Férfi blog

Öt évvel ezelőtt arab tavasznak mondtuk azon nagyon váratlan változásokat, amelyek az ezer év óta változatlanul patriarchális, konzervatív arab, muszlim társadalmakban keltek életre akkor. 

És én bár várakozón és reménykedve figyeltem akkor már, ahogy a változások keletről nyugat felé terjedve megváltoztatják világunk kerekségének begyepesedettségeit, állóvizét. De, valahogy ez megrekedt az euópai kultúra betonfalánál. Akkor még. 

Először Fukusima - már akkor sejtettem, hogy ez egy világméretű változás, egy általános szindróma kezdete -, aztán az arab tavasz, később sok más felbolydulás az európai és amerikai kontinensen. Végül elérte e kontinenseket is, körbegyűrűzött e cunami a Föld övén, elhozta a megosztást gazdasági és menkültügyi problémák formájában. Persze, az ár, amit helyenként, kinek-kinek ki kell fizetnie a változásért, nos, azt én sem kalkuláltam előre. A saját életemben sem - iszonyat durva volt. Sok mindenről le kellett mondanom az életben maradáshoz - de, csak így élhettem túl. 

Ma ott tartunk, hogy az európai és angolszász országok fordulnak szembe egymással - holott ez már gondolat korában is baromság, hisz mind egy csecsen nőttünk fel. De mindig az önzés győz - vagy mégsem? Ez azért nem eldőlt kérdés sem nálunk, sem a másik atlanti parton, mert régebben tudtuk, hogy mi a jó, ez előrevivő, és mi a rossz, a romboló. Még reménykedem a józan gondolkodás maradványaiban, hátha.

Amiben biztos vagyok, hogy az Orbán-féle elvtelen, becstelen, szarkeverő helyezkedőket keresztre kell feszíteni, meg kell nyúzni nyilvánosan. Magyarország népe alig fél lépésre van elmeállapotilag a Rákosi féle kommunista diktatúrától. Azért, mert idióta, elkényelmesedett barmokként elfeledkeztek arról, hogyan s miért is jutott ez az ország annak idején egy diktátor kezére. S e feledékenységük nyomán moshatta ki agyukból a jobb cselekvésre motiváló figyelmeztetéseket, észleléseket Orbán egészen tegnapig. Mit mondhatnék a hülyeség, az önbecsapás ezen szintjére? Semmit. Amiként Szálasi uralma alatt sem volt mit és kinek, amiként Rákosi uralma alatt sem volt mit és kinek, s amazok analógiájára ma sincs mit és kinek. De. A 3 között az a különbség, hogy ami  itt tegnap, ma és holnap történik, nos, abba neked is beleszólásod van, rajtad is múlik. Azaz, felelsz is érte. Ha kussolsz, ha nem egyenesedik fel gerinced ösztönből, amikor az indítana erre a jó érzés mentén, ha nem tudod, mikor van a te pillanatod, amikor te tehetnél valamit  e nemzet felemelkedéséért, javulásáért, előre haladásáért, akkor nem vagy magyar. Felőlem hordhatsz hétköznap is aranysújtásos magyar mentét, akkor is csak egy kupac szar vagy, nem több. Mint a mai magyar parlamenti képviselők és vezető tisztviselők többsége. Széchenyi és jó néhány néhai magyar parlamenti képviselő főnemes ma karddal vágná hat rét Orbánt, Semjént, és a többi hazaáruló alja embert, akik nem a magyarságot akarván szolgálni törtek itt hatalomra, csupán saját egójukat akarták érvényre juttatni, plusz anyagi mohóságukat érvényesíteni a nép zsírján. Elvégre ki szólhatna bele, ki akadályozhatná meg, ugye?Megtették, kirabolták az országot, kisemmizték a magyar népet - és még mindig hazudoznak, csalafintáznak, keverik a lapot, hogy még többet lopjanak tőled, egyszerű átlag magyartól, még mielőtt rájössz és elkergeted őket Záhony felé Moszkvába - mint egykor Rákosi Mátyást. Hülye vagy-e? Költői kérdés volt már 5 évvel ezelőtt is az én számból - már akkor láttam, hogy igen, barom vagy. És hogy még mennyi mindennek kell ahhoz történnie, hogy eszedre térj, arra a józan parasztira, ami magyarrá teszi ezt a népet évszázadok óta.

Nos, eddig ez neked, tömegesen nem sikerült - inkább akartál belesimulni a kommunisták seggét nyaló gyáva tömegbe. Nincs baj - de pardon sincs. Volt ez már itt így párszor. Én tudom, de pedig tagadod - de minek? Mindenki látta, te is, hogyan árultad el szomszédaidat, barátaidat, gyermekeidet. Nem először történik meg ez itt - de korábban sem volt dicső tett. Csak szólok, hogy legnehezebb gyermekeiddel lesz elszámolnod, ha a gyáva hazaárulók közé hajolva gondoltad megúszni személyes részvételed egy olyan korszak alakításában, amely pont a te személyes gyáva hozzáállásod miatt válhatott ez ország történelmének legyszégyenteljesebb korszakává. Mert ez történt. Nem volt itt senki külföldi haderő, amely katonai nyomást gyakorolt volna akárkire, hogy elárulja saját hazáját - ez tisztán önerőből, saját ötletből sikerült. Orbán, Semjén és párttársaik tehát mindössze saját egoizmusuk okán tették. Ezért nagyon gáz.

Magyar nyelven szóltam, tehát magyar emberekhez beszélek. Ha elárulod a magyarokat, akkor hazaárulóként kerülsz abba a két négyzetméternyi gödörbe, amely felett majd valami márványba faragott felirat vagy tükrözni fog téged, személyedet, életedet - vagy hazugság lesz és rokonaid járhatnak hetente lemosni kövedről a mocskot, amivel illeti dombodat az utókor. Ha eszed van, nem ilyenre vágysz. Most, amíg itt vagy, tehet pro vagy kontra - utána már nem.

Asszem, elegem lett mostanra. Ki szeretnék jelentkezni az emberiségből. Úgy en bloc. Bármijéből, amit le volt képes tenni eddig asztalomra. Mert szememben akár két éve, akár 5 éve, akár most  - csak egy kupac büdös szarnak tűnik mindaz, amiről itt évek óta hazudozni próbálják sokan és egyre többen, hogy mindaz igazából értékes, mennyei étek, tisztább mint az antarktiszi hóból frissen olvasztott víz. Az előbbiek valódi eszenciája, hétköznapjaink szintjén, hogy egyre többet hazudtak, egyre többen. Számomra nem igazán meggyőző e történés. Attól ugyanis, hogy egy hazugságot hányan igyekeznek valóságnak hazudni, nos, az a hazugság egy fikarcnyival sem kerül közelebb az igazsághoz - csak picit vagy nagyon népszerűbb hazugsággá válik. Logika. 

Nos, ezzel a népszerű téveszmével változatlanul szemben állva, inkább önállóan, saját júzerrel folytatnám földi létemet a továbbiakban. Dedikált júzerrel. Mármint - ha informatikában jártas vagy némiképp -, akkor saját, nevesített tevékenység-loggal, így értem. Azaz, amit én tettem, az kötődjön nevemhez, személyemhez, amit viszont nem én tettem, mondtam, az maradjon annak nyakán, aki tette vagy mondta. Már csak hogy azonosítható, követhető legyen később, hogy mihez adtam nevem, miben vettem részt itt tartózkodásom alatt, mit csináltam vagy nem tettem.

Nem akarnék és senkivel szembe helyezkedni, hadakozni holmi óvodás hazugságaikkal - csak hagyjanak emberként élni, embernek lenni saját elhivatásom szerint. Lehetne? Nem engedélyt kérek olyanoktól, akik nem viselték sosem az ember nevet, mert nem voltak méltó rá, csak udvariasságból kérdeztem, mintegy költői kérdésként tettem fel. Választ csak olyan emberektől várok, akik nagy E-vel is embereknek minősítették magukat a modern korban. Mármint a való élet talaján, tevőlegesen. Hogy ki, mit mond, ígér, hát az lófasz se, még halványlila esti ködpermettel megszórva sem. 

Az ember alapvetően jónak, tisztának, tehetségesnek születik e világra, csak a felnőttek által diktált környezeti feltételek rontják őt el, húzzák le a posványba, terelik el olyan irányokba gondolkodását, céljait, vágyait, a maguk ostobasága, megalkuvásai korlátai mentén, amelyek csak a rothadás lefolyócsövébe vezetik őt - felnőtt korában legalábbis ott találja magát, minden eredeti törekvése ellenére. És akkor elgondolkodik, miért is nem sikerült. 

Az egyik gondolat a szemközt közeledő pöcegödör bűze megérzésekor, hogy, ugyan kit érdekel majd az utókorban, hogy ebben a zárt szisztémában mekkorát ugrottam magasan, vagy mennyire voltam jó Messihez képest a pályán, vagy mennyivel tudtam többet hazudni a "legtehetségesebbnek" mondott politikusokhoz képest a jelenben? Például téged sem érdekel, hogy 50-100-150 vagy 1000 éve ki, mi olyan aktuális szempontrendszerhez mérve magát, mennyiben felelt annak meg vagy épp közösítették ki. Azt az embert értékeled bármire is távlatilag, aki hosszabb távon pozitívan hatott cselekményeivel az emberiségre - vagy éppen elítéled őt negatív hatásaiért. Na ugye, hogy zéró értéke van annak, ha az ember az aktuális értékrendhez igazítja magát? Ja. 

Relativizmus. Alias, aktuális, önző, gyáva, emberi hazugságok megnyilvánulása, hatása a korra, az abban élőkre.

Nincs nagy baj - már ha azt tekintjük nincs bajnak, hogy az egyes emberek egyre többet engednek saját értékrendjükből holmi diktált, ám minden esetben annál kevesebbet jelentő, kevesebb paraméternek megfelelni követelő, és ennek mentén kisebb teljesítményt megkövetelő elvárások előírásainak.  

Azért álljon már meg a nászmenet, ha töke van a menyasszonynak. Mert hogy van neki, az tuti - hisz kilóg a menyasszonyi ruha alól a makkja.

Pusztán szakiparilag szólok a témában - informatikai projektekkel foglalkozom 25 éve. 

Többek között az MNB SAP R/3-as rendszerén is dolgoztam a fent említett időszak alatt. Ami azért nem egy honlap, sem funkcionalitását, sem bonyolultságát tekintve, lássuk be. Vagy, ha szakipari szakértők vagyunk, akkor tudjuk is. Nos, annak bekerülési költsége 15 évvel ezelőtt, a bevezetést követő 5 év alatt implementált verzióváltásokkal együtt közelítette az 1 milliárdos bekerülési költséget. Olyan, egyedileg fejlesztett funkciókkal, amelyeket semelyik másik magyar bank, nagyvállalat vagy közintézmény nem valósított meg - mert fel sem merült az igény erre.

Egy SAP R/3 vállalatirányítási rendszer bevezetésének összköltsége ma sem haladja meg a 150 millió forintot, ah nem túl szar a cég folyamatszervezése. Többnyire nem az, mivel aki megengedheti magának e rendszer bevezetését, annak valamilyen hatékonyságú folyamat-kontrollal már rendelkeznie kell, különben nem tehet szert olyan bevételre, amelyből megengedheti magának, hogy SAP-ét vezessen be.

Nos, az MNB, mint különleges intézmény, csak egy R/3 verzióváltásra kénytelen volt elkölteni úgy 70-100 millió forint között. Ennek gyakorisága úgy 2-3 évente volt esedékes. Remélem, látjuk, hogy egy kiemelkedően fontos szervezet központi könyvelési rendszeréről van szó, amely nem kis szerepet játszik az ország gazdaságának működésében. 

Jogosan merül fel hát a kérdés egy szakemberben is, hogy a frászkarikába kerülhet ennek háromszorosába egy sokkal kisebb jelentőséggel bíró állami honlap? Mit tudhat? Aranyat szarik? Ilyen csak a mesében van - de az a mese sem itt játszódik, ez tudható. Lehet mondjuk Luxemburgban, Svájcban, de Magyarországon nem válik valóra, ez biztos.

Ha kikérnénk - ha kikérhetnénk - , mint közérdekű adatot, szerintem még az MNB honlapjának költségei csak a töredékére rúgnának a szóban forgó költségnek - pedig hát az még is csak sokkal fontosabb és sokoldalúbb információkat nyújt a gazdaság egésze számára, mint a NAK honlapja. 

Egy nemzetközi nagyvállalat magyar honlapja is legfeljebb a szóban forgó összeg 10-20 %-ába kerül. Persze, ők megtermelik ennek fedezetét, s nem az adófizetők pénzét költik el erre. Ami azt jelenti, hogy kontroll működik a ráfordítások felett - ha a cégnek nem térülne meg a beruházás, nem is finanszírozná a fejlesztését.

Nos, a NAK esetében nem lehet beszélni semmiféle megtérülésről - adóforintokat költenek olyan projektekre, amelyekben nem szempont a megtérülés. Ez a legnagyobb probléma szerintem az állami beruházásokkal.

Egy kérdés merül fel csak ezzel kapcsolatban: ki tolta túl a közpénzek lopását? Mert hogy túltolta, az napnál világosabban látszik. Pardon, felvetült még egy kérdésem: meddig lehet a pofátlan közpénzlopás mértékét fokozni, bármiféle felelősségre vonás nélkül? És még egy: ki fog ülni, ha az OLAF is vizsgálódni fog a projekt kapcsán? Mert hogy fog, az biztos. 

Tehát azt vonom le a realitás ezen fénycsóvájából ma (is), hogy élnem kell, és aszerint az ósdi, avítt szempontrendszer szerint, ami szerint én intéztem az életem dolgait a fent említett idő óta. Konzervatív, ám nem elmaradott. Egyszerűen azért, mert ez idő alatt senki nem tudott jobb alternatívát kínálni sosem, és végül mindig a saját elképzeléseim mentén maradtam életben. Szóval, van eszem az élethez, annak bármely aspektusában, erre gondolok.

Bár sokan kínáltak sokféle hazugságot menet közben, azok egyike sem volt alkalmazható a valóságban - és ezért nem is tudtam azonosulni egyikkel sem. Nem csak aktuálisan, átmenetileg, ha nem soha a büdös életben. Legalábbis, ha ezt 30 év valóságra vetítve nézzük. Én meg arra nézek, ami van, ami létrejött, s nem mások homályos vágyaira, amelyek soha, sehol nem öltöttek testet e földön.

Én viszont naiv vagyok, hogy megpróbálom a gyakorlatban mások tuti-szent állításait, aztán legfeljebb reklamálok, ha működésképtelen hazugságot hirdettek tuti-megoldásként. És nagyjából ekkor szoktam bárki elsőszámú-közellenségévé válni, amikor bemondom nekik a tuti vesztes pozíció paramétereit. Ezt a profi, szponzorokból élő bloggerek nem szeretik, sem a profi újságírók, akiknek posztjait kommentelni lehet. Érteni értem bármelyiküket, csak azt nem, hogy aki csal, az miért adja meg a lehetőséget a kommentelésre. Én nem adnám meg, ha tudatában lennék annak, hogy valakinek eladtam a számat, blogomat.

Nyugi, én előbb törölném ezt, minthogy eladnám bárkinek. De, legalábbis kiírnék egy egyértelmű tájékoztató szöveget arról, hogy innentől egy nő vagy buzi írja a Férfiblogot, mert eladtam azt szegénységi bizonyítványom kiállítása és hitelesítése ellenében. Persze, nyugi - ez sosem fog megtörténni, mert egyrészt, nem vagyok buzi, másrészt, ebből kifolyólag sosem fogom eladni senki buzinak, vagy nőnek. Nem azért ez az álláspontom, mert mások az enyémtől eltérő álláspontját nem volnék képes tolerálni, hanem mert ez a blog az én álláspontomból született, születik újjá naponta, és értékrendem nem változott a kezdetektől - férfi vagyok, magyar, egyszerű és nem túldimenzionált - és erről szól e blog, hogy én mit gondolok ilyen férfiként bármiről.

Átlag, magyar, diplomás vagy szakmunkás férfiak nevében nem tudok nyilatkozni - hisz én is csak a magam nevében mondhatok bármi, a valóságról alkotott látképemet. Ami biztos, hogy nagyjából egy szakmunkás fejével, paraszti logikájával gondolkodom ma is, attól függetlenül,  vagy pont nem függetlenül, hogy magam nem vagyok agymosott diplomás. Csak a tudásom több, mint utóbbiak átlaga. Nem dicsekvés - távol álljon tőlem -, csupán szembesítésed azzal, hogy a papír nem feltétlen ad előnyt senkinek. Még olyan rendszerben sem, ahol átlagosan ez biztosíték. Nálam, mint munkáltatónál, nos, biztosan nem az - azt nézem, mit tudsz, mire vagy képes, s nem azt, amiről más olyanok állítottak ki bizonyítványt nevedre, miszerint értesz ahhoz, amiről ők sokfélét tanítottak neked, ám művelni egyikük sem tudja. Bocs, ha kemény voltam, de ez a blog nem arról szól - és sosem is szólt - , hogy akárki mit akart itt hallani. 

