Férfi blog

Olvasom, hogy a Standard&Poors leminősített egy magyar bankot. Tovább olvasom, hát, mit ad Isten, véletlenül pont a Takarékbankot, amibe egészen véletlenül nemrég vásárolta be magát a magyar állam az MFB-n keresztül, mintegy 38,5 százalékos részben. Fasza. Jó befektetés volt ez az adófizetők pénzén? Nem hát. A kockázatokat fel kellett volna mérni. Mert egy bank akár állami, akár magántőke tulajdonú, mindenképpen a bankrendszer egyik szereplőjeként kénytelen tevékenykedni, s ekként nem függetlenítheti működését  piaci megítélése alól. De ugyan miért is mérné fel ezt egy akarnok kormányzat, aki nem a saját vagy a részvényesek pénzével játszik, csupán az adófizetőkével? Akiknek fizetése nem függ az oktalanul elherdált száz milliárdokkal való elszámolástól? Teheti ezt annak okán, hogy Magyarországon jelenleg nincs olyan törvény, amely anyagi felelősségre vonná a politikai hatalmi pozíciókat betöltő személyeket. Értjük, ugye, hogy egy cégvezető adott esetben teljes vagyonával és büntetőjogi felelősségével felel az általa hozott gazdasági döntésekért - azaz börtönbe is kerülhet semmi perc alatt egy hasonló döntésért -, ám például a jelen magyar kormány, amely kísérletezik életünkkel, pénzügyi helyzetünkkel, mindenféle racionális alapot nélkülöző ál-unortodox gazdaságpolitikával, zéró gyakorlattal, nos tisztviselői, tagjai nem felelnek közpénzek milliárdjainak felelőtlen elköltéséért. Azt már csak félve említem, hogy  a kormány úgy 2 éve még habzó szájjal szidta a pénzintézeteket, bankokat, magánnyugdíjpénztárakat, miszerint eltőzsdézték az emberek pénzét. Aztán  kiderült, hogy nem tőzsdézték el, ellenben nem sokkal később az tényleg kiderült, hogy az állam viszont lazán és csendben eltőzsdézte a rábízott vagyon mintegy egyötödét. És ez a bankfelvásárlás, ez mi, tessék mondani? Véletlen? Tévedés? Rossz időzítés? Szerintem rosszul időzített téveszméről van szó. Befektetni a köz pénzét olyan vállalkozásba, amelyet épp e befektetés kétséges megtérülése miatt minősít le a pénzvilág - azaz tesz hitel képtelenné a magyar állam? Miközben nekünk idelent megszorító csomag kerül a karácsonyfa alá, mert szegény államnak üres a zsebe? Hát, így nem is csoda. Érdekes ez az unortodox gazdaság politika. Nekem innen, ma este az adófizetők egyszerű átbaszásának tűnik, népiesen szólva. Szakmailag meg inkább hozzá nem értő, felelőtlen politikusok, állami tisztviselők közpénzből elkövetett piramisjátékának csupán.

https://www.youtube.com/watch?v=aazVwvIbmao

Kisemberek buktatják meg a Kisembert. A legkisebbek. Nem a komoly, gondolkodó felnőttek, akiknek szerepük lett volna ez normális körülmények között. Nem fegyverrel, kockakővel, hanem csak tiszta szívvel, hittel, s ezért félelem nélkül. Szégyen ez a Kisemberre és ránk, mezei felnőttekre nézve is. De tükör is egyben mindannyiunknak, akik felnőtt fejjel gondolkodtunk az elmúlt 2 évben és hagytuk megmérgezni a lelkünket Kisembertől. Mondom ezt kisemberként, aki kiment az utcára 2 évvel ezelőtt, ám korai volt, s magamnak sem volt kitartásom a rezsim gőzhengere és főként az elvakított felnőttek érdektelensége, a tömeg vakhite mögé bújó gyávasága ellenében - hát feladtam. Egy vagy két fecske nem csinál nyarat. S utána már arra buzdítottam gyermekemet, hogy tanuljon meg angolul rendesen, mert ebben az országban nem lesz lehetősége normális életet kialakítania. Vagyis én is feladtam, elfogadtam, hogy amiket Orbán Viktor és kormánygépezete hazudik, annak van létjogosultsága Magyarországon. De nincsen valójában, ezt mutatták meg ma a fiatalok.

Tanultam ma valamit ezektől a gyerekektől, s asszem így van ez jól. Mutatják, hogy ők is valakik már, hogy helyén van a szívük és az eszük, s hogy a felnőttek értékrendje engedte ezt a rendszert kialakulni itt. Amiként a korábbiakat is, jelzem.

Nem a zsidók, nem a multik tették tönkre, semmizték ki, adták el országunkat, hanem a számítgató, latolgató felnőttek, akik magukra merik aggatni az felelősségteljes ember jelzőt. Lehet törvénybe iktatni parametrikusan, hogy ki a felnőtt, ám a valóság mutatja meg, ki az ember a talpán. Akkor, ott, a pillanatban, amikor dönteni kell, cselekedni kell. Momentán a gimnazisták. Ez van, kristálytiszta tükröt tartanak elénk - tetszik, nem tetszik.

Most öröm járja át a szívemet, hogy van még ember az országban, aki őszinte és nem fél ennek hangot adni. Aki nem alkura igyekszik, hanem lényegre törő. Az meg duplapluszjó, hogy mindezt a jövő generációja mutatta meg:)

Elnéztem őket az elmúlt napokban, hetekben, amint kinőttek hirtelen a semmiből, pontosabban felálltak féltérdből, amit a sok okoskodó, latolgató felnőtt, elemző, politológus nem tett meg. Nem, mert latolgatott - mint egy felnőtt.

Magam is egy gimnazista apja vagyok, és sokat küzdöttem a saját fiam önállósági törekvéseivel, túlzottan racionális életfelfogásával, ám kénytelen vagyok látni most ezen érem másik oldalát is - ösztönös hitüket, amely talán ráébreszti a magyar társadalom felnőtt tagjait, hogy nem lehet mindent eltűrnünk, 

Mi a titkuk? Elmondom. Ők még nem hazudtak, nem volt rá alkalmuk s idejük. Nem korrumpálhatta hát őket a kormány se nyugdíj emeléssel, se reálhozammal, se minimálbér emeléssel, se egykulcsos adóval, se adókedvezményekkel. Elfelejtkeztek róluk, nem is számoltak velük. Mi sem, mezei felnőttek. 

Legyünk hálásak és tiszteljük őket ezért, kijár. Olyasmit adtak ma az országnak, nemzetnek, amire spontán büszkék lehetünk, tisztán, víz nélkül. Amibe nem kell belemagyarázni milliárdos reklám és PR kampányok árán, hogy miért jó, amit tesznek. Tudja azt minden magyar ma ebben az országban, szív szerint. Tették, amit tenniük kellett, felnőttek helyett felnőtt módon. Emberek lesznek a talpukon. Én fejet hajtok előttük.

Ugyanis reakciójuk a miniszterelnök és a miniszter hazug ígérgetéseire határozott, tiszta elutasítás. Nem azt lesik, hogy hogyan tudnak megállapodni, megalkudni, félig rossz kompromisszumot kötni, hanem határozottan képviselik igazukat. Leszarják Orbán és Balog ál-kegyességét? Le bizony. Nem csak apjuk óvó intelmein néznek keresztül, de a hazug, számítgató, önelégült, manipulatív politikusok üres hazugságain is. Asszem, ma sokan tanultunk valamit gyermekeinktől.

Apropó, más. Hallom a kormány megnyilvánulásait. Meghallották a diákok szavait. Az NGM államtitkára kijelenti, hogy a gazdasági növekedés azért kell, mert így könnyebb lesz csökkenteni az államadósságot. El vannak ezek tévedve, akárcsak a többi állam-hívő. Az állam már jó ideje nem termel semmit, nettó adóbehajtó, nem több. Ráadásul a magyar állam magára, saját gépezetére költi ennek jelentős hányadát. Ébredjünk hát fel, nem mellékes, hogy a gazdaság prosperál-e, növekszik-e, hanem az a központi kérdés. Ingyne ebéd ugyanis nincsen - az apparatcsikoknak sincsen. Aki azt hiszi még mindig, hogy el tud bújni a sok alkalmazott között, s majd mindig mások fogják megszívni az állami bevételek zsugorodását az államgépezet által tönkretett gazdaság elsorvadása miatt, az inkább menjen el árkot pucolni közmunkában, ne pazarolja feleslegesen az adófizetők pénzét. Mert az állam van a nemzetért, országért s a benne dolgozó, élő emberekért, nem pedig fordítva. Tessenek lefordítani ismét a miniszter szót. Azt jelenti szolga. Nem kiskirály vagy ilyesmi. Magyarországból nem lesz még egyszer horthysta Magyarország, urambátyámmal, ezt tessenek elfelejteni. Aki fizet, az rendel, ugye, ez a módi. Azt pedig mi tesszük itt elég régóta - a kisemberek.

Szép estét, Magyarország!

Apám, megint tanultam valamit. Ma például azt, hogy a felsőoktatási költségek részben vagy egészben a hallgatóra való hárítása, nos, az nem tandíj. Pardon: nemtandíj. Párszor meg kellett ráznom a fejemet, hátha az én agyvizem zavarodott össze, de végül kénytelen voltam belátni, hogy hülye vagyok, nem érem fel ésszel azt az intellektuális  magasságot, ahol a szavaknak egészen más értelmük van, mint, amit egyébként jelentenek a plebsz számára. Kellene ehhez az a tetves diploma, ugye, amelyet csak nemtandíjért lehetne megszerezni. Na most akkor, hogy is van ez? Kinek a készülékében van a hiba? Mert valami nem stimmel itt, az bizonyos.

De nem sok időm volt ezt a szálat felgöngyölíteni, mert a kormányzat második fronton is támadta az agysejtjeimet. Azt véltem hallani, miszerint az ország rendben van, nagyon sikeres 2 évet zártunk, mert az állam herdálása és harácsolásai következetes, önfeláldozó munkája nyomán fel tudta tölteni azokat a hézagokat a költségvetésben, amelyek miatt kötelezettség szegési eljárást indított ellenünk az EU. Meg, hogy most aztán olyan növekedési potenciál van bennünk, amik kevesek számára adatott és ez a biztos siker titka.

De ezen se volt sok időm tűnődni, mert végre megtudhattam Harrach Pétertől, hogy a Keresztény Demokrata Néppárt nem keresztény értékrendet képvisel, hanem a történelmi egyházak érdekeit. Püff neki, én marha meg azt gondoltam, hogy pedig de, ha már a nevében nem Egyházi Demokratának hívják.

Na de ne akadjak fel mindenen, úgy összességében azért jó ilyesmiket hallani, nem? Az fontos, hogy vezetőinknek legyen hite a mesékben, ha már a miénk elfogyott. Szólhatnának pár vállalatvezetőnek is, hogy ők se zárják be gyáraikat, csökkentsék a dolgozói létszámot. Hagyják a mosott ruhát számokat másra, inkább erősítsék hitüket és a cég bővítésében gondolkozzanak. Hát hiába beszél Matolcsy elvtárs nertárs már két éve az unortodox gondolkodás fontosságáról? De egy fecske nem csinál nyarat, konok számemberek racionális gondolkodásmódjával nehéz megküzdeni, ők a kerékkötői az ország  fejlődésnek, miközben feleselnek, hogy a kormány elkúrta a gazdaságot, de totálisan és hosszútávra. Nem hinném, hogy hitelt lehetne adni ilyen komolytalan, merev, korszakalkotó változásokkal makacsul szembehelyezkedő embereknek. Bizony, nehéz kenyér az ilyesmi. Megtanítani fölnőtt szakembereket arra, hogy mindaz, amit tanultak,  s amit a gyakorlatban oly sokáig kamatoztattak sikerrel, nos, mindaz felesleges baromság. Nem kell tanulni, nem kell szakérteni sem, elég a hit, merjünk nagyot álmodni - és ripsz-ropsz valósággá válik. Magas ez nekik.

Próbáltam tágítani a tudatomat, hogy be tudjam fogadni a változások eme elementáris folyamát, ám nap végére már hallucináltam, gondolom. Agyam olyannyira hiányolt még egy bejelentést, hogy hallucinált. Azt véltem hallani, hogy a kormány, megelégelve a tisztviselői, hivatalnokai túlkapásait, módosító indítványt tervez benyújtani a Btk.-hoz,  amely szerint hivatalos személy, hatáskörében elkövetett, szándékos hazudozása passzussal egészüljön ki az előre megfontolt szándékból,  bűnszövetkezetben elkövetett, köz/államérdek ellen elkövetett bűncselekmény kategória, amit 3-10 évig terjedő, letöltendő szabadságvesztéssel rendeljen büntetni. Már most nem tudom, hogy elhangzott-e végül, de nem lenne baj, ha ez sem mese volna. Pedig nem ettem gombát, erre az egyre tisztán emlékszem.

Kicsit szédülök. Volna szíves valaki megmondani, hogy hol és mikor is vagyunk most? 1948? 1984? 

"Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével. 

Ha pedig keserű irígység és czivódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen.                             

Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi. 
Mert a hol irígység és czivakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.
A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.
Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, a kik békességesen munkálkodnak."

/Jakab apostolnak közönséges levele, 3. rész, 13-18/ 

Döbbenettel állok az előtt, amit a KDNP és a Római Katolikus Anyaszentegyház képviselői részéről tapasztalni voltam kénytelen az elmúlt két hétben. Egyfelől a Parlamentben elhangzott zsidó-listázás okán, másfelől Semjén plágiuma kapcsán tett, illetve nem tett nyilatkozatok, fellépések okán. 

A kereszténység Jézus Krisztus tanításain alapul. Követői megszentelik magukat  a keresztség szentsége által, víz által és szellem által, így szabadulván fel az ó-ember, az ó-élet bűneinek kötése alól, szabaddá válva új emberré lenni. Akkor is, ha a szomszéd nem így él. Erről szól kereszténynek lenni. Az se véletlen, hogy a keresztények Jézus követőinek vallják magukat kezdettől. Követni valakit azt jelenti, hogy elfogadjuk feltétel nélkül, maradéktalanul, amit tanít nekünk. Nem kényszerből, hanem belső felismerésből, egyetértésből, hogy amire tanít, az jó nekünk. Itt nem boncolgatnám azt a különbséget, amit számos ember betű szerinti szövegértelmezése és az élethelyzetekben való szellem szerinti implementáció közötti félreértések szültek évszázadok alatt, az megér egy másik misét, máskor.

Egyfelől,  Harrach Péternek a Semjén Zsolt plagizálásával kapcsolatban tett nyilatkozatán botránkoztam meg, amelyben a becsület, a lelkiismeret, az erkölcsösség, megbánás, megtérés, nos, nyomokban sem volt felfedezhető, csupán rafinált jogi érvelés, amelynek a keresztény értékekhez semmiköze nincsen. Értem ezalatt, hogy akár egy ateista FIDESZ-es kormányszóvivő nyilatkozata is lehetett volna, nem vettük volna észre a különbséget. Mert csak egy szó-csűrő-csavaró, jogilag apelláló nyilatkozat volt, ezért.

De, ha szabad ilyet mondanom, egy keresztény nem érvelhet így, különben mennyiben is, miért is különbözteti meg magát a nem keresztényektől e jelzővel? Becsület, lelkiismeret, megbánás, beismerés - még ezek se kimondottan keresztényi jellemzők, csak emberiek - van rá számos szép példa kis országunkban -, ám kereszténytől mindenképpen elvártak. Mármint saját magától kellene elvárnia, az általa követendő tanítások okán. Nos, ezek itt fel sem merültek. Keménység, arrogancia, konokság, hazugság - ezek viszont igen.

Talán át kéne gondolnia a KDNP-nek, hogy Keresztény Demokrata Néppárt helyett Konzervatív Demagóg Nemzeti Pártra magyarítsanak. Egy lépés a tisztesség felé. Vagy meg kéne keresztelkedniük végre, szentségben, valóban, nem csak szájukkal  hirdetve olyan értékrendet, amelyet maguk nem követnek. Hitről már nem is szólva, mert annak ehhez köze nincsen. Mert illik, hogy a fej fej legyen, elöl járjon mindazokban, amiket követendőnek hirdet más emberek felé. Különben mennyire hiteles? A bort iszik, vizet prédikál, nos, az nem keresztény jellemző, hanem csak egyes papoké, eléggé pejoratív értelemben. 

