiúsítására? 

- Lehetett-e sztrájkolni ?

- Biztos kontrollt jelentett-e a kormány és a parlamenti többség nem kellően megalapozott vagy túlkapásba hajló törvényalkotása ellen az Alkotmánybíróság? 

- Fordulhatott-e az Alkotmánybírósághoz annak jogkörébe eső témában keresettel bármely magyar állampolgár?

- Korlátlan volt-e a média vagy a szólásszabadság?

- Átrendezte-e az MSZP a választási kerületeket saját szája íze szerint, hogy választási előnyhöz jusson? 

- Korlátozta-e az Alkotmánybíróság jogkörét avagy tett-e bárminemű lépést erre a Bajnai, Gyurcsány vagy a Medgyesi kormány vagy az MSZP parlamenti többség? 

- Törekedett-e az MSZP a parlamenti törvényalkotásból kizárni az ellenzéket ? 

Nos, a tisztánlátás kedvéért: Jog rendszerünket, amely kicsit savanyú-kicsit zöld demokráciánk megtestesítője volt, gyakorlatilag felszámolta Mr. Orbán és csatlósai, röpke egy esztendő alatt. Tette ezt azért, hogy ne lehessen néphatalmat, kontrollt gyakorolni a hatalommal szemben - ami jelen esetben az ő személyes akaratát jelenti. Megjegyzem, Gyurcsány Ferenc nevét még nem hallottam összefüggésbe hozni a diktátor jelzővel. Ennek oka lehet az is, hogy rendkívül jó összeköttetései vannak a nemzetközi sajtóval, az EU-val és a nemzetközi pénzvilággal. De akár az is lehet, hogy nem adott rá okot az emútthatévben.

Szóval, kedves DeDi, a demokráciánk nem hogy nem fejlődött, hanem gyakorlatilag megszűnt létezni a 2010 októberi önkormányzati választások óta. Még az a félig érett is, ami volt. Ami meghiúsult Orbán törekvéseiből ez idő alatt, azt sem a magyar jogrendszer  demokratikusságának köszönhetjük, csupán külföldi szervezetek által térdre kényszerített kormány illetve kormánypárt vonta vissza vagy módosította saját törvényeit. A gazdaság kezelése más téma, de nagyon úgy néz ki, hogy a FIDESZ ezt is rosszabbul csinálja, mint elődje, olyannyira, hogy intézkedéseik felvetik a szándékos szabotázs gondolatát. 

Magyarországon ma nincsen demokrácia. Nem csökkent képességű van, hanem egyáltalán semmilyen.

Szeretek szellő lenni napfényes hajnalon,
mikor vacogva sietsz, reménnyel arcodon.
Amikor lehetne rossz is, mégsem érzed
a rád váró nap küzdelmét nehéznek.
Amikor szép vagy, üde, nem morcos,
s még ha rosszat látsz is, nem fontos.
Kíváncsian lesek rád fák ágai közül,
s meglátván, szívem arcodnak örül.
Arcodba lógó hajad meglebbentem,
hogy mosolyod lássam, mert szeretem.
Szeretem nézni még arcodon a pihét,
szempilla-seprőd finom verdesését,
ahogy ártatlanul pillogsz a felkelő napba,
langyos sugarát beszívva magadba.
S szép szemed, amint tisztán csillog,
még nem terhelnek gonosz gondok.
Persze, engem észre sem veszel,
miért is törődnél ily semmiséggel?
Hisz csak lelkedről vettem le a terhet,
egy láthatatlan szellő, aki megérintett.

Társadalompszichológia. Vagy inkább pszichiátria már. Itt az ideje írnom erről, mert nagyon belegabalyodtunk, egyre inkább kilóg a lóláb. Szóval, amiként egy ember nem tud sikeres lenni, ha hamis az önképe, öntudata, akként egy nemzet sem tud. Sértett nép, ez jellemző a magyarra majd ezer év óta.

Ugye ismered a peches ember jellemzőit? Törött virág, gyűrött őjság, mócsingos hús ésatöbbi. Augsburg után történt elődeinkkel valami. Nem ott, hanem az azt követő évtizedekben. Nem tudom, hogy ez másnak is feltűnt-e, nekem mindenesetre szúrja a szemem. A nemzeti identitás megváltozásáról van szó. Harcos, küzdő habitusú nép hirtelen átmegy szolgalelkűbe. S onnantól fogva ez kíséri végig történelmünket.

Igen, Géza volt a ludas, ki kell végre mondani. És István. Akármennyire is fáj pár önjelölt magyar fajvédőnek, Jankovics Marcellel és Lezsák Sándorral az élen. Ne izgasd fel magad, mindjárt levezetem, mire gondolok. Géza okos volt , ez kétségtelen, csak talán túlzottan is. Nem kellett volna annyira benyalnia magunkat Európába. A történelem könyvek majdnem romantikusan írják, hogy több család is felvette az övével együtt a nyugati kereszténységet. Idilli kép. Aham. Szépen hangzik, csak kár, hogy nem igaz. Itt az idő kihúzni a biliből a kezeket.

Patriarchális társadalom lévén a "család felvette a kereszténységet" kifejezés a gyakorlatban azt jelentette, hogy a törzsfő eldöntötte, majd kihirdette, hogy hétfőtől keresztények vagyunk, ha kőbalták potyognak az égből , akkor is. Ami annyit tesz, hogy az alárendeltjein egészen a plebszig tűzzel-vassal végrehajtották, egyik napról a másikra. István királysága alatt csúcsosodott ki, aki minta követő módon végrehajtotta apja akaratát. Lehet mondani pátoszosan, hogy milyen dicső történelmi tett volt, azonban nem tudok hirtelenjében olyan nemzetet mondani Európában, amely önkezével ennyire kiherélte volna önmagát. Még a híres nevezetes vandálok is hűbbek voltak saját vallásukhoz, nemzeti identitásukhoz, mint a magyarok, ez a helyzet. Saját embereiket nem térítették át a nyugati vallásra, hanem épp hogy óvták őket attól. Tudtak valamit. A meghódított területeken a templomok bejáratánál őrszemek figyelték, hogy vandálok ne látogassák a templomokat. Volt egy célszerszámuk, egy tüskés bunkóban végződő hosszú lándzsa, és ha észrevették, hogy a tömegben hosszú hajú vandálok is vannak, a célszerszámmal a hajuknál fogva húzták ki őket onnan.

Miért lényeges ez? Mert Géza fejedelem megtörte a magyarság eredeti identitását. István, a szentem, pedig bevégezte apja akaratát. Erőszakkal. Idegen hatalmaknak való megfelelés motívumából. Nem most, nem tegnap, hanem államalapításunkkor már. Hja, ha ükapa elkártyázta a családi vagyont, akkor lehet az unokáknak akármi dicsőt hazudni felőle, sose fognak kikeveredni annak árnyékából, amíg az igazat meg nem tudják. Mert a hibákat csak akkor lehet kikalapálni, ha ismerjük őket.

Lehet vitatkozni arról, hogy jó volt-e az ősmagyar kultúra vagy nem, de amiként egy embernél is traumát, mentális problémákat okoz gyökereinek elmetszése, megtagadása, hazugságokkal, idegen identitással való helyettesítése, úgy egy nemzetnél nem kevésbé. Ez nem viszonylagos történés, bárki is szeretné ezt hinni vagy magyarázni. Amiként egyetlen ember identitásának erőszakos megváltoztatása sem sikersztori sosem. Komoly, hosszú távra elható traumákat, azaz törést okoz, ami sosem kiheverhető. A külső ellenségkép keresése, sikertelenségeink rájuk kenése tipikus pszichológiai eset. És ez megy itt ezer év óta.

Az elmúlt ezer év történelmét tanulmányozva hiába keresed okát a sértettségnek, gyengeségnek, igazából csak ezt az egyet találod. Mert csaták vesztése nem okoz traumát, egészséges nemzet felkel, leporolja maradványait , majd kiheveri. Lelki erejét nem veszti el, nem szenved mentális törést. Ellenben nálunk azt látod, hogy a sértettség, az elvetettség, az önsajnálat, a lúzer önkép kb. ezer évre nyúlik vissza és azóta csak egyre dagad, mélyül. Nagyjából az államalapítás környéke óta. Ezt sulykolja a hivatalos történelemtanítás is, mintha mindig így lett volna, mintha csak onnantól kellene számítanunk létezésünket, pedig nem volt mindig ilyen ez a nép, tudjuk, hogy mikor és miért változott ez meg.