Ez az Uber-dolog sok mindenről szól, csak arról nem, amiről téged tévtájékoztat a magyar mainstream média.

Az USA-ban nem liberális, hanem demokratikus törvényrendszer működik. Mindenek előtt, ezt a tényt érdemes tisztázni, ahhoz, hogy a tényekkel szembesüljünk, azok felől tudjunk gondolkodni. Szemben minden más, irigy és tehetségtelen, ergo egyben tehetetlen ejrópai politikus bármely állításaival szemben - legyen akár brit munkáspárti, vagy éppen sztalini kommunista politikus, mint például Orbán Viktor. Mármint, hogy egyértelmű legyek, Viktor bácsi az utóbbi, nem az előbbi képviselője. Ez már önmagában is gáz a 21. századi, egységes Ejrópai Unijóban. És értelem szerű, hogy senki, politikailag alárendeltjei közül sem képvisel itt nálánál fejlettebb gondolkodásmódot - a hétköznapi életünk mozzanatai vonatkozásában meg semmiképp. Mert egy nagyon rafináltan, 2 évtized alatt, alattomosan, lassan kialakított, hazaáruló, öntömjénező diktatúrára törő magyar politikus az akkor sem lészen itt szent, ha aranyat szarik is karikába. Persze Orbán nem szart aranyat, még egy grammnyit sem, nem hogy karikát képes volna. Utóbbit csak szerette volna elhitetni itt bárkivel - de eddig nem sikerült neki. Ha veled még is, akkor regisztrálj a Magyar Lúzer FC-be, hátha ott még hisznek neked. De, ahogy látom, a teljesítményhez nem elegendő, ha Farkas/Bástya elvtárs szereti és támogatja a focit. Már az Aranycsapatnál se volt nyerő ez a politikai hozzáállás - 70 évvel ezelőtt. Ki s miért gondolja ma itt, hogy manapság ez mégis nyerő lehet? Hát, van tippem - azok, akik havi ,millás fizetést húznak szereplésükért cserébe. Legyen szó úszószövetségről, vagy bármi másik sportszövetségről.

De, visszakanyarodva a tények realitásához - miért lázadnak a taxisok itt ma ? Mert Tarlós félkegyelmű polgármester Úr, még félkegyelműbb fideszes elhitetési mentén 2 éve belevágott a taxisok megrendszabályozásába, amúgy fővárosilag, homogénül. És a taxisok behajoltak, aki akart üzemelni, az behajolt és engedelmeskedett a fővárosi határozatoknak. 

De, alig hogy alkalmazkodtak a hatalom önkényes - és Tarlós által maximálisan támogatott - rendelkezéseihez, nos, megjelent egy független szolgáltató, amelyre pont a jogalkotók idétlen szemléletének korlátai miatt ma sem vonatkozik, rendelkezik a fővárosi taxis rendelet. Ki a hülye jelen esetben, tessék mondani?

Hát, nem a felhasználó, aki az olcsóbbat választja az általa a piacon elérhető szolgáltatások közül. Hanem Tarlós István, aki mint fidesz-libling került be székébe, ám elfelejtett gondolkodni azután a főváros valódi problémáin. Nos, most neki adta fel a leckét a maga mulasztásai mentén kialakult helyzet - neki kell megoldania. Árgu szemmel lesem az eredményt. De, ha az az lesz, hogy Orbán csütörtökön komplett, országos érvényű torvényjavaslatot nyújt be az Uber működésévek kapcsolatban, akkor Tarlós köszönjön le - alkalmatlan politikusnak. Nem kérek elnézést mások idióta elképzeléseiért, amelyek sosem válnak valóra. Azért kérek elnézést, hogy előbbiekben hittél bármikor is, és hogy tőlem is ezek beteljesülését vártad azok mentén. De, felesleges volt a várás, ezért viszont nem kérek elnézést, mert ez nem az én fejemben született fals gondolat, hanem a tiédben,

Hát kb. Persze, ez csak akkor igaz, ha úgy szexelsz, ahogy én. Ha akként közelíted a nőt. Milyen az érintése? Áramlik valami kettőtök között abban az érintésben? Izgat, vagy nem izgat? Az kevés lesz ehhez, ha jól néz ki, vagy csak a segge, melle, vagy a dereka hajlata izgató. Sőt, még az is, ha mindketten tetszetek egymásnak, küllemben.Sőt, utóbbi okoz igazából csalódást bármelyiktek számára.

Mert  a látszat sokszor csal. Sőt, szinte mindig. A nő ugyanis, amennyiben nő, akkor az érzéseire, benyomásaira hallgat, nem a szemére, mint te. Ha pedig a kockahasadra figyel, akkor kb. annyira lesz jó az ágyban, mint a férfiátlag - önző lesz, saját örömét keresi, sőt, ami rosszabb - saját, képzelt örömét.

Ha Coca-cola reklámfiú vagy, aki félmeztelenül, kockhassal mossa az iroda ablakát, neked meg a meetingen ülve hirtelen bevuizesedik a bugyid  látványától, nos, akkor összejöhet valami. De a szexetek az ő agyában és a tiédben fog leképződni - és messze nem lesz az a naturális, ösztönös, aminek igazából lennie kéne. És orgazmusod sem lesz az, aminek lennie kéne. Csupán kipipálja agyad, hogy amire vágyott, az meglett. Az egók kielégüléséről fog szólni csupán, nem az igazi, öntudatlan, spontán szex élményéről. Remélem, eddig stimt, mit írtam. Ha nem, akkor ne is olvasd tovább, felesleges volna.

Az igazi Nő más, másként működik. Egyiket sem nehéz kenyérre kenni, mint puha vajat, csak ismerni kell őket. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden nőt fel kell kenni a kenyérre - vagy a falra -, csak a lehetőség fiziológiai elemzéséről beszélek. Érintés. Ez a legfontosabb. Mi van benne, mi van érintésedben? Mi van szavaid mögött? Igazi kedvesség, közeledési szándék, vagy formális hazugságok?

Egy dolog, hogy megtetszik egy nő küllemben. Meg egy másik, hogy ismered-e őt, tudod-e mire vágyik, mi jó neki. De ezekről a titkokról az érintés,  csók árulkodik. Utóbbi a szeretkezés előhírnöke - amilyen  csók, olyan a szeretkezés - akár férfival, akár nővel. Mondják. És igazuk van azoknak, akik ezt rég megmondták.

Szóval, ha eddig agyi elképzelésed mentén kerestél párt magadnak, akkor ideje, hogy a fentiekre is szentelj némi figyelmet. Azaz, a másik ember számos, nem népszerű, ám valódi emberi aspektusaira, azok felfogására, érzékelésére és értékelésére. Próba - szerencse :)

Hogy mikor, kivel jó-e vagy rossz a szex? Az se bonyolult. Ha jó vagy egy nőnél, fogod tapasztalni reakcióiból. Még azt is észleled, ha csak megjátssza magát. MIlyennek érzed? Hidegnek, közömbösnek, merevnek, megfelelniakarónak, vagy akár gépiesnek? Vagy inkább boldogságérzést gerjeszt benned a szeretkezésetek? Ezek adják meg a választ erre a sokat, ám hiába és feleslegesen forszírozott kérdéskörre életedben. Nem kell semmilyen segédeszköz - nem használ, ha nem azzal csinálod, akivel igazából anélkül is sokkal jobb.  A küllem csak annyira fontos egy nőnél, amiként nálad, férfiként. Lehet, kocka a hasad, ha nem érzékeled mindazt, amit fentebb írtam, vagy lehetsz akár csúnya pasi, ám a fentiekben érzékletes. A nő tudja mindig, ki a jó pasi - ez  helyzet. Az más kérdés, hogy akármelyik Coca-Cola reklám fiútól bevizesedik a bugyija - az csak annyit jelent, amennyit nálad, hogy az aktuális szexbombára mennyiben indulsz rá. Neked mennyi ez esélyed, hogy csupán attól, hogy ráizgultál Eva Mendesre, nos, együttlétetek szuperlatívusz lenne? Nagyjából semmi alapja nincs elképzelésednek a valóság talaján, és ezt te is tudod. Nos, miért veszed készpénznek a nők hasonló álmodozásait? Annak sincs semmi alapja, nem valóság, nem gyakorlat. Gyakorlat az, amit megcsinálsz. Van különbség, nem is kicsi.   

Szumma szeminárium, olyan kapcsolatban lehet jó a szex, ahol lélekben is együtt vannak, érzik és kívánják egymást a résztvevők.  Anélkül csak társas önkielégítés lesz az aktus - és azért nem lesz kielégítő, kölcsönösen.

Hallgattam a '70-es és '80-as években Kádár elvtárs szájából, Brezsnyevéből épp eleget, hogy a rothadó, dekadens imprlsta nyugat meg efféle baromságokat. Mert baromság az, ha valaki állít valamit, és az a valami nem igaz. És ha nem az, akkor kit és miért is érdekelne, hogy melyik politikus mit miért hazudik? Érdektelen mellékzönge. 

Itt van példának legújabb kommunistánk, Orbán Viktor, aki feltételezvén, hogy kortársai már kihaltak, vagy az ő kortársainak időközben felnövekedett gyermekei egytől egyig húgyagyúak - ugye, mindenki magából indul ki - , nos, meg merte engedni magának azt a politikai luxust itt, hogy kommunista barom módjára viselkedjen, kommunikáljon. Ami nettó hülyeség volt, hisz Amerika, a az angol-szász imperializmus meg se bicsaklott az elmúlt 70 évben, sőt túlélt minden ortodox kommunista vezetőt, akármely országban. Egészn odáig, hogy a félholt Castro peresztrojkát hirdetett Kubában, és meg is nyitották az USA nagykövetséget Havannában. 

Miért nem bír megrohadni Amerika azóta sem, hogy II. Orbán főtitkár elvtárs megmondta neki, hogy ezt tegye?

A válaszok sosem bonyolultak - amiként most sem: mert amit nem kell bonyolítani, azt nem bonyolítják. Bizony, a sokszor szidni hallott liberalizmus egyik, fasiszta/kommunista (gyakorlatilag mindegy, melyik) diktarórikus elképzelései számára leküzdhetetlen fala: a szabadság nem csak a rossz tendenciák elterjedésének melegágya, de bizony a jó tendenciáké is. 

Tanmese. A minap regisztráltam a Netflixre. 3x egyszerűbb volt, mint bármely ejrópai oldalra - nem hogy magyarra. Hát ennyi a titok. A gondolkodásmód. Nem a rosszat feltételezik senkiről, hanem a legjobbat. A jószándékot, s nem a rosszat. Ezért nem bonyolítják, amit soha nem is kéne. Az érem másik oldala, hogy regeltem, és mindjárt működött is a szolgáltatás. Sőt, mi az hogy működött? Makulátlan minőségben kaptam azonnal azt, amire szerződtem, mindössze pár kattintás árán, és változatlanul így is működik. Magyar viszonylatban: a seggem ki van nyalva. A filmek HD-ben érkeznek alapjáraton, a saját gyártású sorozataik - amikről te is nem is hallottál eddig -, nos, azok UHD-ben, azaz 4K-ban. A HD tartalom is jobb minőségben jön, mint amit blurayen nézhetsz itt. Nem viccelek, nincsenek tömörítésből eredő torzulások, mezők a képben - a HD, az HD, valóban. A 4K-t inkább el se mesélem, mert sírva fakadsz - 10 centiről nézem, 4K-s tv-n, és alig látom a felbontást, tehát, valóban 4K-t streamelnek, nem kamu.

Az HBO ONGO hamar lehúzhatja a rolót, ha nem szedi össze magát. Az ő szolgáltatásuk 4150 forint/hó, a Netflixé 3750. Miközben az HBO sokkal kevesebb filmet, sokkal rosszabb minőségben szolgáltat. Nem kérdeztem, hanem mondtam, mit láttam. 

De menj fel akármelyik amerikai weboldalra, fogod látni/tapasztalni, hogy valahogy minden egyszerűbb. Hamarabb jutsz el akaratod céljához. Azért, mert nem abban érdekeltek, hogy szopassanak, hanem abban, hogy megelégedett légy, mint vevő, szolgáltatást igénybe vevő. Nem utolsó sorban azért, mert az ottani, közel 200 millió vállalkozónak/alkalmazotainak nem az a jó, ha te nem leszel az ügyfelük, vagy problémáiddal számukra felesleges, azaz elkerülhető munkát generálsz. Hanem tudják régóta, hogy a befektetéskor kell faszán megcsinálni a dolgokat, és akkor annál kevesebb baj teremtődik az elspórolt, elsunnyogott szolgáltatásokból, azok minőségéből a későbbiekben. Én ezt látom, tapasztalom, ha átnézek. 

Ehhez képest itt meg a szopatásra mennek ki a törekvések - és rendesen szopik is mindenki. A vállalkozók azért, mert eleve úgy csinálják meg szolgáltatásaikat, hogy a vevő nehogy már követelődzön, ha valamivel nem elégedett, hanem kussoljon, de legalábbis akármi jogi kifogással áttoljuk a dögöt az ő asztala alá, hadd büdösödjön neki. Aztán, néha, ha valamelyiknek nagyobb a töke a vállalkozóénál/állami hivatalénál, akkor szerencséje van, elviszi a balhét a barom hivatal, vagy vállalkozás, de inkább jellemző a jogi csűrés csavarás, vagy sikkasztás, vagy éppen a hazudozás. 

Nos, ahhoz, hogy egy országban jól menjenek a dolgok, ahhoz egyszerűen jól kell csinálni a dolgokat. Amely országban mindenki arra les, hogyan tudja megrövidíteni ügyfeleit, az nem lesz hatékony. Ne tévedjünk: két dolog, hogy valaki jól szolgáltat, és szándéka szerint minél több szolgáltatást akar eladni ügyfeleinek, minél több pénzért, meg másik dolog, hogy valaki minél kevesebb befektetéssel, szolgáltatással akar azokról egyre több pénzt lehúzni. Nos, Magyarország ezért nem bír Amerika lenni - és nem is lesz az, amíg itt a mások megrövidítése a cél. Akár államilag, akár a magánszektorban. És Nagy-Britannia sem lesz belőle, ugyanezen gondolkodásmód-beli differencia miatt. Ott egyelőre több a becsület, mint itt - ne tessenek hát megsértődni amolyan kádárista kommunista módjára, amikor társadalmunkat ezen rossz komcsi beidegződés miatt éri vád bárhonnan - inkább tessék kinevelődni a kommunista hazugságokból. Vagy fasisztából, ez mindegy végeredményben. A kettő között nincs valós különbség - mindkettő a közvetlen hatalomgyakorlás erőszakos, történelmileg évszázadokkal ezelőtt elavult formája - és eredményeik is azonosak: sok ember élete árán valósul meg félig-meddig néhány elmebeteg önjelölt pöcs vezető megalomániája. Ami természetesen elmebeteg jellegével arányosan gyorsan megy el a süllyesztőbe, mert élhetetlen emberek számára. Dióhéjban ennyi.  

Ez olyan bullshit, mintha én a macho-k mellett érvelnék. Miszerint minden nő kurva, csak különböző csatornákon lehet megfizetni. És az a helyzet, hogy az előző mondat sajnos nagyon is reális - a nők többsége kurva, csak meg kell találni azt a csatornát, ahol őt le lehet "fizetni", azaz, meg lehet venni. Mindegyiknek van érzékeny pontja, sérelme, amelynek mentén egy férfi manipulálhatja a célszemélyt. És ez nem véleményem, hanem a valóságról alkotott látképem. 

A Nő - nagy N-nel, nálam, mindig - a gyengébb edény, bibliai szóval. 3D-ben értelmezve - mivel értem a Könyv szavait. Ennél fogva sosem is vártam olyasmi megnyilvánulást a Nő részéről, amely ezen ősi bejegyzéseknek ellent mondott volna valaha is. Nagyon messze értem földet Semjén Zsót, vagy Harrach Péter elmebeteg elképzeléseitől, viszont nem vagyok nettó nimfabuzi sem. Csak öntudatos férfi vagyok, ami magába foglalja a nő szerepéről alkotott, nálam igen csak konzervatív - elsősorban saját és gyermekei védelmében konzervatív - szemléletemet.

A Nő valami. A Nő sokminden. Mindez a Valami, és Sokminden kell a Férfinak. Minden korban kellett - így ma is kell. Akár nagy k-val: Kell. Kell a kelleme, kell a szexualitása, kell az anyasága, kell a háziasszonysága - röviden: kell mindene, amit férfinak adhat. Szerintem innen forrásodik a Nő. Ősileg, a gyökerektől.