A másik téma, ugyanezen apropón, kicsit mélyebb. A zsidó-listázás ügye. Az egy dolog, hogy a Parlament elnökétől és a pártok képviselőitől elvárható lett volna, hogy azonnal elutasítsák, elhatárolódjanak Gyöngyösi felszólalásától. Nem én mondom, mások mondták, csak tolmácsolom.

De a KDNP-től erkölcsileg elvárható, hogy elhatárolódjon ilyesmiktől ott, helyben. Gondolkodás és latolgatás nélkül. Amiként nem igen hallatszott a Római Katolikus Anyaszentegyház vezetőitől sem semmilyen elhatárolódás, később sem. Hallgattak, és hallgatnak, mint disznószar a fűben. Annak ellenére, hogy legfőbb vezetőjük évekkel ezelőtt revideálta a Vatikán évezredes zsidóellenes tévtanításait és gyakorlatát, s bocsánatot kért Izrael népétől ezek miatt. Az most itt irreleváns, hogy ez mennyiben volt őszinte, a lényeg, hogy mi a hivatalos álláspont. 

Nem jó, ha egy keresztény megtagadja hitét, elárulja annak alapjait ilyen egyszerű, tét nélküli helyzetekben. Mert mit fog tudni prezentálni ennél sokkal nehezebb, élesebb élethelyzetekben? Mennyiben tekinthető megbízhatónak a jövőre nézve? Nem most szólt először a kakas, tessenek elgondolkodni ezen.

Ezen írásom nem a katolikus egyházban tevékenykedő lelkiismeretes papok vagy valóban keresztényi elvek szerint élő KDNP-s képviselők ellen szól. Csak azok szemére vetem, akik nem nyitották ki szájukat vagy ha kinyitották, hazugságot szóltak vele.

Mondhatom, hogy szerencsére és pechre magyarnak születtem. Ide, a szépséges Magyarországra.

"Híjnye, de szép tájas ország ez!" - mondta unokaöcsém, úgy 6 éves korában egy alkalommal, amikor autóztunk erdők között. Igaza volt. De nem erről akarok írni.

Az érem árnyékos oldala e nép gyengesége - a hazugság, a könnyebb út keresése, lelki értelemben. A magyarról tudjuk, hogy képes kiemelkedő teljesítményre - már amennyiben motivált. Idegen alkat ő Európa népei között -  keveredik benne a kelet hangyaszorgalma, szolgalelkűsége a dél-nyugat szenvedélyével. Vagyis lelkis nép, amely itt nem őshonos, és egyedülisége okán gyakran inkább lelkis, mint hangya.

Hibáinkból, tökéletlenségeinkből tanulni kell, nincs mese. A hiba itt az aktuális környezethez való alkalmazkodni nem tudást jelenti. Tudomásul kell venni, honnan jövünk, mik a gyökereink és alkalmazkodunk ahhoz a környezethet, amelyet magunk választottunk végállomásként úgy ezer éve. 

A nép önmagában alkalmazkodó volna, ezt mutatta a legvidámabb barakk, amely a szocializmus éveiben képes volt a legvidámabb lenni, élhető verzióját kialakítani külső elnyomás közepette egy élhetetlen rezsimnek. Piros pont.

Képes volt elsőként pontot tenni azon élhetetlen rezsim szereplésére, a belátás okán. Piros pont.

Képes volt alkalmazkodni, magáévá tenni a kapitalizmus követelményeit. Piros pont. 

Ám lelki vonzatát nem nőtte ki, amely hibája viszont visszaüt, rendszeresen. Ez pedig az őszinteség, egyenesség, érdekei képviselete. Úgy kezeli magát, mint sokat szenvedett, elvetett nemzetet, amire rájátszik idegensége az európai környezetben. A lelki mételyre azonban ezer év óta erősen rájátszanak saját mindenkori urai is. Gézával, Istvánnal kezdve. Mert itt gyökeredzik a magyarság megnyomorítása, az ő alányaló megalkuvásaikban. Ezer éve harcos népként jöttél ide, aztán hirtelen meghunyászkodott seggnyaló lett belőled? Nem tűnik fel a logikai ellentét? Hogy egy nemzet sincs a Föld kerekén, amelyik ilyesmit művelt volna? Hogy egy pár vesztes csata még nem ésszerű ok arra, hogy egy nemzet teljes irányváltáson essen át? Itt ütött ki a keleti nép szolgalelkűsége - Gézánál, Istvánnál. És azóta ezt szenvedjük. Gondolj erre, amikor meghajolsz a Szent Jobb előtt, amit nemzeti ünnepünkön oly büszkén hordoz körbe a Katolikus Anyaszentegyház. Azt a kezet imádod, amely megnyomorításodat elkezdte. Ezért nem tudsz önmagad ura lenni évszázadok óta. Ez az átok, mindössze, ezzel kezdődött, a többi már csak következmény. Az összes többi nép, akik itt laknak ma Európában, a kelták leszármazottai. Más identitás, más történelem, más gyökerek. 

De látni kell, hogy rég nem Géza és István az uraink. Ma a saját uraink kellene legyünk. ma nem ők az uraink. Szellemi értelemben sem. Ne törődj hát azzal, hogy aktuális uraink ugyanazt az elnyomást gyakorolták felettünk mindenkor - kevés kivételtől eltekintve -, a mára nézz, a mostra, amelyben rajtad múlik, mi lesz holnap. Fekete pont.

Sosem késő felfedezni hibáinkat, azok gyökereit. Letagadni viszont hazugság - a legősibb, s a legrosszabb, legkártékonyabb is egyben. 

Nem érzed néha úgy, hogy mintha itt semmi nem változott volna az évszázadok során? Mintha történelmünk, annak helyzetei visszatérőleg ismételnék önmagukat? Hát elárulom, hogy nem csak egy érzés, hanem valóban ismétlődik. Mégpedig azért, mert valami a kezdetektől nincsen a helyén. Még pedig az, hogy mi nem innen valók vagyunk, és feladtuk eredeti identitásunkat a beilleszkedésért cserébe. És ami itt a lényeg, hogy mindezt azért tettük, mert az aktuális nemzetvezetőink így gondolták helyesnek. Csakhogy nem volt az. Fekete pont.

Ez az oka mindössze annak, hogy az angolok, franciák s németek nálunknál sikeresebbek tudtak lenni az évszázadok során e kontinensen. Mert ők nem hazudtolták meg magukat, gyökereiket, mi meg igen. Fekete pont.

Az ősi ösztön ma is él bennünk, viszont nem tudunk mit kezdeni azzal az ellentéttel, amit eredeti ősi identitásunk és a környezetünk gyakorolta befolyás között tapasztalunk. De az elég egyértelmű, egyszerű üzenet, hogy mindegy, hová keveredtél, légy önmagad, képviseld önmagad.

Nos, ez az önmagad semmiképpen nem egy gyenge,  irigy, irigykedésből gyűlölködő nép. Nem. Vagy valaki, tudsz valamit, képes vagy teljesítményre. De amíg hamis alapokon, viszonyítások szerint vélt sérelmeiden rágózol, addig nem leszel erős - addig nem elszel önmagad. 

Fogadd el, hogy jobb voltál lovas, rabló népnek, de ne akarj ma újra lovas, rabló nép lenni. Nem lehet, túl sokat változott a világ, és te még mindig nem ébredtél rá, mi is a baj, miért nem mennek dolgaid, amiként vágytad. De lehetsz a legjobb bármiben, ami ma a modern világ követelménye bármely emberrel szemben. Mondom ezt úgy, hogy számtalan nemzet elismerését megtapasztaltam a magyarok felé, az elmúlt 20 év alatt. Nem csak szavak, de beruházások, megbízások százai, sikerek ezrei igazolják ezt. Gondolom, nem csak az én tapasztalatom, de sok más magyaréi is. Ha alaposabban belegondolsz, lehet, hogy te is tapasztaltad ezt. Csak közben kimosták az agyadat semmirekellők olyan dumákkal, hogy téged a külföldiek kihasználnak, hogy mindez csak hamisság, valójában a nemzetközi zsidó lobbi rabszolgája vagy. Mondják ezt olyanok, akik sosem dolgoztak külföldiekkel, csak szerettek volna, de nem voltak elég jók ehhez. Fekete pont. 

Amikor valaki pénzt áldoz arra a világ túlsó feléről, hogy itt dolgoztasson, veled, az elismerés. Elismerése annak, hogy tudsz valamit, amit másutt nem talált meg. Kínában sem, Indiában sem, hiába olcsóbbak. Csak ehhez másként kell magadra tekintened. Ne hidd el hát politikusaink leuraló, gyengítő hazugságait, amelyekkel csak irányíthatóságodat akarják elérni, saját, önös érdekei mentén. Szard le őket, van elég eszed, erőd saját életed megcsinálásához.

Rossz szemszögből nézted eddig a külföldieket, csak mert ezt mondták neked fentről, oldalról semmire kellő politikai babérokra igyekvők, hogy ezt hidd, így tégy. Itt a gyengeséged, hogy jobb  szereted hinni a csodát, a munka nélküli élet könnyed vonzását - ez a déli mentalitásod darabja. Inkább a heverészés, a szieszta, mint a kemény harc, a meló. Ha beszoptad, hülye voltál? Ja, nem kicsit. Főleg, ha azt is beszoptad mellé, hogy téged a külföldiek néznek hülyének. Nem. A saját politikusaid néztek hülyének, élükön a mindent vivő Orbán Viktorral - jelzem, a többiek is sárosak, de kevésbé -, akik mindenkor azt tartották első helyen szem előtt, hogyan tudnak téged manipulálni, hogy hatalmukat kiszolgáld. De ne emészd magad ebbéli hibáid miatt, ez az érem szebbik oldala. A hibákból lehet és kell is tanulni. Ezt más népek sem úszták meg, csak ők korábban tanultak. Emiatt nem kell rájuk irigykedni, emiatt nem ellenségeink ők - csak előbbre vannak egy tanulási folyamatban. De igazából, hogy kik leszünk, az csak rajtunk múlik. Mindenesetre, mások kritizálásából számunkra nem származik semmi siker. Ők nem lesznek kevesebbek, mi nem leszünk többek, csak kevesebbek. Ugyanis, aki telejsítmény helyett másokat okol, az gyenge, hazudozó jellem. Ha tükörbe nézel, ezt láthatod. Fekete pont.

Láthatod azt is, hogy gyáva népnek nincs hazája. Csak a gyávaság fogalmát értelmezed akként, amiként félre-tanították önös uraid az évszázadok során. Azért nincs hazád, mert nincs öntudatod, illetve ami van, az hazugság.  Saját felmenőid dicsőnek vélt hazugságai. Magad is gyökér érdekek szerint ítélsz és döntesz, mindig rosszul, rosszkor - pont aszerint, amelyre saját urai d neveltek. Véletlen volna? Nem hinném, különösen nem ennyi idő és önismétlés után. Azért neveltek ilyennek, hogy manipulálható legyél. Fekete pont.

Gyűlölöd a zsidókat, angolokat, franciákat, amerikaikat? Ugyan miért? Nem gondolkodtál még ezen? Nem hát. Könnyebnek véled elhinni a téveszméket, amiket erről náladnál gyengébb kihasználóid tanítottak neked. Nem azért vagy gyáva, jellemtelen, mert más nemzetek erősebbek, hanem mert saját hinni akarásod mentén engedtél mindenkor saját elhitető uraidnak. De te döntesz, ki vagy, sosem mások. Nem önjelölt, hátadon felkapaszkodó senkiházi politikusaid - csak is te. Mert te vagy az, aki tehetsz valójában. Te vagy az, aki a munkát elvégzed idelent, legyen az bármi kihívás. Rajtad múlik, milyen pont.

Ha minderre rájössz egy szép napon, soha többé nem leszel rabszolga. De amíg politikusaidnak akarsz hinni, amíg az ő, téged kihasználó szekerüket tolod, mert ezt véled könnyebb útnak, nos, addig szolga leszel saját akaratod szerint. Ébredj!

Ha most összeadod a piros és fekete pontokat, akkor kijön az egyenleg. Még tenned kell a pozitív egyenlegért. Ha megteszed - piros pont. Ha nem - akkor fekete. 

...lassan őrölnek. Azt mondják. A rossz hír az, hogy a valóság ezt igazolja. Lassan, de biztosan, s ez az, amiról az emberek egyházai elfelejtkeznek. Az ember lehet árulóvá - ám nem számíthat Istene támogatására, ha árulóvá lett emberként. Erről szól Jézus számtalan példázata. Hát mondom, hogy a kakas már szólt háromszor, a múlt héten.

Ugyan, sok magát kereszténynek aposztrofáló ember él országunkban, azonban nem igazán van fogalmuk arról, hogy jelzőjük miről is szól, mit is jelent valójában. A gyűlöletről biztosan nem szól. Látványos, hogy a magukat kereszténynek nevező egyházak és híveik nem nyilvánítottak véleményt, nem foglaltak állást a múlt heti antiszemita megnyilvánulásokkal kapcsolatban. Harmadszor is szólt a kakas, ám nem vettétek észre, mert nem akartátok észrevenni. De ez nem enyhítő körülmény Jézus Krisztus szemében,  ezzel nem árt szembe nézni. Nehéz időszak vár rátok emiatt. 

Átkot vontatok saját fejetekre ezzel, ezért nem érdemes csodálkozni azon, ha esetleg a magyarok istene leszarja elvárásaitokat, imáitokra kiköp. Az ilyen emberek imádságáért emiatt nem adnék egy lyukas kétfillérest sem. Erdő Péter áldása sem ér többet, jó ha ezzel tisztában vagyunk. Nem tetszik? Nem így kellet volna viselkedni, hanem Isten szíve szerint inkább. A gyávát, a langyosat az Isten is kiveti szájából. Az tehát ember annyit ér, amennyit tesz. Vagy amennyit nem tesz, ugye. A magyar, ún. történelmi egyházak lófaszt se tettek az elmúlt napokban, csak hallgattak, mint a sült hal - ennyi lesz nagyjából elismertségük is odafentről. S a tiéd is, ha bennük bíztál eddig és ezért nem képviselted saját véleményed, bár a szíved megmozdult. Gyáva népnek nincs hazája - sem itt, sem odaát. Neked sincs, ha gyáva vagy.  Időd van, ezen gondolkodni, de büszke már nem lehetsz - nincs mire.

Agymosott társadalmunk legnyilvánvalóbb szégyene, hogy tök triviális élethelyzetekben nem merünk autentikus érzelmeinkre hallgatni, azokat kinyilvánítani. Mert úgy neveltek, hogy erre ne hallgassunk. Kivéve azokat a tízezreket, akik kivonultak az antiszemita Jobbik elleni tüntetésre.

Márpedig én kimondom, hogy az antiszemiták gyáva emberek. Irigységtől és gyávaságtól motivált emberek. Akik nem nevezhetik magukat magyarnak, mert viselkedésük méltatlan e jelző hordozására. Mondom ezt én, a nem zsidó, de gerinces magyar, aki nem árulná el zsidó származású állampolgár társait. Vagy talán pont ezért. 

Leszarom, hogy ki, milyen indokot talál gyávasága, félelmei igazolására, kimondom, hogy gyávák, pernahajderek, akik mások okolásában látják megtalálni saját megnyugvásukat. Az ilyenek az emberiség árulói, nem hogy  a mi nemzetünkéi. Mert valakinek ki kell mondania végre ezt a tényt.

Ugyanis, aki másokra keni töketlensége, tehetetlensége hibáit, akár nemzeti szinten, az gyáva nyúl, nem több. Mert valójában erről szól mindig a mások hibáztatása, nem másról. Hogy hogyan bújjunk ki a saját vagy felmenőink felelőssége alól. Hogy emiatt nem képes sikert elérni a nép, ezért a helyett, hogy képessé válna, ezen dolgozna, izzadna, inkább a látszólag könnyebb utat választja - ellenséget keres, akikre rákenheti saját töketlensége felelősségét. Gyáva népnek ezért nincs hazája. Értsük meg Trianon üzenetét - ez az igazi üzenete. 