Megjegyzem, a modern kori hatalomnak mindig is jól jött ezen sértett, elvetett, gyenge magyar önkép erősítése a nemzetben - nem csak a Horthy érában, de a szocreálban vagy a monarchiában épp úgy, mint most, Orbán Viktor rémuralma alatt is. Ki is használják rendesen. A szocreálban még érthető a hatalom motivációja, mivel idegen hatalom elnyomása alá kényszerültünk, és valamivel kordában kellett tartani a népet. De a mostani, 21. századi visszaélést a nép elnyomással, nos, nem tudom mivel legalizálni. Ők se. Itt már csak Orbán Viktor önjelölt népmegváltó és csapata önös érdekérvényesítéséről van szó. Benne az oly keresztényi KDNP-vel. Fasza. Te meg áhítattal hordozod körbe a Szent Jobbot augusztus 20-án. Annak az embernek a jobbját, aki sírba taszította e nemzetet. És csodálkozol, hogy semmi sem sikerül, hiába fohászkodsz áhítattal a magyarok istenéhez? Hogy nem tudsz sikerre vinni oly egyszerű dolgokat, amikről rég tudod, hogy kellene? Nme érted, hogy tejtestvéreink, a csehek, lengyelek miért életrevalóbbak nálunknál? Hogy hogyan lehetséges, hogy a horvátok plusz egy háború után hamarabb talpra állnak, mint mi békeidőben? Hát legfőbb okként azért nem, mert minden magyar önmagát rekeszti e nemzetelnyomó hazugságáradat hatalma alá, akárcsak elődei hosszú évszázadokon át.

Nézd csak meg a franciákat, a brit szigetek nemzeteit, vagy a dánokat, norvégokat. A brit szigeteken élő nemzeteknek mennyire fontos volt identitásuk? Walesiek, skótok, angolok?Sok háborút vívtak identitásuk, nemzeti gyökereik megőrzéséért egymással és nem úgy néznek ki, mint akik butaságból tették. Történelmük se úgy néz ki, nem a vesztesek történelmét írják évszázadok óta. Térdre kényszerültek nem egyszer, de vesztesek soha nem lettek, identitásuk szintjén.

Mi köze ehhez Orbán Viktornak és pártszövetségének?  Csak annyi, hogy egyik mondatukkal erős nemzetről beszélnek, ugyanakkor három másikkal a sértett, lúzer nemzeti önképet erősítik. Ne gondold, hogy nem tudatosan teszik. Céljuk, hogy gyenge légy, erőtlen, talaját vesztett és rászorulj az ő akaratukra, azt cselekedd. Mert egy erős, öntudatánál levő nemzetet nem lehet elnyomni. Ők pedig erre igyekeznek, ha nem vetted volna még észre. No, ezért rühellem a haza- és nemzetárulók eme fajtáját. Ennél még az is tisztességesebb, aki pénzért adta el nemzetét vagy idegen hatalomtól való félelmében. Gáza sem szorult rá, hogy alányaljon Ottónak, még is túlbölcselte magát. 

Nincs mese, az a helyzet, hogy Géza túlbölcselte magát. Egy normális király s nemzet, ha alkura kényszerül, védi érdekeit. De nem áldoz be többet az alkuban, mint amit kikényszerítenek belőle. A szocreál-beli helyzetünkben aktuálsi volt e meghunyászkodó politika favorizálása, hisz országunk vezetői önként tűrték el, sőt rendelték alá államunkat idegen hatalomnak. Miként Géza is tette. De 1990 óta ez nem indokolt. Az igazi szörnyűség e második esély eljátszásával történt meg. Amikor államunk vezetői elhallgatták eme igazságokat, mert kedvezőbb volt számukra a szolgalelkű nép, mint az öntudatos. Vagy nézd Trianont. Miért fáj? Mert ugyanez történt akkor is.

Mindez miért? Mert nemzetünk különböző korokbeli vezetői gyávák voltak kiállni nemzetük valódi érdekeiért. Amiként most is. Ezért kell hallgatnod Orbán, Matolcsy vagy Martonyi töketlen sajnálkozását a minket ért támadások tömkelegéről. S miért van ez így?  Mert önös, titkolt érdekeiket akarják érvényesíteni csupán - élősködni rajtad, az egyszerű magyaron. Nincsenek itt nagyívű, nemzetépítő szándékok, csak a hatalom és a pénz hajhászása. Ha alaposan megnézed megnyilatkozásaikat, kiderül, hogy csak a marslakók nincsenek ellenünk. Ellenségünk a bank, a pénzvilág, a fejlett országok, a demokratikusak, talán csak a pápa és a pigmeusok nem. Viszont érdekes módon barátaink a világ megmaradt diktátorai? Akiknek széke már amúgy is inog? Neked ezek nem gyanúsak? A cseheknek, lengyeleknek, horvátoknak, románoknak nem ellenségeik a bankok ,a pénzvilág, a magánnyugdíjpénztár vagy az EU és nem járnak vendégségbe elvi ellenségeikhez? Hogy van ez? Használd az eszed, azért van.

Egy ismerősömmel beszélgettem ma. Volt két iszonyú jó ötlete, azonnal lecsaptam rá.

"A Business Insider blogja szerint "Magyarországra figyelmet kell szentelni". Még akkor is, ha az egész gazdasága az Apple technológiai óriás piaci kapitalizációjának fele. "

(Forrás:http://jokortv.hu/hirek/_kulfoldon_is_cimlapsztori_a_magyar_valosag)

Állítólag agyban nagyok vagyunk. Na, nem mindenki, pl a magyar kormány láthatólag nem az. Rábát meg Mol-t vesznek. Közben van itt egy 10 milliós agytröszt, amelyik kisujjból kirázná a következő iPhone-t. Vagy annak riválisát. Simán.

Régóta hallom, hogy agyban nagyok vagyunk, milyen sok tudóst, művészt adtunk a világnak. Újabban már hackert is. Ezt igazolja a brain-drain is, a tudományos élet tehetséges alakjainak elszipkázása nyugatra.

Kérdem én, hogy ezt kihasználva, ugyan miért nem ír ki az NGM mondjuk egy iPhone 5 pályázatot? 10 millióan csak összehozunk egy szuper telefont/tabletet, nem de? Tele az ország tehetséges grafikusokkal, szoftveresekkel, innovatív vállalkozókkal, kutatókkal s tudunk mindent a mobilról, netes technológiáról, amit kell. Tán még azt is, amit Steve Jobs nem tudott. Mert leleményes ám a magyar, ezt ugye tudjuk.

Ha bérmunkában dolgoznánk az Apple-nak, tán az is jobban jövedelmezne, hatékonyabb volna, mint bármi más, amit a kormány eddig vért izzadva kitalált unortodox gazdaságpolitika címszó alatt. Az az idióta Steve Jobs meg teremtett, ortodox maradiságával. Nos, mindenesetre az ötlet megszívlelendő - magyar, nemzeti érzületű ember ötlete. Plusz lenne a gazdaság fejlődése, nem mínusz. Hosszú távon.

Snitt. Másik téma.

"A tegnap aláírt szerződés értelmében 1,8 milliárd dollárért a kínai Zhejiang Geely Holding Co. tulajdonába került a Volvo Cars, az eladó a Ford Motor Co. – jelentette a Bloomberg. "

(Forrás: http://www.vg.hu/vallalatok/kozlekedes/volvo-eladas-alairtak-a-szerzodest-a-felek-310893)

Másik érdekes kérdése az volt ismerősömnek, hogy ugyan, miért nem vette meg a magyar állam a Volvo-t tavaly, mindössze 1,8 milliárd dollárért?

Gépgyártásban otthon vagyunk, szakképzett munkaerőnk is van hozzá. Hát tényleg, jobb vétel lett volna, mint a Rába vagy a MOL részvénypakett. Merjünk nagyot álmodni, nem de? Ha már egyszer államosítás, meg ha a vele járó gazdasági csoda szeretnénk lenni. De ehhez érteni kéne a gazdasághoz, nem csak ugatni róla. Miközben Fellegi úr a kinaiaknál kilincselt segítségért, ők csendben megvették - helyettünk.