De, vajon, férfi őseinket, akiknek még nem zavarta meg agyvizét a női emancipáció, vagy holmi demokrácia, nos, az ő elméjükben/szívükbn miként nyert helyet a Nő?

Szépségével, értelmével, okosságával. Mindazzal, amivel hozzá tudott járulni férje egésszételjesüléséhez. Ha a férfi nem volt elég okos - akkor okosságával. Ha a férfi nem volt elég bátor, akkor bátorságával. Ha a férfi nem volt elég érzelmes - akkor az érzelmesség elhintésével.

Még is, mi lehet a baj ma, ha ez évezredekig működött? Mert működött, az hét szentség, ezt tudható. 

A baj a női elmében van ma. Elhitték a férfiak és nők hazugságait, saját szerepüket illetően. Mármint, hogy ők szarták a spanyolviaszt. Pedig, hát kurvára nem. Amiként a férfiak sem. 

Kinek melyik orbitális tévedéséhez granuláljak ma? Nem lehet egyikéhez sem, így inkább kívülálló maradok. 

Miről szól valójában hétköznapi kínlódásod? A mások átbaszásáról. Miszerint, minek szerenéd magad láttatni mások által. A Fészbukot ismerem - ott csak azt osztod meg, ami szted király, ami szted nyerő ahhoz, hogy királynak, nyerőnek látszódjál más FB felhasználók szemében. Kurva gáz, sztem, sőt, annál is gázabb. Anális gáz, ha érted. Nem fogok elnézést kérni helyetted a saját hülyeséged miatt, remélem ez már lejött. 

 Bazmeg, mesélj már arról az éjszakáról, amikor a férfi helyett a nőket kezdted ágyadba kívánni. Amikor a farok helyett Nővel akartál inkább szexelni? Nem volt ilyen valójában? Csak a férjed/párod nem foglalkozott veled eleget, és tele lett a mellőzéssel a puncid? Igen, inkább elhiszem és inkább értem, hogy miért kúrtál mellé - láttam eleget az ilyen helyzeteket és okaikat. És meg is értettem. Én megértettem. S benne azt is, hogy én, férfi létemre, mit hibáztam a szituációban. De vajon te, Nőként, megértetted-e, mit hibáztál kapcsolatodban Nőként? Nem ártana, ha új pasira lesel, hajtasz. Ha mindezt figyelmen kívül szeretnéd hagyni, nos, nem lesz szerencséd - valamelyik társkeresőn össze fogunk futni - és én ott, akkor se leszek más szemléletű. 

Kurva nagy kuss van részéről a témában ? Tán nyaral épp valahol, ahol se net, se térerő, se fax? És a többi egyházi felekezet vezetői is véletlenül kussolnak, miközben emberi jogi és emberiességi kérdések vetülnek fel a magyar társadalom szívében.

Vajon miért van ez így? Ki hazudik kinek? Én ismerem az Újszövetséget - azt állítja, hogy aki kussol, amikor megnyilvánulnia volna való, az cinkos a bűnösökkel.

Adok 36 órát az érsek úrnak valami nyilatkozatra. Aztán annak fényében folytatom e posztot, amint megnyilvánul avagy nem. A kussolás is válasz.

Van bennem ennyi tisztelet - az én kollégáim is nehezen térnek vissza a magyar valóság szűkös és szigorú keretei közé egy kellemes Bali-nyaralás után. Türelmes vagyok - azonban a stopper elindult. Igazán nem mondhatni, hogy kőszívű volnék...de, nem engedem el senki Isten nevével takaródzó ember vétkeit. A hétköznapi prosztó ember méltó lehet a bűnbocsánatra, de aki ismeri Istent, s azt ki is nyilatkoztatja, nos, az nem mentesülhet a felelősség alól. Már megint a II. világháború tematikája körül járunk. Jó volna nem elszenvedni a keresztény egyházak gyávaságát saját, emberi bőrünkön. Mert ciki ez másodjára is...nem én kérek elnézést, annyi szent.  

Annyi orbitális baromságot olvastam az elmúlt hetekben különböző oldalakon, blogokon, különböző emberi témákban, hogy muszáj észrevételeznem itt is e valóságot. Mások hasznára természetesen, nem a magaméra. 

Az emberek zűrzavarban vannak, omlik össze megszokott világuk. Ez eddig stimt, én is értem. De, hogy miért próbálják körömszakadtukig letagadni mindazt, ami történik, azt már nem értem, és nem is akarom érteni miértjeiket. Ugyanis az értelmetlen lázadást, a meg nem értett és el nem fogadott racionális változásokkal szembeni tudattalan ellenállást nem lehet értelmezni, mivel nem értelmes cselekedet. 

Annak árán pláne nem akarom érteni értelem nélküli törekvéseidet, hogy értelmes emberek racionális érveléseit utálod el izomból, vagy soha nem bizonyított vakhiteid mentén tagadsz bármi értelmest, vagy csak akár emberileg beláthatót. Mert ez sosem vitte előre az emberiséget, és ma sem működik. Egy logika működik e földi világban - vagy képes vagy valamire amit meg kéne tenned és megteszed, vagy nem vagy rá képes, hogy valósággá tedd azt. Más viszonylat nem létezik - mindaz, amit ennek ellenében hiszel, pontosabban csak hinni szeretnél s erőltetsz, az csak képzelgés - feleslegesen, indokok, alátámasztások és eredmények nélkül. Azaz, akármely másik, általad átbaszhatónak, s ennek nyomán kihasználhatónak vélt ember átverése, nos, az nem értéked, hanem saját magad lealázása a normális emberek szemében.  

Én se így születtem. Sőt, nagyon nem. De valahogy az eszem mindig ösztökélt, hogy ne maradjak konzumidióta, akinek nem teljesülnek vágyai, aki nem kerül közelebb legbensőbb, inspiratív céljaihoz - és ezen ösztöke mentén igyekeztem haladni, fejlődni. Innem visszanézve, ma sem tűnik hülyeségnek, hogy ezt az utat követtem.

Ezért próbáltam segíteni a felismerésben, sokszor, sokféleképpen, másoknak is, pusztán azért, hogy ne maradj idióta, ne csatlakozz a hülyék birodalmához, de mai állás szerint feleslegesen törtem magam, sőt, csak rosszabb lett a helyzet. Pontosabban,  eme törekvéseim az idő s a történések előre haladtával egyre kevésbé értek célt, miközben magam eredményekre jutottam. De, mivel ezt (is) felfogom - nem erőltetem egy ponton túl, amit te igazából nem akarsz tudni. Felfogom, mivel nem akarsz szembesülni.

Mind azzal, amiket igazából sosem akartál felfogni, elfogadni, mint önmagad jobb életéért megteendőket, csak sokáig el tudtad hitetni magaddal, hogy de, lehet ezt így is. De valahogy az élet kikényszeríti a meg nem adott, visszatartott válaszokat, reakciókat minden emberből. Tudja, hogy kiben mi lappang ott, és kitapossa belőlük, egyénenként. Ha kell, akár orrvérzés árán is. Mert szüksége van arra a pluszra ezen ökoszisztémának, ami benned, bennem, benne van, és cseppet sem vallásos, vagy elveskedő. Ha méz kell épp, s a kaptár ott van, akkor leszedi és kiszlopálja belőle, amit akar. Ez ilyen, elég régóta. Az élet ebben az aspektusban könyörtelen. És nem személyes szubjektív viszonyulása, unszimpátiája miatt ilyen veled, nem azért, mert nem szeretne bárkit, hanem mert csak az számít benne, az lehet részévé, ami működik, ez az ok mindössze. Az összes élőlény közül csak az ember kerüli a reá következő élethelyzeteket, s csapja be magát, elhalogatva, amiről nem szeretne tudni, amivel nem akar szembesülni.

Nem láttam és nem látom értelmét ez utóbbinak. Világosan látszik, hogy ennek a törekvésnek, magatartásnak az ego negatív szándékainak szolgálatán kívül más valós hatása nincs. Látszólag mindegynek vélhető, hisz ki láthatja, mi van belül egy-egy emberben, ám valójában tetteinket és meg nem tett tetteinket befolyásolja - így eredménye látható, tapasztalható a valóság talaján. 

Ha a fentiek fényében vizsgálod most utóbb, hogy akár egy bogár életében mennyi értelem nyilvánul meg, hogy annak milyen a hatékonysága, hát, azt gondolom, te is el fogsz jutni a felismerésre, miszerint még egy bogár is okosabban él akármelyik embernél. Ha mégsem, akkor még nem gondolkodtál eleget - vagy gondolkodtál ugyan, de minek, ha képtelen vagy fel- és beismerni saját valóságodat. Ez utóbbi már nem a bogár valóságáról szól - csak is a te egodról, semmi másról.

Ez a bejegyzés félig megfogalmazottan itt hevert hónapok óta. Akkor éreztem fontosnak, de még nem érdemileg közzéteendőnek. Annak okán, hogy felfogtam, hol nem tartasz önismeretileg, értelmileg. De, az elmúlt hónapok tapasztalásai megéretté tették e posztot, ezért élesítem ma.

Ami belül nincs meg egy emberben, azt nem képes onnan elővenni és odatenni a külső valóság asztalára sem. Venni, kölcsönözni, akár lopni is lehet persze, s odatenni ilyetén szerzeményünket a külső kofa-asztalunkra, mint saját termést, de az élettelen, ízetlen lesz, nem lesz kívánatos. Csak jól néz ki, legfeljebb. De ha érdeklődő kerül asztalod elé, nem tudod igazán meggyőzően kínálni, s eladni sem, amit te is úgy vettél készen,valamint váratlan kérdésekre sem vagy képes választ adni. Mert nem vagy benne, nem vagy része annak a termésnek, nem tükröz téged, és nem is értesz hozzá, csak kopíroztál másokat, gondolván, hátha átcsúszol a léc felett. Ennél fogva, legfeljebb gyengeségedet tükrözi, miszerint mohóságod erősebb azon vágyadnál, hogy saját értékeidből valósítsd meg a hozzád illő életet, amelyben boldog lehetsz - azaz, azt tedd az életben mások javára, amit te tudsz.

Mindezek ellenére azért könnyen mersz ígérni garanciákat, élethossziglan az élettelen, vett kirakatra, melynek létrejötte nem rajtad múlott, nincs benne semmi belőled. Azután csodálkozol, hogy miért csapódsz be, amikor te jársz mások asztalánál s veszel az ő hasonlóan szerzett termékeikből, amikre hozzád hasonlóan ígérnek mindenféle garanciákat. A sült kolbász illatáért a pénz csörgése csupán az illő fizetség - ismerős a régi mese, ugye?

Dióhéjban ennyit arról, hogy mik a problémák a társkeresésben, párkapcsolatban - bármely korban.

Ha nem látod magad igazi énjét, hivatását, mert nem fedezted fel, mid van valójában belül, akkor hogyan látnád magad szépnek, erősnek, vagy képesnek, alkalmasnak bármire? Honnan tudnád, hogy mire születtél, milyen lennél, ha nem is érdekelt, vagy nem eléggé, csupán az önös akarás dolgozott benned mindenkor? 

Ha nem látod belső önmagad, azaz, hogy mi vagy te, mi volna hivatásod az életedben, akkor nem is ismerheted, így nem lehetsz azzá kívül sem. Legfeljebb hazudhatsz mindarról, amivé válni vágytál. Mert vágysz valamivé lenni - ez belül van mind benned, és ösztökél. De ellentmondások húzódnak a belül vágyott és a kívül realizált vonatkozásai, megnyilvánulásai között. Azonban, ha tudatodban más önkép él magadról, mint amire vágysz legbelül, nem tudatosan, vagy amire inspirációd, ötleteid, képességeid vannak, akkor nem fogod kihozni mindezeket magadból, hiába van ott akármi csodálatos. Vágyaidat, ötleteidet nem ülteti senki ember, az benned van születésedtől kezdve, ennél fogva nem is gondozhatja, alakíthatja senki más ember e belső kertedet. Egod nem-tudatos földje is te vagy, az is a tiéd. Olyan, amilyen, ezt nem választhatod meg, amikor megszületsz. Ha gyomos, akkor ki kell gyomlálni. Ugarát neked kell termővé tenned. Magokat vethetsz belé, ha nem voltak, vagy ha voltak, nevelheted azokat palántává, később fává, egészen az érésig - a learatott gyümölcsükben már benne leszel, része leszel, s ezt nyugodt szívvel teheted ki asztalodra. Vonzó lesz, tetszetős, harmonikus, küllemre és zamatra is. Mindezt te teheted csak, senki más ember.

Tudatodat azonban formálhatja és formálja is a külső minta, más embereké - elnyomorítva az igazi énedet. Innen kezdődnek gondjaid az életben. Ha nem ismered teljes valóságodat, annak működését, mert a felszínen nevelődtél kezdettől, tehát ezt tartod normálisnak, akkor ugyan hogyan tudnád jól élni az életedet? Hogy tudnád, ha az valójában nem a tiéd, hanem valaki másé, amihez a benned levő kincseknek, képességeknek semmi köze nincsen? Hát, úgy és csak annyira, ahogy ez eddig sikerült. Nem lehetsz jó kofa, ha nem vagy jó földmíves. Ismerned kell hát, hogyan alakul az élet, hogyan sarjad a mag, a palánta, a fa, mikor mit kell tenned e kertben és meg is kell tenned - magadért. Így leszel az az ember, akinek Isten szánt téged eredendően. Még az ujjlenyomatod sem egyforma senki máséval sem - bagatell apróság -, ugyan hogy volna élhető életed nemesebb aspektusaiban a külső sablon? Botorság a gondolat is. 

Olyan ez, mintha volna ugyan egy ódon kincses ládád a padláson, de mivel sosem nézted meg, nem tudsz élni a benne rejlő kincsekkel. Miért nem voltál kíváncsi sosem? Mert figyelmed más dolgok felé irányult mindig - a mások realitására néztél a földszinten, szomszédokra, barátokra, hírességekre, s abból a biztosnak látszó mintából gondoltad a magad valóságát felépíteni. Csak hogy fogalmad nem lehet róla, hogy ki más életében mi eredeti saját belső termése, s mi csak kívül kölcsönzött, vett, esetleg lopott - amint azt te is csinálod. Nincs címke ugyanis ezeken a dolgokon, így nincs is ráírva származási helyük. 

Lehet mások terméséből kívánatos gyümölcsöt venni, de csak akkor válhat igazán a részeddé, ha nem eszed meg, hanem elveted saját kertedben, s gondozván azt végül saját kerted terméseként aratod a gyümölcsöt. Mert azzal fáradtál, abban benne vagy tehát már te is. Ha így teszel, akkor még az sem számít, ha loptad az első gyümölcsöt. Igen, elvetted esetleg a másét - de sokszorosát adtad az élet asztalára. Azaz, életet teremtettél lehetőségeidből.

Miért írom ezeket? Gyakran találkozom rég megoldatlan gondokkal, amik sok embert izgatnak régóta, változatlanul. És idő után elgondolkozom a változatlanság kudarcán - valami nem stimmel, valaki nem mond igazat, ha annyit beszél róla sok-sok ember, régóta, s még sem találják a megoldás kulcsát ma sem ugyanazon problémákra. Nincs semmi megoldhatatlan probléma az emberek életében - mind alkalmasnak születünk valamennyi megoldására, mármint azok megoldására, amiket nekünk kellene, ami minket érint.

Az más kérdés, hogy gyakran olyasmikkel törődünk feleslegesen, amivel nem nekünk kéne -  időt s energiát elvéve mindazoktól, amelyek megoldására alkalmasak volnánk.

Itt van például a párkeresés. Alapvető életszükséglet, mindjárt az egyéni szükségletek után a legfontosabb, rajtunk túl mutató szükséglet. Vagy saját életünk alapvető szükségletei. De ezt nem részletezem, mert már megírtam más posztokban. A lényeg: minden problémát ott és akkor kell megoldanunk, amikor annak helye és ideje van. Amit elmulasztunk ezekből, akármi ok miatt, azok vissza fognak köszönni, rombolni fogják későbbi terveinket, valóságunkat.

Melyik részét nem érted még mindig világosan? Nem ártana, ha nem másokra kennéd gondolkodás nélküli jövőképzeted realitását, hanem inkább a működő képes gondolatokba invesztálnál. Ha nem teszed meg most, magad belátása miatt, akkor az élet fog rákényszeríteni - akkor, amikorra te épp más tevékenységeket képzeltél aktuálisnak. És muszáj leszel rádöbbenni, hogy az életben vajmi kevés történés függ akaratodtól, elképzeléseidtől.