A sors nem csak egyéni, van annak nemzeti vonulata is. De mi egy nemzet? Emberek összessége, halmaza. Akik valamilyen szempontrendszer szerint egy halmazt alkotnak. Magyarul, a jelen magyar nemzet gyáva. 100 év óta az. Mondom ezt annak okán, hogy Magyarországon legalább 100 éve divatos kifogás az antiszemitizmus.

De miről is szól ez valójában? Arról, hogy a saját nemzetünk vezetői és alattvalói együttesen hoztak létre egy nem kellően működő társadalmat, országot, amelyben a többség nem boldog, nem elégedett. S vezetőink nem előre léptek , nem a fejlődés irányába, inkább a plebszet csapták be, alacsonyították le, hogy se maguknak, se annak ne kelljen semmit sem tennie a felemelkedés felé. Erről szól a magyar antiszemitizmusa. Ha nem léteztek volna zsidók sosem, akkor most más, nálunk tehetségesebb népcsoport lenne a célpont. Ez a magyarkodás valósága, mintegy 100 év óta. Nagyon átlátszó, hogy miután elvesztettük a 48-as szabadságharcot, és belementünk a kiegyezés korának megalkuvásaiba, új ellenséget kellett találni nemzeti elégedetlenségünknek. Mondom ezt többes szám első személyben, mivel nem tudhatom, hogy elődeim miként vélekedtek a 19. században. De nem próbálom tudatlanságomat hazugságokkal takargatni, így inkább közösséget vállalok visszamenőleg. Csak azt tudom, amit a késeiek a 20. században tettek, de nem ezt viszonyítom, hogy ne találhass kifogást. A lényeg azonban, hogy te mit teszel ma, nem az, hogy elődeid mi tettek vagy nem tettek esetleg. Mert ezért te felelsz, nem ők. Itt és most.  Az el nem rendezett dolgok visszatérnek - azért, hogy elrendezd őket végre. Ha nem teszed meg, mert gyáva vagy, akkor unokáidnál vissza fog térni. Nem árt, ha ezt tudod. Hazudni nem lehet a sorssal szemben - csak hiszed, hogy lehet. Elődeid is ezt hitték és nem volt igazuk.

De mit is mondanánk az ilyen viselkedésre, ha kívülről nézzük egy másik nép életében? Hogy gyáva, szar nép az ilyen, igaz? Hát tessenek a tükörbe nézni és köpni egy nagyot - az üvegen lecsurgó nyál undoksága mutatja, hogy mi is ilyen nép vagyunk. Gyáva szar. Ez van, tessék ezzel szembe nézni végre.

Nem tetszik? Tégy ellene te, itt és most. Törd meg az átkot. Tégy érte, hogy ne így legyen innentől. Ha eddig hülye voltál és beszoptad a könnyebbnek látszó utat néhány gerinctelen vezetőtől, felmenődtől, hát tagadd meg végre őket és tégy úgy, ahogy te tennél szíved szerint itt és most. Így változtathatsz egy nemzet sorsán.

Mondom,  hogy lehetsz antiszemita. Szabad vagy erre is, ha ez a te autentikus döntésed. De Isten segítségére nem számíthatsz ebben, mert nem támogatja, ezt megmondta előre évezredekkel ezelőtt, ezért nem lehetsz. A döntés a tiéd, vagy antiszemita leszel, vagy Isten kegyelmében bízó magyar - de mindkettő egyszerre nem lehetsz. Ha ennek ellent szeretnél mondani, már hazudtál, saját Istened ellenében.  Tehát, ha Isten akaratát gyalázod, miközben imádkozol a zsidók Istenéhez, akkor hazudsz. És keresztényként bizony a zsidók Istenéhez imádkozol, mert nem adatott másik neked. S ugyan ki bízna meg egy ennyire nyilvánvalóan hazug emberben? Ezen el kéne gondolkodnod, amikor Isten nevével takaródzol.

Tegnap lett volna a napja, amikor felszólalhattál volna - de nem tetted. Se KDNP-s, se katolikus érsek, se református püspök, se evangélikus. Kukorékolt a kakas, háromszor is, mégse vettétek észre, mi nincs e helyén. Mekk Eleknek ezért leverték a cégérét, csak jelzem. 

Te döntesz - gyűlöletre és gyávaságra, vagy szeretetre és bátorságra alapozod életed, és fiaidét, lányaidét.

De ha esetleg szádra veszed Isten bármelyik nevét, jusson eszedbe, hogy nem lehetsz kétszínű. Nem nevezheted magad se kereszténynek, se embernek. Ezt nem én mondom, hanem Isten, akire oly sokan hivatkoznak. Ha pedig a kereszténységet elválasztod Istentől, a Bibliától, akkor hazug szar vagy csupán, semmi több. Ezt viszont én mondom. 

Mármint a miniszterelnökéi. Fantasztikus, mire nem képesek, nem de? Matolcsy, Lázár és természetesen a Führer maga, Orbán Viktor. És még sokan mások, valahány név a naptárban, akik ugyan nem tettek le semmit a nemzetközi politika/pénzügy/ipar asztalára, senki nem ismeri ebbéli ténykedéseiket, mivel nem kaptak rá lehetőséget a zsidó lobbitól, de ennek ellenére nagyon tehetségesek, az bizonyos. Hisz kik is lehetnének a Führer emberei, ha nem a legtehetségesebbek? Undorító feltételezéseknek nem adnék helyt, miszerint nekéje-nakája-ördögöreganyja is lehetne helyettük. Pfúj! Ki merne ilyesmire gondolni is? Hazaáruló zsidó bérenc az ilyen, nem de?

Ne legyünk rosszindulatúak, ha nem vagyunk hozzájuk hasonlóan tehetségesek, amondó vagyok. Tisztelem az univerzális embereket, akik bármihez értenek, bárhol, bármikor. Akiknek nem lehet olyan kérdést feltenni semmikor, amin gondolkodniuk kellene, akár egy percig is. Igen, az ilyen emberek emelhetik nemzetünket az unortodoxia csúcsára, csúfjára a sok hülye nemzetközi szakértőnek.  

Ők Mindenhez értenek, nagy M-mel, pusztán egy szimpla jogász/közgáz diplomával, nagyjából nulla gyakorlati tapasztalattal. Nem negatívumként említem, hisz kifejezett érdem, ha valaki 20 éve csak a Parlament és környéke négyzetmétereit koptatja cipőjével és mégis képes átlátni s acélos figyelemmel elemezni, értelmezni mindazt, amire az úgynevezett szakemberek hasonló időtartamban eltöltött szakmai pályafutásuk után megfeszített figyelemmel sem képesek. Ugye?

Ez igen, ezt tényleg meg kell tapsolni, le a kalappal előttük, a tehetség őszinte, mélyről jövő elismerést kíván. Csak ámulok, mintegy másfél éve, hogy  a FIDESZ vezérkarban rendszeresen helyet cserélnek a szagértők szakértők. Selmeczit kinevezték nyugdíjszakértőnek, csak mert évtizeddel korábban TB vezetőként tudott csilli-villi fürdőszobát építtetni. Talán félreértelmeztük a Nemzetvezető korabeli lépéseit, ki tudja? S aztán Rogán Tónit, aki seperc alatt be tudott ugrani helyébe, avatott s tájékozott szakemberként, amikor a kiflicsücskös nagyasszony már túlblamálta magát a saját szakterületén. Vagy csak elment nyaralni, ki tudja?

Orbán és Szíjjártó Martonyi helyett intézte a külügyet azeri barátainknál, rövidre rá viszont Martonyi nyilatkozott IMF-ügyben Varga helyett. Ki érti ezt ortodox, maradi felfogásával? Hát ezért kell unortodoxia, hogy tanulhassunk a zseniktől. Ránk fér, maradiakra, szakértőkre, szó se róla. Lázár pedig a jolly-joker, aki mindenhez ért, ez látszik, legalábbis beleártja magát. S Orbán teszi fel a koronát, amikor a forint árfolyamhoz való szakértelmével a gazdaságról szerzett egyéb minimális ismereteit übereli. Szép kép, majdnem elhiszem, hogy ilyen a jövő. Köszönjük, hogy e tehetséges emberek értünk fáradoznak, nem mondhat mást a szám, ez van. Egyszerűen nem lehetünk elég hálásak e tehetséges polihisztorok önfeláldozó tevékenységéért. 

Csak remélni tudom, hogy nem fogunk csalódni. Mert, ugye Unortodoxia vezetőiben nem lehet csalódia a plebsznek, ezt Mindannyian tudjuk, nagy M-mel, nem kicsivel. Mondd hát, testvér, hogy nem így leszen, úgy szeretném hinni!

Ugye, milyen jó volt ezt olvasni? De azért, eszedet ne cseréld fel a seggeddel, hátha eredeti állapotában lesz rá szükséged, ha a fenti őstulok-igazságok mégis hazugságnak bizonyulnak. Ki tudhatja ezt máma? Senki. Tudod - tartsd szárazon a puskaport, biztos, ami biztos...

"Magyarországot nem a hitelminősítők, hanem azok a befektetők minősítik, akik az elmúlt években működőtőkét hoztak Magyarországra – reagált a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) a Standard & Poors péntek esti döntésére, amellyel az eddigi "BB plusz"-ról egy fokozattal "BB"-re rontotta a hosszú futamú magyar hazai és külső államadósság besorolását." /NGM, 2012.11.23/

Két hazugság egy mondatban - ügyes, ügyes.

Egyrészt, az országot sem az "elmúlt években" minősítette le az S&P "BB"-be, hanem ma, 2012.11.23-án. És nem azért, ami az elmúlt évben történt, hanem ami az elmúlt év alatt, a tavalyi leminősítés óta NEM történt meg -  nem teremtett a kormány perspektívát a gazdaság számára, nem mutatható ki olyan ok jelenleg, amitől az növekedési irányba indulna, sőt intézkedéseivel tovább erősítette a növekedés gátjait.

Másrészt, az elmúlt évben nem érkezett működő tőke Magyarországra, sőt, inkább elmenekült és folyamatosan menekül innen. Csak spekulatív tőke érkezett ugyanis, amely könnyen felszámolható állampapír és betét pozíciókba fektetett, nem beruházásokba.

Amiért csodálkozom ezen a fenti, hevenyészett kijelentésen, hogy az utóbbi problémát maga Matolcsy György fogalmazta meg a napokban, a bankrendszer problémájaként.

Érdemes megjegyezni a konok tagadás margójára, hogy országunk a világ GDP-jének mindössze 0,16 százalékát adja. Azaz, a 99,84 százalékát a világ ortodoxabb gazdaságai termelik meg. Beleértve  az összes volt szocialista utódállamot is, immáron Romániával egyetemben. Unortodoxia lassan kiesik a II. ligából is, nem lesz kivel mérkőzni. És? Akkor kihirdetjük, hogy ellenfél hiányában győztünk? Ha már senki sincs mögöttünk, akkor az azt jelenti, hogy senki nem előzhet meg bennünket? Hát, így is lehet értelmezni - unortodox módon.

Megérkezett. Ma reggel, szokás szerint, kiléptem az erkélyre. Így szoktam. Gyönyörködöm a felkelő napban, az előttem elterülő gyönyörű zöldövezetben, a különböző fajtájú és méretű fák színes kavalkádjában. Hallgatom, figyelem a madarakat. Csodás nap-indító élmény, tavasztól őszig mindenképp. Jó gondolatokra ösztönöz, pozitív töltést ad.

Pár hét óta felújítják a házunkat, szigetelik. Mindenfelé állványok, amiken a munkások dolgoznak. Az erkélyen ezért mocsok és szemét található, munkájuk melléktermékeként, amik miatt viszont nem szívesen lépek ki oda, csak megállok a küszöbön. Nos, ma reggel is kimentem s megdöbbentő látvány fogadott. A fák levelei hirtelen lehulltak, megkopaszodtak, alig egy nap alatt, s varjak károgtak mindenfelé. Néztem-hallgattam egy darabig, aztán önkéntelenül is felböffent belőlem: na, itt a tél. Megérkezett. Amikor a madarak behúzódnak a városba, akkor az azt jelenti, hogy jön a hideg. A fák is ezért vetik le magukról színes lombruhájuk még megmaradt részét.

A varjak még pár percig károgtak, páran kergették egymást a levegőben, azután egyszeribe felhussant az egész csapat, mind egyszerre. Lehettek vagy 200-an. Van valami csodálatos abban a koreográfiában, ami szerint a madarak tömegben repülnek, manővereznek. Játékosan, kecses íveket vesznek, spirálban felfelé, hol jobbra, hol balra csavarva azt. Nem úgy repülnek, céltudatosan, egyenesen emelkedve, mint az emberek repülői.

Tettek még egy tiszteletkört, mintegy üzenve, hogy na, öreg, itt a tél, jobb, ha felkötöd a gatyád. Azután elrepültek nyugat felé. Magamban bólintottam, nyugtázva ezt a vélt állítást, már nem lepődtem meg. Valahogy vártam már, mikor jön a tél, belső órám szerint. Feltűnt az elmúlt hetekben, milyen hosszú idén az ősz, se nem forró, se nem hideg. Csak, mint aki nem bír befejeződni. Más években ilyenkorra már kopár minden s az időjárás is hűvösebb. Jele volna ez talán annak, hogy húzódik észak felé a mediterrán öv, vagy csak kivételes évet írunk? Lehetséges. Ámbátor, a tavaly tél óta tartó aszályos időjárással egybevetve még is csak komolyabb változásnak tűnik, mint egyszerű véletlen.

Remélem, a tél is szép lesz. Régen nem szerettem a telet. De már megbékéltem vele, megszerettem szépségeit. A ropogós havat, ahogy nyikorog a bakancs talpa alatt, a csöndet, ami szinte hallatszik a kocsi alól, amikor friss hóban gördül. Meg a zúzmarás, deres fákat. Talán unalmas is lenne egy déltengeri örökzöld szigeten élni, ahol nincsen négy évszak.

Ez megér egy misét bejegyzést. Az egység kifejezést már lejáratta a jelenlegi kormányzó erő - elpazarolta. Lejáratta korábban az MSZP-SZDSZ koalíció is.

Először fúrjunk le az egység valódi értelméhez. Egységben az erő. Ez nem emberi megállapítás, ez a világ magja, egyik alaptörvénye. Gyengébbek kedvéért, spirituális szintű törvénye a világegyetemnek ősi időktől fogva, nem emberi találmány. 

"Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én Mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." /Máté 18:19-20./

Nem is bibliai találmány ez, ott már csak kijelentése egy ténynek. Jelzem, az emberiség jóval korábbi történelme során is különböző hadseregek ezzel pontosan tisztában voltak már, tudattalanul is akár. Mert működött, akárhonnan is vették a mintát. Itt domborodik ki leginkább. Ezért az egyenruha, az alaki követelmények bármely hadseregben, ma is, meg 3000 éve is. Tudattalan örökség ősi időktől fogva - gyökereit most ne firtassuk.

A lényeg, hogy emiatt törekedtek az egység szellemét erősítő külsőségek rendszeresítésére - ám elődeink nem a külsőségektől várták az egység megteremtődését, ezt azért nem árt szem elé venni. A harci szellem NÖVELÉSÉRE, ERŐSÍTÉRE használták a külsőségeket, nem annak HELYETTESÍTÉSÉRE. A rezonancia növelésére, ha úgy tetszik, de nem helyette. Nem mindegy. Ha az akarat nem közös, nincs meg, akkor hiába szervezzük a külsőségeket elődeink receptjei alapján, nem érünk célhoz. Lásd Hitler, Sztalin módszereit és sikerességüket, ideig-óráig ható volt csupán mindkettő. Mert kívülről akarták az egységet megteremteni.

Miért írom ezt? Mert van különbség az EGYÜTT és az EGYSÉG kifejezések mai használata között. Orbán Viktor az egységet szajkózza és nem igazán becsült elődei bukott módszereivel szeretné azt megvalósítani - azaz diktatórikusan, kívülről az emberekre erőltetve azt. Versus, az Együtt mozgalomnak már nevével is eltalálta Bajnai a lényeget, nagyon pontosan. Együtt azt jelenti, hogy saját szabad akaratunkból toljuk ugyanazt a szekeret egy irányba. Nem azért, mert ránk parancsolt valaki fentről. Csatlakozhatsz ha akarsz, nem kényszer. Ez a különbség diktatúra és demokrácia között. Azt jelenti, hogy bár nem vagyunk tök egyformák, ez nem is szükséges, még is, tudunk közös ügyet szolgálni, egy akaraton, az ügyet tekintve.

