A legtöbb népbetegség ellen. Ami jóra vivő dolog. Ám, néhány olyan dolog ellen is be van oltva, történelmileg, ami ellen sosem kellett volna, mert nem betegség, csak változás generálója, és ami alapvető lenne a valódi boldoguláshoz. Amúgy, össznemzetileg.
Ha engem kérdezel, hogy látom a magyar identitást, nos: okos, tehetséges, szenvedélyes. 1100 év óta az. Van affinitása az alapvető emberi értékekre. 1100 év óta van. Viszont van pár olyan, egyes, korszakos politikusai által téveszmésen betegségnek titulált kezdemény, ami ellen nagyon hatásosan be van oltva gyárilag.
Ezek: összefogás, a saját érdek alárendelése belátás mentén a valódi közösségi érdeknek, hosszabb távon jelentős hasznot a közösség egészének hajtó személet - lásd a 19. századi nagyjainkat - , a személyes/családi/korszakos sérelmek feledése, félretevése, elengedése, és legfőkébb a mindezek bármikori hiányából fakadó, a hiányokat minden korban megmagyarázni akaró, öntudatlan, prosztó irigység.
És persze, mindenek előtt a tanulás másoktól, miután félretettük irigységünket. Na, ezek itt krvára nem menők, sosem is voltak azok, ezért nem mennek ma sem. Mi kérünk elnézést? Hova gondolsz? Mi tökéletesek voltunk minden korban, mi nem tévedtünk és nem tévedünk sosem. Aztán meg sírsz, mint a fürdős krva, amikor Isten a felháborodottság miatt nagyratátott szájadba lógatja péniszét, aztán aktus után előlről kezded a litániát, mit sem okulva a történésekből. Na, ez is 1100 éve megy így itt.
Ezerszázév magyar történelmének eszenciájáról beszélek. Nem elég, ha ma is úgy áll fel a pöcsöd, mint anno Árpádéknak. Nem elég. Idegenekként tolakodtunk ide, anno. És bár megleptük honfoglalókként az ittenieket anno, s szomszédainkat is, azért fogalmuk sem volt őseinknek, hogy a sztyeppe egyszerű állattartóinak milyen kihívásokkal kell szembenézniük, amiket az Európába való betelepedés ambíciója hozott magával.
A baj azzal van, hogy ez utóbbiakat nem sikerült 1100 év alatt sem felfogni itt, nem hogy implementálni a gyakorlatban. Pedig minden konfliktusunk a nyugattal ebből a nem tudatos, botor gondolkodásmódból ered - ma is.
Ha be akarsz illeszkedni valahová, akkor neked is alkalmazkodnod kell. Mert azért akarsz bárhová beilleszkedni, mert ott valami olyan jó van, amilyenné magad is vágysz válni. Szóval nem volt rossz a látás 1100 éve, csak éppen érteni kellett volna korszakosan ezen hosszú idő alatt, hogy a beilleszkedés, már maga a magyar szó, mit is jelent. Azt jelenti, hogy törekszel valakik elfogadására te, aki idegenből, kívülről érkeztél, és ezen ambícióid valóraváltása érdekében képes vagy magad egojából lefaragni, beáldozni. Egy közös célért.
Nos, a magyarság nem volt képes az itteni történelme java részében - vagy pedig túltolta az alkalmazkodás biciklijét esetenként, ezért kihasználttá vált. Bipoláris a magyarság, össznemzetileg, össztörténelmi átlagban. Ez nem igazán tudott a stabilitás alapja lenni e nemzet életében. 1100 év alatt sem. Mert, ami szar, az szar. Ami csak 70%-ig jó, az csak 70%-ig jó, azért.
El kéne már dönteni végre - Jézus Krisztus, hányadszor írom ezt le 6 év óta nyilvánosan -, hogy mire igyekszünk, hová törekszünk, azaz, valójában kik is akarunk lenni, milyen pozíciót szeretnénk elfoglalni a világunk történelmében.
A saját, egyszemélyes emberi tapasztalatom a 20.-21. században, hogy a magyarok rendkívül tehetségesek, okosak. Nem, nem a szocreál agymosása mondatja ezt velem, by Tibi csoki, by Ikarusz busz, by Bábolna, hanem sokkal inkább a 21. századi tapasztalások, nemzetközi projektekben, amelyekben mi alkottunk kiemelkedőt a legfejlettebb nyugati és keleti országok képviselővel szemben. Pénzügy, logisztika, szoftverfejlesztés, gyógyszeripar, vagy bármi területen, amik ma uralkodó iparágak. És még mindig így van, legfeljebb te nem vagy egyik csapat tagja sem, mert a melled veregetésénél, nulla tudás és tanulás mellett nem lettél alkalmas taggá lenni. Ott voltam mindegyikben az évek során, 1989 óta. Részese voltam, csináltam, csinálom a mai napig - tehát némi szerénységgel állíthatom, hogy így van ma is. Ma is, ha érted egyáltalán e kifejezés jelentését. Ugye, milyen jó lett volna, ha azért középszinten megtanulsz magyarul, akár nyelvet, akár történelmünket? Bizony, nem hülyeség egyik sem.