Mindig előre írok valamely témáról. Azért írok pont, mert képes vagyok olyasmiket közölni, amiket ha írásaimból megértesz és magadévá teszel, akkor előnyre tehetsz szert. De, ma már nem igazán látom ennek értelmét - az emberek többsége valójában barom, nem kíváncsi semmire sem, nem akar több, jobb lenni, mint az őket körülvevő átlag. Én minek törjem magam feleslegesen? Nem érdemes, nincs értelme. Nem vagyok mérges senkire, viszont abba hagyom e törekvést. Mindenki a sajátját kapja be, azzal nem okoz kárt másoknak. Senkit nem lehet megtanítani semmire, csak hozzásegíteni a szükséges felismerésekhez. Ezt Galileo Galilei mondta 500 évvel ezelőtt.

S ha ez csak ma ébreszt rá arra, hogy eddig mit képzeltél rosszul az emberi életről eddigi életed során, akkor sem kár, de nem is dicsekvésre méltó dolog e történés. Maradjunk annyiban, hogy nem vetem szemedre, te viszont nem reklamálsz a szemrehányás miatt senkinél, csak magadnál. Mert csak kaptál másoktól nettó, azért. Bocsáss meg magadnak idiotizmusodért, és viselkedj másokkal ennek ismeretében megbocsátóan. Ez lehet egy szebb jövő jobb kezdete.

Az ember vágyna értelmes nők társaságára. Csak valahogy ritkul ez. Még az értelmesebbje is elcsúszik a saját egoja által eldobott banánhéjon - ismételten, semmit nem tanulva a korábbi fiaskókból. Nem a gondolatok mennyisége számít, hanem, hogy ami felmerül, az változtat-e a valóságon, közelebb visz-e céljainkhoz, vágyaink beteljesüléséhez. 

Ha nem visz, akkor annak az is lehet oka, hogy a vágyak önösek, nem paríroznak az élet akaratával, szándékával. Ez még nem merült fel? Elhiszem. Az ego ugyanis saját magát védi, nem pedig a teljes ember érdekei szolgálja. Csupán rohadt rabszolgatartó, akinek egyetlen célja, hogy őt kiszolgáld, minden erőforrásoddal. Ezért nem szabadulhatsz tőle, s nem is lesz jobb életed, amíg valóságnak hiszed, amit ő diktál. És mivel a szeretet ellenében hat, leginkább annak legfőbb ellensége. És mindemellett párt keresel? Akit szeretnél és akiről szeretnéd, ha szeretne? És nem jött össze eleddig? Nos, ennek legfőbb oka, hogy egod lefaragása, háttérbe szorítása, mely tudatod, akaratod függvénye, nem kapott kellő figyelmet, sem aktivitást eddig. Ezért kapod visszatérőleg azt az élettől, amit magad is nyújtani képes vagy. Légy akár férfi, akár nő. Bár inkább e fogalmakat azon állapotodra alkalmaznám csak, amikor már képes vagy túllépni tudattalan egod negatívumain. Addig csak aspiráns vagy, kamasz egy akár 40 éves testben, szerintem.

Az emberiség degenerációjának alapköve a fogalmak relativizálása, jelentéstartalmuk elferdítése, torzítása. A manipuláció alapja ez. És azt tudjuk, hogy aki manipulál, az azért teszi, mert nyíltan, szemtől szembe nem képes érdekeit érvényesíteni más ember felett. Ennek legeklatánsabb példája a házasság. Nem részletezem, miként manipulálja a nő a férjét és fordítva. Nem is akarom tudni, közöm nincs hozzá - mert nem épített soha semmit, és ma sem épít. Akit manipulálás szándéka vezet, az rohadt szemét, már alapjáraton is - sosem fog tudni sem boldog párkapcsolatot, sem boldog életet építeni. És nem is érdemli meg, gondolom. Pecsenye illatáért a pénz csörgése a méltó fizetség. 

Az a nagyon gáz, hogy ezt nekem 2015-ben le kell írnom, afféle iránymutatásként - miközben sokan sopánkodnak, hogy az élet szar, nem adja meg nekik, ami járna. Annak ellenére, hogy értelmük, érzelmi intelligenciájuk megvolna a jobb élet megvalósításához, csak éppen lusták - ugye az ego, amely mindig maradásra bír, arra, hogy ne változtass, jó ez így neked, ahogy van, hisz nézz csak körül, a többi hülye sem csinál semmit saját érdekében. Há, ha neked ez meggyőző érvelés, akkor nyugodtan fuss még pár kört. Csak arról ne feledkezz meg, hogy van valaki, aki rád vár, saját alkalmatlanságod okán, és aki magaddal együtt szopatsz. Elgondolkodtató ezek mellett, amikor kimered ejteni a szeretet szót, meg ígérni mersz olyan dolgokat, amikről azt sem tudod, mit jelentenek. 

Nos, nem az élet szar, csupán te. Lehet kezdeni gondolkodni - nem árthat, ha jutni is akarsz valamire. Az alaptalan reklamációk tömkelege nem fog hozzá segíteni a célhoz, legfeljebb még sikerül ámítani magad egy darabig, hogy hát nem jó, de azért kevésbé szar vagyok, mint mások. De a boldogság valójában a tiéd kéne legyen, amihez másoknak nincs közük, se ráhatásuk. Viszont neked is ketyeg az óra, időd véges. Bármi, amit elérhetsz, rajtad múlik, senki máson, hogy eléred-e vagy sem. De hogy ehhez fel kell hagynod a szarkenéssel, a csapatostul pisilni járással, ön-infantilizálással, ez bizonyos. 

Ha nem írsz hülyeségeket, én sem írok ilyen vitriolos kritikákat. De ehhez neked kell elkezdeni gondolkozni. Az kevés a boldogsághoz, ha az ember szépen, érthetően meg tudja fogalmazni mondandóját - a változások a cselekvésből erednek. És ha többet írsz, mint amennyit cselekszel, akkor valami nem stimmel. Gondolkozz, az segíthet - rajtam is, nem mellesleg, mert várok, esetleg pont rád. Ez ugyanis kétszereplős játék - amiben elég, ha az egyik fél le van maradva, nem érti a lényeget - kibasz a másikkal is - nem értik egymást, vagy értik, csak nem képesek elfogadni egymást egyik vagy másik egója korlátai miatt. Nem szép baleset - főleg, ha utóbb rádöbbensz, hányszor ott volt a lehetőség az orrod előtt, de te mind elmulasztottad - csupán az egod  miatt. Rajtad áll tehát bármi, senki máson. Azon persze majd ne sértődj meg, még ha megteszed is a fentieket, hogy később valaki más részéről visszakapod mindazt az idiotizmust, amit te korábban tanusítottál - csak szégyellni fogod magad, és akkor érted meg, mennyire komolytalanul éltél, mi mindent pazaroltál az ego miatt. Az élet igazságos, mindig - azaz, sosem rosszindulatú.

Sok ember gondolja magáról, hogy szeret. Hogy eléggé szeret. Mármint elvárásaihoz képest eléggé. Pedig eleve rossz megközelítés - hisz a szeretet tekintetében nincs elvárás senkivel szemben. Általában viszonossági alapon képzelik ezt - megelőlegeznek bizalmat a bennük leledző jóból, és várják, hogy velük is így tegyenek más emberek. Az első lépés tehát jó. Viszont elvárásuk nem realizálódik gyakorta, ami többnyire csalódás hegyeket képez, majd összegyűlvén végül elutasítást, gyűlöletet, ami szép lassan feloldja bizalmukat. Megfigyelhető általános tendencia ez, a gyerekkori állapottól az öregedés felé romló irányvonal. 

Mindez téves értelmezések, hiányos fogalmi rendszerünk és önismereti szintünk miatt történik így. Magamra is értem természetesen, nem kívülállóként mondom, csak ha trendekről írok, akkor a többes szám 3 adja magát.

Szeretet. Elfogadása a minket körülvevő objektív valóságnak, kombinálva azzal az autentikus törekvéssel, amely arra sarkall, hogy megkeressük felfogott valóságban azon lehetőségeket, amelyben hozzátehetjük, amit csak mi tudunk. Tehát végső soron a szeretet elfogadás és adás. Az "amit csak mi tudunk", az itt nem kizárólagos egzakt tudást jelent, hanem a hely, idő és alkalom szülte tolvajt - cselekvő alanyt, hogy félreértés ne essen - aktuálisan. 

A szeretet szó valódi jelentését csak addig keveri össze az ember a mások iránt érzett érzelmi, fizikai vonzalommal, az abból származó örömélménnyel, amíg önmaga szeretése nem kerül fókuszába. Akkor hirtelen kiderül, hogy szeretni valójában tenni valakiért, képviselni érdekeit, ezt jelenti. Még a gyermeknevelésbe is több egoizmus szűrődik be, mivel a szülői kezdeményezés hatásai egy  másik emberben csapódnak le, amelyekről az ego nem igazán akarja tudni, mennyiben voltak hasznosak - ezért a sok generációs ellentét, elhidegülés felnőt korban a gyerek részéről. Önmagán belül azonban mindenképp kap visszacsatolást az ember, ezért hozom példának önmagunk szeretetét.

Fontos apróság, hogy az elfogadás nem egyenértékű az azonosulással. Az elfogadás a tények objektív tudomásul vétele, amikor azt fogadjuk el, hogy igen, ez van, ezt dobta a gép, hozott anyagból dolgozunk. Aki az elfogadás során fennakad, bizonytalankodik a valóság tényei és az egoja szubjekív diktálmányai között mutatkozó disszonancián, miszerint melyiknek kedvezzen, az egojának fog kedvezni és el fog bukni - párszor mindenképp.

Az ego diktálta vakvágány, amikor nem foglalkozunk a valósággal, csak arra figyelünk, azt nyomjuk, hogy mi mit akarunk elérni - anélkül, hogy felmértük volna, kerestük volna legalkalmasabb helyünket abban. E törekvés lényegéből eredően általában törést, rombolást, rontást végez a valóság olyan részein, amihez az egyénnek köze sem kéne legyen - mert más emberek hivatása -, viszont maga nem építi mindazt, amit neki kellene. A következménye dupla kár. Mert nemhogy nem építi a valóság eredendően rárótt szeletét - azaz mulaszt -, hanem még szét is rontja bután, amit mások viszont helyénvalóan, illeszkedően építettek.

Boldog, energikus ember az, aki a maga helyét keresi meg - teljesítménye erőlködés nélkül is kiemelkedő lesz - az élete minden területén. Nem fárad el, nem reked meg, nincs lehetetlen számára. Él. Természetesen a mechanizmus nem digitálisan működik, nem 0 vagy 1 aktuális mércéje egy emberben, hanem valahol a kettő között lesz aktuálisan egy tört érték, arányosan az egyénben levő szeret és egoizmus összetételével. 

Aki kétségeskedik, bizonytalankodik, az tudattalan és tudatos egoja negatív törekvéseinek kedvez, azt erősíti magában. Aki pedig önbizalmát, bátorságát erősíti, az a szeretetet erősíti magában, egoja rovására. Ezzel kapcsolatban talán a legtaszítóbb megnyilvánulása az egonak, amikor valaki bármely emberi kapcsolatában mások önbizalmát, magabiztosságát akarja lehúzni a maga félelmei, kétségei szintjére, csak hogy neki ne kelljen kimozdulnia saját érdekében a maga alkotta posványból, ne kelljen bátorságot vennie annak felszámolására - pedig hát, ha maga akarata szerint csinálta, akkor kimászni is neki kell(ene) abból. Ez nagyon nem szép jelensége az egoizmusnak, mivel más emberek konzisztenciáját, integritását igyekszik rombolni, megingatni saját önzése érdekében, ami már nem magán ügye.

Talán a legfontosabb, leghasznosabb információ, hogy a két halmaz méretéről mindig, mindenki maga dönt - senki mástól nem függ. Mivel hogy mindkettő az emberben van, és pusztán saját önismereti szintje, és annak nyomán akarata dönti el, melyiket erősíti, melyiket gyengíti.

A szeretet és az egoizmus megnyilvánulása tömeges méretekben hatással van az egyén állapotára, fejlődési irányára, tempójára. Mert a hasonulás, a beilleszkedés, a harmonizálás célja is autentikus, tudattalan törekvés az emberben.

De, ezek csak hatások -  a döntés mindig az egyén akaratában, hatalmában van arra nézve, mivel azonosul, s mivel nem. Ezért nem mutogathat senki sem másokra - rajta áll, milyen nyomásnak enged vagy nem enged, mit fogad be és mit nem, mit tesz vagy nem tesz. A tömeghatás kísértés. A szeretet kísértése, vonzósága nem igazi kísértés, hisz csupa pozitívum, harmonizál az ember egészével, annak minden aspektusában. Az egoizmus tömeghatása viszont a szeretet ellen dolgozik, erősíti az egó negatív törekvéseit az egyénben. A kísértés szó nem azt jelenti, hogy az ember képes-e ellenállni a negatív hatásnak, hanem, hogy akar-e.

Az ember sajátja ez a viszonyulás, akinek van hatalma elfogadni és adni  - utóbbit maga erőforrásaiból, döntési és cselekvési lehetőségeivel élve - azaz, senki mástól nem függ az elfogadás és adás mértéke benne. Ami a tiéd, afelett te rendelkezel, így értem.

Picit még a tömeg hatáshoz. A szeretet szent dolog - azaz, makulátlanul tiszta, nem szennyezett. Ha egy csepp méreg vagy romlandó keveredik belé, megromlik idővel. Az arányoktól függ, mennyi idő alatt, de biztosan végbe megy a folyamat. Nos, a viszonosság elvén ezért nem képes realizálódni, életben maradni.

Amiért erről írok, az a mostanában tendenciaként megfigyelt jelenség, miszerint emberek tömegei küzdenek saját egojukkal. Nem boldogok az általuk kreált életben, keresik az okokat, a hibák forrásait, de nem találnak rá. Azért nem, mert nem veszik észre, mi az. Pedig ott van az orruk előtt, csak nem azt keresik, nem ismerik fel. Itt jön képbe az önismeret. Az önismeret fejlesztésére sok féle tréning létezik, aminek formája jellemzően azért gyakorlat, mert tapasztalás által lehet elsajátítani a tudat által ismeretlen tudást. Ha valaminek a mibenlétéről fogalmunk sincs, vagy csak fejlettebb tudattal érthető meg csak, akkor nem vagyunk képesek meglévő fogalomrendszerünk építőköveiből felépíteni azt tudatunkban sem. 

Jó helyen kotorászik hát, aki egojával foglalkozik - ha nem adja fel, s nem rest cselekedni sem saját érdekében, akkor elérheti az általa vágyott boldog életet.

Akkor írok valamiről, amikor már megértettem a lényegét. Hirtelen felindulás publikálása, az csak szubjektív reakció, annak nincs helye megnyilvánulnia egy blogon sem. Mert az indulat, a személyes érzelmi felkavarodottság nem építi a közösséget, azaz a publikumot, ezért. 

Nos, a menekült kérdésben sem foglaltam állást eddig, mivel nem láttam át, nem volt elég információm az ok-okozati összefüggések megértéséhez. És ennek okán most sem azt fogod itt olvasni, amire számítasz, mint megkésett, x ezredik poszttól.

Ahogy én ma látom, a menekültek áradatát a különböző országokban el nem rendezett belső konfliktusok okozzák. Emberek életben maradási reakciója a menekülés egy számukra fizikai, vagy lelki fenyegetettségtől motiválva. Én megértem az értelmes afgán orvos, vagy szír fogorvos, értelmiségi késztetését. Nem új dolog ez, eddig is érkeztek hazánkba ilyen okból hazájukból menekülő emberek - többségük azonban gyökeret vert itt, megelégedett azzal a nyugodt, kiszámítható és itt elérhető élettel, amit országunk nyújtani tudott, minden egyéb balfasz törekvései ellenére. Ők azok, akik itt gyökeret vertek.

Soha az életben nem gondoltam volna úgy 10 évvel ezelőtt, hogy a lakóparki utcánkban házat vásárló, a helyi egyetemen oktatóként dolgozó afgán állatorvos, illetve tanár felesége majd viszonyítási szempont lesz alig pár év múlva. Fiam együtt nőtt fel az ő gyerekeikkel. Együtt játszottak, bunkiztak a kiszáradt patakmederben a gödöllői erdők határában, ahol egykor Kokó is lakott, az édes - szóval minden ideálisan alakult. Ma is mindennap köszönünk egymásnak édesapjukkal, aki rám hívta a rendőrséget :), csak mert a levágott füvet az erdőbe ürítettem, még abban a korban. Néha érdeklődünk egymás hogyléte felől az állatorvos-egyetemi tanár apával. Nem lóg ki a sorból, mert neki és családjának is jó lett itt, azaz, meg tudták magukat becsülni itt minden tekintetben, társadalmunk hasznos tagjává lettek.

Aztán ott van az "arab", aki a város egyik eklatáns non-stop boltját üzemelteti itt vagy 20 éve. Ő is megbecsült szereplője városunknak. 