Ez a magyarázata annak, hogy a semmiből előtűnve mindjárt hatni tudott az emberekre. Ott érintette meg őket, ahol Orbán sosem lesz képes - legbelül, ősi ösztöneikben, tudattalan törekvéseikben.

Az sose volt jó üzenet, amikor egy diktátor kiállt a plebsz elé, és azt mondta, hogy majd én rendet teszek itt. Jó királyok, vezetők azokból váltak, akik az emberek akaratát kovácsolták egységbe, akik észrevették és elsimították a látszólagos félreértéseket a különböző érdek csoportok között, érvényre juttatva a közös, valódi akaratukat. Ehhez alapvető hozzáállás, hogy a vezető a nép akaratait akarja egyesíteni, ne pedig a sajátját azok ellenében. Nos, Orbán nem ilyen, nagyon nem. Gondolom, nem mondtam újat ezzel. Bajnai viszont ilyen. Lényeges különbség a motiváció. Most azt mondanám, hogy Bajnai valódi emberi kötelességből teszi, amit most tesz, a politikai szerepvállalást, nem pedig önös motivációitól vezéreltetve. Elismert, sikeres ember lenne enélkül is? Igen. S Orbán vajon? Nem hát. Mert egész életében a minél nagyobb hatalomra való igyekvés motiválta. Aszerint cserélgette köpenyét épp, hogy mi vezeti ehhez minél közelebb. Mindig is meg akarta mondani más embereknek mindazt, amit a sajátjában nem tudott megvalósítani, ez élete eszenciája. Ez motiválja ma is, nincs semmi kétség efelől, ma már ez jól látszik.

Igazából az LMP és a 4!K miatt írtam ezt a cikket. A demokrácia visszaállításához 2/3 kell. Koalíciós 2/3-ad, nem egypárti. Az már az MSZP-nek sem tett jót az emúttnyócévben sem.

Nem kell egyetérteni, azonosulni a koalíciós erőknek számos kérdésben, ám ahhoz, hogy leváltsák az Orbán kormányt és a FIDESZ-KDNP parlamenti többséget, nos, ahhoz most össze kell fogni. A 2/3-os törvényeket ugyanis csak 2/3-dos akarattal lehet megsemmisíteni törvényesen. Matek, ortodox. A közös érdekben való összefogás sosem árulás saját, egyéni érdekszféránk ellen, csak pillanatnyi kompromisszum a cél elérése érdekében. Ezt hívják igazából politikának, stratégiának, taktikának. Csupán ésszerűség a győzelem érdekében. A részletkérdésekről ráérünk/nek vitatkozni, ha már helyre állt a demokrácia. Tudod, nem mindig az az ellenséged, aki épp leszar és nem biztos, hogy az a jóakaród, aki épp kihúz a szarból.

Mint egyszerű választó, aki hisz a demokráciában, nos, azt mondom, hogy először összefogás kell az Orbán kormány és a FIDESZ-KDNP hegemónia megdöntésére, a demokrácia intézmény rendszerének visszaállításához, s minden más csak utána jön. Mármint az egyes csoportok érdekei. A helyzet hozadéka lehet a magyar politikai kultúra felsőbb osztályba lépése - ha túl tudja magát tenni saját érdekein.

Azt az egyet ne feledd, ha Millás vagy, ha 4!k-s, ha Bajnai, ha Gyurcsány, ha Thürmer, ha akármi más - a választókért, azaz az ország népéért teszel bármit. Ha nem így van, hamis vagy, mondj bármit is céljaidról.

Borzalmas élmény, amikor azt kel látni, hogy aki leginkább tehetné, az tehetségtelen. Még  C-64 korában ismerkedtem meg a számítástehcnikával, a PC-DOS, MS-DOS korában, amikor a  Windows 1.0 csak bohóctréfába illő játék volt. Mert alkalmazásnak nem volt nevezhető, mondjuk a valóban professzionális igényeket kiszolgáló Novell Netware vagy a dBase árnyékában. Valljuk be az őszintét, Bill Gatesnek az amerikai családi számítógép-program jegyében kevéssé jutott eszébe a valódi teljesítményt igénylő üzleti alkalmazó. Nos, a helyzet nem javult 2 évtized alatt sem. 

Igen, lett a Windows "rendes" operációs rendszer. Csak éppen tökéletesedése lassan alakuló évei árnyékáben ismét kinőtt egy nálánál professszionálisabb platform - a Linuxok. Mondom ezt így többes számban, merthogy több, nagyon zseton, megbízható verzió is kifejlődött belőle, sokkal kevesebb idő alatt, sokkal megbízhatóbb szintre, mint amit ezidő alatt a Windows-ból sikerült kihozni. Szégyen? Ja, az. 

Véletlen-e, hogy nem sikerült meghódítania a professzionális szerverek platformjait 2 évtized alatt? Domain szerveren, Exchange szerveren kívül épeszű szakmabeli nem használ Windows szervert semmire. Mert nem jó. Az Oracle kerülendőnek ajánlja, memória kezelési problémái miatt, csak elkerülhetetlen végszükség esetére. Alaphang a Unix, Linux. Ez van. Az IBM Intel alapú szervereire jobb a Red Hat Linux, a Windows szóba se jön, pedig ez is x86 platform, futna rajta simán. Csak senki nem akarja futtatni. Vajon mi lehet az oka, ha a szakemberek nem támogatják? Mondjuk, hogy őket a marketinggel nehéz megtéveszteni. Pedig a Linux nem marketingel, nem reklámoz tized annyit sem, mint a Microsoft, sőt, sehol sem volt még 15 évvel ezelőtt, ugye. Bill benézett valamit? Ja, nem kicsit.

Mesélem mindezt a Windows 8 akciós upgrade apropóján. Lehetséges, hogy legközelebb mégsem a Windows 8-ra upgradelek, 9 ezerért, sőt ingyen sem, hanem inkább Ubuntura. A jövő elkezdődött, már régen, akárhogy is kapálódzik ellene Bill. Fejlődni kellett volna - szemléletben. 

Csizmadia egy barom. Ráadásul a saját kormányának retorikájához képest is elaludt, úgy tűnik. Mondom ezt annak margójára, hogy most készül újabb emúttnyócévező kampányra. Öreg, senki se szólt neked, hogy ez már lejárt lemez?

Az embereket a most érdekli, illetve a ez elkövetkezendő 2 év. Mert most szopnak a hozzád hasonló idióták despotizmus amiatt, meg az elkövetkező 2-ben fognak. Az érdekli őket ma, hogy ebben/abban mi lesz. Mert a jelenlegi szart nem az előző kormányok csinálták, de nem ám, hanem a jelenlegi kormány és parlament. Mármint az igazán nagy szart, amibe épp bele gyaloglunk nyakig, s ahol már a horgászcsizma is kevés leend. 

Nem tűnik fel, hogy Magyarország jövőjéről szól immár a kormány kapkodása és hazudozása is? Pedig ez van, ez a mai magyar valóság. Fázis késésben vagyol, mondhatni.

Nem bírom, amikor tehetségtelen, rosszindulatú, buta emberek a konzervált rosszindulatukból próbálnak megélni a végtelenségig. Csizmadia László pedig ilyen. Nem nyerő típus, sőt. 

Most már muszáj erről írni. Annyira szembetűnő. Aktív internetezőként feltűnt egy-két trend számomra itt, a különböző blogokon, s a hozzászólásokban. Az egy dolog, hogy mi motiválja a bloggert, hogy miylen löveggel lő, milyen tüzelő állásból. 

Viszont a hozzászólók közönséges emberek, olvasók, még akkor is, ha szakmabeliek esetleg. Miért kell hát átvenni a kategorikusságot a véleménynyilvánításban? Miért érzik sokan kutya kötelességüknek a kategorikus megnyilvánulást? Miért érzik megoldásnak valamely trend közhelyes álláspontját ismertetni unos untalan? Meg nem értem.

Az internetes interaktivitás eme formája pont arra ad lehetőséget, hogy mindenki a SAJÁT véleményét oszthassa meg az olvasókkal, egyedi, saját gondolatait, szemszögét, gazdagítva mások gondolkodását ezzel - nem pedig , hogy valamely párt vagy korlátolt szakmai idiotizmus sablonos szócsöve legyen. Nem várja ezt el senki sem, kívülállóként másoktól, sőt, valójában a teljes összképet szeretné összerakni az olvasók. De az nehezen alakulhat ki, ha a hozzászólók, vagy akár a blogger maga csupán elvárt sablonok szerint gondolkodik, ír. 

Kedvenc példám mostanság az Ancient Aliens című sorozatból a gépészmérnök Christopher Dunn, akinek bár szakmailag semmi köze a régészethez, privát érdeklődése folytán a régészektől nem elvárható és merőben új felfedezésekre jutott. Csupán azért, mert egészen más szemmel nézte a relikviákat, amelyeket ezernyi régész megvizsgált 100 év alatt, s mégsem vett észre olyasmiket, amikre csak egy mérnöknek van szeme. Eg yszerény ember, aki látta, amit látnia kellett, saját élethivatása okán. Nem kell ezt ragozni, s nem szégyen a többszörös régész doktorok számára sem. Csak tudomásul kell venni, szintén szerénységgel, hogy senki nem érthet mindenhez.

Nos, nem tudok mit mondani arról, amikor valaki egy politikai cikkhez a közismert álláspontok valamelyikét kopizza oda. Minek? Ha az valójában megnyugtató válaszokat adott volna, bizonyára nem ír róla senki sem cikket. A trollkodás meg erkölcstelen dolog, akár önjelölt az illető, akár fizetett kártevő.

Tiszteljük meg egymásban az embert, azt kellene, szerintem. Ma az önkifejezés, önmegvalósítás egyik kitörési ága az internet. Nem kéne elnyomni, szétzúzni alantas motivációk mentén.

Emberek vagyunk? El kéne gondolkodni, mit is jelent ez a szó. Főleg olyankor, amikor embertársainkat gyapáljuk, hülyézzük, anyázzuk itt, csak mert más a véleménye, gondolata egy adott témáról. Mert a politikus, a marketinges, az újságíró, nos ők sosem fognak eredeti dolgokat megosztani velünk, nem ebben érdekeltek. Ők pénzért nyilvánulnak meg, ebből élnek. De akinek lehetősége van önmaga véleményét képviselni s még is inkább másét ollózza, arról vajon mit gondoljon az ember? El kéne gondolkodni ezen.

Nem érted? Nem baj. Én sem. És még sok minden mást sem. De itt az ideje, hogy hülyére vegyük mi is a figurát.

Néha jó olyan filmeket nézni, aminek nem láttad az elejét, nem tudod a címét, sztoriját - de kellemes szórakozás menet közben bekapcsolódni.

Kicsit unom már ezt a központilag vezérelt napi politikai, marketinges életet. Gondolom, ha értelmes az ember, akkor elég, ha egyszer meghallgat egy hülyeséget, nem szükséges, hogy naponta többször végig hallgassa. Ugyanis a hülyeség az hülyeség, akárhányszor is sulykolják, nem lesz okossággá.

Szóval, elhatároztam, hogy újra birtokba veszem a blogomat, s eredeti célomhoz híven emberi értékeknek adok itt helyt. Jelen esetben bármi emberi apró marhaság emberibb, mint bármi, amit a fent említett tömegtermelő intézmények elővarázsolhatnak.

Politikusok jönnek, mennek. Samponok, mosóporok, gyógyszerek, internetes kereskedések jönnek, mennek. De mi, emberek itt maradunk, éljük a magunk kisszerű életét. Hát ne a nagyok nyomorával teljen, amondó vagyok. Ők leszarnak minket, mi miért ne szarnánk le az ő fejüket? Aki hülyének néz, azt miért vennénk komolyan? Inkább ne vegyük.

Volt alkalmam megtapasztalni, mit is jelent olvasottnak lenni az interneten. Egy zsák szart sem ér, ha a politika vagy marketing vonulatok kiszolgálása miatt olvasnak, azt mondom. Még az is szar, ha költőként, iróként valamely trend követése miatt vagy olvasott. Mert nem teszel mást, csak megfelelsz a konzervekhez szoktatott közönség valamely réteg igényének. Beállsz a sorba, így vagy úgy, de beállsz. Magyarul.

Viszont, egyikünk sem erre született. Ez biztos. Azért kéne írnom sablon szerint, hogy reklámozható blog legyek? Az a legfőbb paraméter, hogy rendszeres látogatottságot mutassak fel, s ennek okán alkalmas legyek reklámok elhelyezésére?

Köszönöm az ingyenes lehetőséget, tudom, hogy az ingyen blog költségeit a reklámok fedezik, de van különbség a között, hogy a reklámok vezérlik az írás tartalmát, meg a között, hogy az írások vonzása miatt nézegetik a reklámokat. Maradjunk meg az utóbbinál, amondó vagyok. Nem visz jó eredményre, ha mindenki, mindenütt ugyanazokat a reklámokat olvassa, s mellé azok miatt ugyanazt a tartalmat is. Van egy határ, amit ebben nem kéne átlépni, mert az a reklámok hatékonyságát rontja. Az érdektelenség senkinek nem érdeke, szerintem.

Tudod, a pénz világban dolgozom. Meg dolgoztam sok más piaci szektorban is, van tehát tapasztalatom az üzleti életben, bőven. Mindent a pénz mozgat, az üzlet, ez normális. De vannak értékek, eredeti emberi produktumok , érdekek, értékek, ahol ez nem dominálhat. Sosem. Mert ha áruba bocsátasz olyasmit, ami nem kereskedelmi árucikk, akkor árulóvá leszel, elárulod az emberi mivoltodat. Ezt nem árt szem előtt tartani. 

Sokan írtak, filmet is csináltak erről, vesézgették, hogy hol a határ, még is, egyre inkább elharapódzott az üzletiesség szemlélete. Embernek lenni nem üzlet. Ajándék. És ezen ajándékból fakadhatnak olyan új értékek, amelyért az elüzletiesedett média, politika ölni is képes. Higgy nekem, láttam, közevetlen közelről. Bármelyik képes rá. Ölni képesek a szüzekért. Ti. akiről nyilvánvalóan tudható, hogy kurva, az nem igen adhatja el magát szűzként. Az olvasók márpedig emberek (is), akik igényelnek valamiféle ártatlanságot, emberi aspektust. Egy profi kurva meg nem tudja magát eladni szűzként, miután országnak,  világnak hirdette szolgáltatásait.

Szóval, láttam a mechanizmust, volt lehetőségem dönteni, mivé legyek. Nem adtam el magam, bár megvolt a kísértés. Ez fontos kérdés bárkinek, aki útját keresi a médiában, politikában. Mindig az erősebb kutya baszik ezekben a szektorokban, ezt nem árt, ha tudod. És ha te vagy a szenge, akkor bizony seggbe kúrnak hamar, ha kötélnek állsz. Tudd, hogy mire vágysz, ez az eszencia, és tartsd magad ahhoz. Mert mindennek ára van, nincs ingyen semmi sem. Illetve, van - az, amit te adsz ingyen, saját akaratodból. De másoktól ne várj ilyesmit, nincs rá alapod, oktalan lenne. Ebből jöhetsz rá, hogy ami te tettél hozzá e világhoz, ingyen, jó akaratból, az van odatéve, semmi más. De ezek az ingyen dolgok összeadódhatnak s jobb világot hozhatnak létre. Szóval, írni érdemes, csak ne várj az elismerésre, ne vágyj valamiféle sablon szerinti sikerre. Mert akkor elvesztél, bekerültél a malomba, amely megőröl. Ezt gondolom ma az egész marketing hajcihőről. 

Eszem megáll, hogy mekkora baromságokat képesek egyesek hazudni. Ha nem IMF hitelből lett volna államadósság Gyurcsányék alatt, akkor kétszer annyi adósságszolgálatunk lenne most. Merthogy a magyar állampapír alapú állami hitelfelvétel ennyivel többe kerül - ma is. És még egy darabig.