Nos, már az ötletekből is látszik, hogy van itt ész. Csak a kormány még mindig azt hiszi, hogy ők értenek legjobban a gazdasághoz ebben a csodaszép országban. Hát nem éppen, nekem úgy tűnik. Mindig a vesztes lóra tesznek.

Matolcsy legfrissebb szavaiból az derül ki, hogy jogász kormányunk az állam jövő évi költségvetési stabilizálásától reméli a gazdasági felemelkedést. Ennek érdekében folytatja a gazdaság szereplők agyonverését, úgy a vállalkozásokét, mint a fogyasztókét. Tényleg elhiszi, hogy 2012-ben világvége lesz? És ha mégsem? Honnan lesz gazdasági növekedés majd 2013-ban, ha lefagyasztja a piacot 2011-ben tokkal-vonóval?

Most kaptam levelet a mobilszolgáltatómtól, amelyben tájékoztatnak a díjak emelkedéséről. Teszi mindezt a különadó tovább hárítása és forgalma csökkenése miatt. Mert az elmúlt hónapokban elkezdtem csökkenteni a telefon költségeimet - gondolom, nem egyedül én voltam kénytelen -, aminek hatására bevételei csökkentek. Ez nem a kezdet, ez már következmény. Az elmúlt év gazdaságpolitikájának a következménye, okozata.

Mit fogok hát tenni jelen helyzetben? Na mit? Hát tovább csökkentem a költségeimet. Én ezt tudom tenni, bevételnövelő intézkedéseket nem igen, adót se vethetek ki senkire. Mindennek hatására a szolgáltatónak még kevesebb bevétele leend a jövőben. Egy idő után, legkésőbb áprilisban derengeni fog Matolcsynak is, hogy ugyan a különadót megfizette a szolgáltató, viszont a forgalom csökkenése miatt az ÁFA , jövedéki adó és a tánya bevétel kevesebb lett a vártnál.

Közben én meg a szolgáltató egyre jobban kínlódunk, én végül abbahagyom a mobil használatát, a szolgáltató meg becsukja a boltot végső esetben, ha a nyomorult magyar ember tömegesen választja  a megszorításköltségcsökkentés eme útját, amire nagy esély van. Mert elsődlegesen enni kell, lakni kell, meg közlekedni kell. Ha marad valami, akkor ruházkodni belőle. Ha nagyon odabasznak, akkor az autót is leteszem, benzint se veszek, szervizre se költök, ami újabb bevétel kiesés Matolcsy terveihez képest. Mert ugyan az államnál nincsen megszorítás, tudom, halottam többször, de nekünk itt lent bizony muszáj. Lehet mondani, hogy nem kell, de nem jövünk ki a zséből. Hiába mondom a pénztárcámnak, hogy nem kell megszorítás, ő csak tárogatja üres száját 20-án, hogy nincs több della. Drágább minden, ergo a zsé kevesebbre elég és ráadásul nem több lett az elmúlt év során, hanem kevesebb. Mert a munkáltatóm se növekedett, hanem költséget csökkentett. Hála a kormány unortodox gazdaságpolitikájának. És még csak 2011 november vége van, a recesszió majd csak ezután jön.

Ja, és nem csak a telefonhasználaton faragtam, hanem a kaján, a gázon és a villanyon is. Hiába, nálam is a költségvetés az úr. Mármint az enyém. De bízom benne, hogy nemmegszorító intézkedéseim hozzájárulnak a magyar gazdaság növekedéséhez. Hogy ebből hogy lesz meg a tervezett ÁFA és jövedéki adó bevétel, abba bele se merek gondolni, matematikai képzettségem ehhez nem elegendő. 

Matolcsy és Orbán ott tévednek (ha ugyan tévedésnek lehet nevezni a hozzá nem értés általuk képviselt szintjét; én inkább szabotázsnak nevezném), hogy a lefagyasztott gazdaság nem fog egy év alatt magához térni és nem lesz az államnak annyi bevétele 2013-ban, mint ők tervezik. A fent említett mechanizmusból kifolyólag már 2012-ben sem. Egyrészt, nincs ennyi tartalék, párnacihában heverő pénz a gazdaságban tudniillik. Se a vállalkozásokban, se a fogyasztókban, és immáron a bankokban sem. Másrészt a fiskális kormány jelenlegi, értetlen és éretlen gondolkodásmódja szerint minden valószínűséggel a nem teljesülő bevételeket további adók formájában akarja majd pótolni, ami nem hogy nem segíti a növekedést, de inkább tovább csökkenti. Mínuszba. Abból meg ritkán szokott kivackolódni bármily fejlett gazdaság is egy esztendő alatt, egy globális válság közepette, hát még a miénk.

A helyzet súlyos. A magyar kormány nem csak a reményhalat pusztította ki pár hónap alatt, de már a mókusvakítás fogalmát is unortodoxosította. Ahogy látom, valamilyen tolmácshiba okán - csak is ez történhetett -, keveri a mókus vakbelének ánuszon vagy szájon át való kicibálásával. Szegény mókus, ha tudná, hogy ezt lehet normálisabban is. Csak tudnám, hogy hol vannak ilyenkor az emberállatvédők?

Szemcsepp: Amikor az állam pénzt kölcsönöz a piaci befektetőktől, akkor maga is piaci szereplővé válik. Hitelezetté. Ebben a szerepében elveszti az ajándék ló privilégiumait - azaz, hitelezői teljesen jogosan nézik meg fogait, általános állapotát felmérendő, hogy vajon vissza tudja-e fizetni hiteleit, várható-e, hogy nem egy átfestett, rozzant gebéről, azaz csalóról van-e szó, aki jó nagy adósság felhalmozása után fizetésképtelenséget jelent be. Ezért minősítenek a hitelminősítők államadósságokat is. Figyelem, adósminősítést tesznek, ajánlják vagy nem ajánlják befektetésre állampapírjait, s nem a komplett országot vagy annak társadalmi-politikai rendszerét minősítik minősítik. Még csak nem is származási vagy faji hovatartozás, netán személyes szimpátia játszik itt szerepet, csupán egy dolog: a pénz. Ezek a tények.

Ezzel szemben Orbán, Matolcsy, Lázár, Giró-Szász, Kósa, s valamennyi név a naptárban, nos, ők személyes antipátiaként igyekeznek feltüntetni úgy a hitelminősítők döntéseit, mint a befektetői szféra valamennyi kedvezőtlen vélemény nyilvánítását. Ebből jön ki a "világ-összeesküvés Magyarország ellen" és hasonló baromságok. Pedig csak arról van szó, hogy a kormány kurvára nem ért a gazdasághoz, nem is akar érteni, inkább saját elméleteket alkot. Hasonlatos a gyenge jellemű kisgyerekhez, aki a játékszabályokat akarja alkalmatlanságához alakítani, ahelyett, hogy ügyesedvén érne el sikereket. Vagy ha még is megbújik némi szakmai ismeret azokban a fejekben, netán pontosan tudták 1,5 év óta, hogy mit is kéne tenni, csak épp nem akarták, nos, ez esetben köztörvényes bűnözőkkel, közönséges csalókkal állunk szemben, esetleg hazaárulókkal. Lehet választani, ki, minek aposztrofálná inkább, de egyik se szép szerep.  A lényeg: el-kúr-ták. Nem kicsit, nagyon. Nagyon-nagyon.

Hogy a Királyunk meztelen, ezt már csak ők nem akarják beismerni, habár lefagy a tökük, meg arcukról is a mosoly. Lehet lilára fagyva s fogvacogva dadogni, hogy "nnnnemmm ffffázokkkkcsakkáttlllácccóavavavarruhhámm", de ki az a hülye, aki ezt beveszi? Hisz látszik, vazzeg, hogy mi az ábra.

Orbán úr kérem, tessenek abbahagyni a hazudozást, ámítást, és elmondani végre a rég esedékes felcsúti beszédet. Ne tessék félni, nem fog fájni, még ha kellemetlen is, tessék elhinni. Csak elkezdeni nehéz az őszinteséget, utána már megy az, mint az ágybavizelés. 