Aztán itt van fiam barátja, aki szír apától, magyar anyától született itt, szintén 18 éve, akárcsak ő nálunk. Az apa pénzváltó, szintén ugyanennyi ideje itt, s fiai, lánya szintén itt tanulnak és terveznek élni. Be vannak illeszkedve. 

Lapozok. A cigányok társadalmunk számkivetettjei. Az első hely a Tesco volt, ahol cigány pénztárosokat alkalmaztak. Nem a vásárló közönség egy része kedvéért, hanem mert az angolok multikultik sok száz éve, és ennek nyomán nincsenek előítéleteik az alapján, hogy valaki munkavállalójuk indiai, paki, vagy éppen cigány (amely igazából indiai eredetű nép). És nekem is csak sokadik alkalommal tűnt fel, és pont az tűnt fel, hogy nem tűnt szembe korábban, hogy a pénztáros, akinél fizettem - cigány. Mert nem a bőrszín határozza meg az embert, hanem ami személyiségéből kisugárzik, az hat az emberre. Becsületes ember, nézzen ki bárhogy bőrszín alapján, becsületes benyomást kelt másokban. És nincs gond, elfogadjuk emiatt.

Lapozok megint. Dolgoztam együtt egy ghanai bevándorlóval itt, aki már évtizedek óta itt élt, magyar felesége volt, s közös gyermekük. Egy volt egyetemi tanárral, aki doktori címmel bírt, de itt csak senkiházi bevándorlóként kezelték 16 évvel ezelőtt is. Az ö betűt sosem tudta megtanulni kimondani - ahogy Pákó sem - , de ettől eltekintve magyarul beszélt, választékosan, s amit mondott magyarul, az értelmes, bölcs volt mindig. Emellett remek volt a mozgáskultúrája és a zenei ízlése - nekem sosem lesz olyan, akkor is tudtam, de ma is irigy vagyok érte. De nincs bennem, ami nem született velem. 

Vagy ott van Fejszal, a Lövőház utcai szír kajálda tulajdonosa - aki személyes jó barátommá lett pár év alatt. Normális volt - én is normális voltam. Kommunikáltunk, picit többet, mint vevő és eladó szokott. Valahogy kialakult, ösztönösen. Emberek csupán, akik értették egymás szavát, és kialakult valamiféle bizalom, kedvelés. Én becsültem az ilyet - ő is becsülte az ilyet. Sosem beszéltünk vallási, kulturális különbségekről, csakis egyszerű, hétköznapi emberi dolgokról, politikáról, mi van itt, mi van otthon. Ő sem jószántából jött ide sok éve, hanem mert itt normálisabb környezet volt. Fel sem merült a vallás témája. Pár éves szünet után egyszer betévedtem hozzá, amikor arra volt dolgom. Fontosnak éreztem érzelmileg is, hogy meglátogassam. És megismert és örült nekem. Ha ma x év után betévednék hozzá, megint régi barátként üdvözölne, te pedig mögöttem állva a sorban bosszankodnál esetleg, hogy mit trécselnek ezek itt az én kontómra. Vagy csak észlelnéd mindazt, ami egy helybéli tősgyökeres - s nem mellesleg: konzervatív keresztény - és egy "migráns" szír között zajlik emberileg. És esetleg tanulnál valamit, ami emelhetné életminőségedet a továbbiakban. 

Mindezt azért írom meg - számomra is váratlanul -, mert nem lehet csak rassz szerint kezelni a migránsokat sem. Nekem egészen mostanáig nem is tudatosodott, hogy a környezetemben hány migráns, szorosan véve afgán, szír, ghanai, etióp, kínai, vietnami vagy x származású menekült, bevándorló él. Egyikük sem vette el a munkámat, azt csinálják itt, amit más nem csinált - javarészt.

És persze láttam rossz példákat is - szíreket, emberi aspektusban rossz példákat -, de ugye mindig a jóra néz az ember. Mármint az életben jót kereső típus. Pláne, ha több volt a jó tapasztalása, mint a rossz. Ez nagyon fontos részlet, szerintem. A negatívumokat, a rosszat, az ellenkezés indokait keresőket nem tudom táplálni semmivel a fentiek mentén - nem vagyunk egy kaszt, mondhatni, soha nem is leszünk - mivel sosem érdekelt az ő motivációjuk, semmilyen élethelyzetben. Csupán matematikai alapokon értékeltem a személyes tapasztalásaimat - mi volt a több, a rossz vagy a jó? A jó. Ebben nem változtam - ma sem érdekel, ha valaki tagad valamit izomból, anélkül hogy értené, mit is tagad. Az én szememben egy értéktelen hülye az ilyen, nem egyéb. 

És éppen most, ezen írás alkotása közben határoztam el, hogy elmegyek ebédelni a közeljövőben Fejszalhoz a Lövőház utcába. Mert fontosak nekem az igazi emberek. Mert csak ők fontosak nekem. És jó érzés, hogy tudom ma egy nem általam felvetett kétség -kérdés halmaz okán, hogy nekem ki számít embernek és ki nem. Aki nem, az ássa el magát nyugodtan - értelmetlen az élete. És nem, nem kérek elnézést, nincs miért - vízválasztóhoz érkeztünk. Mostantól vannak az emberek, akikből soha nem lesz semmi hasznos, és vannak más emberek, akik akkor is hasznosak lesznek, ha erről a nem hasznosaknak más a véleményük. Remélem értjük, hogy a nem hasznosak véleménye senkit nem érdekel - mert haszontalan, azért. Nem építi az életet, hogy magyarabbra fordítsam.

Mondta egy értelmes, kedves doktornéni nekem, évekkel ezelőtt egy netes társkeresőn. Én meg azt mondom most, sajnos muszáj tapasztalatok alapján: nem a faszt nem - bizony az. És a nők többségének véleménye szerint nem is több. És ez nem a férfiak által erőltetett szexista világképe miatt az ma, ami, hanem a nők által forszírozott világkép miatt. Nem a férfiak kérnek elnézést emiatt - és ezt mindjárt le is vezetem. 

Harc van a két nem között régóta, amit a nők igyekeznek megnyerni ott, ahol tudnak - ha a férfi leszar téged, akkor bizony ott kell őt megfognod, ahol tudod. Dzsungelharc zajlik nagyjából. Azaz, szexuális teljesítményét alázd, hogy hatalmat végy felette az élet más területein - ez nettó ego, nem egyéb, semmi köze a szexhez. Az nem számít, hogy saját kialakulatlanságod miatt nincs orgazmusod, vagy a vonzalomtól egészen független számításaid miatt fontál be egy férfit, mint életed működési zálogát - nem fog számítani a mit, kivel, miért, ha sikeresen elnyomod a célszemélyt. Legalábbis nagyanyáid, anyáid tanításai szerint ennek működőképességében hiszel te is ma.

Pár rövid mondatba belefér mindaz a szemétség, ön- , család- és nemzetpusztítás, amit ma a nők képesek elkövetni saját életük boldogsága ellenében, akárhol a világon. És el is követik, egojuktól vezéreltetve.

Ugye, te is érzed, hogy nincs mihez gratulálnom? Örülök, hogy egyet értünk - már, ha őszinte vagy magadhoz. Nagyjából itt száll ki az olvasók 90%-a, azaz nők, akikben egojuk erősebb a megoldás keresés igazánál, ezért sértve érzik azt az ilyen nyers posztoktól. Inkább lapoznak - én se javasolnék mást. Ha nem vagy őszinte magaddal sem, akkor mással még kevésbé lehetsz az  - az meg kit érdekel a férfiak közül, akármely mértékben? Senkit. Magadnak rontod, amit rontasz -  a férfiak is maguknak rontják, amit -, meglepetést anyád, nagyanyád után már nem okozhatsz egy pasinak sem ma. De hülyén fogsz kinézni ebbéli önámításaid mentén, annyi biztos. Mert aki nem érti, hogy mi, miért nem működik élete azon vonatkozásaiban, amikre rég törekszik, ám tettei nincsenek szinkronban beszédével, s ekként vélt törekvései eredménye fals - nos, az hülye. Nincs jobb kifejezés erre. És akik mindebben magukra ismerhetnek - azok mind egy szálig nők. És persze férfiak is. Ez a valóság. Sajnos.

Az alap hülyeség-tétel: a nő okoskodik akármiben, saját javára a férfiak szerepét illetőleg, hogy fölibé kerüljön hatalmilag, de azért modern világunkban elsődleges helyen szerepel a nők szexuális igényeinek kielégítése, azaz a vibrátor-ipar virágzik. Vagy bármi, ami a nő szexuális igényeinek kielégítéséről szól. Bármi terítéken van. Nézz csak körül a neten, a nyomatott sajtóban, ez köszön vissza. 

Miért, kérdem én naivan ? Ha tényleg nem a fasz a komplementere a nőnek, akkor miért jön ki mégis a számlaegyenlegből  ez a végeredmény? Vagy csak nekem szúr szemet a disszonancia az álmodozás, a kamu-mellébeszélések, mókusvakítások illetve a tettek valósága között? Nem hinném.

Szeretőnek álmodsz másokat férjed, párod mellett, akiknek csak behazudtad érdekből valójában, hogy mit jelentenek számodra? Vizesedik a bugyid a Coca-Cola reklám-fiúktól, de férjednek eszébe se jussanak más nők? Mindezt nyomatja millió nő, hogy ez normális, miközben állandóan a férfiakat vádolják szemétséggel, hülyeséggel?Aztán játszod a meglepett elhagyottat nőként, amikor az általad bevarrt és becsapott vagy éppen partvonalra száműzött muki faképnél hagy, amikor rájön, hogy átbasztad nettó? Min lepődtél meg ? Mit reklamálhatsz egyáltalában és kinél? Saját hülyeségeden kellett volna inkább csodálkoznod, kellő időben, nem pedig utóbb sajnáltatni magad. És magadnál kellene reklamálnod is saját marhaságaid kudarcai kapcsán. Szerintem ez a valóságod. 

Az csak vélt előny reménye, hogy a férfiak a többsége inkább beáll a sorba, lemennek kutyába, mert pinát akarnak - az ilyen faszkalap is megéri a pénzét - viszont te ebben bíztál nőként, hogy ez működhet, mivel erre neveltek korábbi életed alatt mindvégig. Női felmenőid. A sok kudarcot elnézve, neked sosem tűnt fel az az apróság, hogy  mindezt a szemléletet mindig női felmenőid tanították neked, akik hozzád hasonlóan ugyancsak kudarcos életet realizáltak a neked tanított "igazi igazságok" mentén? Amit aztán felnővén, jobb esetben megkaptak tőled a drót végére fűzött egyedek is - de vele az állandó elégedetlenséget, lelki szipolyozást, vérszívást is, és elsorvasztást is, ami végül halálukat okozza idő előtt. Ráadásul olyan rafináltan műveled, hogy még az illető férfitárs kér elnézést halálos ágyán a jövendő özvegyétől, hogy cserben hagyta a nőt és családját - közben a jövendő özvegy tördeli kezét, a férjét kárhoztatva, hogy az miért nem vigyázott magára jobban, hisz tudhatta volna, hogy a család rajta múlik. És milliók haltak meg évtizedek alatt e gyökértelen és eredménytelen női önámítások miatt, de még minidg nem terelődött magadra, a női mainstream felfogásra a gyanúd, hogy ti nem csináltok jól pár alapvető dolgot az életben? Hogy azért olyan szar, legyen akármilyen jó indulatú a párotok?

Az ilyen képmutatókat elevenen égetném el rőzselángon, itt és most - egy életen át szívták ugyanis a vérét, lelkét a pasijuknak, aztán még őt teszik felelőssé, ha kivérzik - nyilván nem lehet másképp, ha az elhunyt után az özvegyek még népszerűek akarnak maradni.  De hát valójába a kurva anyjába menjen vissza az ilyen asszony.  Undorító, szerintem. És nem csak szerintem - hanem valamennyi becsületes magyar férfi és asszony szerint. Kevesen bólogatnak, úgy érzékelem. 

Na ja, hát én is akkor élvezek egomnak leginkább megfelelően, ha magamnak csinálom. De. Pontosan tudom, hogy az egom élvezete nem az egész emberé, aki vagyok. És mint értelmes lény, az egészemet szolgálom, nem csak az egomat. És felfogtam, tapasztalásaim rengetegében, hogy boldoggá az tesz, ami egészemet szolgálja, nem pedig csak az egomat szolgáló lépések. Na ez az, amit egy nő nehezen fog fel - a boldogság viszont itt kezdődik. 

Kérdésem: a nők miért nem fogták ezt fel ? Válaszom: mert nem akarják, gyengék és önzők ehhez. Innen indulunk ma. És bár 18+ os karika nem volt e bejegyzés előtt, most a 40+ ost felteszem. Mert alatta nem vagy elég értelmes, hogy értsd, amit olvasol. Azért nem, mert neveltetéseddel ellenkezik, amit itt írok. S ha mégis ül a dolog, értelmileg, akkor kérlek írj, reklamálj - szeretem az értelmes nőket. Tényleg, nem kamu - nálam itt kezdődik a Nő :)

Nincs guminőm, eszembe sem jutna - brrr. Férfivibrátorom (? van ilyen?) vagy műpinám, szopógépem sincs - mert a valódi nő a mérce, testestül-lelkestül (!), mindenkor, tehát reá vágyom, minden aspektusára, kölcsönösen, ergo nem csapom be magam tudatilag részleges pótszerekkel vagy mű-szerekkel sem. Ami hiányzik az hiányzik. Ha épp nincs nőm, mert egy sem alkalmas önzése vagy butasága okán semmire - ugye a szex, az nem csak hús, hanem lelki hullámhossz is felerészben, meg kémia is másik felében -, akkor inkább nincs, tudomásul veszem a tényt. De fizetni sem fogok érte, mert az se különb élvezeti szint a guminőnél, az is csak egy pótszer. A férfi az öntudatában gyökeredzik, abból származhat akarata - a zéró öntudatból, vagy egy ebéből nem származhat ilyesmi sosem. 

Tudomásul veszem a valóságot, és igyekszem nem becsapni magam, a legkisebb mértékben sem. És igyekszem felvállalni mindenkor, minden élethelyzetben az aktuális igazságot. Mert az a helyes, az az előrevivő. Itt kezdődik egy férfi valahol - szerintem. Nem oldom fel a gerincemet se sósavban, se punci-nedv ígéretében, se pénzügyi kenésekben, legyen az akármilyen tömeges ígéret, se egyéb lelki vészkijáratokban, baromságokban, és nem hagyok az orromba karikát fűzni sem semmi női praktika mentén - megmaradok inkább férfinak, aki tudomásul veszi, hogy hiába tesz meg bármit a nőkért,  nem válthatja meg őket saját egojuk hülyeségeitől.

Mert a férfi-nő kapcsolat az két egész ember kapcsolata, minden aspektusban - legalábbis az kéne, hogy legyen. Fej fej mellett, plusz lélek lélek mellett, vállvetve. Már egészen jól megy nekem ez a nézőpont -  fél boldogság, hogy nem adtam el magam hitvallásom ellenében, holmi csak pináért - nem éri meg, senkinek, amondó vagyok :) Hogy a férfi képes-e ezt felfogni, képes-e magától rájönni ezen igazságokra, nos, az rajta múlik. Nem fogok egy idióta önámító helyett sem elnézést kérni soha, akár nő, akár férfi(?) az illető. Hülyének lenni alapvető emberi jog - és ezt nem szabad korlátoznia más embereknek. Akkor sem, ha látják, hová vezetnek ezen idióta döntések társadalmi szinten akár. Nem lehet megturbósítania senkinek az emberiség természet kikényszerítette fejlődését. Ez tán a legnagyobb tévedésünk, évszázadok óta, mármint, hogy lehetséges szél ellen okádni - nem lehetséges, mindig a ruhán landol a cucc, ami nem vonzó eredmény. 

Mai témám ez, a társkergetés, habár igyekeztem kerülni a témát itt, konkrét posztokra értve, hisz magam is egy netes társkeresőn kezdtem blogolni, írni, és e blog mindazon tapasztalatoknak, megfigyeléseknek eszenciájaként jött létre , amikre ott szert tettem pár év alatt. Igen, a férfiak gondolkodásmódját szerettem volna megváltoztatni, hogy az állóháborúnak végre vége legyen a két nem között.

Szóval, mint látszik, nem kerülhettem el végleg itt e témát. Azért nem, mert annyira elszaporodtak a párkapcsolati témát boncolgató női vagy férfi, de pinanyaló blogok - fake agent-ek valójában, azaz, lelkileg férkőznek a pinához, másképp nem menne nekik - , hogy már zavar a sok hülyeség, amiket összeírogatnak, pontosabban inkább az zavar, hogy fel-feldobnak olyan kérdéseket időről időre, amelyeket elődeik sem válaszoltak meg, s maguk sem, akármennyit is írnak - csakhogy ez már túl régóta megy így, gyümölcstelenül. És itt az utolsó szón van a hangsúly. önmaguk miatt, önmagukért - nem egyébért. 