És ilyen bölcs államférfiakat fizetünk az adónkból? Szegény Magyarország. 

Hogy a fenébe kaphattak mandátumot ilyen dilettánsok? Tudna valaki választ adni erre az egyszerű kérdésre? Legyen szíves beperkálni a veszteséget az államkasszába, aki beszavazta az illetőt. A választó polgárnak felelőssége van, kérem. Rontó Jánost a számítógépes játékban kedveljük, nem a valóságban.

A civilizált nemzetek közt a legfiatalabbként a legmeggyőzőbb bizonyságot teszi saját szemléletének hatékonyságáról. Tanítja az európai és a világ más civilizáltnak mondott kultúráit az emberi szemléletre.

Furcsa véletlen, hogy annak ellenére, hogy mind a mi kultúránk, mind pedig más, tőlünk keletebbre eső kultúrák csak tanultak az elmúlt évszázad alatt amaz fiataltól. Maguk újat, eredetit, előrevivőt nem adtak a világhoz. Ha csak a kommunizmust meg a fasiszta diktatúrákat nem tekintjük az emberiség vívmányainak. Utóbbiakat inkább nem erőltetném. 

Lehet ugatni, lehet ellenségeskedni, ám tény, hogy minden más nemzet vagy tanult vagy ellene állt az elmúlt 100 esztendőben. Miközben ők kitartóan dolgoztak a maguk teremtette demokráciában.

Rábízom a kedves olvasóra, mit von le ebből, maga mit lát előnyként vagy hátrányként az USA világra gyakorolt hatásáról. A muszlimok nyilván teljesen ellenségesen kezelik, ezen nem csodálkozom. De hogy az európai nemzetek ellenségesen viseltetnek irányukban, nos, azon igen. 

Mert lehet tagadni bárki, rajtunk kívül, tőlünk távol eső nemzet életképességét, amennyiben képesek vagyunk a sajátunkat prezentálni. Ám, ha nem vagyunk képesek, ha rászorulunk a tőle való mintavételre, akkor pofázásnak helye nincsen. Akkor sem, ha a magunk által hitt mechanizmusok nem működnek, ellenben az övékével.

Erősebb kutya baszik. Akár seggbe kúrja a gyengébbet. Erről van csupán szó. Főleg, ha a mi kultúránk is arra az eszmére esküszik elvileg, mint az amerikai. A demokráciára gondolok.

Nem veszi ki jól magát, ha európai hatalmak önnön tehetetlenségük okán az amerikai demokráciát igyekeznek feketíteni. Nem jól veszi ki magát, ha a tehetetlen európai kormányok feszt az amerikaikat okolják saját gazdaságuk mélyrepüléséért. Az okol mást, aki béna és tehetetlen adott helyzetben, ez a valóság, évezredek óta.

Ég és föld, majdnem. Odaát a 6 dolláros benzinért vívnak az emberek - gallononként 6 dollár, azaz 350 Ft literenként. Itt mi lenne, ha lecsapna egy hurrikán? A 10 dolláros benzinért is türelmes sort állnánk, kb. Mert már természetes számunkra, hogy itt mindig, minden kibaszott drága, hogy itt mindig minden úgy jó, ahogy a poltikusok épp elbasszák. Vajon miért van így, ha ugyanarról a világpiacról élünk, mint ők? Ha elvileg ugyanolyanb demokráciában élünk? Van rá bármi ok, hogy nálunk többe kerüljön a benzin, mint amott, ahol az európai átlagnál 2x többet keresnek az emberek? Igazából nincsen. Csak a hatalom itt más. 2x többet hazudik. Minimum. Itt körme szakadtáig igyekszik bizonyítani létjogosultságát az átmentett feudalista hatalom, hatalma birtoklásának racionális okait. Sok pénzt költ erre. És ennek okán inkább gyűlölteti az amerikaiak szemléletét az európaiakkal, csak hogy ne derüljön ki: létezik az itteninél fejlettebb változata is a demokráciának, lehetne sokkal jobb is. 2x jobb, azaz 200 százalékkal. Gondolom, ez nem mindegy manapság, az európai életszínvonal alakulása fényében.

Ezért nem szűnt meg a rothadó amerikai demokrácia szidalmazása elsősorban kelet-európában. De nyugaton sem. Naponként kénytelenek vagyunk hallgatni az európai unió halogató nem-intézkedéseit, aminek következménye mindössze a kontinens gazdasági lemaradása az új-földhöz képest.

A kétkedés hangjait halljuk csupán itt, a határozott cselekvés eredményei helyett. Még egy darabig így lesz. Addig, amíg rá nem jövünk, hogy saját, tehetségtelen politikusaink basznak át, használnak ki vastagon.

Jó volt tegnap látni ezt a filmet, újra. Most nagyon aktuális üzenet hozott - nekünk, ide Európába, Magyarországra. Persze, volt ez már pár alkalommal így, hogy Indiából Európába érkezett valami megújító üzenet.

Néha akkor értünk meg üzeneteket, amikor nem szokványos csatornán érkezik, nem a megszokott környezetből halljuk. És igen gyakran nem halljuk meg elsőre, másodikra, csak sokadszorra. Most például számomra, a keresztény ember számára nagyon kontrasztosan és világosan láthatóvá vált, hogy amit Mahátma Gandhi hirdetett, az egyszerű erőszakmentesség elve, azok tulajdonképpen Jézus szavai. És hogy azok a szavak vallási és etnikai hovatartozástól függetlenül ugyanazon erővel bírnak bárhol, bármikor. A hit tölti meg erővel őket.

Aktuálisnak mondom, mert pár hónap óta a magam életében is az igazi értékek kerülnek fókuszba. Akkor, amikor személyes életemet is utolérte a pénz centrikus, fogyasztás centrikus világkép összeomlása. Személyes motivációm rém egyszerű - nem szeretem a nem működő dolgokat, amik hivatásukat képtelenek betölteni, nem tartom hasznosnak, márpedig az élet működés, történés, nem pedig stagnálás vagy elsorvadás.

A változást mindig az hozza meg - legyen szó bármiről -, ha a nem működőt kidobjuk, helyet csinálván az újnak, a másnak, a működőnek. Az álló, poshadt víznél nincs rosszabb, bármi a jöhet, az csak jobb lehet annál.

No, ezen történések során fordultam el fokozatosan a pénz fontosságától, a pénz-centrikus gondolatvilágtól, életszemlélettől és mindattól, amit erre az emberiség magát fejlettebbnek mondó része felépített. Nem arról van szó, hogy szélsőségesen megvetném a pénzt, vagy rossz dolognak tartanám - hisz életünk része, lényeges eszköze. Csak a szemléletem centrumából került ki, olyan, korábban fontosnak vélt célokkal együtt, amelyek dögként hevertek más, fontosabb céljaim útjában. 

A kivetett szemlélettel együtt a kudarc, a nem működő dolgokkal való felesleges erőlködés élményei is megfogyatkoztak. Boldogabb lettem, csak úgy. Fura módon az életkörülmények, kilátások ezalatt nehezedtek, még is, azóta könnyebbek a dolgok, kevesebb terhet, gondot hordozok, pozitívabban élem az életem. Vidámabb lettem, türelmesebb, megértőbb. Eseményekkel, emberekkel, önmagammal, s úgy általában bármivel kapcsolatban. Visszatértem gyökereimhez, az emberhez, akivé megszülettem.

E vonulat másik szála, melyet már úgy 2 éve is észrevettem, a reakciósság. Nem sokkal azután, hogy belevetettem magam a közéletbe, egészen a tevőleges politikáig eljutva - úgy gondolván, hogy férfiként dolgom, feladatom abból is kivenni részemet képességeimhez mérten (egyébként innen a blog címe) - , nos, kénytelen voltam észrevenni, hogy ez kétélű dolog. Nem foghat meg semmit az ember, anélkül, hogy érintené s az érintéskor kölcsönhatás jön létre mindenképp, a megfogott dolgok visszahatnak. És amikor ezt tapasztalja az ember, akkor döntenie kell, hogy számára előnyös-e az őt ért hatás, egybevág-e élettervével, avagy sem. Nos, azon a ponton jöttem rá, hogy a klasszikus értelemben véve engem nem érdekel a politika. Hogy van az az ár, amit nem vagyok hajlandó érte kifizetni - önmagamat nem adnám el/fel egy ügy vagy cél sikeréért sosem. Elképzelni könnyű, hogy teszek ezt vagy azt, igazolni a cél helyességét, megtenni érte, ami megtehető, de a valóságban messze ható következmények vannak, amikkel számolni kell. Az ember életének legfőbb célja még is csak a boldogság, hogy saját életét élje, ami képességeinek, adottságainak megfelelő. Nem kell messzebbre nyújtózkodni, mint a takaró ér, talán ez itt a lényeg. Hogy amit elér a kezed, ami karnyújtáson belül van, azt vedd el, s legyen benne békességed, nyugalmad. Minden más, amit féltened kell, ha meg is szerezted, aminek megtartása felől állandó gondok, félelmek gyötörnek, nos, az valójában nem a tiéd és nem is volt az sosem - azaz, erőszakkal vetted el. Nem árt szem előtt tartani, hogy attól, hogy valamit nem őriz senki sem, nos, az attól még nem elvehető szabadon, nem vehető tulajdonba - már, ha a fentiek is fontosak az embernek. És hidd el, hogy bár megtehető, elvehető, még is mindenki rádöbben egyszer, hogy ára volt, és hogy nem érte meg végül a kifizetett ár. Az élet ugyanis behajtja, fizetni kell. Nyugtalan élettel, sikertelenségekkel, hajszálhíjánszerencsékkel, majdnemmegvoltokkal s hasonlókkal. Mindig azzal, ami neked volna igazából fontos, drága. Amit nem adtál volna oda a szerzeményedért, ha akkor, ott valaki kérte volna az árát rögtön. Mindenki életében eljön az  a pillanat, amikor egyértelműen ráébred, mikre tett szert élete során balkézről - és azt is, hogy nem érte meg a nyugtalan élet, mint kifizetett ár. Erről is szól az erőszakmentesség. 

Az élet egyszerű. Szeretet. Elfogadás vs. elutasítás arányában. És egyszer csak rádöbbentem, hogy rajtam áll, mivel töltöm meg életem pillanatait, napjait, éveit. Hogy nem szeretném azt megoldatlan, véget nem érő harcokkal megtölteni, mindezekre elpazarolni. Nem szeretnék rossz pályán reakciós lenni olyan dolgokkal, amelyekben még ha győzök, nyerek, szerzek is vagy elérem célomat, nos, nem tesz boldoggá. Mert nem tett és nem is tehet boldoggá.

Nem, nem volt hiába való megismerni a tanulást, harcot, küzdelmet, kitartást, győzelmet s vesztést, ezeket is meg kellett ismerni. Megismerni azért, hogy meglássam az értékét, mennyit is nyomnak latba egy ember életében. Nem dönthetünk érdemben semmi felől, amit nem ismerünk. Tévedéseink forrása ennek be nem tartása. Ígéret, fogadkozás olyasmire, amiről nem tudjuk, képesek leszünk-e rá. Van helyük mindezeknek az életben, ám korántsem tölti ki egy ember valódi igényeit. Boldog például nem lettem mindezektől - márpedig végső soron az ember fő célja ez az életében. Hát ezek miatt változtattam.

A mai bevett szemlélet a kölcsönösség, a viszonosság elvén való gondolkodás. Ha te, ma nekem, én is holnap neked. Leginkább. De lássuk, hogy ez amolyan állóháborúhoz vezetett hosszú idő alatt.. Ez az oka a dolgok nem működésének a mi fejlett kultúránkban, úgy általánosan. Ezért fokozódott a bizalmatlanság az egekig -a félelmek gúzsában vergődik a ma embere. Ne tévesszen meg, hogy ki milyen arculatot mutat - mindenkinek vannak erősségei, s azt szereti mutogatni, azokból definiálni önmagát, mert ez könnyű. De ez mindig legfeljebb csak fél/harmad ember azt egészhez képest. A boldogsághoz meg a teljes ember kell. Ezért nem boldogok sokan. Még ezt is magyarázni kell. A boldogság fogalmát. Nem az ideig-óráig boldog állapotra gondolok, egy-egy ok miatt, csak mert teljesült valami mély, rég áhított vágyad, abszolúte jogosan, hanem amikor azért vagy boldog, alapjáraton, mert semmi félsz nem ránthatja görcsbe a gyomrodat. Mint a  gyerekek, álmukban, amikor még nem fertőződtek meg félelemmel. Mert a mi kultúránkat a vesztéstől való félelem motiválja, csak és kizárólag. Nincs másféle félelem itt, csak ez az egy, de ez ezerféleképpen van jelen.

Azonban az élet nem így működik. Hanem, ha akarsz valamit, ha képes vagy rá, tedd meg. Ne ahhoz képest tedd, hogy mások mit szólnak hozzá, elismerik-e vagy egyetértenek veled, mert akkor már ott van egodban a vesztéstől való félelem. Magadért tedd meg, amire képes vagy és késztetést érzel. És ha más is így tesz, akkor abból lehet egy csodálatos élet, tele emberekkel, akik nem önbizalomhiányosak, akikben mások sikerei nem az önmagukkal való elégedetlenséget élénkítik, és akik ezért nem is fogják meggyűlölni az őket hibáikra, hiányosságaikra emlékeztetőket. Mert a gyűlölet egyik alapja ez, mindössze. Az ön-el-nem-fogadás gyökeréből kihajtva mások elutasítása, gyűlölete. Könnyebb más, tehetségesebb emberekről rossz véleményt alkotni, elutasítani, meggyűlölni őket pusztán azért, mert olyasmire képesek, amire magunk nem vagyunk, bár szeretnénk. Ez a "szeretnénk" is megér egy misét, mindenek előtt. Mert sokszor azért vagyunk csalódottak, vallunk kudarcot, mert mások által belénk ültetett vágyaknak adjuk saját, igazi vágyaink helyét. Mert ez is könnyebbnek látszik. Általában véve könnyebbnek látszik a tömeghez csatlakozni, onnan kopírozni, csak mert bizonyítottnak látjuk, hogy ami másnál működik, az nálunk is fog. De a valóság az, hogy ez sem működik recept szerint. Belátás kérdése csupán.

Könnyebb álkereszténynek látszani, egy életen át szajkózni milliószor Jézus szavait, mint megcselekedni azt a keveset, amit azok a szavak jelentenek. Mert nem sokféle dolgokról szólnak azok, csak többféleképpen van megfogalmazva - ugyanaz a kevéske. Könnyebb beszélni a szeretetről, elvárni azt másoktól, mint megcselekedni magunknak. Mert az ego ilyen, az a rossz oldala az embernek, elhajlítani igyekszik a jó szándékot. Ez is minden emberben azonos módon működik. Választási lehetősége is mindenkor, mindenkinek van, önmaga két része között.

Ugye, milyen furcsán egyszerű, hogy évtizedek és kilométer ezrek távlatából is két, teljesen különböző származású, hivatású ember ugyanazokra a dolgokra jut el? Nem, mintha magamat Gandhihoz mérném, csupán mint embert, de mindez azt mutatja, hogy mindenkiben megvannak ugyanazon alkalmasságok, képességek a boldog élet létrehozásához, megéléséhez, származástól, helytől és időtől függetlenül. De ezen alkalmasságok nem a mi kultúránkban megszokott, bevett, materiális javakra való igyekvésben nyilvánulnak meg. Ezek ugyanis nem tartozékai az embernek születéskor, csak külső körülmények pusztán, amelyek közé érkezik. Ennek okán abban biztos lehetsz, hogy ha a körülményeiddel azonosulsz önmagad helyett, akkor nem leszel boldog, és így másokat sem fogsz tudni azzá tenni. Mindenki azt képes megosztani másokkal, amije van, egy hajszállal sem többet. Szeretetet, elfogadást az, akinek az van, és gyűlöletet, elutasítást, aki azt élteti magában. Az ember dönt.