Lehet gyakorolni a valósággal való barátkozást ilyesféleképpen: Tükör elé be tetszik állni, lehet pizsamában is, úgy sem látja senki,  és a saját szemébe mondani ilyeneket, hogy "igen, 315 forint egy euró, 255 egy svájci frank, és ezt én csináltam. Becsaptam mindenkit, akit tudtam, felszámoltam a demokratikus jogrendszert, csak hogy ne szembesítsenek hibás elképzeléseimmel, mert csak az lebegett a szemem előtt, hogy  megvalósíthassam diktátori elképzeléseimet, s hogy I. Orbán császárként vonulhassak be a történelem könyvekbe." Vagy: "Gyurcsány helyében és sem csináltam volna más politikát az emúttnyócévben, ha én lettem volna kormányon és ilyen destruktív, ellenséges ellenzékem lett volna. Csak azt hazudtam, hogy de, mert én akartam uralkodni. Ezért nem készítettem programot ezalatt a nyócév alatt, csak leszavaztam minden kormányzati kezdeményezést. Ötletem sincs a gazdaság helyretételére, az ország felvirágoztatására, nem hogy tervem,  igazából nem is érdekel, csak annyi a célom, hogy végre párttársaim és támogatóim is jól éljenek a közös kasszából, ha lehet, mindörökre. Azért kevertem meg a jogrendszert is az elmúlt évben, hogy az eredménytelenségemet ne lehessen semmihez se viszonyítani, ugyanakkor ellehetetlenítsem a hatalomból való elmozdításomat. Az motivált, hogy tulajdonképpen Kádár elvtárs alatt is egész jól életek a népek, gondoltam, elfelejtették már, miért buktattuk meg, hát megpróbálom, hátha bejön újra az állampárti szocializmus. Azonban a valóság túl hamar rávilágított szándékaim kudarcára, mert a pénzügyi helyzet nem támogatja politikai elképzeléseim megvalósítását. Bocsánatot kérek a magyar néptől azért, hogy szándékosan becsaptam őket, és tudatosan gazdasági kárt okoztam nekik. Csak az eszemet játszottam és hazudtam, egy pökhendi fasz vagyok, erre nincs mentségem." No, valami ehhez hasonló szösszenetek kellenének, legalább. Szerénység, elvtársak, szerénység - megmondta már Bástya elvtárs is, nem?

A bukás érdekes anatómiája, kedves Viktor, hogy mentől inkább tetszik halogatni a beismerést, annál nagyobb hányadát fogalmazza meg e szükséges beszédnek a külvilág. A mélyebb és könyörtelenebb következménye, hogy ameddig késik a beismerés, addig a szándékok sem változnak meg, mert pont azok dédelgetése miatt késik. Azaz, tetszhet ígérgetni bármit enélkül, az csak cseberből vederbe segít minket, Magyarországot. A pénz beszél, a kutya ugat - bizonyára ódakotául is van ilyen mondás, nem csak ómagyarul. Ezt tetszik érteni? Nem bonyolult, szándékosan nem írtam bele számokat, nehogy túlzottan megzavarják a tények az elképzeléseit.

Muszáj vagyok szólni. Valakinél már olvastam a hét elején a blog.hu tagfelhőjének átalakulásáról. Megnéztem, tényleg leegyszerűsödött. De úgy sejtettem, hogy csak valamiféle szerkesztői racionalizáláson megy keresztül, mielőtt elnyeri hatékonyabb formáját. Nos, napok óta figyelem, hogy a tagfelhő nem hogy csökkent, de egyenesen el is tűnt, azaz üressé vált. Gyakorlatilag csak a kiemelt blogok láthatók pár nap óta a blog,hu-n.

Vajon ez a változás összefügg az index.hu főszerkesztő cseréjével? Új szelek fújdolgálnak az index-nél is? Talán így próbálják a szabad blog írást korlátozni, elsorvasztani? Esetleg kormányzati nyomás állhat e változások mögött, netán zavar valakit a sok amatőr blogger véleménye s ilyen pártállami módszerekkel akarják eltüntetni őket/minket? Ilyen és hasonló kérdések merültek fel bennem az elmúlt napokban a tagfelhő redukálása kapcsán. Gondoltam, megérdemel egy szösszenetet. Azért azt remélem, hogy szólnak, ha költözni kell.

Aha. Maga a gyötrő valóság, amolyan "földi" pokol. Aki esetleg nem járt volna legalább a mozivászon segítségével a Tatooine bolygón, annak elmesélem, milyen. Terméketlen, sivatagos bolygó, a Galaxis peremén. Éghajlata rendkívül száraz, gyakoriak a homokviharok. Lakni csak csak a föld alatt vagy barlangban lehet a hőség miatt, s mivel semmi nem terem meg rajt', ennek okán relatíve nagy a szegénység is. Esély nincs a felemelkedésre, ha oda születtél. A betevőért napi közelharcot kell vívni mindenféle nomád törzsekkel. Mondhatni, sem idegenforgalmi, sem kényelmi szempontból nem vonzó. Emiatt kedvelt tartózkodási, azaz rejtekhelye köztörvényes bűnözőknek. Ami a mai nap legszomorúbb üzenete, hogy a bolygót egyetlen halálsugárral rommá lőtte a Halálcsillag.

Gratulálok A Belügyminisztérium/Katasztrófavédelem PR-osainak, arculattervezőinek, nagyszerű költői párhuzam, szép üzenet volt ez mára és a közeljövőre nézve, akarva se lehetett volna találóbb. A körülményeink hovatovább stimmelnek, úgy terméketlenség, mint bűnözés és szegénység tekintetében, már csak az egyetlen, gigantikus halálos lövés van hátra a Halálcsillagról, aztán vége a szenvedésnek. Elbocsátó, szép üzenet?

A számítástechnika kialakulása és fejlődése az ember matematikai feladatainak automatizálásából indult el, kiváltva a manuális számítás fárasztó és hosszadalmas feladatait. Nagyjából hasonlatosan az azt megelőző időszakban a gyártósorok gépesítéséhez. Az alapvető igény, ami mindezt kiváltotta: fáradtságos emberi erőforrásokkal egyszer megalkotni olyan precíz gépeket, amelyek kiküszöbölik a a manuális munka során különböző emberi tényezők miatt bekövetkező hibákat, ezáltal felgyorsíthatóvá tenni a gyártási folyamatot. Számítás dettó. 

Az elképzelések nem voltak rosszak anno. Neumann János és tudós kortársai eléggé objektíven látták az automatizálás problémáit is, nem csak előnyeit. Hja. Ott, az elektroncsövek között negyedóránként kellett megállni poloskát irtani, amelyek zárlatokat okoztak a terem méretű gép elektromos kontaktusaiban. És még ezen felül kellett foglalkozni a programok készítése során elkövetett emberi hibákkal. Eléggé reálisan látták a helyzetet, nem idealizálták alkotásukat. Neumann 50-60 évvel ezelőtti munkája egyik tanulságaként megállapította, hogy tökéletes program nincs, még a legprecízebben megírt programban is 1000 soronként átlagosan 5 hiba van. Programozási hiba, azaz emberi logikai, tervezési hiba. Ehhez hozzá kell tenni, hogy nagyon alacsony szinten programozták a gépet, lényegében a hardvert, a processzort programozták. Nem volt operációs rendszer, sem annak különböző szoftver komponensei. Nem kellett, hisz akkoriban maximum 2 perifériát kezelt a gép: egy lyukkártya lyukasztó és egy olvasó gépet, és slussz. Tehát az összes programhiba abban a programban lehetett csak, amit a programozó a kártyára lyukasztott. Nem volt hálózat, grafikus megjelenítő, kliens és szerver program vagy fájlszerver sem. Ez az egyszerű architektúra világosabb látást tett lehetővé Neumann számára megállapításaihoz.

A technológia beváltotta a hozzáfűzött reményeket, s gyors fejlődésnek indult. Röpke 30 évvel később eljutott a szilícium mikroprocesszorral és operációs rendszerrel működő, háztartásban is használható személyi számítógép megjelenéséhez, majd további 20 év alatt az internetes technológia elterjedéséhez.