És a nonplusz ultra, hogy ezt a túloldalról eddig sem és soha korábban sem tagadta senki, egyetlen másik, értelmes nemzet egyik tagja sem, sőt. Csak itt uralkodik olyan politikai hülyéneknézés már évek óta, tehetségtelen politikusok, hivatalnokok részéről, akik azt szeretnék bebeszélni itt neked, hogy a nyugatiak/keletiek szemében te nulla vagy, ők nem tartanak téged semmire, hát ne igyekezz originális érzéseid, ösztönös jobbá-akarok-lenni-tehát- igyekszem-jobb lenni típusú motivációid mentén, hanem kényelmesedj bele az ő hazugságaikba. Hát, muszáj vagyok most szólni, hogy ez az igazi, mélyről jövő nemzeti hazugság - a nyugatiak, keletiek sosem mondtak ilyet rólad, se apádról, sőt, csak is az ellenkezőjét. Csak a politikusaid mondták neked akármikor, hogy negatív a te külföldi megítélésed - de hazudtak. Bármely területén az életnek. Egyénileg. Viszont, nekik mindig van egy kényelmes, mások hátára mászó slepp is velük, akik mások vérét akarják szívni, miután meglátták a tehetségben rejlő haszonszerzési lehetőséget. És ők azok, akiknek nem Istene Izráel Istene - ne feledd, miattad, számodra fordította nagyon míves középkori magyar nyelvre Károli Gáspár a könyvet -, hanem kitör belőlük a sztyeppe ősi ördöge, démona, és maguk alá akarják szorítani eme nemzet európai mércével is megfelelően magas, partneri identitását. Jelzem, egy egészen másik, még sokkal szabadabb magyar korban ismertem meg Károli művét. Egy olyanban, amikor még el sem döntöttük nemzeti szinten, hogy a NATO-hoz vagy Gorbacsovhoz akarunk-e tartozni. De, mindannyia tudtuk, amikor NATO-ra szavaztunk, hogy az orosz medve csatlósai nem leszünk többé. Most mégis ki feleljen helyetted arra a történelmi kérdésre, miért is árulod el hazádat az azt évizedeken át elnyomó hatalomnak? Nem lehet, hogy csak nem vagy elég okos? Hogy nem vagy elég tökös? Hogy nem vagy eléggé nem gyáva, hanem inkább beszari, gyenge hazaáruló vagy, mint sokan elődeid közül, akik a saját annyjukat is eladták az oroszoknak, csak hogy mentsék saját bőrüket? De bizony, ez valószínűbb. Köcsögnek lenni nem kerül semmibe, senkinek - csupán le kell hajolni a szappanért, és máris bent van a broki a helyén. Most mondd, kinek kéne megtanítania arra, hogy a magyar az nem köcsög? Nekem? Az egyszerű paraszti leszármazottnak, akit soha, senki nem krt seggbe, mert nem is akartam buzi lenni, sem hazaáruló köcsög? Ne már - ennyire ne alázd meg magad, amondó vagyok.
Félember vagyok nélküled - másik, igazi, nem buzi magyar jelenléte nélkül. Én így születtem - hogy ne csak a magam kicsinyes materialista érdekeit nézzem -, hanem legyen szemem a nemzet magasabb érdekeire is. Hogy ne csak a saját gyerekem érdekeit nézzem, amikor adót, járulékot fizetek, hanem egy jövő nemzedéknek alapozzak ezzel. Hogy emiatt ne legyek sem adócsaló, sem járulék csaló, sem semmi nem becsületes, nem építő tagja a korszakos társadalomnak.
És ennek mentém toltam le itt 25 évet, '90 óta. És nekem nem is lett sem tokaji szőlőbirtokom, sem felcsúti stadionom, sem kisvasutam. Mert a nemzet szempontjából ezek nem adtak volna semmit közösségünkhöz.
Isten áldja meg néhai anyámat, aki az ilyen szellemi értékek képviselője volt családunkban, s apámat, aki a mérnöki szemléletet, a matematikát és a realista szemléletet hagyta rám. Innen visszanézve egyiküknek sem volt szégyelnivalójuk saját, egymástól igen eltérő szemléletük mentén - és adjon az Isten kegyelmet nekem is, hogy egyiküket se hazudtoljam meg a rám hagyott örökségük tekintetében. Mindketten elmentek innen még jó időkben, a romlás virágba borulása előtt. Szerencsére,mondom én ezt ma.