Szóval, hogy eredeti mondandómat ne feledjem, egy korszakváltásról szólt volna mindez. A racionálisról az a szerint megfoghatatlanéra való áttérés időszakáról. Gondolom, az sokaknak feltűnt, hogy megsokasodott a nyugati kultúra által pár évszázada meghonosított gondolkodás mód, életvitel szerint élők életében a nehézség. Azt tapasztaljuk, hogy egyre inkább nem működnek korábban megszokott elveink, elméleteink és gyakorlataink szerint kialakított életformánk sem. Ennek egyetlen oka van: lejárt az ideje. Lassacskán, de lejárt. Olyan fogalom ez, amelyet e gondolkodásmód igyekezett figyelmen kívül hagyni, mindvégig. Hiányossága neki, ám az ismeret hiánya nem kifogás a valóság történéseivel szemben, ezt látni érdemes. Tudományosan is logikus megállapítás, ha valaki esetleg tudományosan szeretné felfogni mindezt.

Az emberek félelmei alapvetően 3 részre csoportosíthatók. Az egyik, amikor fejük szerinti elképzelések szerint félnek. A másik, ami ösztönös emberi, például a vad ragadozóktól való félelem, tartás. A harmadik, amikor gyomortájékon éreznek félelmet, amit nem tudnak leküzdeni, és nem is értik, miért érzik. Igyekeznek ilyenkor a tudatukat elővenni, a fejük ismereteit és lehazudni akár a csillagos eget is, csakhogy megmagyarázzák - valami egészen mással az okokat. Na, itt van a nagy tévedés. Mert ez a félelem a spirituális változásokkal való szembenállásukból adódó valódi félelem. A sorssal, a megvalósuló valósággal szemben álló tudat egyfajta érzékelése a vesztésről. Mondjuk, egyszerűen fogalmazva. Ezen nem tudnak úrrá lenni, nincs hatalmuk felette.  Se elnüknek, se királynak, se senki emberi halandónak. Ezek tekintetében voltak bölcsek a régiek, akár egyiptomiak, akár görögök, akár maják. Tisztelték mindazt, amit a mai modern ember nem. Ők még nem tagadták ezen jelenségek érzékelésének valóságát. A civilizáltnak mondott ember azonban régóta igyekszik tagadni ezt, ám, mint látjuk saját szemünkkel, tagadása önös, eredmény nélküli. Csupán egyre több energiát, időt, cselekvést  invesztál olyasmibe, amibe már a szándék is elpazarolt energia volt. Aminek meg kell lennie sors szerint, az meglesz. Legfeljebb beledöglik pár ember, de ez nem számít a sors szemszögéből. Nem hiszed? Nézz körül, pár évszázadra visszamenőleg, s látni fogod, hogy már akkor is hiába való volt. 

Bizonyíték? Kinek? Minek? Ami megtörténik és meg fog történni, azt majd tapasztalod. Minek erre bizonyíték? Felesleges, hisz látod, érzed vagy látni és érezni fogod. Éegyünk hatékonyak, ne pazaroljuk olyasmire energiáinkat, ami nyilvánvaló, amihez közünk nincsen. Energiát olyasmikbe érdemes vetni, amin változtathatunk.

Ilyen a szeretet és a gyűlölet választása - azaz, saját sorsunké. Élj vele:)

Olvasgatom a blogokat, hozzászólásokat. Már nem szólok hozzá, ahogy megtizedeltem a megírt dolgaimat is. 

Az írás, a kommunikáció számomra nem az élet értelme, csak egy aspektusa. Emberi aspektusa megismerésre, tanulásra, tanításra, azaz egymás építésére. De ennyi csak, nem helyettesítheti a cselekvést.

Ne tévesszen meg, hogy újra írok, csak a hazugságok ellen szólok, fejtem ki, mi miért az. A politikai latolgatásba viszont nem bocsátkozom bele, mert semmi értelme. Ugyanis az emberek cselekedeteinek következménye volt eddig is és lesz ezután is. Korai még találgatni bármi felől 2014-et illetőleg, úgy is az lesz a döntő, hogy hová teszik az emberek az x-et, hányan teszik, milyen motivációból. Az emberek meggyőzése pedig már ma sem lehetséges hazugságok által, mert a valóság a tyúkszemükre hágva, lassan, de  fájdalmasan ébreszti őket saját öntudatukra, hogy nekik mi számít. Biztos vagyok benne, hogy amiként a Horn-Bokros kormányt nem díjazták a választók a megszorító politikáért - pedig annak eredménye is volt, nem öncélú hatalmi törekvések motiválták -, nos, ezt a mostanit sem fogják díjazni. 

Olvasom, hogy még mindig a FIDESZ-KDNP viszi a pálmát. Ez azt jelenti, hogy a valóság körülményei még mindig nem értek el sok emberhez. Értem ezalatt, hogy még nem fenyegeti őket munkahelyük és potenciális munkahelyek megszűnése, ahová a jelenlegi megszűnése után mehetnének, jobban fenyegeti, csak nem tudnak róla. De a valóság hirtelen szokott betoppanni a hazugságban hívők életébe.

Miért írok erről? Régebben nem érdekelt a politika. Amíg a gazdaságban volt perspektíva. Még 2009-ben sem aggódtam, amikor az előző évi válság hatásai miatt a munkalehetőségek és a bérszínvonal is csökkent. A cégek költségeik befagyasztása okán leállították informatikai beruházásaikat, projektjeiket s az ebből élő szakemberek hirtelen a lehetőségeik beszűkülésével kellett szembenézzenek. De, még ha szűkösebb kínálat is, de azért maradt valami, ha kevesebbért is, mint megszoktuk, azért a munkanélküli segélynél jóval több kínálkozott. Lemondás, alkalmazkodás persze kellett, a korábban megszokotthoz képest, de ha erre hajlandó volt az ember, azért lehetőséget talált. 

A mostani kormány viszont a gazdaság valamennyi szektorát egyszerre végezte ki az elmúlt 2 évben. Ezzel elvette és elveszi a lehetőségeket az alkalmazkodni képes és változtatásra hajlandó emberek elől is. Mondom ezt egy évtizedek óta keresett és jól fizetett szakma gyakorlójaként, 25 évnyi tapasztalattal a hátam mögött.

De vajon mit fog csinálni az, aki eleve nem keresett szakmában dolgozik? Akinek szakterülete eleve szűkebb munkáltatói körben lelhető fel? Vagy akinek a szakképzettsége a gazdaság, a piac helyzetének változásai miatt egyszerűen nem-keresetté vált? Vagy akinek egyáltalán nincsen szakképzettsége vagy nem tudott abban kellő gyakorlatot szerezni? Mindenki elmegy mosogatni Angliába?

Ez még rendben volna, az egyén szemszögéből. De ha el is mennek, tegyük fel, hogy kell ennyi betanított munkás a szigeten. De itt hogyan fognak működni a cégek, sőt az állam, ha nem lesz, aki a tényleges munkákat elvégezze?

Mert ismered a piramist - vannak a főnökök, akik osztják lefelé a munkát, ötletelnek és ebből jól megélnek. Ám ez csak addig működik, amíg van kikkel elvégeztetni az érdemi munkát, mert csak addig megy a szekér. Nincs egy cég sem, sem hivatal, amelyik funkcionálhat, fennmaradhat, ha a szakemberek nem állnak rendelkezésre ott legalul, ha nincs, aki megvalósítsa mindazt, amit a főnökök megálmodtak.

Komoly dolgokról beszélek. A gazdaság számos cégből áll, azokban több millió képzett vagy kevésbé képzett, de gyakorlott ember dolgozik. Mindegyik a maga helyén. Ez épült fel itt '95 után, ez van a gyakorta emlegetett piacgazdaság mögött. Létszámcsökkentések, átszervezések régebben is voltak különböző szektorokban, attól függően, kinek, hogy állt a zászló épp. Ám a 2. Orbán kormány alatt értem meg először olyan mértékűt, többször is ez idő alatt, amikor már a cég ügymenetét veszélyeztető leépítéseket kellett végrehajtani a kormány tartósan destruktív gazdaságpolitikája miatt. Amikor elbocsátottak embereket az újabb és újabb, gazdaság perspektíváját aláásó kormányzati döntések, törvények miatt, s amely emberekről csak utóbb derült ki, hogy sok év alatt megszerzett és cizellált tudásuk, elvégzett munkájuk hiányzik a cég normális működtetéséhez, nem pótolhatók egyszerűen. Van különbség aközött, hogy 10 azonos képzettségű és tudású szakmunkásból bocsátanak el 5-öt és a megmaradóknak volumenben kell csak többet dolgozniuk a cég megmaradása érdekében, de tudásuk, szakértelmük megfelelő ehhez, és aközött, amikor a megmaradók szakértelme, gyakorlata nem terjed ki az elbocsátottak szakterületére. Sok szakterület van, ahová nagyítóval sem lehet megtalálni a megfelelő szakembert. Mert nincsen.

Nos, én itt látom a vízválasztót, mert ez utóbbi a cég tevékenység minőségének csökkenéséhez vezet, ami egy beszűkült piacon, élesedő verseny mellett - most már az a tét, hogy melyik cég marad életben, nem az, hogy kinek több a nyeresége -, nos, erősen kétséges kimenetelű.

E szokatlan trendek miatt mondom, hogy senki nem kivétel a mechanizmusok hatása alól, akkor sem, ha nem tud róla, akkor sem, ha azért nem tud róla, mert nem akar tudni. Ettől függetlenül ezek a mechanizmusok hatással lesznek rá. Ezért nem érdemes hazudni, becsapni önmagunkat, nem akarni tudni, ami tudható és szükséges volna jövőnk érdekében. És ezért mondom azt is, hogy idő kérdése csupán, hogy kit, hol, mikor ér el az ár, a nemzeti önámítás táplálta cunami. Érted, nem az a kérdés, hogy mi fog történni, csak a mikor kérdőjeles.  Ha nem változtatunk.

Arra kevés esélyt látok, hogy az Orbán kormány megváltoztatná irányultságát, szándékait, vagy hogy egyáltalán bármit revideálna az elmúlt 2 év destruktív döntéseiből. Nem is tudná, az a helyzet. Nem tudják ezekre a jó megoldásokat, mivel a hibákat sem látják, nem is akarják. Így kényszerűen el kell viselnünk és végignéznünk mindazt az ámokfutást, rombolást, és az erről való hazudozást, amit még 2014 tavaszáig véghez visznek polgártársaink az ország életében.

Az említett negyed század alatt sosem gondoltam arra, hogy egyszer eljöhet a külföldre való távozás komoly gondolata bennem. Most már csak az a kérdés, hogy mikor. Hogy hol lesz az a pont, amikor azt mondom: elég volt. Gyakorlatias ember nem fél a munkától, nehézségektől, nem fél a veszteségtől sem - újra feláll. Ha van perspektívája, ha látja értelmét dolgozni, küzdeni. De egyelőre nem látom ezt a perspektívát. Az nem perspektíva, hogy egy maréknyi ember általa megszabott módon rabszolgaként használjon a maga hasznára. Ha belegondolsz, még a II. világháború után is, még a Rákosi-érában is volt perspektíva, még ha elég vegyes is volt. Eredményei akkor is meglátszottak már, még ha nem is találkozott a közösség java az egyénével sok esetben. De jelenleg nincsen perspektívája a mostani kormányzásnak, ugyanis nem az ország építése s a benne lakók életének jobbítása a célja a jelenlegi kormánynak, csupán az államhatalom kézben tartása. Az eredmények, pontosabban azok hiány ezt rajzolja ki, így 2 év után. 

Mondom mindezeket úgy, hogy gyakorlatilag sosem az államból éltem, már a szocreál utolsó éveiben sem, hanem a piacról. Talán ezért tudom, hogy az állam, mint finanszírozó, befektető, nos, valójában sosem létezett, legalábbis az elmúlt 30 évben biztosan nem. Az azt megelőző Kádári-korszak, meg az előtte levő Rákosi-éra között két közös vonás mindenképpen volt: jóval kevesebbet loptak el az ország lakói a közösből, sokkal kevesebbet. Vezetők éppúgy, mint a kisemberek. Ezért volt kézzelfogható eredménye a közösség számára is a dolgozók munkájának. S talán ez a látható eredmény enyhítette a jogtalanság, a jog nélküliség hatásait valamelyest. A másik közös vonás, hogy akinek kisöpörték a padlását '53-ban a nemzet érdekében, nos, annak legalább vigaszt nyújthatott, hogy gyermekei tanulhattak, képzett szakemberekké lehettek, dolgozhattak s már jobb életszínvonalon élhettek. És amikor ezt látta mondjuk '63-ban, akkor az valamiféle elégtétel lehetett számára, hogy nem volt hiába való áldozata, meglátta valamiféle áttételes eredményét saját nélkülözésének, veszteségeinek. Meg a gyermekei gyermekei életén is később. Mert ezeket a lehetőségeket azért azok a politikai rendszerek biztosították a jogok korlátozása mellett. De erről most itt szó sincsen. Most se pénz, se posztó, azaz gyermekeink jövőjét is elvenni igyekszik ez a kormány, ellentételezés nélkül korlátozza a jogainkat, veszi el pénzünket. Mindemellett persze a saját jövőjük nincsen veszélyben, s gyermekeiké sincsen, erről azért gondoskodtak. 

Az az érzésem, hogy mindez nagyon lényeges különbség a megszokott büdöskomcsizás, ballibezés és nemzetieskedés  felszínes hazugságaihoz képest. A legszomorúbb, hogy mindezt egy olyan generáció képviselői művelik, akik maguk amaz rendszerben tanulhattak, szerezhettek tapasztalatot s emelkedhettek az ország vezetőivé 1989 után. Milyen nemzetvédő lehet az, aki elfelejti, honnan jött, kinek, mit köszönhet? Mennyire hihetőek szavai, ígéretei? Elgondolkodtató.

No, kicsit elgurultam az eredeti témától, de asszem, a lényeget azért sikerült érzékeltetnem: legközelebb is olyan hatalom lesz az országban, amelyre az emberek voksolnak. Van még idő  s tapasztalási lehetőség a döntés meghozására, azt gondolom.

Tudom, Paszternak írta a Dr. Zsivágót, csak nem találtam nevére rímelő, találó nevet hirtelen az illetékesek körében. A lényeget tekintve egyébként egy húron pendült Szolzsenyicinnel, ezért engedtem meg magamnak e költői szabadságot.

Magam csak a 80-as évek elején tekinthettem meg a filmet, amikor a vhs korszak átszirvágott a vasfüggönyön. Akkor érdekes volt egy más szemszögből is megismerni a sztalini időket, meglátni, honnan hová estek emberek milliói. De sem akkor, sem később sosem gondoltam rá, hogy valaha megelevenedik ahhoz hasonló történet, pláne az én életemben. Mostanában azonban egyre gyakrabban jut eszembe a párhuzam, amióta saját életemben is megélem, hogyan omlik össze a magyar demokrácia 20 év alatt berendezett viszonylagos szabadsága, s hogyan fordul át a koncentrált hatalom kezétől erőszakba, sarcolásba, kényszerítésbe, egyre inkább és egyre hazugabb módon. Ma már jól látszik, hogy nincs az az ár, amit az Orbán kormány ki ne fizetne hatalma megőrzéséért - semmi nem számít. Pedig ez itt nem a nagy Oroszország, ahol az emberélet sosem számított.

Paszternak bizonyára forogna sírjában, ha látná, mi történik ma Magyarországon.

Nem riogatás. Riogatásról akkor beszélhetünk, amikor valaminek a veszélye, eshetősége felmerül. Magyarországon azonban történések vannak, tények, múlt, ha nem is régi. Szóval valóság, nem rémkép. Egy maroknyi ember egyszerűen leszarja a demokráciát, a jogot kiforgatja okos jogász doktorhoz illően. Immáron sem a magánemberek jogait, sem a választókét, sem a cégekét, sem pedig a magántulajdont nem tartja tiszteletben. Hazudik a pénzért, a hatalomért, ez a valóság, nem pedig a mellébeszélés, a hazudozás minderről.

És sajnos biztos vagyok abban, hogy akik most még támogatják a hatalmat, akik most még hétrét görnyednek, hogy megfelelő szemszögből láthassák a történéseket, hogy ne kelljen beismerniük tévedésüket az Orbáni szabadságharccal kapcsolatban, nos, ők pontosan ugyanolyan megpróbáltatásokon fognak keresztülmenni, mint Dr. Zsivágó és kortársai anno. És természetesen azok is, akik kezdettől nem értettek egyet mindazzal, amit Orbán művel itt 2010 óta. Ez is hozzátartozik e valósághoz, csak ez nem a múlt, hanem a közeli jövő ugyanazon a sínen. 