Ha beszóltam néhanap itt-ott, kommentben, vagy posztban, akkor elég hamar megkaptam mindig ugyanazon típus-önámításokat /védekezéseket válaszul: nem egyformák az emberek / nem lehet tudni / sok ember együttgondolkodása, vélemény nyilvánítása előbbre viheti a közöst / vagy miért zavarom fel az álló langyos pisit a közkedvelt biliben, mikor olyan kellemes / etc. Aham, meg egy nagy lófüttyöt. Ugyan, hogy vinné előbbre az élet bármelyik területét akárhány ember vélemény nyilvánítása, ha közülük mind körbe-körbe jár, öröklött, tanult vagy olvasott sablon gondolatok mentén, véletlenül sem vévén bátorságot felülvizsgálni mindazt, ami pont azért egyre szarabb, mert senki nem mer önállóan gondolkozni, elfogadván a valóság tapasztalatát és beismervén, hogy a hegy sosem fog Mohamedhez menni? A nagyon sajnos, hogy ez már 5 éve is így volt, nem hogy ma. De évtizedekkel ezelőtt is - mondanám, hogy nem azért, hogy elkeserítselek - pedig hát de, azért. Azóta csak degenerálódott az emberiség, azért. Elhülyült, mert el akart hülyülni. Meglett, az élet nem ellensége az emberi akaratnak, mint látható és tapasztalható.

Egy lényeges kérdésem van csupán: ugyan, hülyének lenni alapvető emberi jog, bárkinek, bármely nemzedékben, de tessék mondani, muszáj is élni ezzel a joggal? Mert csak addig jog, amíg mindenki magára vonatkozóan él vele - de onnantól, hogy leszármazott generációit rontja meg hülyeségével - és tök mindegy, milyen motivációból teszi, mivel magyarázza félre gyávaságát az életben -, nos, felelős a degenerációért.  Az emberiség degenerációjáért. Mindenki, aki ebben részt vett. Sajnos anyád is, meg ükanyád is. 

Nagyon szeretem a nőket. Tényleg. Nem támasztottam feltételeket, sem kivételeket velük szemben. Soha, semmikor. Csak azt, ami szükséges volna ahhoz, hogy férfihoz kapcsolódjanak ösztönös törekvéseik mentén. Ki érti vajon a szembenállás értelmi okait vajon - szerintem lazíts: Intim Torna Ilegál: Hipnotizőr Király. Asszem érteni fogod az élet valódi értelmét. Muszáj lesz, különben elveszel a rengetegben a saját hülyeséged okán. 

Több annál, mint amit mások engednek vagy igyekeznek számodra, mint élhetőt eladni. A hegymászónak, vagy a szörfösnek az a lényeg, az tölti ki. De legtöbbünk nem egy pálcán van kitűzve az élet nagy céllövöldéjében - én sem. 

És még is, a többség címke mögé besorolt maradék kénytelen viselni a címkét - csak mert a mindenkori mainstream divat első 3 helyezése nem elégíti ki igényeit, vágyait. De, a jó hír, hogy bár sokan és naponta változóan akarnak diktálni különböző szálakat, hogy te azt szeresd, abban legyél jó, amit ők traktálnak neked naponta, mint az egyisten csalatkozhatatlan szupertablettában való inkarnálódása - azaz, válj olyanná, mint ők, ráadásul pillanatnyi elképzelésük mentén erőltetett elképzeléseik mentén -, azért mégis csak az a jó emberi bölcsesség, ha azt teszed mindenkor, minden pillanatban, amit neked kéne, érzés és értés szerint. És, ha épp nem kell neked az a szar, amit rád akarnak sózni, akkor nemet mondasz rá. 

Nincs hiba ebben - harmadnap már a fasorban sem lesznek ezen 3 napos divatdiktátorok, akik valami furcsa véletlen folytán negyednapra már a fasorban sem lesznek - illetve nem furcsa véletlen folytán, hanem mert csak elmentek a süllyesztőbe népítélet következményeként. És akkor égsz magad előtt, ha hittél nekik. Szóval, inkább légy önmagad, akkor is, ha épp nem neked álla zászló, ha kirekesztve érzed magad. 

Aláfestésként ajánlom az Intim Torna Illegál-t hallgatni. Kurva jó. Az életben az őszinte dolgokban nem csalódik az ember. Ez már csak ilyen. De, a zenei ideálok mind lent kezdik, mindenkor - őszintén, saját magukat adva az üzlet kísértései, később könyörtelen diktátumai nélkül. De végül egy szinten mind elkurvulnak - mert ők is csak emberek. Ezt sose felejtsd el - mert ma is így van, így működik. Az ember akkor adja el őszinte, eredeti önmagát, amikor megfoghatatlan ajándékát eladható porciókba kezdi csomagolni, hogy kompatibilis legyen akármilyen eredeti termése a tömegek számára. Nagyjából. Így van ez a Beatles óta a könnyűzenében, kivétel nélkül. Vagy a filmszakmában. Nagyok kevés a kivétel. 

De, a címre visszatérve: ha tombolnál - tombolj. Ha szomorkodnál - szomorkodj. Ha segítenél - segíts. Ha szeretnél - szeress. Ha adnál, csak úgy, mert jó napod van - adj valakinek valamit, hogy jó napja legyen. Egyszóval - légy az, akinek mindig is, minden pillanatban lenned kéne és lenned kellett volna: csak egy ember, aki önmaga :)

Üres héjak sétálnak a földön -
kevés ruha van szép nőkön.
De hiába vonzók, ismerem már őket,
mind díszes csapda a férfinépnek.
S nem ezt keresné amaz, ha volna mit,
de tartása kevés, ezért meghajlik
a női akarat előtt akár hétrét,
csak hajtja ösztöne a vérét.
S elébb még eszén van, emlékezik,
milyen az, amikor álmában verik,
de aztán lassacskán elmerül,
sőt, egyenesen menekül,
a szép mellek, lábak tengerébe,
s kudarcát, okait feledi egy-kettőre.
Aztán megtörténik újra - hiába remélt,
a dolgok elromlottak, s társa is kiélt.
Némán bámulja az esőverte ablakot,
valamit vár - már csak egy szebb napot.
S párja bár hiszi, hogy már ismeri,
azt ami történik épp, észre sem veszi,
sosem tudja meg, mikor tört el a közös,
ahogy jövője, úgy múltja is ködös.
S megint elválás, könnyek, harag -
csak épp szívükből is kitört egy darab.
De ezt nem látja senki sem már,
hisz a nőre új pasi, párjára másik nő vár.

Mindenki keresi a tökéletest,
a pompásat, az ígéretest,
de nem néz tükrébe közben,
hogy maga sem az, korántsem.
Mégis várja, hogy majd a másik,
mert valami csodálatosra vágyik,
szeretne kitörni e szürke űrből,
mi vákumozza régóta belülről.
Szenved, kínlódik, s maga sem érti,
élete változását miért mástól reméli,
de mégis, mindennap ezzel kel:
egy halott éj után új reménnyel.
Hát lássátok, mennyire egyformák vagytok,
valami konzekvenciát ebből vonjatok:
ha mindenkinek ugyanaz a baja,
nem logikus, hogy ugyanazt rontja?
De abból az is következik,
hogy élete felett maga rendelkezik,
vagyis végső soron magunkban a megoldás -
s ezt csak magunk fejthetjük meg, senki más.
Egy eséllyel születtünk mindannyian,
egy ember - egy élet, csak így naivan,
de benne ezer árnyék és lehetőség,
és csak szívünk mélyén a segítség.
Hát, kapj erőre, és merj kutadból -
tisztaságot, erényt szíved bugyrából,
s ha leszel majd igazi ember,
hőn áhított ideálod is rád lel.

Kurva okos itt sok ember,
aki esténként blogot termel,
- velem együtt persze -,
akiknek nincsen annyi esze,
hogy ne bonyolítsa, amit nem kéne -
csak bátrak tesznek szert szerencsére.
A férfi nőt akar, a nő férfit -
hát mi bonyolult ezen, a szentségit?
Megint az okoskodás, cizelláltság,
mintha nem lenne elég válság
modern világunkban - még ez is.
Mondd, hol van ebben a Genezis?
Hol az őszinteség, az ösztön? 
Igen, ez ám a korszerű börtön.
Woody Allen filmezte régen,
mi történik értelmi vidéken -
paranoia, neurózis, depresszió -
ahelyett, hogy élnénk, ami való.

Szerintem ezért a mellényúlásért Pintér miniszternek kéne felelnie. Elvégre a határok kezelése, akár fizikai, akár jogi értelemben az ő feladata. Amennyiben valójában csak a magyar népet akarta Orbán hülyíteni a kerítésépítéssel, azaz igazából nem kívánta azt korábbi, sok száz millióba fájó kommunikációja valódi teljesítő eszközeként alkalmazni, nos, akkor valamelyikük legyen szíves befizetni a központi költségvetésbe azt a pár száz millió forintot, amibe a plakát-kampányuk került.

Mert értem én a politikát - azaz, hogy pontosan tudták, hogy a kerítés marhaság - nem véletlen, hogy a magyar oldalra került, ahol jogi értelemben egyértelműen haszontalan, azaz, ugyanúgy be kell fogadni átmenetileg a menekülteket az országnak, mintha nem is volna kerítés -, ám de valami gumicsontot kellett dobni a buta plebsznek - csakhogy ez a játék túl sokba kerül az adófizetőknek, amellett, hogy nincs gyakorlati ráhatása a menekültek valódi áradatára. És még azt is hagyták kiszivárogni nyilvános sajtótájékoztatón - nem megválaszolva az erre a jogi hézagra irányuló kérdéseket -, mely szerint aki eljut a kerítésig, az már magyar földön van, s ennél fogva pont ugyanazok a jogok illetik meg, mintha a zöld határon, kerítés nélkül akár 50 km-rel beljebb kapcsolja le őket a határőrség.

Nos, ha az illetékes magyar állam főtisztviselői nem tudják kifizetni az elherdált összeget, akkor tessenek leülni annak ellentételezését - mint akármelyik magyar állampolgárnak muszáj azt, Magyarország érvényes törvényei szerint. Egy rabbal több vagy kevesebb,  már nem fog nehézséget okozni a BV-nek.

De. Itt az ideje, hogy az Orbáni hazugsággyárban valakik kezdjenek el felelősséget vállalni az elbaszott forint milliárdokért, milliárdok százaiért, ezreiért. Különben sosem tanulják meg, hogy a közpénz nem holmi préda, nem holmi talált ajándék az állam vezetői szemében, és annak elköltéséről ezen attribútumánál fogva, bizony számot kell adnia a felelős kormánynak, annak konkrét felelős személyeinek.

Mivelhogy azért nevezik így a kormányt hivatalosan, mert felelnie kell az adófizetők által befizetett forintok további sorsa felől. Különösen, ha az NGM 60-90 milliárd értékben halmoz fel kifizetetlen számlákat az egészségügyi finanszírozásban - holott a fedezetet már előre bevasalta minden piaci szereplőn.

Amit jelenleg művel az állam e finanszírozási kötelezettségei megszegése tárgyában, az közönséges csalás, sikkasztás, lopás, nem egyéb. Ébresztő: itt nem lehet akármit megtenni pusztán azért, mert valaki miniszter vagy miniszterelnök. Törvény mondja meg, ki mit tehet vagy nem tehet. Ha olyat tesz vagy mulaszt, amit felelősségi körében tennie kellett volna, de elmulasztotta, akkor legyen szíves kár-téríteni a magyar nemzetet. 

Ezáltal egyelőre mindegyik elszámolási kötelezettséggel tartozik az adó- és járulékfizetők irányába, elsősorban a miniszterelnök, Orbán Viktor, másod sorban a vélt szakmai vezető - Pintér Sándor. Most is, ma is.

Tessék elszámolni a károkozásért, s ha el tetszettek mérni e kötelezettséget, akkor az a minimum, hogy korrigálni tetszenek tévedéseiket. Azaz, kvázi őszödi beszéd reinkarnálása, saját belátás mentén. 

És még finom voltam - nem állítottam, hogy szánt szándékkal megrövidítették és megrövidítik a nemzetet - pedig ez történt valójában. És ha történt valami, aminek nem kellett volna, vagy nem történt, aminek kellett volna, akkor bizony a történésnek alanya is van. És ha van neki, akkor annak az alanynak bíróság előtt kell felelnie mulasztásaiért. Például Orbán Viktornak és Pintér Sándornak. Nem azért annyi a fizetésük, hogy a felelősség alól kibújhassanak. Én ezt gondolom. Rosszul gondolom? Nem hiszem. Felelősség nélküli közszolgáknak ugyanis nem jár sehol sem menedzser-bér. Gondolom, ebben nincs vita. Szóval, vagy tessenek rendet vágni a kormányzati káoszban, vagy tessenek perkálni az elbaszott projektekért - a lemondás attól tartok, nem lesz elegendő a közpénz elbaszás ezen szintjén. 

...bizony. Ha egy szóban kell megfogalmazni, akkor bizony csak a puncid kell belőled. Mert ennyi csak a való, ennyi a valóban igaz belőled, amit nőként a valóság asztalára tudsz tenni bárki előtt. A férfiak előtt, mindenek előtt. A bőröd, hajad illata, csípőd, járásod ringása, a körömlakk a lábadon, a stílusod, nagyjából ezek azok a dolgok, amit a valóság asztalára tényleg le tudsz tenni, láthatóvá és letagadhatatlanul tapasztalhatóvá tehetsz a férfi számára. Ne bzd meg, ez véletlenül teljesen azonos azzal az önképpel, amit magadnak rajzoltál? Hogy mik vannak, ugye. Vagy az is lehet, hogy mindez sosem volt titok senki férfi előtt, csak te vagy felmenőid szerették volna így hinni. Hát pech, ha nem sikerült, sem akkor, sem ma. Vagy még kérjek elnézést is? Megteszem, ha ez a vágyad - a valóság tekintetében nem múlik ezen semmi sem. 

Ugyanis a hazugságok, az illúziók, vetített, ám soha be nem teljesített ígéreteid szerte foszlottak a valóság kegyetlen homokfúvásában, már rég. Nagyon rég, már ükanyáid korában. Ígértél, sok mindent - csillagos eget is - régóta, sokaknak, többnyire, amik közül sem felmenőid, sem te nem voltatok képesek valóra váltani jelentősebb hányadot. Való az, ami létezik, ami itt van, kézzel fogható, tapasztalható - amire azonban nem vagy  - nem is voltál - képes, édes, nos, az nincsen. Az hiány maradt és marad, így értem ezt a súlyos mondatot. Amely viszont, ellentétben bármikori elképzeléseiddel, kamuiddal, sajnos 100%-ig valóság, azaz igaz. Az általad teremtett valóság.

A nők 99%-a tehát hazudik a fentiek fényében. Először magának, aztán a férfinak. A hazugságvizsgálaton simán átmenne bármelyikük. Kismillió olyan dologban, amit sosem volt képes és soha nem is lesz képes valóra váltani. Mások életében, számára sem, de eleve a maga számára sem. Csak képzelgések, bármi racionális kontroll nélkül, hátha, csak nekem, csak most bejön. De nem jön be, sosem, ahogy már dédanyádnak sem jött be. Meg az enyémnek sem:)

Nagyjából ide jutottunk 2010-re. Hát még 2015-re:) És még megbocsátón fogalmaztam most, mert már évtizedekkel, évszázadokkal korábban is így volt ez, csak a kommunikáció szűretlensége csupán mostanra engedte zabolátlanul szétterjeszteni az ősi hazugságokat  és persze megmutatkozni ezt az ordas kamuhalmazt nyilvánvalóbban. Mindez az elbaszott párkapcsolatok megszámlálhatatlan vérmezőin az aktuális kor közöségi szelleme által még megengedettnek elfogadott gátlástalan átgázolás mentén. De, aki bármikor is, akár csak egy embert a sárba taposott önzése által, az bűnös. De, létezik a megbocsátás intézménye is, szintén emberi. Azonban, ez sem javított a helyzeten, sok évszázad alatt sem, ez meg a rossz hír, ezzel kapcsolatosan.

De lapozzunk párat. Makrancos Kata megvolt, Shakespeare-től, 500 éve? Miről beszélnél tehát? Tudod te is, én is, hogy pontosan telibe találta a nő lényegét a mester is. 

Mindezek fényében, engem ma már csak a punci érdekel belőled. Finomítva, részletezve a lényeget: a hajad illata, látványa, a nyakad hajlatáé, a bőröd finomsága, csípőd ringása, melled hajlatai, vagy épp stílusod. A férfiban pont olyan kis finom részlet-érzékelések dolgoznak, azok keltik fel a vágyat a nő iránt, amint abban fordított irányban a férfi irányában. Az egy nettó téveszme-rendszer, amit a nők hisznek - mert akarnak hinni - a férfiak ilyetén alsóbbrendűségéről. Csak persze a férfiak nevetnek ezen régóta, magukban, vagy kocsmai társaságban, a nők meg rossz irányban értelmezték e nevetést, vagy téveszméltek az általuk sosem látott, tapasztalt férfi kommunikációról. Inkább az egójuknak hízelgő képzelgéseket erősítették tudatlanságukban leledzve - ami kurva nagy tévedés volt már 500 éve is. Azóta meg csak hízott, további téveszmék tömkelegével. 