Történeti áttekintések gyakorta csak a hardver fejlődésére koncentrálnak. Pedig az egyik leglényegesebb változás, amely az idők során végbement, nos, az a hardver és az felhasználó ember között egyre combosodó operációs rendszer. A számítógépek architektúrája, szerkezeti felépítése nem sokat változott az 60-as évek óta, amióta a az integrált áramkörök átvették a tranzisztorok, elektroncsövek helyét. Egy dolog a gép maga, meg egy másik a felhasználása. A gép programozása sokrétű ismeretet igényel, amelynek megszerzése nem volt elvárható mondjuk az otthoni alkalmazáshoz. Ezért egyre növekvő igényként mutatkozott egy olyan alapszoftver, felhasználói felület kialakítására, amelynek szolgáltatásai egyszerűen használhatóvá, működtethetővé tették a felhasználó számára a gépet, bele értve a felhasználói programok készítésre alkalmas felületeket is.

Nem nyújtom az egyeseknek talán száraz technikai bevezetőt, ennyi elég lesz a következők megértéséhez. Ma ott tartunk, hogy operációs rendszer fut az autókban, a dvd lejátszókban, mobiltelefonokban, sőt egyes házimozi erősítőkben is, mindössze pár chipben tárolva. 

A dolog érdekesebb motívuma, amire a figyelmet rá szeretném terelni, miszerint a technológia fejlődésével és tömeges elterjedésével a számítástechnika mentálisan is  visszahatott az emberre. Mára egész generációk nőttek fel, akik számára a számítógép, a laptop vagy az okostelefon ugyanolyan eszköz az életében, mint korábbi generációknak a tv, a hifi torony vagy az automata mosógép. Egy eszköz, amely kapcsolódik a Netre, ahonnan le lehet tölteni a szükséges alkalmazást, azaz programot. Mondhatjuk, hogy a gépek életünk szokásain keresztül lassacskán átvették az irányítást felettünk, átalakították gondolkodásunkat. Alapértelmezettnek vesszük az információ megszerzését és azok felhasználását életünk alakításához. Ma már interneten intézzük pénzügyeinket, tőzsdei robot-programjaink kereskednek helyettünk a devizapiacokon, telefonunkban ott a digitális zenelejátszó vagy éppen vízmérték-alkalmazás. Gondolkodásunk kényelmessé vált: kell valami szolgáltatás, alkalmazás? Keressük meg a neten és töltsük le. Digitális építőkockák, amelyekből életünk egyre nagyobb rész építhető fel. Jól hangzik. Azonban e hatalmas fejlődés során a feledés homályába merült Neumann ókori megállapítása: minden programban van 1000 soronként 5 hiba, átlagosan. Az egymásra épülő szoftverrétegek mindegyikében, külön-külön, ez így értendő. A rétegek számának növekedésével ez növeli a hibalehetőségek bekövetkeztét.

Visszatérve a mentális nézetre. A kényelem magával hozta agyunk információs elkényelmesedését is. Ma már nem a számítógép hasonlít agyunkra, hanem fordítva: agyunk gondolkodik a számítógép szolgáltatásaira építve, azokat egzakt és megbízható alapkövekként kezelve építi fel belőlük tudásbázisát. Ja. Csak arról a bizonyos 1000 soronkénti 5 hiba axiómáról feledkezik meg, amit a szerzett információ is tartalmaz, az előállítása során alkalmazott szoftverrétegek arányában hatványozottan.

Ugyan egyre növekvő számosságban tapasztalja a szoftverek hibáit - ugye a vindóz naponta többször fagy le, vagy az internet kapcsolat szakad meg, vagy a böngésző dob kritikus hibát, vagy épp a mobil bénul meg -, vagy éppen a közvetített fél- vagy ál-információkat, amelyek jelentős stresszfaktort alkotnak életében ma már, de mégsem von párhuzamot e hibajelenségek számossága, a belőlük fakadó problémák, és az ezekből a saját tudatába, gondolkodásába beépült lehetséges defektusok között. Pedig logikus vélelem volna. Szükséges volna megérteni, hogy a hiba valaminek a hiánya. Valaminek a hiánya pedig mindig következményekkel jár, az esetek többségében negatívak hatásúakkal.

A hibás, hiányos információ - legyen az "program" vagy adat -, a gondolkodás hibás elemei selejtet eredményeznek, akárcsak a számítógépben. Amiként a gyártósoron meghibásodott vagy pontatlan gép, nos, akként az emberi agy, tudat információs hibái is képesek elrontani a végterméket, akár használhatatlanná, diszfunkcionálissá téve. Ami nem mindegy, hogy ez a végtermék a mi életünk. A minősége pont olyan, mint amilyen a "gyártásé" - nem jobb s nem rosszabb. 

Most vegyünk egy másik nézőpontot. Az információs kor nem csak a hasznos információk sokaságához való könnyebb, gyorsabb hozzájutást teszi lehetővé számunkra, de az ellenőrizetlen, romboló hatásúak terjedését is elősegíti. A médiák sugallata, hogy bármi, amit azon keresztül veszel, elfogadsz, nos, professzionális és hasznos, növeli életed hatásfokát. Az emberek többségének eszébe sem jut, hogy ellenőrizze, honnan származik az információ. Nem is igen tudná, le tudja ennyivel. De ennek kockázatát nem látja, mert nem is akarja látni. Azután csodálkozik, hogy miért nem alakulnak úgy tervei a valóságban, amiként szeretné. Próbál változtatni, keres és letölt újabb információkat a Mátrixból - diagnózisokat és megoldásokat -, ahonnan a hibás elemeket vett korábban. Változatlan gondolkodásmóddal, problémakezeléssel, s a Mátrix végtelen lehetőségei okán gondolkodás nélkül reménykedik a megoldások ilyetén való megtalálásában.

De, vajon hozhat-e ez a hozzáállás megoldást, ha a hibák, sikertelenségek okait is onnan töltötte le? Érdemes átgondolni Neumann megállapítását az információ megbízhatóságáról -minden fiaskónk oka ebben leledzik.

A Mátrixot már letöltöttük, csövek bekötve - ez lett mai valóságunk. Nem rendezhetjük vissza immáron - muszáj lesz a rendszer hibáit, az információk hiányosságait előbb fel- majd beismerni, s azután kijavítani, korrigálni, különben nem lesz jobb életünk minősége. A médiák üzenetének, információáradatának legfertőzőbb felületes sugallata ma - ha úgy tetszik a kék tabletta, az analógiánál maradva -, hogy a megszerzett információ mennyisége jelenti a tudást, szándékosan mellőzve annak minőségét. Nem. A megszerzett információ hasznosításának mértéke azonos a tudással. Ehhez pedig szükséges az ember vele született intelligenciája, autentikus gondolkodása, ötletei s egyéb érzékelései, képességei, amelyek nem letölthetők, de amelyek képesek az információ minősítésére, a tapasztalat visszacsatolása révén. Hogy amit teszünk, annak eredményét képesek vagyunk értékelni, s az eredményeket felhasználni gondolkodásmódunk fejlesztésében. Az információ halmaz már meg van, több, mint elegendő - már csak ezen képességeinket kellene aktivizálni a hatékonyság növeléséhez, a jobb minőség eléréséhez. Nos, ez volna a piros tabletta. Személy szerint ez utóbbit ajánlanám fogyasztásra, ha jobb életet akarsz.

Az alkotmányosságnak ügyesen vetettél véget - átírtad az Alkotmányt. Ravasz, ravasz, de nem eléggé. Mert szeretnéd, ha a történelem a magyar nemzet nagyjai közé emelne, de nem fog sikerülni. Sem Rákosi, sem Kádár nem érte meg e tisztességet, s te sem fogod. Ahhoz többet kell letenni az asztalra, mint hazugságokat. Ez a helyzet.

Lehetséges, hogy Hoffmann Rózsa nyomására bekerülsz a történelem könyvekbe az elkövetkezendő 2 évben, de majd kiírnak belőlük, ne aggódj. Eddig minden önjelölt hazafit kiírtak, ez a tapasztalat. Sajnos, ez az utókor joga, a nemzeté. Nem azé, akit te szeretnél annak hazudni, hanem az igazié - amelyik a hétköznapi emberek millióiból áll. Akiket átbasztál hazugságaiddal 2010 áprilisától fogva, halmozottan. Meg fogják hálálni, hidd el, nem feledkeznek meg rólad. Hálával emlékeznek meg majd tönkretevőjükről. Na persze, meg ahogy Móricka elképzeli.