"Pihen a komp, kikötötték, benne hallgat a sötétség" /Petőfi Sándor/

Bizony. Ezért kompország a nevünk. Jól mondja, aki ezt mondja, csak valószínűleg nem erre asszociál közben, ez is egy olvasata a fenti szavaknak.

Ebben az országban van egy látens, mély szellemi vonulat, amely mételyként emészti a nemzet testét. Jobban mondva, az agyát, szívét. És ez a gonosz vonulat, szellem a nemzet sejtjeiben lakozik, öröklődik apáról fiúra, anyáról leányra, anélkül, hogy észrevennék, mit is örökítenek.

A gonoszságot sokféleképpen értelmezik emberek, ki, mire érzékeny. Ez szubjektív. Viszont van az igazi messze ható gonoszság, amely alamuszi, lappangó, ám azért következményeiben azért mindig tetten érhető.

Eszenciája ez az elmúlt 200 év magyar történelmi eseményeinek. Nos, abban látom ezt megnyilvánulni, hogy legyen bármilyen kezdeményezés itten, azonnal démonizálni igyekeznek az emberek. A nemzettest sejtjei azonnal immunreakcióba lépnek, ha úgy tetszik. Bizalmatlanság, rosszindulat, rosszat várás, elhiteltelenítés, még mielőtt bármi történt volna, még mielőtt látható volna, hogy a kezdeményezésnek mi leend a gyümölcse. Induljon bár valami ügy a lehető legtisztább jóindulatból, mindenképpen hamar megjelennek a gonosz nyelvek, akik keresik a fogást, a hibát rajta, hogyan ássák, hiteltelenítsék azt el, feketítsék be. És általában sikerrel, innen lehet tudni, hogy a többi sejt is beteg. A támadó nem hoz bizonyítékot - hisz arra nem is lehet, ami még meg sem történt -, de nincs reá szüksége, elegendő csupán rosszindulatú vélelmeket hintenie más sejtek szívébe, lelkébe, agyába, megfertőznie azokat s a dolog már el van intézve. Biológiai hadviselés ez, nem harc. 

Van felelőssége minden sejtnek, a tekintetben, legelébb is, hogy saját véleménye, érzései, gondolatai mellett álljon ki. Mert igen kevés ember az, akinek nincsen saját véleménye a körötte folyó történésekről, ebben biztos vagyok. Azért nem a Mátrixban tenyészetnek bennünket komputerek, vagy egy anya által lerakott ezernyi ikrából kelünk ki, hanem ki-ki egyénileg születik, különböző anya méhéből, más-más embernek. Szóval, ilyetén van neki külön véleménye, szándéka is, csak gyakorta nem él vele, hagyja magát befolyásolni inkább, trendektől, tömegektől. Kényelemből, gyávaságból, mert egyszerűen könnyebb beállni a tömeg mögé (kisebb vagy nagyobb, az itt mindegy), azonosulni egy-egy trenddel, ideológiával, amely már létezik. Nincs kockázata, úgy véli, vagy kevesebb, mint saját útján járni. Pszichológia. És ezt használják kevesek arra, hogy uralmat vegyenek a többségen, neveljék agyban, szívben saját elképzeléseik, szándékaik szerint.

Ezért nincsen változás a magyar közéletben, politikában sem sok-sok évtizede, és ennek nyomán az ország általános helyzetében, s benne az emberekében sem. Úgy tapasztaljuk, mintha a történelem ismételné önmagát (még egy közkeletű hazugság), pedig a történelem nem csinál semmit. Még csak nem is történik, már ami a fogalom személytelenségét illeti. A szenvedő szerkezet csupán az alany kilétét igyekszik homályban tartani. Ilyetén, a történelem nem gondolkozik, nem tervez, nincsenek szándékai, sem keze vagy lába, hogy bármit tegyen. Emberek csinálják mindazt, aminek felelősségét utóbb tudományos alapon (tudományos?) ügyesen szétkenik alany nélküli mondatokká, áthárítva a "történelem" című globális fogalomra. Ezért nem felel itt senki semmiért sem, hisz van egy globális bűnbak, amelyre bármit rá lehet kenni. Ha még is rávilágít egyes szamélyekre a vallató lámpa, akkor meg hazudik valami újabb közkeletűt, sőt, maga a nép hazudik. Mert azt mondja a legnyilvánvalóbb hazugságra is, amely közéleti személyek, politikusok szájából hangzik el, hogy ááá, ezek politikusok, természetes, hogy ezt művelik. Aki elfogadja ezt, nyilvánvalóan nem is fog tenni soha semmit e jelenség megváltoztatására. A nemzettest immunrendszerének becsapása ez, ahol egyik sejt gondolja, hogy ha ő hazudik erről, akkor még mindig ott van másik sok millió, akik bizonyára nem így gondolják, beteljesítik eredendő hivatásukat, s majd azok megvédik a testet. Persze, benne a bujkálóét, a gyáváét is. De az nem tűnik fel egyiknek sem,  nem akar feltűnni, hogy a többi is pont így gondolkodik. Önzőn, egoistán, gyáván.

Mindez nem vád, nem is személyes, csupán kórisme a nemzet testének állapotáról. Beteg, nem kicsit. 

A gonoszság nem az érdekek nyílt szembenállásában valósul meg. Az tiszta, egyértelmű, érthető, átlátható összefüggések eredménye. Harc kard kard ellen, megadva az esélyt a tisztességes győzelemre, vesztésre. Nem. A gonoszság abban van, amikor valaki nem tudja, nem akarja saját érdekei mentén művelni, amit tehetne a jobbulás érdekében, nem is teszi, ám másokat sem enged cselekedni, akik tennének valami jót. És még a nyílt harcot sem vállalja fel, mert semmiképpen nem akar veszíteni. Gyáva és egoista. Nyílt harcban elveszni, az szomorú lehet, ám nem gonosz. Esély van. Gonosz az, aki nem vállalja fel a harcot, aki nem méri meg magát a harcban kard kard ellenében, hanem méreggel vagy betegséggel fertőzi meg ellenfelét, hogy ne kelljen megküzdenie vele. 

Nos, ami ebben az országban folyik verbális szinten, sok-sok évtizede, vagy több évszázada, nos, ez a valódi gonoszság. Egymást fertőzik s rombolják az emberek, ok nélkül. Mármint ésszerű ok nélkül, ha jobban belegondolsz. Kamu a nemzeti egység szándéka megosztó, fertőző szájakból. Tudod, mert nem az számít, hogy ki mit mond, hanem amit tesz valójában.

Nem, nem látom sötéten. Vannak dolgok, jelenségek, amelyekről csak hosszabb megfigyelés után írok, esetleg. Pont azért, hogy meggyőződhessek arról, nem csak hallucinálok. Ugyan lehet vitatkozni, hogy mindez nem bizonyítható, ám érdemes elgondolkozni ennek az érvelésnek a butaságán, átgondolatlanságán. Ugyanis, ha a jelenség bárki által tapasztalható, megfigyelhető, akkor egy dolog biztos: létezik. Azaz, nem kíván bizonyítékot. Persze, lehet hazudni, aszerint, hogy ki, mit nem szeretne látni, de ez nem teszi semmissé magát a jelenséget. Lássuk, hogy a történelem  - az én értelmezésemben az emberek cselekedeteinek összességének tényszerű gyűjteménye - nem hazudik, nem véleményez, csak megmutat. Az értelmezés az, ami előbbre vihet, taníthat, vagy hátráltathat, helyben járásra kényszerít. Akár egyes embereket a maguk életében, akár országokat évszázadokon át. Jelenleg hallgat a sötétség Magyarország kikötött kompjában. A felvetülő érdemi kérdések, hogy miért van kikötve, kinek az érdeke, hogy így legyen, és ha az ország népének ez így nem gyümölcsöző, ugyan miért igyekszik elhinni e kikötött állapot igazolásait hazug szájakból?

A hatalom, az egy dolog. Mindig volt, és mindig voltak elszenvedői, alárendeltjei is. Hogy ki, hová születik, az sem szabadon választott. Ám egy dolog kényszerítettnek lenni, eltűrni a hatalom erejét, miközben tudatunkat nem engedjük felőrölni, és egy másik dolog, ha el is akarjuk hinni hazugságait. A nemzet halála ez utóbbival kezdődik.

Ezért beteg a magyar nemzet, ezért sorvad régtől fogva. Keze dolgos? Ja. Esze, szíve volna? Ja. E tekintetben semmivel sem tehetségtelenebb más népeknél. Sőt. Más nemzetek se gazdagságba születtek, ah a történelem könyvben visszalapozol. Mindeniknek küzdelmes történelme van. A felemelkedéshez viszont valódi harcot kell vívni, a valódi ellenfelekkel, nem képzelt, hazudott ellenségképpel, amely csak arra jó, hogy nyomorban tartsa az embereket - legelőször agyban, szívben. S ha nem vagyunk kevesebb adottságúak más nemzeteknél, akkor ugyan milyen racionális ok is indokolja ezt a kikötött, megkötött , tehetetlen állapotot? Ezen gondolkodj el. Ismered Te is a válaszokat, legfeljebb nem szeretnéd tudni. De ez a te dolgod. Mindenesetre mondom, hogy vannak olyan kezdeményezések is, amelyek már bizonyítottak, csak éppen életképtelenségüket bizonyították, hosszabb idő alatt, többszöri próbálkozásra is. Volt rá elég idejük, számtalan alkalmuk, mégis eredménytelenek maradtak, ha a rombolást, a romlást nem tekintjük eredménynek. Ilyen kezdeményezés a fajgyűlöleten, idegengyűlöleten alapuló gyávaságé, amely ugyan vonzó, könnyű útnak ígérkezik minden nemzedékben, ám még nem tett le egyetlen alkalommal sem eredményt az ország asztalára. A képtelenség, eredménytelenség is bizonyíték - annak bizonyítéka, hogy mi mire nem jó, nem alkalmas. A félelem rossz tanácsadó, így  a vesztéstől való félelem is. S ha alaposan belegondolsz, az idegen gyűlölet motivációja mindig a kisebbségi komplexus, a gyengeség érzése, a vesztesség tudata, a vesztéstől való félelem. Pedig nem racionális ok, hisz a félelem, akárminek öltöztetjük is, lényegében a bátorság hiánya. És mindez nem a gyűlöltben van, hanem abban, aki gyűlöl. Önmagát köti meg tehát. Imigyen, bátorságot is maga vehet csak, rajta áll, nem másokon. Bátorság ahhoz kell először, hogy hiányosságaival, helytelen szemléletével szembenézzen az ember, ott kezdődhet egy új, másik, szebb és eredményesebb út. 

Vannak visszatérő gondolataim. Időről időre. Ilyen például az autósokhoz való viszonyulás Magyarországon. A szocreálban ez luxusnak számított, akként kezelték. Ez rendben volt az adott kor életszínvonalán, cserébe az állam nem csak szorgalmazta, de tevőlegesen alakította a tömegközlekedés elterjedését. Munkába járásra akkoron még relatíve kevesen használták saját autójukat, jártak busszal, villamossal, vonattal. Olcsó volt és a célnak megfelelt. Megérte a késést, műszaki hibát is, belekalkulálta mindenki, még ha bosszantó is volt.

Az évek múlásával arra lettem figyelmes, hogy életünket az állam tevőleges semmittevésével támogatva engedte abba az irányba változni, hogy rá legyünk kényszerülve a négykerekű napi használatára. Saját érdekei (=pénztárcája érdekei) mentén engedte, hogy az újonnan létesülő munkahelyek, bevásárló központok a lakott területeken kívül vagy külterületeken épüljenek meg, ahová már tömegközlekedést csak ímmel-ámmal biztosít vagy egyáltalán nem. Ezzel párhuzamosan a munkaidő rendje is átalakult, amihez a boltok nyitva tartása is hozzáigazodott. A magánszférában dolgozók már 10 éve se 8-tól félötig dolgoztak, alkalmazkodni kellett a többlet munkához, a váratlan túlórákhoz s ez az idő előrehaladtával, a piaci verseny növekedtével csak tovább romlott. A közszférában viszont maradt a merev munkarend, így a szülőnek a gyerekért változatlanul oda kell érnie az oviba, iskolába, hivatalba. Ezért nyergelt át a busz-metró-villamosról vagy vonatról az autóra. Meg nem buszozik ki munka és ovi után a budaörsi bevásárló központba, 2 fáradt gyerekkel s onnan még 2 málha szatyorral haza, hanem autóval intézi, mert így időt és fáradtságot takarít meg. Mert utána még ott a családi élet, arra kell a kevés idő.

Mindezen változások ellenére a hivatalos állami és önkormányzati szemléletben mind a mai napig az autós első számú közellenségnek számít, ugyanazzal a szemlélettel kezelik luxusként, mint 20 évvel ezelőtt.

Ott sarcolják, ahol csak lehet. Nem csak anyagilag, adók és parkolódíjak formájában, de például a közművek vagy az útkarbantartásoknál is nagy ívben leszarják a felelősök, hogy gyakorlatilag jó ideje már az autósok vannak többségben. Nem vették észre az idők változását, s nagyon úgy tűnik, hogy nem is akarják.

Ezt onnan lehet észrevenni, amikor olyan szervezéssel találkozunk, amiből észrevesszük, hogy gondoltak az autósokra. Több kilométeres útfelújítások egyetlen éjszaka alatt. Egyik sávot egyik éjjel, másik sávot másik éjjel.

Több példát is láttam erre, de kiemelném pl. a mogyoródi önkormányzat hozzáállását, ahol egy párszáz méteres szakasz aszfaltozását néhány óra (!) alatt el tudták végezni. Kalapom megemeltem előttük, jó példát mutatnak. Nem a munkát végző cégen múlott bizonyára, ők azt csinálják, amire megbízást kapnak.

Azt nem kommentálom, amit idén őszre sikerült összehoznia Budapest székesfőváros önkormányzatainak - a totális káosz, az emberek fejének leszarása, a dugókban elpazaroltatott üzemanyag és  számtalan baleset okán.

Kevés a munkahely az utóbbi, mintegy 6 éve tartó hullámzó recesszió miatt. Mert ne tévesszük meg magunkat a hivatalos statisztikák szerint, hogy mikor, hogyan javult a munkahelyek száma - a való életben egyre távolabb vállalnak munkát az emberek, ott ahol találnak, ez az egyik ok, amiért javult, nem azért mert olyan sok munkahely jött létre. Ez a tendencia 2006 óta tart, azóta 6 év telt el és a hivatalos szervek álláspontja az autóhasználatra kényszerülőket ma is pontosan olyan elkényelmesedett patkányokként kezelik, a társadalom megvetendő kasztjának, mint akár 10 éve, akár 20 éve. Eközben az autósok számottevő kulturális változásokon mentek át, alkalmazkodtak, ez a saját tapasztalatom. Udvariasabbak, óvatosabbak, megértőbbek lettek az utakon. Nyilván nem mindenki,  de tömeges méretekben ez tapasztalható.

Érdekes, hogy a Gyurcsány kormánytól még elvárás volt az üzemanyag jövedéki adó plafonjának bevezetése, hogy egy bizonyos árszínvonal fölé ne dráguljon az. Népgazdasági érdek is volt, hogy ne dráguljanak az árak a boltokban, meg a személyautó használatára szoruló munkavállalók védelme is egyben. Emlékeim szerint ez olyan 370 Ft/liter benzin ár környékén volt meghúzva, afelett is ár esetén a kormány csökkentette a jövedéki adót. Aztán ez valahogy elmúlt, ilyesmi már fel sem merült az 500 forintos benzinár környékén. Miért kellene, ugye? Vagy ott van a munkába járás költségtérítését szabályozó jogszabály alamuszi átírása idén januártól, amely lehetetlen feltételek közé szorítja még a 9 Ft/km költségtérítés fizethetőségét is. Akkor vehető igénybe, ha az inga két végén elhelyezkedő települések közt nincs közvetlen tömegközlekedési kapcsolat vagy ha van, de az átszállási/várakozási idők együttese meghaladja a nettó utazási időt(!). A céges mélygarázsokban, amelyeket már 10 éve kötelező megépíteni a közterületek tehermentesítése érdekében, nos, az ott biztosított parkolóhelyek után, ha az nem saját cég tulajdon, hanem bérlemény  - márpedig igen sok esetben az -, a bérlő cégeknek szja-t és járulékot kell fizetniük (30-50 ezer/hó). Mert ez juttatás a dolgozóknak. Értjük, ugye? Önkormányzati érdekből előbb rákényszerítjük a beruházóra az építési szabályokkal, hogy építsen parkolót, majd idővel megadóztatjuk azt is. Ja, de hová lett közben a munkavállaló ember érdeke? Vagy az önkormányzat csak a saját érdekeiért felel, az általa képviselt kisemberéért nem? De az SZJA-t azért zsebreteszi szemrebbenés és ellenszolgáltatás nélkül.  Valami képzavar van itt. Az önkormányzat és az állam nem egy eltartandó intézmény, nem az létezése célja, hogy n-edik eltartott ballasztként fejje az állampolgárokat, hanem hogy bizonyos kommunális szolgáltatásokat biztosítson. Szerintem.