Mert ma már nagyon nagy a kísértés, nagyon sok magamfajta berendezkedésű, neveltetésű, eredendően becsületes, tisztességes magyar ember számára, hogy elszerződjön a hazugság valamely népszerű ágára, holmi aprópénzért. 30 ezüstnél sehol nem fizetnek többet, csak jelzem.
És ez utóbbit onnan lehet tudni, hogy vannak itt Sándor Máriák, meg fellázadó szerkesztőségek, akik nem félnek feláldozni szépen elképzelt szakmai karrierjüket, egzisztenciájukat - amire én nem voltam képes sosem -, és vállalják az áldozatokat, következményeket. Én fogok áldozni rájuk anyagilag. Erkölcsből nem él meg egy nemzet forradalma, a háborúhoz nem kell más, csak: pénz, pénz, pénz.
Volt forradalmárként pár éve magam is megtapasztaltam ennek valóságát. De az már elmúlt és én is más lettem azóta. Évek óta azért nem vállalok semmiben vezető szerepet, sőt, pénzemet sem invesztálom akármilyen megmozdulásba, mert te engem, törekvéseimet 2010 őszén elárultad. Nekem sok pénzbe fájt személyesen érted, helyetted, ám érdekeidért tüntetni - akkor, amikor még azt szeretted volna hinni, hogy múló tévedés lesz itt Orbán erőszakossága, népelnyomása. A gyerekemtől vettem, már csak hogy értsd. Én akkor is tudtam, hogy tévedtél - kurva nagyot, és nem először, de, legyünk őszinték: inkább csak be akartad csapni magad, hátha nem lesz igazam, hátha majd Isten elvégzi helyetted itt, amit neked kéne -, viszont mostanra mindaz valósággá lett, amit te akkor nem szerettél volna látni. Szóval, a te valóságoddá is lett önámításaid miatt is bzmegénkérekelnézést. 6 évvel később, bzmeg. Na de, nem hibáztatlak, hisz számítottam erre is, akkor is. Amire nem számítottam, hogy gondolkodni sem tanulsz meg a következő 5 évben, s ma pont olyan ártatlan hülyének adod elő itt magad, mint akkor voltál. Szerintem elmehetsz a csába, ha tényleg ilyen idióta vagy.
Szóval, a lényegre visszatérve, saját, leadózott jövedelmemből támogatni fogom az összes civil kezdeményezést, ami a butaság össznemzeti rendszerének megdöntésére igyekszik. Azért, mert a Sándor Máriák, és sokan mások is az egzisztenciájukat tették fel az igazság érvényesülése érdekében. Én ma úgy látom, nem kussolhatok, nem sunnyoghatok el a Hősök tere szélén, részvétel nélkül. És te hogy látod?
Írtam mindezt egy 20. században ideszületett, röghöz kötött magyarként, aki a 21. században élte élete java részét, s tapasztalta mindkét korszakot személyesen. S hogy ma itt írok, ez is mindezek eszenciájában gyökeredzik. Mert, bár sokat kellett csalódnom e nép jelen képviselőiben, azért még él bennem a remény, hogy fel lehet ébreszteni az alkoholista, önpusztító oroszlánt, de legalábbis gyermekeit arra, hogy ne törődjenek bele elődeik sorsába. Csak mondom, hogy valszeg még engem is letagadna Kossuth Lajos - hát még téged, aki sem a Kádár rendszer alatt, sem manapság nem teszel semmit, amit neked kéne - holott, amit neked kéne, azt azért érzed te is ilyennek, mert itt, most, te vagy az, aki tehetne bármit a nemzetért. Azért, mert amit tudsz már biztosan, tapasztalatból, az arra való, hogy a nemzetet építsd.
Mindezeket nem Orbán Viktor vagy Fekete György elvtársak gondolták s írták - hanem csak egy évtizedek óta magán emberként ténykedő magyar ember. Ők legfeljebb másolhatnak innen. Ismerem ezeket a gciket, szinte gyerekkoruk óta - mindig mások elárulásából gyarapodtak. Én meg nem.
Jelzem, nem akarok politikus lenni - egy fecske nem csinál nyarat. 6 év óta emiatt kussolok, ezért nem álltam be senki politikai erő alá. Mindegyik csak megvenni akart - ami messze túlmutatott egyéni,emberi elképzeléseimen.
Ugye, nem én kérek elnézést mások elképzelései helyett? Nagyon remélem.