Sose leszel nemzeti hős. A sose azt jelenti, hogy bár lehet majd ékes sírkő-költeményed a Farkasrétiben, legfeljebb hajléktalanok hugyoznak rá, de normális magyar még a közelébe se megy. Ezt jelenti. Azt jelenti, hogy senkit nem fog érdekelni, miért voltál abnormális, csak igyekeznek elfeledni, mint a legrosszabb rosszat, ami Magyarországra következhetett történelme során. Nagy szégyen, az bizonyos.

Mert aki elárulja hazáját, nem méltó a tiszteletre. Senkiére. 

Penge csávó, ez nem kétséges. Mostanra húsba vág, nem csoda hát, ha kivívja a patinás svájci zsebkésgyártó érdeklődését. De legalább egyik szemünkkel örüljünk, hogy a negatív rekordok után a cég igen nagy valószínűséggel miniszterelnökünkről nevezi el legújabb 2012-es modelljét, amely kivételesen narancsszínben is kapható lesz, persze csak nálunk.

Ne vedd zokon a tréfát, kedves Viktor, ez nem személyes - csak a miniszterelnök felelősségét kérem számon rajtad. Azt értem, hogy kiszaladsz Londonba magyarázni a bizonyítványt - szakavatott PR-osaid nyilván nem tanácsolhattak mást. Illetve de. Mondjuk nem a bizonyítványt kellene magyarázni, hanem hamut szórnia fejedre, tanácsot kérni és megfogadni. Mert 10 millió ember sorsáért vállaltál felelősséget, amikor beültél a bársonyszékbe. Mondhatnád, hogy nem értesz hozzá, még ha kicsit későn is. Optimális 1,5 éve lett volna, amikor még nem voltunk a gödör alján. De igazad van, ne gondolkodjak a te fejeid helyett - csak azt az egyet remélem, hogy a több fejjel való gondolkodás alatt nem CR2 és Giró-Szász fejét értetted.

Ha nem tájékoztattak volna hivatalból, megsúgom, hogy távollétedben fent említett bal kezeid hülyeségeket nyilatkoztak a médiában. Sajnos a külföldiek meg vették a fáradtságot és odafigyeltek rá. A hülyék. Sajnos arra is, hogy miközben a hitelminősítők pár napja kinyilvánították, hogy árgus szemekkel figyelik a magyar kormány lépéseit, nos bal kezeid első reakciója mindjárt az volt, hogy a hitelminősítőket és az IMF-et minősítették le. Kérlek, hogy, ha nem bírsz velük, inkább rúgd ki őket, mert kevesebb kárt okoznak, ha csak a fizetésüket veszik fel érdemi munka nélkül. Azt a havi pár milcsit kíbírja még a forint árfolyama.

Ha nem tartalak fel egy percre, ugyan vezesd már le matematikailag, hogy mitől is kell megvédeni a devizahiteleseket meg a magyar gazdaságot? Már bocs, hogy a számok világába akarlak visszaterelni, de a miniszterelnök munkája néha megkívánja ezt is. Ez nem az én hibám. Abban gondolom egyetértünk, hogy a kedvezőtlen HUF/CHF, illetve HUF/EUR árfolyamtól. Ugye? Makacs kíváncsiság hajt a tekintetben, hogy ugyan, hogyan védhetők meg a kormány által a devizahitelesek, ha épp maga a kormány taszajtja idióta, felelőtlen nyilatkozataival a mélybe a forint árfolyamokat és a beruházási kedvet? Miért vagyok kekec? Hát, kedves Viktor, amíg a svejci frank a gonosz nemzetközi spekulánsok miatt szárnyalt, addig nem aggódtam. De immáron a HUF/EUR, HUF/USD árfolyam is elérte az utazómagasságot, s így már nem vagyok nyugodt. Mert gyanakszom, hogy átbasztál. Szép volt a hazugság a háborúról, meg világválságról, meg a hitelminősítők avatatlanságáról, de a valódi valóság az, hogy immáron másfél esztendeje becses kormányod löki egyre mélyebbre a gödörben Magyarországot. Bocs, hogy ilyet mondok, de a számok ezt mutatják.

Másik gondolatom, hogy rossz tablettát tetszettek bevenni -  a pirosat kellett, nem a kéket. Aki Neo-gazdaságpolitikát akar csinálni, annak különösen fontos döntés ám. A kéket legfeljebb otthon az asszonyka favorizálja. De mi kérem, a magyar nemzet, nos, a pirosat favorizáljuk. Azt, amelyik lepattint a hazugság mátrixáról és felnyitja szemünket a valóságra, s elindít végre a való életben. Ami által meglátjuk, mit is kell tennünk a javulás érdekében. Maradiak vagyunk, hiába.

Bocs, hogy számokkal zaklatlak, de mesélnél arról valamit, hogy miért jobb az IMF 4 %-os kamatai helyett 7.5-8-5 %-ot fizetnie a magyar államnak a kormány által felvett újabb államadósságok után? Tudom, nem kell foglalkozni a számokkal a jó döntés meghozásához, ezt már mondtad. De, sajnos a nyomorult bankárok, pénzügyi szakemberek, sőt az idióta, értetlen, rothadó kapitalista EU vezetők is csak a számok nyelvén beszélnek. És ezen a nyelven bizony a dupla kamat azt jelenti, hogy sokkal többet kell perkálnunk. Értem én, hogy igazad van, hogy jót akarsz, de a világ nem érett meg erre a magas röptű, legújabb kori közgazdaságtanra még. Addig is, muszáj a hitelezők fejével gondolkodni, ha már egyszer mi tartozunk nekik, s nem fordítva. Sajnos a valóság ilyen makacs.

Nem, nem szükséges a válaszokat személyesen postázni - köszönöm, de ne pazaroljuk a közpénzt -, elegendő, ha a nyilvánosság előtt megteszed. Esetleg megtehetik szóvivőid is, ámbátor eléggé megingott a bizalmam bennük. Neked nem?

köszönettel

egy választópolgár

Kicsit elhamarkodott és sarkos  kezdeményezés volt azt a jelképet betiltani az I. Orbán kormánya alatt. El tetszett sietni ezt a kedves liberális-kereszténydemokrata-polgári-antikommunista-diktatórikus FIDESZ-nek. A Jóisten se tudja, most épp mi, ezért soroltam fel valamennyi viselt köpönyegét, biztos, ami biztos. Fel kellett volna mérni legalább, hogy hányszor tetszenek majd átöltözni az idők során, már csakhogy  a magamfajta kisember ne jöjjön zavarba. Például.

A vicces az egészben az, hogy leginkább Orbán Viktor és csapata érezte rendkívül fontosnak törvénybe foglalni a vörös csillag illegitimitását ( a kormányfő szavait idézve). Egy olyan generáció tagjai, akiknek diplomáján még a vörös csillagos címer díszeleg. Diplomáján, igen jól tetszenek olvasni. Mert azt kaptak az átkosban. Tessék mondani, az most nem illegitim? Merthogy az átkosban szerezték mindannyian.