De, jelenlegi szemlélet szerint, dögöljön csak meg nyugodtan a rohadék autós, az ingázó, aki ilyen nehéz időkben autóval jár, miért nem utazik napi 3-4 órát a munkahelyére az állítólag korszerű és emberbarát tömegközlekedéssel, igaz? De azért fizessen mindenféle kitalált állami lehúzási szándék szerint, pl. zöldkártyára, műszaki vizsgára évente, holott ez műszakilag nem volna indokolt 4 évnél fiatalabb gépjárművek esetében, amelyek nem kis hányadát teszik ki a napi forgalomban közlekedő járműveknek. Meg baleseti adót, ugye, bármiféle differenciálás nélkül.

Szóval, mindez érdekes megközelítése az igazságosabb társadalomnak, meg annak is, hogy mennyiben szolgálja a dolgozók által eltartott hatalom az eltartók érdekeit. Hát, nincs mire büszkének lenni. Mindezt 22 év demokrácia után vagyok kénytelen leírni. És ez csak egy apró aspektusa életünknek, ahol nagyon nincsenek rendben a dolgok. Amiként az sincs, hogy állandóan nyugat-európai mintákra hivatkozva nyomorítanak meg bennünket. London? Londonban kérem, van rendes tömegközi, van busz, van metró, amely csak akkor füstöl, ha bombát robbantanak benne néhanap. Hazugság-e hát, amikor a fejlett nyugati városok, országok tömegközlekedési trendjeire hivatkoznak Magyarországon az autósok ellehetetlenítését indokolva, miközben minden artériájából egyszerre vérzik el a tömegközlekedés fejlesztése pusztán a hivatalnokok, politikusok a pazarlása, nem törődömsége okán? Ja, nem kicsit.

Szándékosan nem követtem a 23-i politikai megmozdulások eseményeit. Gondoltam, olyan szépen süt a nap, ráérek megtudni kik, hol voltak hányszázezren ebben a szép időben. 

Így is lett, ma reggel olvastam, hogy Bajnai beszélt a Milla tüntetésen, azaz beszállt a 2014-es választási kampányba, Orbán meg a Békemeneten tette ugyanezt. És persze olvashattam tucatnyi cikkben, blogban az események között vont párhuzamot,  szembeállításokat, latolgatást, jövőbelátást a 2014-es esélyekről. Ez is mind napi rutin már, nincs benne semmi új.

Csak egy érdekes gondolatom támadt mindezekről. Bajnai elmondta, mit kéne szerinte. Elképzeltem, hogy hazamegy, kipiheni magát, majd odaül az íróasztalához és legépeli a programját. Azt, amiről beszélt. Tudja, hisz egyszer már megtette. Emlékeim szerint 2009 tavaszán nem volt ideje egy-két évig ígérgetni, egyszer csak megszületett a döntés, hogy Gyurcsány lemond, őt meg felkérték és nesze neked, csináld fiam. Elvállalta, egy-két hónap alatt összedobta, amit kellett. Amikor beült a miniszterelnöki székbe, ott volt a zsebében a kidolgozott program. A rövid felkészülési idő ellenére a rákövetkező egy év alatt nem kellett havonta kiigazítania a költségvetést, nem derült ki, miről feledkezett el, mit számolt félre. Hiába, no, az én konzervatív, gyakorlatias szememben ez számít még valamit. Teljesítménynek hívom, ami egyébként a munka világában tök szokványos jelenség. Érted, ígér, megcsinálja, azaz teljesíti, amit ígért. Szavainak lehet hitelt adni. Úgy értem, ezt az IMF és az EU is így látja, azaz fog kapni manit. Nem fogják kúrogatni az országot minden múltbéli bakiért. Érdekes mellékszála, ám nem jelentéktelen az ügynek, hogy a korábban megkezdett EU-s eljárásokból épp Orbán kormányzása alatt születnek szankciók. Fel lehet ezt fogni összeesküvésként is, meg fel lehet fogni úgy is, hogy kihúzta a gyufát. El kéne ezen gondolkodni, hogy amikor apu és anyu fenyít, akkor hány százalékban szokott a gyereknek igaza lenni. Ritkán.

Aztán az jutott eszembe, hogy vajon Orbán mit fog csinálni? Mit mondhat, amit meg is fog csinálni valóban? Ki fogja kidolgozni ? Merthogy 2006-tól 2010-ig nem sikerült kész programot összehozni, pedig volt seregnyi szakértője. Szóval, maradt a 29 pont. Tegyük fel, hogy ígér újabb 29-et. Vagy akár 229-et, ez most mindegy. Egyszer már ígért, de nem azt valósította meg. Kezd derengeni, hogy talán nem véletlenül nem kormányprogramra, hanem csak vázlatra szavazhatunk. Így bármit bele lehet magyarázni utólag. UNortodox megközelítés, szó se róla. Amibe további, új ígéretek százai is belefértek, önként, amiket nem kért senki, amikre nem szavazott senki, amiket viszont gyakran 48 óra alatt megvalósítottak. Az eredeti ígéretekre csak részeredmények születtek, amikre rá lehet fogni, hogy mikre hasonlítanak,  amolyan mekkmesteres rafinériával -  a malacokat szépen befalazta a házba, s amikor reklamáltak, hogy jó, jó, de nincsen ablak, ajtó, rendre ledorongolta őket, hogy ne pofázzanak, bele, mert ők nem értenek az unortodox házépítéshez. Persze, a káposztát elkérte előre, annak annyi már. Így jártak a malacok. Valóban, a 29 pontos menü mellett az árak nem voltak feltüntetve, hogy mi mennyibe fog fájni, ez igaz. A hülye választók hibája, miért nem kérdeztek rá voksolás előtt a részletekre. Szóval, ebből a szemszögből akár igaza is lehet. Ugye, egy jó ügyvéd bármire képes. Szóval kerestem gondolatban, mi lehet az, amit még nem ígért meg az elmúlt években, de nem találtam semmit, amit ha kimondana, elhinném, hogy meg is csinálja. Sikerült a hitelállományt csökkentenie. Úgy értem a sajátját mindenképp. Hiteltelenné lett. Most ott tartunk, hogy hiába a prókátori okoskodás, szívatják. Most már hiába ígér, apu és anyu az EU és az IMF nem kíváncsi ezekre. Ők arra kíváncsiak, miért van annyi elégtelen az ellenőrzőben és retorziókat alkalmaznak - ahogy egy minden normális szülő megteszi gyermeke érdekében.

Tekints a blog mottójára. Nem véletlen. Nagyon nem. Pontosan tükrözi bárminek a lényegét, gyökerét, amit ember tesz a Földön, annak bármely tájékán. Viszonyítási pont, ha úgy tetszik, akárcsak a Sarkcsillag a hajósok számára.

Amiképpen gondolkozik az ember, akként is cselekszik. Azaz, bonyolult gondolkozás, esetleg hamis lelkiségtől motivált - bonyolult cselekmény. Egyszerű gondolkozás - egyszerű, célravezető megoldások, reakciók, bármire.

Ezért nem tudtak nyerni sosem a franciák az angolokkal szemben - sallangok vs. célszerűség. Márpedig, amikor a célravezetőség a hatékony, amikor nem engedhetjük meg magunknak a felesleg luxusát, akkor bizony a célszerűség a legfőbb szempont.

Magyarország e tekintetben nagyon le van maradva. Még ha lenne saját gondolkozásmódja - de nincsen. A lehető legrosszabb párosítás a miénk, valahol félúton az angolszász célszerűség és az arab érzelmileg orientált magatartás között. E két szélsőség méltó az elismerésre, mert vállalja azt. A miénk meg kb. a béka segge. Se meleg, se hideg - az ilyet az Isten is kiveti a szájából. A megalkuvót, a semmire se jót.

Ezért szarom le a magyarkodó képmutatókat. Tudniillik, nincs is ilyen. Valójában nincsen, csak e nemzet egyes tagjai szeretnék ezt hinni évszázadok óta, gyávaságuk okán. Az élet ezt mutatja. Valaminek látszani, ám annak nem lenni, nos, az csak hazugság, önámítás, legfeljebb. Magyarok Istene? Leszarja. Mivelhogy ugyanaz az isten, mint a fent említetteké. Áldás és átok sújtja mindkettőt. A magyarok meg mindkét ágból az átkot vonták magukra, kényelmességük okán. Csodálkozol? Hát ne tedd.

Az erőtlen, a sem teljesítményt , sem értéket felmutatni nem tudó magyarkodás a lehető legrosszabb ló, ami fut a pályán. Láttuk elégszer, mikor ismered fel, hogy kár ehhez ragaszkodni, csak veszíteni lehet rajta? Legyünk tisztán érzelmiek, van értelme. Lásd az arabok kitartását, eredményeiket, még ha idegen is a mi gondolkodásmódunktól. Vagy legyünk ésszerűek, mint az angolszászok, az is megoldás sok mindenre. De langyosak lavírozók, nos, ne akarjunk lenni, az csak a vesztésre jó. Az ilyen áruló.

Tök mindegy mi a véleményed, csak vélelem. Azért írom ezzel a szóval, hogy rájöjj: gyáva elődeid becsaptak. Nem te tehetsz gyávaságukról, ám, hogy magad mivé leszel, miben hiszel, az rajtad múlik. Hogy hagyod-e magad becsapni elődeid trükközései által. Évszázadok óta nem működik e nemzetnek a kettős játék. Nem véletlenül nem működik. Azért nem, mert ennek nincs helye az életben. Vedd észre.

Olyan nemzet még nem emelkedett fel a Földön, amely tagjai becsapására épített. Biztosan nem, ezt évezredek történelme igazolja. Ezért nem működhet sem a Jobbik szemfényvesztése, sem Orbán hamis nemzetieskedése.

Ember vagy? Ébredj fel. Ébredj mindazon önállóságra, amely Rád bízatott az élettől. Nem nagyapád vagy, nem ükapád vagy, hanem te te vagy. Itt és most. Életetek sem ugyanaz, mivel az élet adta körülmények sem azonosak.

Amaz közben változott. Hát nem lehet ugyanaz a szereped, elhívásod sem. Gondolkozz a saját eszeddel. Annyi biztosan látszik, hogy van neked is sajátod, a saját életedhez. Merj önmagad lenni végre - elődeid sokat mulasztottak, neked kell behozni. Illetve nem kell - de ha te nem teszed meg, akkor a gyerekeddel is kibaszol, csak toldo a dögöt az ő asztalára tovább. Hát, ehhez ne vegyél zsinóros mentét, mert nem dicsőséges.

Tedd meg, amit Tőled kíván az élet - ez egészen biztosan nem az, hogy másokra hárítsd a felelősséget olyasmikért, amikért elődeid sem tették meg, amit nekik  kellett volna. 

Tudod - angolszász. Két keresztbe szalma, ha lehet tenni, hát tedd meg. Irigyled, hogy ők megteszik? Gyűlölöd inkább őket emiatt, csak mert gyáva emberek mondják, hogy ez a jó út? Rosszul teszed. Nem leszel különb ugyanis, amíg legalább annyit nem teszel az élet asztalára. Hogy ez nehezebb? Ja. De ugyan mire lehetnél büszke, ha nem a teljesítményedre, amit te tettél az Élet asztalára? Az teljesítmény, hogy tétlenül fikázod a mások teljesítményét? Nem, kérlek szépen, az egyes emberek hazugsága, aminek hittél. Ennyi a magyarság teljesítménye mind e mai napig. Gondolj Széchenyire. Megvan? Akkor most gondold végig, hogy hozzá képest te mit tettél. És az eredmény tekintetében vedd magadra a magyar nevet. Meg emlegesd a nemzet szót.

A pofázás nem teljesítmény, ezt lásd. Lehet, hogy elhiszi pár hozzád hasonló, de lásd, hogy ezzel nem leszel előbbre. És a nemzet sem. Mert minden nemzetet a teljesítménye emel rangra, nem a nagypofájúsága, nem hazugságai.

Most nehéz idők járnak. A valóság nehéz idői. Amikor hazugságokkal, sablonokkal nem lehetsz nyertes. Értem motivációidat, ám egy petákot se tennék rájuk. Mert vesztes leszel ezek mentén, vagyis nem éri meg, nem fizetődik ki. Utólag hiába látod, hol szartad el, az senkin nem segít, akit becsaptál. Csak egy vesztes nemzet lesz mögötted, ha sikerül hazugságaidat, önámításaidat népszerűvé tenned. Nem leszel rá büszke, ezt biztosan tudom.

Te döntesz, minek, kinek hiszel. De a következményeit is viseled, ezt ne feledd. Meg a leszármazottaid. Most esetleg gondolod, hogy jó, ahogy gondolod - de szar dolog, amikor utódaid lehugyozzák a sírodat, mert idióta voltál valójában. Te már akkor nem tehetsz semmit, ezt nem árt, ha szemed elé veszed. Ez vezéreljen életedben. Mindig az utókor mondja ki életed eszenciáját. Ha bölcs voltál, akkor azt, ha hülye, akkor azt. De itt és most még Te döntesz.

Eszem megáll, mit képzel ez az ember. Meg a főnöke, a másik idióta. Felemelik az egekbe valaminek az adó és járulék terheit, egyik napról a másikra és és még el is elhiszik, hogy a cégek és a plebsz meg be fogja fizetni? Hát nem. Inkább nem fogyasztanak vagyis nem fizetnek semmit. Megszorítás kell? Meglesz, nyugi. A cégek, az alkalmazottak leszoknak, megszorítják a nadrágszíjat, Matolcsy alatt immáron sokadszor. Matolcsy meg újra fogja tervezni a költségvetést decemberben, januárban és februárban is, abban sorrendben, ahogy rájön, hogy nem folynak be a lóvék, amiket tervezett. Ez már csak ilyen, már megszokhattuk. De ő vajon mikor jön rá, hogy ez nem pálya a megbízható kormányzáshoz? S Orbán vajon mikor jön rá?

Önmagában nem zavarna, hogy egy félidióta miniszter állandó újratervezésben van, túltéve sok GPS szoftverén teljesítményben, de az sokkal inkább zavar, hogy szopatja a jónépet. Utóbbit nem lehetne kihagyni végre a dilettáns kormányzásból? Nem baj, ha valaki sík hülye ahhoz, amit csinál, csak ne verje nagy dobra, ne dicsekedjen vele. Nem dicsőséges. Kísérletezni az oskolában kell, felnőtt fejjel meg legfeljebb otthon, családi körben - de semmi szín alatt nem 10 millió választó életén. Felelős miniszternek hívják elméletileg, nem de? Hát nem véletlenül hívják így. Nem a büntethetőségét jelenti ez (habár még felmerülhet ez is), hanem az erkölcsi súlyát, miszerint jól gondolja át terveit, képességeit az, aki ilyen posztra vállalkozik, mert tartozik a reá bízott emberek sorsáért. Úgy értem erkölcsileg felelős a döntései következményeiért velük szemben.

A cafeteria szabályok mai, égből kapott módosítása margójára mondom mindezt. Az égigérő paszulyról való 2.5  éves hazudozás margójára. Kezd elég lenni már ebből. Kezd átlászóbb lenni, mint a mesebeli király nevezetes átlátszó ruhája.