A nő mi? Finomságok halmaza, ami nincs meg a férfiakban, de kiegészítője kell legyen annak, életének évezredek óta. Ha nem így volna, akkor nem keresné amaz a nőben mindezt. Márpedig tagadhatatlanul ezt keresi benne. Ennél fogva: a nő finom bőr, szép haj, illat,  finom arcél, szem, szempilla, ajak, ápolt köröm, csinosság, stílus,intelligencia, érzelmi intelligencia és így tovább a végtelenbe és tovább:) Az emberi létezés egy másik dimenziója, amely szintén végtelen. Akárcsak a férfié. Itt most kell hogy zakatoljanak pár percig a fogaskerekek fejedben - muszáj nekik, mert ezt a mondatot sosem olvasták, hallották sehol. Megvárom.

A Nő a férfi számára? Egy terítő a mikró tetején vagy kép a  falon. Egy virág, növény a párkányon, vagy az erkélyládában. Vagy csak egy ösztönösen összegurigázott zokni, amit én sosem szoktam, mert eszembe sem jutna. De észre veszem mindezeket, mindezekben kezed, lelked munkáját, törődésed grammnyi nyomait, pont azon hiányok ellenében, amik nekem, férfinak sosem jutnának eszembe magamtól. Mert nem részem, de hiányzik. És pont ez alapon értékelem, amit hozzá tudsz tenni, és hozzá is teszel életemhez, annak hiányosságaihoz. Tisztelem, amit tudsz, amit csak te tudsz, amit te birtokolsz, ami csak benned van s bennem nincs  és soha nem is lesz. 

De elég csak egy kedves gondolat is nehéz napokon - ha nem kenyered a zokni gurigázás, vagy terítők álmodása bútorok tetejére díszként - vagy ennél még lejjebb: csupán egy elbűvölő, mosolygós arc vagy ébredéskor a szomszédos párnán, ágyam másik felén. Nekem ez utóbbi is régóta elég lenne a boldogságomhoz - de nemed egyedi megnyilvánulásai vagy kevesek voltak ebben, vagy többet akartak lenni ennél. Utóbbiak észre sem vették, hogy amit igazából elérni akartak, azt már kisujjból megadták, viszont amit képzeltek arról, mint adni szükségest, azt messze túltolták. Hát ennyit a nők eszéről. Szerintem, akinek mindene megvan lelkében, az ne akarjon az esze szerint élni. Mert rábaszás a vége az ilyesminek. Aki jó úszó, az ne atlétikában akarjon bajnok lenni és fordítva. Valahogy ekként gondolom a dolgot. Nem érdemes sok szót vesztegetni rá, ez a valóság, ez a szitu. Ez nem végzettség kérdése - ez meg a másik tévhit halványlila, népszerű ködfoltjának szétoszlatása részemről.  Érzelmi intelligencia plusz a valóság helyzeteinek felismerése, elfogadása - az ezekről alkotott, gyakran téves elképzeléseinkkel szemben. Ha ismered, mennyi nő szenved a közhelyes kocka téveszmék miatt, akkor tudod, mire gondolok. Ha meg nem, akkor in nomine patris et fillii et....hagyjuk, felesleges. 

Ez utóbbi jelenség szerintem a domináns a mai magyar nő-társadalomban. A reggeli szeretkezés - nem muszájból, hanem spontán, mert mindketten kívánjuk, ösztönből, kölcsönösen -, az csak a nonplusz ultra lehet. Szenvedélyes férfi partnere szenvedélyes nő lehet. Lélek kérdése ez elsősorban. Gondolj csak arra, mi a jelentés különbség a lelkes ill. a testes szavak között. Ugye, hogy mindjárt pontosan tudod, mi a differencia a kettő között? Nos, én is tudom, azért mondtam:)

És a szexuális-lelki kielégülés kulcsa is ez csupán, vagy az ellentettjéé - képmutató nő illendő párja a képmutató férfi. Persze, ezek ketten nem fognak tudni összehozni egy valódi, égrengető orgazmust sem, de pszt, ne szólj nekik, nem érdemes. A tömegek lázadása senkinek nem érdeke, abból mindig csak a baj van:)

Aki nem érti, mik az alapvető emberi szükségletei, az nem is fog azok betöltéséért semmit sem tenni. És ha a saját létének kulcsát nem értik, ugyan mennyiben adhatná abban a vonatkozásban életre szóló párjának akárcsak tizedét is annak, amit tudatlanul ígért az oltár előtt? Az elmebetegség gyenge kifejezés eme szituáció kifejezésére,. Nettó, prosztó faszság az egész, sőt, még annál is rosszabb. A szóra sem érdemes kategória, férfi szemszögből. A megborzongok az emberi állatság 21. századi jelenlétén kategória. 

Nagyjából ezért marhaság a szexfilmek sablonjai mentén alakoskodó emberek - akár férfiak, akár a nekik megfelelni akaró nők - szexuális és párkapcsolati törekvései, vég nélküli bizonyítási kényszerei mentén - bármiféle előrehaladás nélkül, akár hány évtizede, vagy akár évezrede. Aki nem látja a célt, az hogyan érne el odáig? Sehogy, soha, ez elég nyilvánvaló. Ez is évezredes igazsága az emberi létezésnek, tudatnak. 

Gondolod, hogy nettó paraszt pöcs vagyok, amikor rácsodálkozom eredendő szépségeidre? Én nem gondolom, mivel nem ezt élem meg akkor és ott. Sem testben, sem lélekben. És persze nem is azt fejezem ki, mint a fenti írásban sem. Valójában te sem, csak éppen fingod nincs arról, mit gondolok, amikor rád nézek férfiként. Csak gondolsz holmi női faszságokat, amiknek alapjuk zéró, de amiket a többi zéró agyúakkal megvitatsz aztán, mint komoly, világrengető témát a női blogokon. Ehhez kinek gratuláljak? Gratuláljak egyáltalában? Kéne? Szerintem nem.

Mindez nem az én hiányosságom vagy más, valódi férfié - csupán a te agyadé.

Akinek nem inge, az ugye ne vegye magára:)

Görögország 35 éve dugja az EU-t. Magyarország meg 25 évvel később állt be a sorba, amikor a görögök csalfasága már mindenki számára világossá lett. Orbán egy idióta barom, nem egyéb. Egy állatkerti majom, aki másokat ennek megfelelő fázis késéssel utánoz - néha zavarba hozva az EU parlament emberi képviselőit. Amin persze nem lehet csodálkozni - de örömködni sem - , hisz akármely majom, jöjjön bármely környezetből, azért elsőre megrémíti az embereket ungabungázó magatartásával. Ami nem mindegy, hogy az emberek nagy valószínűséggel hamarabb rájönnek, hogy az illető csupán egy állatkerti majom, míg a majom elhiszi magáról, hogy diadalt aratott az emberek felett. Nagyon nagy szívás a majom népének ez a téveszmés elképzelés. Magyarországról beszélek, az az rólad is majomember. Már ha közéjük sorolod magad. Ha nem, akkor ne vedd magadra. 

Ami biztos, hogy buta ember - bele értve az önbutítót is mindenkoron - , az mindig megszívja. Mondanám szívem szerint, hogy rábaszik, de hát ez sok álságos magyar lelkivilágát sérti, és én hozzájuk szeretnék néhány értelmileg felemelő gondolatot eljuttatni, ha már becsült miniszterelnökünktől ilyesmi nem tellett az elmúlt 5 évben. Valakinek szólnia kell, ugye, amúgy, nemzeti érdekből. Hogy ha már buta vagy, mint hat pár rendőrcsizma, legalább a gyerekednek legyen esélye jobb életre. Mert a tiédnek, saját hülyeséged nyomán, már annyi, efelől nincs kétség, de a gyereked még ártatlan a témában, megérdemel egy esélyt. Tőlem is. Te viszont nem. Pech. 

Ami a lényeg: ha a görögök 35 éve fejik az uniót, látható csőddel az etap végén, azaz, nagyon messze pl. Németország gazdasági teljesítményétől, ami azért gáz, ennyi idő alatt, akárhogy is vesszük, nos, akkor nekünk, fiatalabb tagországnak, nem kéne inkább jobb teljesítményre igyekeznünk, s kevésbé a nagy pofából akarni megélni? De bizony. Főleg, ha ehhez külön bizalmat kaptunk Németországtól, 25 évvel ezelőtti erkölcsi lépéseinkért. Merthogy kaptunk, még ha Orbán elhallgatta is, csupán mert nem az ő cselekményei vezettek ehhez. Én még emlékszem az 1996-os szénvonatra, amit a németek csak "úgy" küldtek, nem kellett kérni. Tudták, mi kell itt, és küldték. Jól jött. Orbán meg úgy hangoskodik ma Brüsszelben, mint egy putris cigány az aluljáróban - méltatlanul a magyar átlagemberhez, azok többségéhez. Neki kell rájönnie, hogy nincs még képben, nem nekünk, akik sosem laktunk putriban (és reméljük, nem is jutunk el odáig). 

Az EU lényege nem a más népeken való élősködés - és mellesleg, a saját nemzeti elhivatottságunk, kihívásaink lényege, célja sem volt soha ez -, hanem a más történelmi múlt eredőjeként gyengébb európai országok beintegrálása a fejlett Európába. Abba, amely az USA-val azonos GDP-t és életszínvonalat produkál manapság. Úgy, hogy mi meg a görögök, meg a többi keleti és déli EU tagállam messze az átlag alatt teljesít - pusztán a saját faszságából eredően. Mert nem illethető más jelzővel az a reakció, amit ma Görögország vagy épp Magyarország felmutatni képes ezen unió tagjaként. Hogy a NATO-ról ne is ejtsünk szót - amaz, tiszta, nettó szégyen, különösen, ha az USA támogatását nézzük a magyar aktuális fasz megnyilvánulásai fényében,

Mert, ha az EU fejlett államainak mutatóit megnézed, akkor bizony azt láthatod, hogy a GDP-jük, és az egy főre eső GDP-jük közel azonos a tengeren túlival. Azaz, tudunk itt mi, európai értékrend szerint is - csak éppen ÁT KÉNE VENNIE AZT A TÖRTÉNELEMTŐL EZERSZER ARCULBASZOTT MAGYARORSZÁGNAK IS, ahhoz, hogy partnerré váljon. Hogy végre európai legyen - ne csak földrajzilag, hanem nemzetként is. De ma, hivatalosan nem akar ekként mutatkozni. Sőt, 5 év óta nem akar. Holott, már rég kellett volna, történelmünk ezerszer akart erre tanítani, arcul- vagy épp tarkónbaszva, de nemzetünk nagyjai aktuálisan valahogy mindig másnaposoknak bizonyultak. II. Orbánnal az élen. Ami biztos, hogy nem lázadni kellett volna mindenkor, minden fejlődési kihívás ellen. Többre mehettünk volna. Valaki vagy gazdaságilag hűséges , vagy katonailag - Orbán jelenleg mindkét fronton veszésre gyúr. 5 év óta, permanensen. Neked pedig annyi eszed van mindössze, hogy ezt nyugtázod? Hát te vagy a valódi hülye vérmagyar. Aki inkább keveri a saját gyerekét is bajba, minthogy hülyeségét belássa. Kár érted, de még inkább kár gyermekedért, az ő jövőjéért. Meg fogod látni, muszáj  leszel. Én nem hordozhatom helyetted a saját hülyeséged mentén eldöntött, vagy el nem döntött marhaságaid következményeit. És más sem.

Orbán a magyar haza valaha volt legnagyobb kerékkötője és despotája, István óta. Ennyi. Ennyi a ma hazai valósága - te is hozzájárultál, ha megszavaztad az ő uralmát itt, akár félelemből, akár ellenérzésből. Amit te tettél, azt te tetted. Gyermekeid érdekei ellenében is. Nem érdekel, hogy mit magyarázol, miképp kifogáskodsz - ha én láttam, mire megy ki Orbán retorikája a 2006 utáni években, akkor te is láthattad volna. Csak te nem akartad.  De a törvény - az élet törvénye - nem tudása nem mentesít annak hatálya alól. Az pedig igen sok tekintetben szöges ellentétben áll Orbán törvényeivel. Utóbbiak fognak megsemmisülni előbbiekkel szemben. Mint például Rákosiéi. Volt pár évig élet-halál törvénye az az ember és elképzelései, aztán egyik napról a másikra nem lett. Még múlttá sem lett e nemzet tudatában, kivetette azt. Orbán is erre a sorsra jut - nem különb szereplője államunknak, történelmünknek, mint Rákosi Mátyás. Hiába, a Viktor név nem mindenkinek hoz dicsőséget - neki biztosan nem. Átok ez - de az övé, nem a miénk. Ez nagyon fontos apró differencia. Az övé, csakis az övé, nem a miénk. 

A poszt eredeti címe "Miért nyomtak le bennünket a zsidók?" lett volna, de nem akartam, hogy félreérthető legyen. Azért nem, mert az "őstulok-izombólnyomom-azönpusztítóbutaságokat-őseimmolyrágta-lyukasmentéjével-takaródzva-eredményeknélkül-évszázadok-óta" trend honi képviselői kártékony számban szaporodtak el mai társadalmunkban, és szándékom az ország építése, nem pedig butítása. Nagyon ráfér a valódi, működőképes okosítás erre a népre. Gondolom, ez így 5 év permanens - és mint ma már meglátszik a tények talaján - a valósággal 99,99 %-ban konzisztens értelem igehirdetése után már egyértelmű, várható részemről. Működik, valóság.

Szóval, miért is nyomtak le minket a zsidók? A válasz a címben van. A zsidók egymás közt is furmányosak, cselesek, ám amire kezet adnak, az valósággá válik, nem szegik meg. Sőt, idegennel szemben is a saját - írott és íratlan - törvényeik szerint járnak el. Akkor is, ha a másik esetleg tök hülye, bedrogozott zombi. Mint például a saját évezredes szarának bűzét régóta liliomillatnak kamuzó magyarok többsége.

A zsidóság zárt közösség, évezredek óta, épp ezért szokásaik is változatlanabbak, kevéssé fellazultak, mint bármely más civilizált nemzetéi. Évezredek óta, ez lényeges, írottan és íratlanul is, ez is lényeges. Versus, például a magyarok nemzet és hazaárulásai, saját, mindenkori önjelölt uraitól ezerszeresen meglopott és kifosztott honfitársaik, szűkebb és tágabb nemzettestük elfertőzése. Mert István óta ez megy itt. István volt az első hazaáruló, aki megnyomorította saját népét, kitépte, tűzzel-vassal kiégette-vágta népe gyökereit.

Ha ki akarom sarkítani, akkor akként fogalmazom, hogy minél több ígéretet foglaltak itt írásba történelmünk során, annál több megszegés történt. Végül a jelen korunkkal, amelyben szinte mindenre van itt törvény, régóta, csak éppen igazságtartalmuk fordítottan arányos mennyiségükkel és fontosságukkal. Azaz, a legalapvetőbb törvényeink a leghazugabbak, valóságtól legelrugaszkodottabbak. Nos, ennek kicsúcsosodását a sokat ígérő, ám annál inkább átbaszó Orbán kormánynak köszönheted, hiszékeny honfitársam. Persze, a személy, az tulajdonképpen lényegtelen - ha nem ő, akkor véghez vitte volna más. Utáltad Gyurcsányt és a túl liberális, nemzeti érdekeket nem védő MSZP politikát? Hát annál kártékonyabb jött reád, szokásos büntető szavazásod mentén. Ezt is meg kell egyszer-többször tapasztalni, ennek következményeit. Ez a feletted álló erő a Sors. Nemzet sors, amely egyéni sorsok következményeinek kusza szövete - évszázadok és sok generáció alatt, által. Minden más nép élettörténetében így valósult meg, nem mellesleg. Legfeljebb te, vagy felmenőid akarták mindezt figyelmen kívül hagyni, mert azt gondoltátok, hogy megtehetitek - aktuálisan. Aktuálisan, mondom, mert nemzetségünk össztörténelmének eredői más tanulságokat mutatnak - elég rég óta. Például, Széchenyi gróf már felismerte majd 200 éve. Szóval, abból tanulsz hosszabb távon, akármit is hittél te, vagy felmenőid, ez a való. Esetleg még hosszabb távon, de előbb-utóbb biztosan. Amikorra belátod saját, vagy felmenőid tévedéseit, konok téveszméit - amik bármennyi erőlködés árán sem eredményeztek semmi felemelést.