Eszem megáll, milyen vastag bőrt növesztenek egyes jogászok a képükre. Sokan közülük 20 év óta  a legitim magyar parlament tagjai, s immár második alkalommal kormányozzák ez országot. Sőt, fél évig voltak az EU elnökség tagjai is. Érdekes módon, senki nem kifogásolta Orbán Viktor illegitim, kommunista diplomáját, nem kérdőjelezte meg tudását Brüsszelben. Nem vágta senki sem a fejéhez, hogy el nem ismert papírja van jogi végzettségéről. Nem láttam Barroso fintorgó arcát, amint bottal piszkálta Orbán személyi okmányait, hogy szép, szép, de ez a vörös csillagos címer, ugye kicsit gáz... Nem. Elfogadták őt, fel sem merült ilyesmi. Ő és társai érzik csupán úgy, hogy miután kihasználták "a" rendszert saját karrierjük építéséhez, hátat fordíthatnak múltjuknak s hazudozhatnak immár bármit - a mai fiatalság úgysem tudhatja, hogy hazugságok-e. De szemét leszek, s elmondom a valóságot: Orbán Viktor örült annak idején, hogy nem apja keze alatt kellett bányásznia a követ, mint Flintstone Frédinek, hanem tanulhatott az átkosban. Abban az átkosban, amelynek Bibó kollégiumában ő ellenzéki rendszerváltóvá érhetett a 80-as években, legálisan tervezgethette "a" rendszer megdöntését Aczél elvtárs türelmes, simogató kezei alatt, miközben sok millió honfitársa keményen dolgozott az általa ma illegitimnek deklarált népgazdaság gyáraiban, bányáiban - s többségük olyannyira jól végezte dolgát, hogy az Orbánhoz hasonló hálátlan kalandorok egyetemre járhattak. Mert ha teszem azt, a gyári munkás vagy bányász beint anno, hogy ez egy nem legitim rendszer, szarok én dolgozni ezért és a benne élőkért, akkor bizony még érettségije se volna ezeknek a fiatalembereknek, nem hogy egyetemi diplomájuk. Ráadásul nemzetközileg  elismert magyar intézményektől. De a bányász nem intett be, több esze volt a szénporos arca mögött: helyesnek találta a fiatalok taníttatását, hitte, hogy nehéz munkája gyümölcsét megbecsülik majd a fiatalok. Kommunizmus ide, kommunizmus oda, már akkor is egy jobb életszínvonalért dolgoztak az emberek, nem a pártért. Sőt, elárulom, hogy az 50-es években is így volt, zömmel. A párt sem a Nirvánát hirdette az embereknek, hanem jobb életszínvonalat, fejlődést. Rákosi ugyan nem mondta sehol, hogy "ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem amit teszek", viszont ő is tudta, hogy az emberek nem ideológiából értenek, élnek, hanem ételből, ruhából, életszínvonal emelkedésből. Hogy jobb lesz az élet, ha bíznak abban, amit ígér.

Érdekes, hogy a mcsks rthadt imprlsta nagyhatalmak 1990-en után idetódult befektetői közül is nem kevesen elég jónak tartották az 50-es években épült gyárkomplexumokat modern gyáraik telephelyéül. Mind e mai napig. Vagy nézzük az egyetemek, intézetek, kórházak, iskolák s egyéb közintézmények épületeit, szintúgy. Legtöbbjük még az átkos rendszerben épült, az illegitim vörös csillag égisze alatt. A tervgazdálkodásban. A kurva anyját a sok hülye hazaárulónak, mit nem merészeltek, ugye?

Kissé fellélegezve Orbán hazugság felhőjének nehéz parfőmjéből, ugyan, vegyük már észre, hogy nem minden volt ott sem szarból, ez csak Orbán hazugsága. Mert még azt a színvonalat is képtelen megvalósítani, 2 etap alatt is. Igen, szar ügy ha valaki vastagon szidja a kommunistákat, s közben nem képes még a szidalmazott hatékonyságát sem elérni. Mert ez van. Apáink rosszabbul dolgoztak tán, hülyébbek vagy kevesebbek voltak nálunknál?  Ugyan már! Vajon Orbán Viktor kitől tanulta a jogot, történelmet, ha mindenki oly alávaló és értéktelen volt 30 évvel ezelőtt ebben az országban? Hát, kevés megvetésre méltóbb ember van, mint aki megtagadja múltját, amelyre jelenét felépítette, amelyből kinőtt, s amely nélkül semmire nem vitte volna. Az ilyen ember az igazi hazaáruló, aki nem becsüli felmenői, elődei tetteit, melyekből maga is él, melyek megalapozták az ő jövőjét is.

Mi lenne, ha Orbán Viktor végre belenézne a tükörbe és rájönne, hogy bizony sok hazafi élt itt abban az általa illegitimnek deklarált 40 évben is? Mi lenne, ha végre elfogadná a valóságot, s igazat szólna arról a korról, amelyben fél életét leélte, s amelyben felkészülhetett a mostani másik félre, békében, nyugalomban és sokkal kiszámíthatóbb körülmények között, mint gyermekei? Mi lenne, ha nem érezne kényszert saját gyökerei szétbaltázására személyes elégedetlenségétől indíttatva? Ha nem akarná saját gyerekkorát, annak valóságát is hazugságként, meg nem történt eseményként feltüntetni. Ha nem árulná el hazáját, amely lehetőséget adott arra, hogy ma miniszterelnöke legyen? Nos, megmondom: nem volna ilyen gyökértelen, talajtalan miniszterelnökünk, akinek nem számítanak az emberi életek, csak a saját dicsősége. De azt is megmondom, hogy nem kapja meg. 10 éve se nyerte el a történelem könyvek dicső megemlékezését, s a továbbiakban sem fogja. Az ilyen, önmagukkal békétlen emberek általában rábasznak az életben, nem nyernek, mindig ez a vége. Úgy látszik, már az egyetemi történelem órákon sem figyelt - minek, hisz illegitim volt mindaz -, viszont így lecsúszott egy-két fontos tanulságról. A hazaárulók mindig elnyerik méltó büntetésüket - ha mástól nem, hát az utókortól. Általában elfelejtik őket, nem emlékeznek meg róluk.

Megfogalmaztam már párszor, hogy Európában nincs demokrácia. Mert nincs. Ez azonban most nyer igazán jelentőséget, kritikus, szélsőséges helyzetben. Nem tekinthető demokráciának, amikor a feudalista hatalom (mert a hatalom gyakorlásának módja nem változott évszázadok óta, csak az öltözet modernizálódott) önkényétől függően mennyi beleszólást enged a népnek. Mert a kulcskérdés itt a hatalom gyakorlás alapvető módja. Demokrácia az, amikor a hatalom nem léphet át bizonyos korlátokat, nem érhet el keze a kerítésen túlra - amely kerítést a népakarat szabta számára. De ez nálunk nem így van, ezt lássuk be. Gyakorlati megvalósulása abban tükröződik, hogy kritikus helyzetben a hatalom megszemélyesítője, képviselője magához ragadja-e a hatalmat és a törvényeket módosítja a hatalom kiterjesztése érdekében avagy alárendeli magát a demokratikusnak mondott törvényrendszer szellemének. A saját szemszögéből látni vélt gazdasági, vagy politikai veszélyek esetén is, így értendő.

Ne menjünk messzire, itt van az USA nyári költségvetési hiány-plafon emelése. Nem szartak be a republikánus képviselők az esetleg bekövetkező államcsődtől, azaz az állami hivatalok, szervek fizetésképtelen állapotának bekövetkeztétől, és az ezzel esetleg okozott gondoktól. Mert a törvényeket tiszteletben tartották és erre számítottak, számíthattak a kormányzó többség valamint az állampolgárok részéről is. Ja, és - amint láthattuk -, a kormányzó demokratáknak s elnöküknek sem jutott eszébe, hogy a nehéz helyzetet elkerülendő, ideiglenesen felfüggessze az ország alkotmányát, törvényeit vagy bármiféle furmányos jogi okoskodással megkerüljék az érvényben levő törvényeket. Mert az a zsinórmérték a demokráciában, értjük ugye. Ahol a törvényt változtatják a pillanatnyi érdekekhez, helyzethez, ahol feltételes a demokrácia, nos, ott nincs demokrácia. Csak színjáték az egész. Nem de nem, ha csak addig vagyok a barátod, amíg szarba nem kerülsz, s baj esetén lelécelek, vagy egyenesen elárullak, nos, az se igazi barátság, ugye? Magyarázhatom viselkedésemet előtted, még se leszek meggyőző, igaz?

Látni kell, hogy az Európában honos "parlamentáris demokrácia" kifejezésben a parlamentáris jelző jelenti a herélő kést - a hatalmat a parlament képviselők és a kormány kezébe adja. Légy szíves, most ne tedd fel azt a hülye kérdést itt ellenvetésként, hogy tudok-e jobbat, hisz ez az általánosan elterjedt. Nem kéne erről írnom, ha olyan frankón működne. De nem teszi. Egyébként a status quo meg nem kérdőjelezése nem vezet változáshoz. Pozitívhoz sem, azaz fejlődéshez, javuláshoz sem. Értsük meg, hogy ha valamit mindenki egyformán szarul csinál, plusz-mínusz pár százalék, az még nem jelenti azt, hogy nem lehet jobban csinálni, csak azt, hogy senki nem csinálja jobban. Okot bárki mondhat rá ezret is akár, de eleve rossz megközelítés a probléma megoldása helyett létjogosultságának igazolása, mert az nem vezet változtatáshoz. Javuláshoz sem. Attól, hogy a feudalista állam átmentve magát, lazábbra engedi a választópolgárok gyeplőjét, nos, az csak egy lazább gyeplő a hatalom valódi birtoklóinak, egy szűkebb csoportosulásnak kezében - ennek köze nincs a demokratikus államformához lényegileg. Márpedig Európa nagy és kis hatalmai is mind hasonló feudalista gyökereken éldegélnek mind e mai napig - 2011.11.02-át írunk, csak mondom / gyengébbek kedvéért: ez a 21. században van -, változó mértékű áldemokráciát gyakorolva a fent említett gyeplő feszítés-lazítás technikájával élve. Bizonyára létezik pár ország a kontinensen a kisebbek között, ahol a demokrácia nagyobb mértékben működik, de ez nem jellemző az EU egészére nézve. A feudalizmus jelzőt abban az értelemben használom, miszerint nem tekinti döntésre képesnek - vagy, ami közelebb áll a valósághoz: nem akarja döntésre képesnek tekinteni -  választópolgárait, akát sok évtizedes regnálás után sem. Azaz, nem fejlődik e tekintetben. Ennek egy valódi mozgató rugója lehet valójában: nem akarja  a hatalom gyakorlását kiengedni egy szűk csoport kezéből, biztos, ami biztos. Márpedig félnivalója csak annak van, akiben hátsószándékok lappangnak.  E lappangó indok pedig: mindig jöhet egy olyan helyzet, amikor a népnek nem tetszik a törvényhozó célja, s nehogy már keresztbe tegyen a laikus. Jobban lemeztelenítve: a törvényhozó hatalomnak vannak olyan szándékai, amelyek kiválthatják a népakarat nemtetszését. Nos, ezen alapállás miatt soha nem is fog megváltozni ez az államforma, amelynek célja mindig az állam fenntartása, akár tűzzel-vassal, vér árán is, a nép érdekeinek rovására - s ezért nem számít kritikus szituációban a népakarat. A számít szempontjaiba a népakaratnak nincs beleszólása, soha nem is volt a modern korban. Mindig a hatalom kovácsai kezében volt, akik takaróként a "tudományos" háttért vették elő, ha nagyon nem tudtak elég meggyőzően hazudni. Megfélemlítő okot mindig lehet találni a korlátozásra, ezt különösen jól láthatjuk a jelenlegi megnehezült gazdasági és politikai helyzetekben Európa-szerte, mert egyre többet találnak. Még az általunk szilárd demokráciáknak tekintett országokban is. Nagyjából úgy fogalmazható, hogy a demokrácia súlya a gondok függvénye, fordított arányosság elvén: akkor nagyobb, ha épp kevés és kicsi a gond. Amint veszélybe kerülnek a politikai grémium által fontosnak ítélt folyamatok, célok, abban a pillanatban lefújják a farsangi bulit, mindenki leveti a jelmezt s kiderül, hogy az egész nem spontán, nem igazi, hanem csak színjáték, amelynek rendezője van. Amint az államhatalom gyakorlójának egén feltűnik az első bárányfelhő, épp a hatalom birtokosa az, amely azonnal korlátozni, szűkíteni kezdi a néphatalom gyakorlását. Ez van sajnos. Ha a bilibe belelógott ujjaiddal megtörlöd a szemed, látni fogod te is. Persze, csak ha akarod. Hogy ezen túl mit szeretnél hinni, az más tészta.

A demokrácia alulról jövő kezdeményezésen alapulhat, az a népakarat. A meglevő, csoportérdek motiválta hatalom felülről, a hatalom saját kezétől való átalakítása még nem eredményezett ilyet a történelem során, ezt nyugodtan leírhatom. Pont azért nem, mert a hatalomnak megvan az a rossz szokása, hogy bár kimondhatja az egyenlőséget szájával - ígérni bármit lehet -, azért a keze maga felé hajlik, szeret csalni, kiskapukat hagyni a maga számára a törvényalkotás, a jogi folyamatok sűrűjében. Jog- vagy inkább törvényállam van, ez a helyes szó rá, nem a demokrácia. Szélsőséges példaként épp Magyarországot hozhatjuk, ahol bohóctréfába illő, ahogyan a 2/3-os választási győzelemmel az uralkodó politikai pártszövetség szépen kimagozza a demokráciát, pont a nép akaratra, egészen pontosan már csak a nép felhatalmazására hivatkozva és fennálló törvényi rendszerben korábban saját keze által szándékoltan hagyott hézagokat kihasználva. 

Mire ezt olvasod, lehet, már emelkedik az agyvízszinted, melyből kígyók s békák kiáltanak pusztulj!-t, de inkább hűtsd le magad. Ássunk kicsit mélyebbre. Az EU és az euró ötlete is egy volt kormányfőkből, befolyásos üzletemberekből álló csoport, a Bilderberg csoport tagjainak ötleteiből és elhatározásaiból származik. Titkos társaság, amely egyrészt sikeresen kerüli a nyilvánosságot mintegy fél évszázad óta, másrészt, hűen titkos jelzőjéhez, tevékenységeinek részletei csak évtizedekkel események után kerülnek napvilágra, amikor az kiszivárgott információnak már nincs érdemi hatása terveikre. Évtizedekre előre terveznek - persze az emberiség érdekében. Egy probléma van ezzel, hogy az "emberiség érdeke" kifejezés mindig a jövő homályába mutató valami, azt élő ember még nem igen vonatkoztathatta magára.

Jellemző a csoport hatalmára, hogy az EU létrehozását az 1950-es években, az euróét pedig az 1960-as évek elején határozták el. Igen, jól írtam: elhatározták. Néhány volt tag nyilatkozata szerint. Hm. Egy olyan csoport, amely legálisan semmilyen hatalomnak nem volt birtokosa sosem egyetlen európai országban vagy az EGK-ban, illetve a későbbi EU-ban sem, sem semmilyen hivatalos funkciót nem töltött be sosem. Hát, elég érdekes.

Mindezt azért írom, mert számomra a görög népszavazás és az EU hatalmak s gazdasági szereplők viselkedése sematikusnak tűnik. Köze nincs az USA-ban nyáron zajlott eseményekhez, még nyomokban sem. Európa máig feudalista, hatalom centrikus maradt. Ezzel állja útját saját fejlődésének. Miért kell elvszerűen gondolkodni, szögletesen? Mert fáj pár befektetőnek, hogy veszteség éri? Miért kell a félelemnek eluralkodnia általánosságban a kontinensen? Nem a görögöket kéne seggbe kúrni, inkább a befektetői, tőzsdei mechanizmusokat modernizálni, hogy ne omoljon össze az egész európai gazdaság egyetlen, önhibájából bajba került ország kiugrása miatt. Mert valójában mit számít egy 10 milliós kis ország összeomlása? Akkora piacot jelentett az EU-n belül? Nem hát. A valódi ok a további veszteségtől való félelem. Annak félelme, hogy maga a jelenség, a görögök "lázadása" a feudalista európai nagyhatalmak akarata ellenében aláássa a francia és német elnökök kínkeservvel kiszenvedett tervét. Amely terv végül is nem annyira Görögország megmentéséről szól, hanem sokkal inkább az EU és az euró haláltusájának halasztgatásáról, a valódi problémákkal való szembenézés elkerüléséről. Még mindig. Érdekes, ám egyáltalán nem bámulatra méltó jelenség, hogy inkább azt az egész országot akarja az EU politikai és gazdasági mechanizmusa a saját elképzelései szerint hajlítani, csak hogy önmaguk ósdi és elavult hibáin, hézagain, gondolkodásmódján ne kelljen javítani, változtatni. Alkottak egy rendszert, amit törhetetlennek hittek. Sokba került a projekt, sok évtizeden át, s már a mi csatlakozásunkkor is erőlködés szaga volt. Aztán, amikor megesik az első törésteszt, s azt eredmény nem 5 csillagos, akkor a tesztforgatókönyvet akarják megváltoztatni, ahelyett, hogy a tesztből okulva inkább a teszt tárgyán javítanának? 

Lehet mondani, hogy az erősebb kutya baszik. Igen, lehet. De ennek nem sok köze van a demokráciához, meg a fejlett emberi gondolkodáshoz. Egyáltalán, a gondolkodáshoz nem sok köze van. Valahol sorsszerű is, hogy haláltusája közben Európa óriása épp a demokrácia bölcsőjével kerül összetűzésbe.