Ezalatt - és épp ezért - persze meg fogod fizetni az árát - ezt nevezik tanulópénznek -, sőt mi több, a gyermekedre is kihat. Ha adósságot hagytál magad után, vagy apád, dédapád, akkor azt ki fogja fizetni unokád is. Ameddig nem törlesztette családod adósságát, addig fog fizetni. Annak örülj, ha jelen idétlen döntésed miatt nem basznak ki minket a fejlett országok közösségeiből, ha már egyszer bekerülni sikerült egy jobb szellemiségű, kevéssé buta korban. A gyermekeidre rovod az általad meg nem tettek súlyát, adósságát, erről ne feledkezz meg. Ez 300 éve is így működött, meg ezer éve is - azért vagy te ma ott, ahol vagy, mert amiként te sem, úgy elődeid sem ismerték ezt fel, ennél fogva el sem - és ebből eredően nem is tettek SEMMIT a változás érdekében. Mert leszarták, mi lesz veled. Te meg büszkélkedni próbálsz e megvetett, rongyig hordott szennyessel, mint dicsővel. Hülyeség? Na ja. Ezt rajtad kívül minden más nemzet látja rajtad, önhitt múltadban, csak te nem - mert te nem akarod látni. Hát, innen nehéz lesz nyerni, az bizonyos.

Hiába fordult a Biblia 500 éve magyarra - aki nem olvasta, nem is értette, aki pedig nem értette, konok hülyesége mentén, az nem is cselekedte. Nagyjából erről szól a történetünk, sok évszázadra visszamenőleg - ma meg pláne. Egy sok száz éves hazug önámítás végén egy 99%-ban hazug államvezetés, majd 100 éven át? Milyen eredményt hozhat ez? Zéró közelit, racionálisan. Hogy ki mikor, mit értett vagy nem értett meg, s annak nyomán mikor, mit cselekedett vagy nem tett. Nem egyébről szól a történelem - a miénk sem. Csak ennyi, régóta. 

No de vissza a címhez, el ne kalandozzak. A zsidók csak addig csűrcsavarnak, amíg alkudoznak. De amikor kezet adnak valamire, akkor az úgy van. Az "úgy van" azt jelenti, hogy az fog megvalósulni. Nem csak egymás között. A gyémánttőzsdéken csak az a papír van, amibe a köveket csomagolják, hozzák-viszik. A kontraktusok szóban köttetnek, és meg is tartatnak. Zsidó és gój között persze történnek átbaszások, de jellemzően ezt mindig a gójok lépik meg, nem a zsidók. Mert a zsidónak mindig van istene, a gójnak meg ritkán. Nagy különbség. Érdemes erre is figyelmet szentelni, ha magyar vagy, akkor különösen. Mert olyan nemzettest sejtje vagy jelenleg, aki a saját anyját is eladja emberkereskedőknek, ha húsz fillért fizetnek érte. Lányát, fiát kevesebbért is. De szokványosabb, hogy csak a szomszédot, munkatársat lopja meg, tapossa el. Nem túlzás. De, minél nagyobb gazemberségeket követ ek hétfőtől szombatig, azért vasárnaponként annál csinosabban és körültekintőbben jár el templomba. Ugyanazon Isten színe elé, ahová a zsidó is tartozik, csak más szerződés égisze alatt teszik. Nem dicsőséges, sőt, vállalhatatlan nettó szégyen egy valóban hívő vagy akár csak intézményi keresztény számára - Széchenyi simán kardélre hányná az összes mai hazaáruló köcsög álszentet, szerintem, nem akadémiát meg vasutat építene nekik. És még sokan vannak közös múltunkban, akik most bottal kergetnének el téged innen - ha épp agyon nem vernének inkább árulásodért, szennyességedért - , ha itt lennének.  A fiak tiszteljék apjukat, ugye. Ami úgy is értendő, hogy ne hozz szégyent Isten előtt arra a névre, amelyet viselsz. Figyelem, nem te vetted áron, hanem örökölted azt a nevet, azaz valaki másét hordod, alárendelt vagy. Újat mondtam? Kár, ha így van. A spanyol viaszt se te szartad, remélem, kezd derengeni, mi a kép. 

De, hogy szavamat ne felejtsem, vissza kanyar ismét. Jó pár éve volt szerencsém egy olyan jó nevű, magyar outsourcing céghez szerződni, amelynek HR üzletág igazgatója zsidó volt. Wolf. Eszembe se jutott a származása a névről - csak egy név volt, magyar keresztnévvel. 5 körös interjú volt a válság évében, 2008-ban, nem kezdő kategóriában. Először az asszisztenseivel tárgyaltam - rég nem vagyok már kispályás, nem mozdulok könnyen, megtehetem, hisz szakterületem elég speciális még az IT szektoron belül is -, világosan jeleztem a feltételeimet. Semmi túlzás, csak a magyar piaci körülményeknek megfelelőek. Nem tartom magam sem többre, sem kevesebbre annál, amit érek, ez a kiegyensúlyozott siker egyik kulcsa. Az ember legyen szerény. Legyen tisztában önmagával, képességeivel, teljesítményével és lehetőségeivel, e keretek közé képzelje jövőjét alakítani. Amikor mindenki szívóágon van, akkor meg kell elégedni kevesebbel is. Ez racionális belátás kérdése. Nagyon valószínű, hogy az utóbbi pár mondatot esetleg még nem érted minden aspektusában, de majd rájössz a magad tapasztalatából, mit is takarnak. Sikereidből fog meglátszódni, hogy mit értettél meg.

Nos, volt 1 köröm a HR asszisztenssel, majd 3 a szolgáltatásra szerződő cégnél ugyancsak az ő jelenlétében. Elég ritka. De minden klappolt. Plusz, végül a HR üzletág igazgatóval a végső alku - azzal a bizonyos zsidó emberrel. Persze, utóbbi jellemzőjére csak akkor jöttem rá, amikor elkezdett alkudozni - egész más irányba, mint amiről addig szó volt. Mindazon feltételek ellenében, amiket beosztottjaival kezdettől letárgyaltam és ők elfogadták, nem lehetett tehát félreértés. A lényeg, hogy mivel nem vagyok zsidó, simán leérvelt, átbaszott alig 2 óra alatt. Elsőre. De aztán az interjúról való távozás után éreztem, hogy nem fasza a dolog, és másnapra kitisztult a kép. Végül ráálltam a farkamra és felhívtam az illetőt.

Megmondtam neki, hogy nem arról az alkuról tárgyaltam a beosztottaival, amit ő az utolsó pillanatban bedobott, ezért nem voltam felkészült a változtatási javaslataira, nem számítottam rá, ezért nem tudtam helyesen dönteni röptében. Ami szerintem nem korrekt tárgyalási stratégia, hanem átverés, mely szerint látom, hogy túlságosan jól járna ezzel az alkuval, ezért szeretnék módosítani rajta, "visszakérni" valamennyit az ő szerzett előnyéből, hogy mindkettőnk megelégedésére szolgáljon a kontraktus. Mert különben biztos, hogy nem működünk együtt hosszabb távon.

Az első dolog, amit reagált, hogy "De hisz kezet adtál rá!". Akkor tudatosult bennem, hogy ez egy zsidó ember. Viszont ragaszkodtam álláspontomhoz, aminek legnagyobb meglepetésemre nem törés lett a vége, hanem újabb alku. Épp azért, mert zsidó. Szavaim az ő szavai ellen, egy küzdelem, egy verseny. Ez is benne van a zsidóságban. Az üzlet a fontos ugyanis, nem a mindenáron, később visszaütő szélsőségek árán való győzelem. Nos, például ez az, amit egy magyar általában nem ért - mert nem is akarja érteni. Egyáltalában, soha senki mást nem akar érteni - vagy pedig túlzásba viszi, és olyan idegen érdekeket is benyel együttérzési, érzelmi alapon, amiknek a valóság folyamataihoz semmi köze nincsen. És eme szélsőséges, és elég buta felfogása miatt kerül megszívatott helyzetekbe, vagy épp gyilkol le valakit bicskával. A kettő között ritkán képes pozíciót elfoglalni. Nem fogja fel például, hogy a küzdelem, a verseny egy dolog, de alapvetően a verseny nem egymás agyonveréséről, legyilkolásáról szól, hanem az ügyességről, talpraesettségről. Butaság például a világ egyik legrégebb óta sikeres kereskedőnépével vérre menő küzdelmet folytatni holmi évszázados vélt nemzeti sérelmek mentén, amik igazak se voltak sosem, hisz, épp arról van szó, hogy ők sokkal régebb óta művelnek valamit sikerrel, amit mi sosem tudtunk. Az ok mindegy ilyen esetben - valaki tud valamit, amit mi nem, és slussz. Ezek a tények.

Mit tehetünk? Megtanuljuk más nemzetek fiaitól a készséget, amit nem tudunk - és elődeink sem tudtak - hamis önhittség okán megszerezni. Például, hogy hogyan legyünk jó üzletemberek. Hogy nem megsértődni kell a másik fél érdekérvényesítő magatartásán, hanem nekünk is hasonlóképpen kell viselkednünk. Kultúráltan, nem bicskát rántva. 

Nos, a lényeghez visszatérve, akceptálta igazamat az az ember, bár elment a falig az alkuban. Végül már csak 5 ezer forint különbségen - az összeg 1 százalékán ! - vívtunk, amikor ezt felismertem, szóvá tettem, és együtt nevettünk. De én engedtem 5 ezret végül. Elsőre nem rossz, egy zsidóval szemben. Évekig dolgoztunk együtt, mindig állta a szavát, holott volt még pár változás - válság volt, és a drága szakembereket olcsósítani kellett. De kapcsolatunk különlegessége, az ember vs. ember kölcsönössége tiszteletének égisze alatt akkor is jobb alkupozíciót kaptam tőle, amikor mások sokkal rosszabbat. Sőt, amikor új út után nézve felmondtam, akkor is alku lett - de elfogadta, hogy nem pénzkérdésről van szó.

Tisztelet és becsület jellemezte együttműködésünk éveit, és ami még nagyon fontos hiánycikk ma Magyarországon, magyar és magyar között is: bizalom, megbízhatóság. Ez kurvára nem mindegy, senkinek.

Írásom lényege sokszálú. Egyfelől, légy tisztában partnered szabályaival -írottal és íratlannal. Másfelől, légy tisztába a saját szabályaiddal - írottal és íratlannal. Harmadrészt, soha ne szegd meg a saját szabályaidat - ha úgy érzed, hideg vasat ütsz, állj tovább. Méltósággal, tisztelettel, belátással. Ugyanis soha nem tudhatod, hogy mikor kerülsz egy másik ügylet mentén kapcsolatba ugyanazzal a partnerrel. Ha az ember képes fejlődni, tanulni, akkor más alkalommal összejöhet. Ha zsidó partnerrel felsültél, egy dologban biztos lehetsz - ő tanulni fog a hibáiból legközelebbre. Életeleme a legközelebb fogalma - nem úgy, mint a magyaroké. Ezen érdemes először változtatnod. 

Végül, de nem utolsó sorban, hanem inkább, mint legfontosabb szempontként. Egy az Istenetek. Már amennyiben a lényeget tartod szem előtt - neked épp ugyanazokat a parancsolatokat adta alapként, amiket a zsidónak is. Neki picit előbb, mint neked, nagyjából ugyanazokkal a paraméterekkel. Viszont, ne feledkezz meg arról az apróságról, hogy a kereszténység sokkal nagyobb mértékben kurvult, korrumpálódott kétezer év alatt, mint az izraelita  kétszer annyi alatt. Ezért különbség ma közted és közte az adott szó súlya, és annyiban különbség - az övé ér valamit, a tiéd még akkor sem, ha törvénybe szeded. Nos, a férfi annyit ér, amennyit a szava - ez is ősi szöveg. Működik, ma is. És +1: ha lenyomnak bármely küzdelemben, okulni kell belőle, nem megsértődni, picsáskodni. Rendes népeknél még az asszonyok se picsulnak annyit, mint nálunk a 100 kilós, bajszos ősmagyarok. Mára legalábbis így van sajnos, és nem más népek asszonyai javultak, hanem a magyar férfi töketlenedett el. Senki rajtad kívül ezen nem fog változtatni. Annyit azért hadd tegyek a hamubasült pogácsád mellé - lesz pár év, mire kinőnek a tökeid egyáltalában, vagy visszanőnek, még ha most azonnal be is látod, min kell változtatnod -, hogy asszony nem nevel férfit. Soha, sem a múltban, sem most, sem a jövőben. Mert nem tud. Az apu dolga - lenne. Azonban, akinek az apja töketlen - mert már a nagyapja is az volt - , annak esélye sincs férfivá válni. Ez a te dolgod itt és most, semmi több. Okoskodni okoskodnak az asszonyok, meg más elkurvult népek fiai, de versenyelőnyre tehetsz szert, ha felismered, mit kéne tenned ahhoz, hogy rendbe jöjjenek a dolgok körötted. Ez az írás nem jelent meg más nyelven - külföldön is csak magyarok olvassák:) - , szóval, versenyelőnyöd van:) Élj vele. 

Magyarország - én így szeretlek!

Nézem a filmet. Zseniális. Robert Redford kései alkotása, ami tán épp ezért zseniális. Az a fajta zsenialitás izzik a filmben az első perctől az utolsóig, amit csak különleges ember képes a vászonra varázsolni, ráadásul úgy, hogy bármiféle zökkenő nélkül képes a több évtizedes múlt tényeit érdekessé tenni a ma nézője számára  - a kulcs az emberi értékek, és az azok mentén való viselkedés, például a hűség és a kitartás árbázolása - 4D-ben.

Redford zsenialtása elsősorban, mint rendezőtől nyilvánul meg  -  mindaz, amit látensen csempészett a filmbe. Shia Labeouf, korunk fiatal színésze alakítja a vidéki újság kopasz, kezdő riporterét - akár lehetnék én is, kisemberi mivoltomat, annak szemszögét tekintve - , aki riportot akar készíteni Robert Redforddal, Susan Sarandonnal vagy Brendan Gleesonnal. A kopasz tacskó ugye - akinek a főnöke mellesleg Stanley Tucci - , olyan nagy öregekkel, akikhez álmában sem ért fel sosem. De az élet váratlan helyzetet hozott számára: muszáj neki felkeresnie őket, s betüremkednie életükbe, kikényszerítenie, hogy szóba álljanak vele, a sztori érdekében. Nem tudom, hogy kapott-e bármi díjjelölést a film, de mindenképpen felterjeszteném, ha nem kapott és még lehetne. 

Intermezzom, hogy magam többek között Redford, Eastwood, Gregory Peck filmjeim nőttem fel. E generáció képviselt még valamilyen értékrendet, azaz, többnyire olyan szerepeket játszottak, amikkel emberileg, emberi értékrendjük szerint azonosulni tudtak. Rég volt, tudom, de ez nem hogy nem von le semmit teljesítményükből, hanem inkább hozzáad - annak fényében, hogy az őket követő generációkat Hollywood már inkább csak kereskedelmi egységeknek, eladható árfolyamoknak tekintette. Eddy Murphy nyilván nem egyenértékű, például hozva egy másik, amúgy igen tehetséges színészt. Csak a súlycsoport ugye, az nem azonos. A filmből tán csak Paul Newman hiányzik - lehetett volna neki is találni szerepet. Még az is lehet, hogy Redfordnak eszébe jutott, csak Newman nem vállalta már. Ami érthető volna, korára tekintettel. Róla azt hallottam, hogy a kétszer darált hamburger szakértésében erősíti magát nyugdíjasként.  Biztos finom:)

Visszatérve a filmhez, ami még zseniálisabb benne, az Labeouf alakítása - és persze a rendező Redford találó választása -, aki hozza azt a szintet fiatalsága ellenére, amit nálánál 3 generációval idősebb, nagy formátumú és múltú kollégái a filmben: partnerük tud lenni. Páratlan, mondhatni, nem sokaknak sikerült ilyen próbálkozás a filmtörténetben. Súlytalan karakterű színész nem képes ilyesmire. Iszonyatos nyomás nehezedik rá ebben a helyzetben - mégis, pontosan hozza azt a karaktert, aki képes kitölteni a maga helyét a filmben. Sem nem több, sem nem kevesebb, mint amit a szerepe megkíván tőle. Az ő részéről ebben inkább a tisztelet által kiváltott visszafogottság nyilvánul meg, ez érezhető. És ez tiszteletet követel a néző részéről is - irányában. Pont úgy, ahogy a rendező képzelte.

Hát ehhez kell a tehetség. Le a kalappal minden szereplő előtt - ajánlom minden filmkedvelő számára - és nem mellesleg, magát a sztorit, annak történéseit, tanulságait is minden magyar újságíró figyelmébe. Volna mit tanulniuk, akár e filmből is - szakmailag, emberileg. Nem keveset, hanem sokat.